Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)

1964-07-28 / 142. szám

2 NÓGRÁD 1964. július 28. kedd. A szovjet kormány javasolja: Augusztusban üljön össze a Laoszről tárgyaló tizennégyhatalmi értekezlet A szovjet kormány ja­vaslatot juttatott el az 1962-es genfi értekezlet egykori részvevőihez. Rá­mutat: Az utóbbi időben egy­re nyilvánvalóbbá vá­lik, hogy bizonyos ál­lamok durván beavat­koznak Laosz belügyei- be és megsértik a a genfi egyezményeket, amelyek — mint ismeretes — arra kötelezik az aláíró országokat, hogy tiszteljék Laosz függetlenségét és semlegességét. Az Egyesült Államok — a genfi egyezményekkel el­lentétben — Laoszban hagy­ta katonai személyzetét, a különböző katonai és félka­tonai szervezeteket és szol­gálatokat, s továbbra is egyoldalú katoni segítséget nyújt az ország reakciós erőinek. Ezek az erők Egyesült Államok támoga­tásával ez év áprilisában Vientianéban katonai ál­lamcsínyt hajtottak végre, aminek következtében a végsőkig kiéleződött a bel­politikai helyzet, megbénult a koalíciós kormány tevé­kenysége, holott e kormány létrejötte már egymagában is siker volt a genfi egyez­ményekben foglalt elvek megvalósításának útján. Mindezek következté­ben az a veszély fenye­get, hogy a Genfben aláírt egyezmények tel­jesen meghiúsulnak. Az amerikai légierők — sú­lyosan megsértve Laosz szu- verénitását — felderítő re­püléseket végeznek az or­szág területe fölött, bombáz­zák és lövik a Patet Lao ellenőrzése alatt álló kör­zeteket. Nem érték el céljukat a szovjet kormány, mint a genfi értekezlet társelnöke által az Egyesült Államok kormányához intézett fel­hívások, amelyekben több­ször is kértük az amerikai kormányt, szüntesse meg a laoszi belügyekbe történő beavatkozásait és hagyja abba a genfi egyezmények megsértését. Noha a társ­elnökök többször sürgették, máig sem újultak fel a laoszi három politikai erő tárgyalásai a genfi egyez­ményeknek megfelelő békés rendezésről. A szovjet kormány volt az első, amely támogatta Norodom Szihanuk herceg kambodzsai államfő javas­latát, hogy. ismét hívják össze a Laoszről tárgyaló 14-hatalmi nemzetközi ér­tekezletet. Különféle alaptalan ürü­gyekkel elvetették a Len­gyel Népköztársaság javas­latát is, amely tanácskozá­sokat indítványozott a há­rom politikai erő részvé­telével egy újabb nemzet­közi értekezlet előkészítése céljából. A szovjet kormány nem békélhet meg to­vább ezzel a helyzettel, amikor meghiúsulnak a a genfi egyezmények, amikor egyes államok, amelyeknek aláírása ott díszeleg az egyezményeken, kitérnek a kialakult veszé­lyes laoszi helyzet meg­vitatása elől, jóllehet ez a helyzet nemcsak Laosz, A világ erősebb, mint az amerikai imperializmus Fidel Castro nyilatkozata Fidel Castro kubai minisz­terelnök a Popular című Uruguay-i lapnak adott nyilatkozatában a kubai forradalom óta végbement változásokkal foglalkozott és elmondotta, hogy a szi­getország dolgozói eredmé­nyeket érnek el az impe­rializmus ellen folytatott új csatájukban, a gazdasá­gi csatában. A kubai miniszterelnök nyilatkozatában síkraszállt az összes országokkal való kapcsolatok erősítése mel­lett és lerántotta a leplet az AÁSZ végétért értekez­letének hazug jellegéről. A washingtoni értekez­letről Fidel Castro egyebek mellett a következőket mondotta: ha valaki csak egy kicsit is tud logikusan és tárgyilagosan gondol­kodni, akkor megérti, hogy a szigetország belügyeibe öt év óta állandóan be­avatkozó, zsoldosokat to- borzó, az országunk elleni felforgató cselekményeket, beszivárgásokat, sőt