Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-13 / 104. szám
4 1? «5 te ft A D 1964. június 13. saomsissi. 'MipmÄixeJÄk tövúbbkéftzeJM A népművelési munka különféle ágazataiban ezen a nyáron hét továbbképző tanfolyamot rendez június 15-től 27-ig a balassagyarmati Balassi gimnáziumban a Nógrád megyei Népművelési Tanácsadó. Kéthetes tanfolyamon vesznek részt és vizsgáznak azok, akik a három éves néptáncoktatói tanfolyam második esztendejét végzik. A kéthetes foglalkozássorozat keretében a népitáncosok főképp gya- ' korlati munkát végeznek. A honismereti szakkörvezetők részére ebben az esztendőben rendezik meg első ízben a június 15-től 20-ig tartó egyhetes tanfolyamot, amelynek programjában a mozgalom hagyományairól, időszerű kérdéseiről, a helytörténeti gyűjtés módszereiről lesz szó s a hallgatók megismerik a bányász és munkáshagyományok gyűjtésének elméleti és gyakorlati kérdéseit, a falukrónika készítésének módját. Az előadások zömét a budapesti Történettudományi Intézet, a Munkásmozgalmi Intézet és a Népművelési Intézet munkatársai tartják. A Népművelési Tanácsadó nyári továbbképzésein mintegy 160 résztvevőre számítanak a megyéből. Köszöntjük ez osztrák munkás zenészeket Megyénk örvendetesen növekvő idegenforgalmában számbelileg és küldetéséi tekintve is jelentős az a csoport, amely tegnap este érkezett Salgótarjánba. A kőnigsbergi vasművek szakszervezetének 70- tagú fúvószenekarát köszöntjük szívesen látott vendégként körünkben, az osztrák munkásság kulturális küldötteit, akik a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozói körében találnak meleg, baráti fogadtatásra. Az osztrák vendégek méltó fogadtatása azonban nemcsak az acélárugyáriak dolga, hanem az egész városé, hiszen ötnapos ittlétük programjának jelentős része mindany- nyiunknak szól. A kőnigsbergi vasas zenekar ma, szombaton délelőtt 11 órakor térzenével üdvözli a várost, majd délután 2 órakor az acélárugyár főkapujánál salgótarjáni vasas szaktársaiknak kedveskednek zeneszóval. A nap programjában a vendégegyüttes este 7 órai kezdettel az acélárugyári művelődési házban ad nagyszabású közös hangversenyt az acélárugyári fúvószenekarral. A további napokban az osztrák munkás művészek ellátogatnak Gyöngyösre, Egerbe, hangversenyeznek a galyatetői SZOT üdülő vendégeinek, kirándulást tesznek a megyében és megtekintik, tanulmányozzák Salgótarján ipari életét. Móricz Zsigmond drámájának ősbemutatója a rádióban Jelentős eseménye lesz mű drámájának ősbemuta- a Magyar Rádiónak júni- tója. Az érdekes mű negy- us 28-án: Móricz Zsigmond ven esztendővel ezelőtt az Odj’sseus bolyongásai ci- Állami Operaház felkérésére operalibrettónak készült Diósjenői helyzetkép t Kulturális élet — feltételes módban Drága toldozás-foldozás — Hiányzik a kezdeményezés érettségin... 8+/ZOk.13(k-c1) » 3£ 1 = 2 (Balogh Bertalan rajza) s úgy volt, hogy Kodály Zoltán lesz a zeneszerzője. A tervből akkor, különböző okok miatt semmi nem lett s a librettó nem juthatott színpadra. Mind a legutóbbi időkig nem ismerték fel, hogy Móricz ebben a művében tökéletes egyfelvonásos drámát alkotott. A rádió ősbemutatója négy évtizedes mulasztást pótol s a darabot olyan kiváló művészek szólaltatják meg, mint Tolnai Klári, Ruttkay Éva, Várad! Hédi s Odysseus szerepében Bessenyei Ferenc. A darab zenéjét Sárközi György szerezte, az előadás a Kos- suth-adón hangzik el. A rétsági járás központi művelődési otthonában — Diósjenőn, szinte a szó teljes értelmében fejtetőn áll most minden. Tatarozzák az odvas, öreg épületet, amelynek fennállása óta sokfajta rendeltetése volt. Amióta változatosság okáért járási művelődési otthonnak tették meg, végképp megérett a fiatalításra. Ha egyáltalán mégérett, mert csak toldozni, foltozni lehet, nem lesz abból új soha. Nem lesz célszerű, korszerű semmi iparkodással, amilyennek lennie kellene egy járás művelődési centrumához ülőén. Na, de olyan kalappal köszönnek, aminő van, s addig nyújtóznak, amíg a takaró ér. Abból a mintegy 400 ezer forintból, ami rendelkezésre áll, csak