Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-10 / 101. szám

6 SÓGRAD 1964. június 10. szerda. Segítsen a főldművesszövetkezet VIZSLÁSON a Népbolt az ablakokra szerelt re- és a Földművesszövetke- dőnyök nem. működnek. zet. 1, sz. italboltjának a külső tatarozási munkála­tai, továbbá a szolgálati lakás helyrehozása és a csatornázás mintegy 35 000 forintba kerül. Az italbolt­ban modern polcokat he­gyeznek el. Mindemellett vannak ap­róbb dolgok, amelyek szin­tén szükségesek. Mégpe­dig: az italbolt ablakai és Az udvar szép, és tágas. Öt fával tették árnyékosabbá. Azonban nagyon jó lenne, ha 25-30 .asztalt és megfelelő meny- nyiségű széket helyezné- ek itt el, hogy a nyári kánikulában ne kelljen a vendégeknek beszorulni az ivóba. A nyári táncmulat­ságokat és a tervbevett magyarnóta esteket is megtarthatnák az udva­Víx, víz, víz, Évek óta tartó betegsé­gem gyógykezelése végett máj- több kórházat és egyéb gyógyintézetet vettem igénybe. Voltam olyan gyógyintézetben, ahol az orvogi tudomány legmoder­nebb eszközei segítették az orvosok fáradságot nem is­merő, odaadó szorgalmas munkáját. Május Sí-én a Megyei Kórház belgyógyá­szatára kaptam sürgős be­utalást. Arról győződtem meg, hogy az osztályon a főorvostól kezdve a leg­kisebb beosztású dolgozóig mindent megtesznek a be­tegért. Ezúton is hálás kö­szönetéin fejezem ki. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy ez a kórház nem tartozik azok közé a gyógyintézetek kö­zé. ahol a beteg nyugodtan várhatja egészsége mielőb­bi visszatérését. Itt sok az elavult eszköz, ezek már régen megértek a kicseré­lésre, nem is beszélve a higiéniáról, s ennek leg­fontosabb tartozékáról, a vízről. Reggel 5 órakor azért van ébresztő, mert 6 órakor már mines víz. Há­rom kórteremből mintegy 39 beteg használ egy WC-t Me csak bíráljunk ..Mutasd meg munkahe­lyed, megmondom ki vagy”. Manapság igen sokszor mondunk bírálatot arról, amit rossznak látunk, annál kevésbé kerül sor a dicséretre, elismerésre, mert ami jó, azt természe- ! esnek tartjuk. Gyakran . utazom buszon, vonaton. Sok utastól hallottam, hogy az utazáshoz ne ren­desen öltözzünk, mert az autóbuszon úgyis piszkos lesz a ruhánk. Ez nem így van. Példát mondhatok rá. Május 10-i utazásom al­kalmával . a beszálláskor ■ kellemesen tapasztaltam, hogy a kocsi belseje ra­gyogóan tiszta, az ülések lemosva, a padló felolajoz­va, szinte az otthon han­gulatát keltette. Megkér­deztem a kalauzt, mire ő udvariasan válaszolt: — Ez a munkahelyem, itt is szeretem a tisztaságot. Ezért jegyeztem fel a ko­csi rendszámát: GA 69—08. Május 24-én ismét ebben a kocsiban utaztam és ugyancsak meggyőződtem fentiekről. Sz. J. tanácstag amelyet csak az esti órák­ban lehet leöblíteni, ami­kor a víz újra megindul. Víz kell tehát sürgősen. Léhi János Salgótarján ron, annál is inkább, mert szabadtéri színpadot is építettek az udvarba. EGY MÁSIK hiányosság: a hűtőszekrény csak jég­gel hűt. A faluban jégve­rem nincs. ígéretet ka­pott az italbolt vezetősége, hogy Zagyvapálfalváról kapnak jeget a nyári me­legben. Várja a község la­kossága, hogy ez az Ígéret valóra is válik. A HIÁNYOSSÁGOK fel­számolása nagymértékben fokozná a kulturáltabb szórakozási lehetőségeket. Reméljük, hogy a földmű­vesszövetkezet a fentebb felsorolt apróbb kifogáso­kat a lakosság közmeg­elégedésére megoldja. Sz, E. Vizslás Ne okozzanak kárt Örvendetes jelenség, hogy Salgótarján város te­rületén megkétszereződött a nyúltenyésztők száma. A hogy takarmányt melhessenek ott. A nyúltenyésztők része azonban kárt friss nyúlhúsfogyasztás okoz. Sokan közülük ter­egy is vé­gig dézsmálják