Nógrád. 1964. július (20. évfolyam. 119-145. szám)
1964-07-18 / 134. szám
1964. július 18. szombat N0GSAO 5 lói jövedelmez a kertészet A tények győztek Ludányhalásziban Két évvel ezelőtt kezdték meg a kertészkedést a ludányhalászi „Ipolyvölgye” termelőszövetkezetben. Az uj üzemág fordulatot hozott a termelőszövetkezet életébe. A kertészetből nem várt jövedelemhez jutott a tagság. Azóta évről- évre fejlesztik a területet. Az idén már felszerelték a 120 ezer forintért vásárolt öntözőberendezést, amelynek segítségével még magasabb termelési eredményeket érnek el. Ludányhalásziban nem volt hagyománya a kertészetnek. De a termelőszövetkezet vezetői felismerték, hogy az Ipolytól, és az Ipoly holtágától övezett, homokos terület nagy lehetőséget rejteget a kertészkedéshez. 1962-ben kísérletet tettek a kertészet létesítésére. Voltak akik ellenezték. Nem is többet mint húsz holdat hasítottak ki a homokosból. Tíz holdon borsót, a másik tíz holdon pedig egyéb zöldségféléket termeltek. Sem a terület nem volt nagy, sem a növényféleségek nem voltak változatosak, mégis olyan eredményt értek el, amely a kertészettel szemben-ál- lókat is meggyőzte. A következő esztendőben már nagyobb beruházással indultak, és megkapták a tagság teljes támogatását. Két keze a térdén piheni Az arcát figyelem, melyet sűrűn belepnek a ráncok. A kendő alól kikandikáló haját, az anyókát, aki velem szemben ül, a hetven- három éves Oláh Annát, Anna nénit. Az árnyékba menekült a nap elöl. Ebédszünet van. Most pihen, erőt gyűjt. Álmosan nyújtózik, közelében a kétkerekű kiskocsi, a Vpát, a seprő, munkaeszközei, segítő társai. 1950 óta dolgozik a köztisztasági vállalatnál. Jövőre nyugdíjba megy. Beszélgetünk. Közvetlen, bár fáradtan törnek elő a szavak, mikor a munkáját említi. Ismeri a várost. Sok utcából tűnt el keze nyomán a szemét Nyáron a nagyobb forgalom miatt többet tevékenykedik. Az elhullott szénát, szalmát említi, télen a hótakarítást, jégvágást. Egészségével nincs baj. Beteg is cs-k egyszer volt, innen a szemüveg, amely elrejti szemét. Hazahozták a téglagyárban dolgozó Galó János kertak a kertészet kialakításához. Az elmúlt évben nagymennyiségben termeltek paprikát, paradicsomot, zöldségféléket, görög és sárgadinnyét. Jól sikerült az esztendő. A kertészet 444 ezer forint jövedelmet hozott. Ez jobban hozzájárult ahhoz, hogy munkaegység értéke csaknem harminc forintra emelkedett. A termelőszövetkezet vezetősége már 1963-ban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy öntözőberendezés segítségével még r gasabb termést érjenek A hazafias népfront szaki segítségével végeztek, hogy vagy az Ipoly volna-e gazdaságosabb kiemelni az öntözéshez szükséges vizet. A műszaki emberek megállapították, hegy az Ipoly holtága nem csupán az áradások idején nyer vizet, hanem bővizű forrás is táplálja, ezért úgy döntöttek ,hogy az ön— Becsapódott a jég, mikor vágtam. Gyulladást kaptam, gondoltam kiverődik. Kórházba kellett menni. Azóta van a szemüveg. Ezerötven-eze,rkétszáz forintot keres. Leányai, nyolc unokája várják otthon, őket segíti keresetével. Egyszer Visegrádon is volt: Egy nap. Mesél róla. Emlékszik a Dunára, a hegyre, a várra. Faggatom valami eseményről, val'.mi érdekeset szeretnék megtudni, ami az utcán történt. Nem történt semmi érdekes — mondja és tudom, hogy a hetvenhárom év nehezíti az emlékezést. Moziban sohasem volt. Nem tud írni, olvasni. — Bár tudtam volna. Most már öreg vagyok. Elolvastam volna, ki hol lakik, az utcák nevét. Így kérdeznem kell. De megmondják. Jók az emberek. Tizenöt év'e halt meg a.z uram tudőbajban. Jó férj volt. Szerettem. A gyerekek maradtak nekem — tözőberendezést a holtághoz építik. Az idén növelték a kertészet területét, és Az idén öt holdon diny- nyét, öt-öt holdon paradicsomot és paprikát, 10 holdon uborkát, 20 holdon zöldborsót és új burgonyát termesztenek. Mint új növényféleséget, bevezették a karfiolt és a korai káposztát