fel- frissítésre, alakításra telik. S még szinte szerencse, hogy nem többre, mert ez a kevés is úgy halad március óta, mintha csigabigát fogadtak volna a községi tanács építőbrigádja elé munkavezetőnek. A nagyteremben rég a festőknek, a MOKÉP asztalosainak kellene dolgozniuk, de nem lehet, mert a borzas tetőn átázik a menyezet. Szóval; teljes a felfordulás, egyik iparos késlekedése a másikat késlelteti. Talán és „lement" Ilyen viszonyok között eleget tudhat-e tenni járási, vagy akár csak községi feladatainak is a művelődési otthon ? ( Tanakodunk az igazgatóval: Juhász Sándorral, ám édeskevés, amit összegezhetünk, s még kevesebb, amire határozottan számítani lehet. Minden, amit mondhat, inkább csak: talán. Feltételes mód. — Szerencsére, az ismeretterjesztés1 a télen lement. Még a tatarozás, az átalakítás előtt. Persze, nem közömbös, hogyan „ment le”, tudtak-e példát adni módszerekben, szervezésben, tematikai tervkészítésben a járás községeinek? Azt panaszolja, hogy a diósjenői termelőszövetkezet vezetősége édeskeveset törődött a tsz-akadémiávaL A szervezésben például semmit nem segített, pedig legalább a brigádvezetőket elküldhette volna az előadások meghaUgatására. Ha már brigádvezetők, ők ismerjék meg alaposan a korszerű gazdálkodás lehetőségeit. A művelődési otthon szervezett a tsz helyett is, reklámozott, küldözött meghívókat. Így jöttek, akik jöttek. — Milyen lehetőségeik voltak az ismeretterjesztésben? — Az előadások élénkítésére gyakran vettük igénybe a bábcsoportot s a tapasztalat szerint jó eredménnyel. Ezen kívül a témával kapcsolatos keskeny- filmeket vetítettünk. A televízió ismeretterjesztő műsorának hasznosításáról is szó esik: — Egy műsor után beszélgettünk a témáról, ősztől szeretnénk programunkba iktatni a mezőgazdasági sorozat rendszeres nézését, úgy, hogy a tematikának megfelelően szakembereiket hívunk meg az adásokra, akik a műsor előtt vagy után asztali klubbeszélgetést kezdeményeznének. Hég egy „talán" Egyelőre azonban még most lépünk a nyárba s a következő hónapok nem sokkal kecsegtetnek. Egyetlen lehetőség a kiállításrendezés a félkész klubteremben, egyéb semmi. A Déryné Színház, amely rendszeresen járt ide, legfeemMálm, MMgr MUKÉTOR Harmadik fejezet MEGLEPŐEN RÖVID, DE AZ ÉBER OLVASÓNAK MÉGIS SOKAT ELÁRUL — Nem a térkép ellen van kifogásom, hanem a logikátlanság háborít fel, hogy két Gyöngyharmat utca is van. Skandalum. Egy a Rózsadombon, egy pedig Rákospalotán. Mire jó ez? Kinek jó ez? Olyan fontos ü gyöngyharmat? Az én •égi térképem csak egyet íüntet fel. Emiatt kérem, én felesleges munkát végeztem. És az a csirkefogó ismét szárazon megúszta. — Részemről mély együttérzés — hajolt meg finoman a kék köpenyes ifjú. — Végül is, hogyan mél tózta tott dönteni? Becsomagolhatom? — Persz?, persze — csillapodott le gyorsan az öregúr. — Tudja, az elkövetkező napokban gyakran lesz rá szükségem. Mibe kerül? Válasz helyett számolócédulát kapott, azt a pénztárnál blokkoltatta. A szőke tündértől a csomagoló rekeszénél átvette a tekercsbe sodrott térképet és kisietett a boltból. A kirakat' üvegén át kuncogva néztek utána a fiatalok. Még záráskor is utánozták, amint csapkodja a pultot és bozontos szemöldökei alatt szinte ijesztően villog a szeme. — És a kis fejéhez képest mekkora homloka volt a tatának. — fintorgott pisze orrocskájával a szö- szi. — Mit szóltok a homlokához? Einstein is megirigyelné. Becsszóra. Negyedik fejezet EGY TOLVAJBANDA KÉZREKERÜL — Rövid szünet után megismételjük a Televivió Híradóját, és azzal mai műsorunkat befejezzük — közölte a bemondónő. — Kedves nézőink, jó éjszakát kívánok, a holnapi viszont látásra. Mosolygott, biccentett, eltűnt. Gosztola visszamosoly- gott, visszabiccentett, maradt. Előredőlt, megropogtatta derekát, nagyot nyújtózott. Selyem házi köntösének ujja haüacsú- szott. A nyujtózásnak számtalan válfaja van. Gosztola szóbaníorgó nyújtózkodása példának okáért olyan férfiú lelkvilágát tükrözte, aki napközben a gondjaira bízott vállalat élén betegre dolgozza magát. I&ás- barom egy