inter­venciót pénzelő és most Kubát más országok bel­ügyeibe való beavatkozás­sal megvádolni összesereg- lett Egyesült Államok, Nicaragua, Guetamala, Costa-Rica, Venezuela és más országos álláspontja cinikus és szemérmetlen. A vádakat azok a kor­mányok támasztják, ame­lyek elvesztették minden lelkiismeretüket, nem tisz­telik a nemzetközi szabá­Issnét fellángoltak a néger tüntetések A New York állambeli Rochester városban vasár­nap — immár a harmadik egymást követő napon — tovább folytatódtak a rend­kívül heves néger tünte­tések. A néger közösség elkeseredett tüntetéssoro­zata, amely nyomon kö­vette a harlemi és brookly- rii eseményeket, Roches- erben pénteken kezdődött, amikor a rendőrség elhur­colt egy néger fiatalembert. Rochesterben azóta csak egy-egy rövid időszakra enyhüft meg a helyzet. Vasárnp este a tünteté­sek ismét fellángoltak a Yosephavenue közelében ott. ahol pénteken erede­tileg kirobbantak. A né­gerek felháborodott cso­portjai kövekkel, üveg­palackokkal védekeztek a rendőrroham ellen. A ház­tetőkről záporként hullot­tak alá a féltéglák. A rend­őrök pedig könnygázgráná­tokat hajigáltak közéjük és tűzoltófecskendővel pró­bálták szétszórni a gyü­lekezőket. Minthogy a helyi, s a később kivezényelt állami rendőrség képtelen volt el­lenőrzés alá vonni a tün- tesek színhelyét, s nem tudta életbeléptetni az éj­szakai kijárási tilalmat sem. Nelson Rockefeller, New York-i kormányzó es­te kivezényelte a State Trooper-ek, az állami mi­lícia ezer emberét, A véres eseményeket va­sárnap újabb tragédia sú- loys:bí tóttá Rochesterben. Egy helikopter, amelyet a rendőrség bérelt, hogy megfigyelje a tüntetéseket, a város délnyugati részén lezuhant egy néger-lakta zsúfolt lakóépületre. lyokat, beavatkoznak or­szágunk belügyeibe. őszinte véleményem — folytatta Castro —, hogy Washingtonban most. a kontinens történetének legszégyen teljesebb lapját írják. Biztos vagyok ben­ne, hogy egyes kormányok ennek tudatára ébrednek és nem fogják óhajtani, hogy nevük és országuk neve ott álljon ezen a la­pon, mert rádöbbennek szégyenteljes manőverben felelősségükre. A mcA világban senkire sem lehet ráerőszakolni a nemzetközi kapcsolatokban ezt a dzsungel-törvényt. Ez a világ sokkal erősebb, mint az amerikai imperia­lizmus. Mindaz, amit ezen az ér­tekezleten elérni kívántak — hangsúlyozta végezetül a kubai miniszterelnök — mind a, szocialista, mind pedig a kapitalista orszá­gok nemzeti érdekei ellen irányul — sérti a latin­amerikai országok népei­nek érdekeit is, amelyek gazdasági jellegű tanácsko­zásra gyűlve össze, köve­telik az Egyesült Államok­tól, hogy több tiszteletet és kevesebb kapzsiságot tanúsítson Latin-Ámeriká- val szemben. Santiago de Cuba: Fidel Castro miniszter- elnök vasárnap a Santia­go-: nagygyűlésen kijelen­tette: Békét akarunk, de ha folytatódnak a provoká­ciók a guantanamói ame­rikai támaszpont térségé­ben, akkor Kuba lövésre lövéssel válaszol. Az ame­rikai veszettek guantana­mói provokációi súlyos kö­vetkezményekkel járhat­nak a békére nézve — mondotta. hanem az egész délkelet­ázsiai térség békéjét és biztonságát fenyegeti. Ezért a szovjet kormány azt javasolja a Laossszal foglalkozó genfi egyezmé­nyeket aláíró valamennyi ország kormányának, hív­janak össze ez év augusz­tusában 14-hatalmi nem­zetközi értekzeletet Laosz kérdésében mindazoknak a sürgős és halaszthatatlan intézkedéseknek a megvita­tására, amelyek az 1962. ávi genfi egyezményekkel összhangban biztosítanák Laoszban a békés rendezést és azt, hogy ezeket az egyezményeket