is. Különösen az asszonyok kedvelik a kertészeti munkát. Rendszeresen részt vesznek a növényápolásban, j dányhalászi „Ipolyvölgye” termelőszövetkezetnek. dósért fizetett a pénztáros amikor beléptünk az erdő- tarcsai termelőszövetkezet vált át hirtelen, mikor életéről. az örömökről, gondokról kérdezem. Tizennégy év alztt soha nem hiányzott munkahelyéről. Sorolja a pénzjutalmakat 100—ISO forintot, amit esetenkint kapott. — Kicsit sok a nyolc óra. Fárad a kezem — mondj-1, miközben két karja alig látható mozdulatot ir le a levegőben. Azéri régen több volt a munka. Most tisztább a város, többen is vagyunk, a por is kevesebb. mert segít áz öntözőautó. Munka-helyén szeretettel beszélnek ról~. A Baalyas felé vezető út mellett lakók úny ismerik: Anna néni. A postás is seaített megtalálni, amikor kerestem. A nyuadiiról beszél. Várja az ember mai* mm- den hónapban. P-h^^elc. O**hon leszek maid. Varrók mosok a.z unokákra. Jövőre hMnvozni fog Annr néni az utca tiszta- sáridnál- őrei. Trrivül. öe pádig mén namonként lendül n. s°vrn kóréh"*!, t.iee+iil n iáráa. fén-'esorlik az ytt.es* \7-n-,á*, felügyel egészségünkre. Szokács László A föld Valamikor 27 évvel ezelőtt kezdte a mélyfúrást Juhász László, az Északmagyarországi Földtani Kutató-fúró Vállalat salgótarjáni üzemének vezetője. Hány méter lyukat fúrt már azóta és mennyit fúrtak, aminek mint vezető volt részese, nehéz lenne összeadni. Amikor ezt kérdezzük, csak any- nyit válaszol: — Nagyon sokat... Különböző gépek örültünk a meghívásnak hogy tartsunk vele. Nézzük meg milyen is a fúrós élet? Amíg azonban elindulhatunk, egy sor elintézni valója akad. Jelentések, levelek, azután emberek gondokkal. Intézkednie kell, mert ha egyszer kiteszi a lábát, hát nehéz utolérni. Amerre ő jár, nincs telefon. Előállt a WarszaVa. Indulunk. — A tőikési toronyhoz — hangzik mint egy halk vezényszó, azután már robogunk is. Útközben a munkájukról tájékoztat. irodájába. Három asszony számolgatta a keresetet. Mondták is egymás között, hogy érdemes volt aznap kimenni. Koncz Lászlóné elújságolta, hogy a községben a legtöbb asszonn, 'vállalt kapálást a tsz-ben. Jónó- hány asszonyra négy hala kapálnivaló is jut. És rendesen, pontosan elvégzik a dolgukat. Pedig közülük nem is tsz-tag mindegyik. Besegítek, mint Koncz Lászlóné. Mikor megkérdeztük tőle, miért vállalt munkát a tsz-ben, hiszen nem szorulna rá, csak ennyit mondott: „Ugyan mit csinálnék a szabad időmmel?" Ezt nagyon komolyan mondta. Koncz Lászlóné nem olyan asszony, aki a szokásos házimunkával el- intézettnek tartja a mindennapjait. Jogot formál a közösségi munkára is. S a legtöbb asszony ilyen Er- dötarcsán. Élnek is a jogaikkal. Elvégre ez nekik is, a közösségnek is hasznos. P. A. Arcok, emberek AZ UTCASEPRŐ tészt, akinek az irányításával intenzíven hozzálát- felszerelték az öntözőberendezést. Az öntöző berendezés seel. gítségével á szükségletnek mű- megfelelően öntözik a te- akcióbizottságának rületet, a növények szépen felméréseket fejlődnek és a kertészet az Ipolyból, egyik erősségévé vált a lu- holtágából Jog a munkához Éppen a gyümölcsszeméhének kutatói — Jelenleg, 22 furóegy- ségünk van, ebből 20 dolgozik, kettő van javítás alatt — mondja. — Nem egyformák ezek a gépek. Van nagyon öreg, abból a legtöbb, és kaptunk Komlóról egy modem félautomata berendezést is, amivel Recsken fúrunk. Még egy nagyobbat várunk a mátrai kutató fúrásokhoz... Ahogy beszélgetünk az autó halad, bányatelepeket hagyunk magunk mögött. Elgondolkozom, hogy uti- társamat mennyi emlék fűzheti ezekhez a nógrádi dombokhoz. Mintha kitalálná merre kalandozok, közbe veti. — A túrósnak mindig öröm, ha eléri amit keres. Ha szenet talál, vagy ércet. Viszont bosszúság is akad. Ha például régi, elhagyott bányamezőt ér a fúró és elmegy a víz. gad. Itt van a legnagyobb torony, az 1 200-as félautomata-gép. Érc után kutatnak a recski bánya részére. — Már 345 méter mélységet értünk