taposómalomban, ólombánya riksa-kulija, valóságos rabszolga. Joggal várhatja el, hogy legalább este, amikor a fáradhatatlanul végzett munka után holtfáradtan hazatér, puha családi fészket találjon, és végre kis kényelemben is részesüljön. Gosztola Péterné. született Gerson Mária, élete értelmét e természetes óhaj maradéktalan kielégítésében látja. Könnyen teheti, hiszen ő hatra megy munkába, és a stancoló gép mellett töltött játszi, minimális felelőséggel járó foglalatoskodás után már háromra otthon is van. Frissen, fürgén mos, takarít, főz, hogy ragyogjon a lakás és meleg étel várja a párját. Csodálkoznak, hogy üzemi igazgató felesége — segédmunkás egy fémtömegcikk-ipari kátéeszben? Persze, mert ezirányú ismereteiket rosszmájú humoristák írásaiból szerzik. Ezek előszeretettel úgy állítják be, mintha a magas beosztásba került dolgozók feleségei hirtelen puccos dámákká, nagyvilági előkelőségekké változnának át. Lehet, hogy ilyesmi is előfordul, de Gosz- toláéknál más a helyzet. Ott minden marad az eredetiben. i Nem annyira az asszony fizetéséért ragaszkodik ehhez Gosztola, hanem elvi szempontból. Gerson Mária révén tartja a kapcsolatot a muhkás- osztály sűrűjével. — Fiacskám — szólt most, — addig is felgyújthatnád a villanyt. Áz egészséges a szemnek ... Várj csak — fogta meg felesége karját aki engedelmesen tapogatódzott a kapcsoló felé- — Nézd. a $ szünetben is bemutatnak valamit... Az Orion AT ernyőjén a „Rövid szünet” felirat helyét valami gyárudvar derengő, homályos képe foglalta el. A zene is elhallgatott hirtelen. — Nagyon sötét — állapította meg Gosztola, — adj rá egy kis fényt, fiacskám ... Ez kevés... Ez túl sok ... Most jó lesz. Visz- szaülhetsz-, fiacskám. Valóban, most elég jól látszott, hogy a háttérben lévő alacsony épületből néhány elmosódott emberi alak hosszúkás ládákat cipel ki. közelebb csak augusztus 20-án jöhet Akkorra talán elkészül a színpad, a nagyterem. A május 1-i építési határidő be nem tartása azokat a soványka terveket is halomba döntötte, amelyekről szó lehetett volna; öntevékeny együttesek fogadáséról, a járási szemle csoportjainak vendégül látásáról, mint előbbi esztendőkben. Azt mondják: szabadtéri lehetőség nincs. Pedig a művelődési otthon gyönyörű parkjában véleményünk szerint sok mindent lehetne kezdeményezni, ha már a termekkel így adódott a helyzet. A járás községeiben is elkelne egy- egy jó előadása az irodalmi színpadnak, amely vélemények szerint igen színvonalas, egy-egy hangversenye a zenekarnak, a bábosok produkciója a vakációzó gyermekeknek. Program nélkül De csak arról hallunk: minek kellene lennie s nem arról, ami egészen bizonyosan lesz is. Minden-minden feltételes módban. így: — Szeretnénk feléleszteni a kórust... Azt ígérték, hogy ősztől kapunk, egy pedagógust, aki ért a vezetéshez. (És ha mégsem? Alig hihető, hogy ebben a háromezer lelkes nagyközségben ne akadna énektanításhoz értő ember a tantestületben.) — Szeretnénk újból öszszehozni a népitánc együttest, amely előbbi időkben eredményesen dolgozott Kilátás van rá, hogy jön egy nevelő hozzánk, aki a táncoktatással is foglalkozik. (S ha ez sem? ... Miért csak másodlagosan gondolnak az eddigi szakkörvezető közreműködésére? S egyáltalán: miért hagyták elaludni az egész mozgalmat?) Járási szintű a művelődési otthon, de pillanatnyilag igényesebb község kívánalmainak is aligha felel meg programjával. Mert nincs programja. Az inspiráló kezdeményezés hiánya pedig az építkezés hátráltató hatásával sem igazolható egészen, hiszen a széleskörű irányító tevékenységre az otthonvezetők előtt áll a teljes rétsági járás. Barna Tibor A Szlovák Nemzeti Színház vendégszereplése A Szlovák Nemzeti Színház 270 tagú operatársulata október 27-én, 28-án és 20-cn a Vígszínházbán mutatkozik be a magyar Jővúms közönségének. Mű- sorutmi a neves cseh zeneszerző, Janacek: „Sva- topluk” című történelmi operája, továbbá Verdi: „Trubadúr” es Wagner: „Tannhanser” című műve szerepel. A Vígszínház 110 tagú együttese június 28-án utazik Pozsonybat ahol hat előadáson lép ja