minden ér­dekelt állam szigorúan és következetesen tartsa tisz­teletben. Az értekezletet eagy Genfben, vagy vala­mely más — minden rész­vevő számára elfogadható — városban lehetne meg­tartani. Ezt az új javasla­tunkat az az őszinte óhaj sugallta, hogy hozzájárul­junk a genfi egyezmények megvalósításához. A Szovjetunió a maga részéről kész — mint eddig is — továbbra is közreműködni azok­ban az erőfeszítések­ben, amelyeknek célja az említett nemzetközi értekezlet összehívásá­nak meggyorsítása. Ha azonban más államok negatív módon válaszolnak majd erre a javaslatra, a szovjet kormány ezáltal olyan helyzetbe kerül, hogy kénytelen ' lesz megvizsgál­ni azt a kérdést, egyáltalán lehetséges-e számára a társelnöki funkciók gyakor­lása. A genfi egyezmények egyes államok részéről tör­ténő durva és rendszeres megsértésének légkörében ugyanis a társelnökök sze­repe elvezti minden hasz­nos jelentőségét és fikcióvá válik.” Az első világháború Az 50 éve kezdődött világégés történelmi okai FÉL ÉVSZÁZAD telt el egyes nyugati történetírók azóta, hogy 1914 július 28- án az Osztrák-Magyar Mo­narchia megüzente a hábo­rút Szerbiának, s ezzel el­kezdődött egy olyan folya­mat, amely gyökeresen át­alakította a régi világot. A háború kirobbanásá­hoz az ürügyet a trónörö­kös, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása szolgáltatta. A szálak Belgrádba vezet­tek, a „Fekete Kéz” elne­vezésű nacionalista terror- szervezet középpontjába, de a trónörökös meggyilkolása valójában, a tényleges tör­ténelmi erőkhöz képest csak ürügy volt. Az impe­rialista hatalmi politika, amely valójában a bérlini kongresszus óta érlelte a nagyhatalmak összecsapá­sát, szükségszerűen hábo­rúba torkollott. A SZÁZAD ELSŐ évti­zedében két erős hatalmi csoport alakult ki Európá­ban, s abban az időben a világpolitika fő színtere Európa volt. Az egyik ha­talmi csoportosulásban, amelyet hármasszövetség­nek nevezték, de később, a háború folyamán „köz­ponti hatalmak” néven ke­rült be a történelembe — Németország, Ausztria— Magyarország és Olaszor­szág vett részt. A másik hatalmi csoportosulás Ang­lia, Franciország és a cári Oroszország szövet bégéből keletkezett és az „entente cordiale, a szívélyes szö­vetség” jóhangzású nevet vette fel, bár természete­sen ez a szövetség éppen olyan nyers hatalmi érde­keken alapult, mint min­den más hasonló politikai alakulat. az imperalizmus korában. A háborút kiváltó való­ságos okok egyáltalában nem olyan természetűek voltak, mint ahogy a hiva­talos történetírás annak idején feltűntette, sőt még ma is hirdetik. Két­ségtelen, hogy Bécs hábo­rús politikájának motívu­mai között ott szerepei a császári ház sértett presz­tízse, de nem ez volt a döntő, aminthogy azt is meg kell mondani, hogy az osztrák politikában arány­lag kisebb szerepet ját­szottak a háborús erők, mint Németországban. II. Vilmos Németországa ké­szült a háborúra. Heves hódítási vágy fűtött 3 és a nagytőke különlegesen ter­jeszkedési területeket ke­resett. Németország tipikusan olyan ország volt, amely új hódítások árán igyeke­zett bekerülni a nagy ki­zsákmányolok csoportjába. Németország az angol és a francia gyarmatbirodalom­hoz képest rendkívül sze­rény helyet foglalt el a „gyarmati cápák” hierarc­hiájában. Ugyanekkor Né­metország igen fejlett ipar­ral és főleg hadiiparral rendelkezett, 5 úgy ítélte meg a világhelyzetet, hogy a német dinamizmus képes utat törni magának azokon a monopolista sáncokon keresztül, amelyekkel az angol, francia és már ab­ban az időben aktivizáló­dó amerikai