el, de ez szürke pirites kova olyan kemény, hogy csak úgy eszi a vidiát —, magyarázza Farkas István főfúró mester. A nagy munka előtt Éppen a magot veszik ki. Valóban olyan, mint a legkeményebb csiszolókorong, de csillog a pirittől. Itt ezer méter mélység elérése a fúrósok feladata. Addig bizony még nagyon sokszor kell kiszedni és újra visszaengedni a fúró- szárakat, hogy a magot ládába rakhassák. Még rejtély, vajon megtalálják-e amit keresnek .az ércet? Izgalmas felderítés Dűlőútra kanyarodunk és már messziről látni a domboldalon magasodó fúrótornyot és a körülötte serénykedő embereket. — Szombatim befejeztük a szerelést, de Vtalami baj van a hidraulikával — jelent Áron György f-uró- mester. Ahogy vizsga-gátjuk már el is tömítették a vezetéket, ha csak úgy ideiglenesen is. A próbf igazolja: jó. — Holnap majd kiküldünk másikat, addig vala- hC*y csak kibírja — válaszol az üzemvezető. Azután a naplót nézi át. Már a negyedik lyukat fúrják itt a tőkési részen. Vizet, két kiióméterről tudnak csak biztosítani csővezetéken keresztül. Az egyes telepet már lefejtették, a kettes és hármas telepet kell felderíteni fúrással, vajon van-e művelésre alkalmas szén? Utunk következő • állomása a Csurgó-bánya térségé. Ott a másik gépegység a CM 6-os. Gyöngyösvisontán mar felderítették a gazdag, külfejtésre is alkalmas lignit telepeket. Itt is van még egy fúróegység, de az vizet keres. A hatalmas gépeket messziről lehet látni. Már felvonultak. Nagy munkára készülődnek. Vastag földréteget kell itt megmozgatni, hogy kj takarják a szenet. A felderítés sikeres volt, sok szén van itt. Az üzemve? tő ahogy végig tekint a tájon, elmosolyodik. — Sok munkánk volt, de megvan az érte' tie, mert -«agy bánya lesz. Hát majd a bükkábrányi külfejtés? Ott, ahol r-ust nyolc gépünk fúr háromszor ekkora bánya lesi és az is külfejtés — mondja inkább csak úgy magánál1 Örökös kíváncsiság, Csak néhány gépegységet látogattunk meg Nógrád ési Heves megyében, de úgy is este van már, mire haza-: felé robogunk. A fúrós életről beszélgetünk. Szép. Örökké ott a kíváncsiság, vajon mit talál a fúró. Ez az oldala szép, de azért nem könnyű. Fújhat a szél. így, tükörképet kapunk a föld rétegeződéséről, és pontosan meg lehet határozni azt is, milyen fedőréteg takarja a széntelepet. Milyen vastag a szénréteg és mindazt, amire a geológus kiváncsi — magyarázzák a rekejzes ládák mellett, amelyekben már ott von sorjában, a mag. Kő, homok és szén, pontosan centiméterre meghatározva, melyik milyen mélységben található. eshet az eső, lehet hóvihar, a fúrósnak ott kell lenni a gép mellett. Hol itt, hol Ott kell felállítani a fúrótornyot, távol a családtól, lakott területtől. Sok az áldozat, amit hoznak ezzel, de azért nagyon sokan vannak, akik nem hagynák ott a, fúrótornyot, semmiért. Hozzánőttek ée tudják, hogy nagyon fontos a munkájuk, ök a félderitők Mátraderecske mellett, már egészen más kép foa bányászok előtt. Bodó János Az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezetben a nemrég elkészült országosan első automatikus sertéshizlalda (Koppalny felvétele) Tíz holdat a kiszisták arattak Az aratást megelőző napokban közös taggyűlést tartott Lucfalván a párt és KISZ-szervezet. A községi KISZ-szervezet 42 tagja elhatározta, hogy tíz hold kukorica teljes munkálatait elvégzi, beleértve a betakarítást is, azonkívül tíz hold kenyérgabona aratását is elvállalják. Kezdeményezésük követésére versenyre hívták ki a márkházi és a nagykeresztúri kiszeseket is. A lucfalvi fiatalok állják szavukat. Még az aratást megelőző napokban elvégezték az egyelést tizenegy hold kukoricaföldön, azonkívül terven felül három hold burgonyát poroztak be. S csak azután jelentkeztek, hogy a viaszérésben levő gabona aratását' is megkezdjék. Nem az első követésre méltó kezdeményezése — a lucfalvi fiataloknak. Ok indították be a völgyben az „ahány KISZ-tag, annyi betétkönyv” címen a takarékossági mozgalmat is.