tőke hálózta be a világot. a haborü végül ís megsemmisítette a cári rendszert, a.német császár­ságot és maga az Osztrák- Magyar Monarchia dara­bokra hullott; új államok keletkeztek a helyén. A legdöntőbb esemény azon­ban mégis Oroszországban játszódott le, ahol a mun­kásosztály, szövetkezve a parasztsággal, áttörte az imperializmus láncát, és új államformát hozott létre r megalakította a világ első szocialista államát, amely körül a második világhá­ború után kialakult a szo­cialista világrendszer. Paál Ferenc A NÉPI NEMZETI EGYSEG UTJÁN Irta: Erdei Ferenc 'T'arsadalmunk minden ~ rétegében, szinte naponta elhangzik az a megállapítás, hogy társa­dalmi viszonyaink oly gyö­keresen megváltoztak az elmúlt két évtized alatt, hogy a most felnövő fiatal­ság el sem tudja képzelni a régit. Annyira nem, hogy — mint egy egyéb­ként jeles fiatal költő kife­jezte — már nem is az 1945 előttit, hanem az 1956 előttit tartják gyakran a réginek. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell azon­ban, hogy az a történelni vállalkozás, amely forra­dalmian átalakította társa­dalmunkét 1945-ben, ha­zánk felszabadulásával és a népi demokratikus fejlődés megindulásával kezdődött s azóta és annak nyomán történt mindaz, amit ma felszabadulásunk után 19 esztendővel oly világosan érzékelünk. Ezen a törté­nelmi korszakon belül csak történeti intermezzo volt az ellenforradalomig vezető helyzet kialakulása és az azt követő tisztulás és megújulás. Az elmúlt két évtized az az időszak, ami alatt a feu­dális csökevényekkel ter­helt tőkés-földbirtokos uralkodó osztály hatalmát megdönöttük, s a gyárosok, bankárok és grófok or­szága helyén a nép hatal­mát valósítottuk meg. Ez természetesen nem tör­ténhetett meg másként, mint forradalom útján, amelyet a munkásosztály és szervezett politikai ereje, a kommunista párt vitt győzelemre, támaszkodva a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség szövetsé­gére. A harcban a proletár- diktatúra egyértelműsége és a néphatalom kivívásá­nak és megtartásának a céltudatos következetessége vezethetett csak sikerre. Nem lehetett másképpen, minthogy a régi kizsákmá­nyoló rendszer megdönté­sét, a néphatalom kivívá­sát, megszilárdítását és megvédését csak a koráb­bi uralkodó és kizsákmá­nyoló osztályok elleni harcban érhettük el. Arról a történelem mond ítéle­tet, hogy e harcokban mi­lyen történelmi érdeme­ket szereztek és milyen hi­bákat. követtek el a kom­munisták és szövetségeseik. A harc végigvitele azon­ban történeti tény s társa­dalmunk szocialista építé­se és berendezése, vala­mint a népi nemzeti egység megvalósításának előreha­ladása e harcok eredmé­nyein alapszik. A fejlődés azonban a néphatalom kivívá­sa óta Is óriási utat tett meg. A felszabadulás utá­ni első időszakban a nyílt és következetes harc volt az uralkodó jellemvonása társadalmi fejlődésünknek. Elszánt és kíméletlen har­cot folytattunk a régi ural­kodó és kizsákmányoló osztály minden rétege el­len. (Ma már azt is lát­juk, hogy túlságosan is szé­lesre nyitottuk az osztály­ellenség frontját). S bo­nyolult és ellentmondások­kal teli harcot folytattunk az értelmiség és a közép­rétegek, kölönösen a közép­parasztság szövetségének a megnyeréséért. Ez az idő­szak drámai körülmények között ért véget s éltbevá- góan fontos tapasztalatok­kal és tanulságokkal jár. Mindezeket összegezve és hasznosítva, alapozta meg a következő időszak poli­tikáját a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a for­radalmi munkás-paraszt

Next

/
Oldalképek
Tartalom