a határt, nagy károkat okozva az egyéni és szövetkezeti tu­lajdont képező évelős pil­langós takarmányokban. Ezek a tenyésztők nem is­mernek törvényt, sőt nem egy esetben megfenyege­tik a dézsmálás ellen tilta­kozó tulajdonost. A Városi A be nem épített állami Tanács Mezőgazdasági tartalékházhelveket has*- °sztálya a törvény teljes tartaieknazhelyeket. nasz S2if?0rával fellép a mezei nosításba kívánja adni iopást elkövetők ellen. a kisállattenyésztőknek. Lantos László amellett, hogy kiváló ét­rendi hatású — enyhíti a húsellátási problémákat. Ezért a Városi Tanács Me­zőgazdasági Osztálya min­den segítséget megad a nyúltenyésztők takarmány­problémáinak megoldásá­hoz.-»PF Lf állották már házőrző ** kutyát figyelmezte­tően morogni? Arra a jel­zésre gondolok, amikor a gyantúlan érkező elmegy a bokor mögött rejtőzködő kutyaház előtt s erre — mintha csak fotocella által megszakított bűvös sugár­zásra történne — megszólal egy kísérteties hang: — Hrrr... Pontosan ebben a hang­nemben- erre a torokból jövő moll-akkordra han­golva szólalt meg egyik áprilisi reggel a Traban­tom, amikor kinyitva a szí­vatógombot, elfordítottam a slusszkulcsot. Ügy pat­tantam fel az ülésről, mint­ha kutya harapott volna a visszerembe, de a második hörgésre, amely kissé szá­razabban hangzott az előb­binél, megnyugodtam. „Egész télen állt a kocsi, hát persze, hogy prüszköl, ijedezik az indításnál” — véltem. „Az olaj is sűrű ilyenkor, benne van a téli merevség, akár a térdeink­ben, nos, hát hadd ropog­tassuk- próbálgassuk a kup­lungkar játékát... Így ni!” „Hát persze, hogy aka­dozott.” No, most a főten­gelyt pörgessük meg a du­gattyúkkal! ...” W En érintkezést jelző piros lám­pa villog. Ejha?! Bocsánatot kell kérjek az olvasótól, aki a szakszerű, részletes tájékoztató nyo­mán már rég kitalálta, hogy kezdő vezetőről van szó, méghozzá amolyan szegénylegények paripáját nyekergető-nyikorgató autósról, azaz egy vacak kétütemű hangláda gazdá­ról, aki kocsinak véli a ta­licskáját, és adja a nagyot szívatásról, gyújtásról, elő­melegítésről, még miegyéb­ről. Hát tényleg, nem ta­gadom, csak egy Trabant erejéig. — lóerejéig — tud­tam összeszedni apait­anyait. Vettem volna Mer­cedest is, higyjék el, nem rajtam múlott, csak a pénztárcámon. Ezt az utolsó mondatot meg azoknak szántam, akik utcasarkokon szokták figyelni a forgalmat, s ami­kor egy magamfajta Tra- banlos gördül eléjük a for­galomban, kárörvendő vi­gyorgással szemlélik, vár­ják, hogy kuplungolás és fékezés közben lefulladjon a motor, leálljon a gyújtás Mert szörnyű kárörvendők A hörgés ebben a pilla- ám az emberek, higgyjék natban dühödt morgássá el kérem, főképp az autó­fajul, majd egy-két száraz, várományosok. Olyanok fő­köhintés-szerű valami a kipufogódob tájékáról, utá­na néma csend, csak az képp, akik még csak hét­tízezer forintot stószoltak össze a takarékbetétkönyv­UTEPITOK Üj út épül, amely Salgótarjánból Homokterenyéa Nádújfalun át kapcsolódik a pétervásári úthoz. A jó- mínőségű, portalanított út az idén elkészül. Jelenleg Nádújfaluban és környékén folyik a nagy munka Nógrádi művész alkotása Szombathelyen Rikkancs A Salgótarjáni Népbüfében talál­koztunk egy újfajta jelenséggel: ingyenes reklámanyagok pén­zért történő árusításá- sával. Időnként fel-fel tűnik az állva italo­zók mellett egy sötét­szemű legényke, s 20 fillérért kínálja meg­vételre a kiadóvállala­tok fent jelzett nyom­datermékeit. Az állva italozók különfélekép­pen reagálnak rá. Van. aki vesz tőle, van aki továbbküldi. Ö hasz­nos munkát végez, mert, 1: terjeszt, 2. keres, 3. mint látják, témát ad. Az viszont már kér­dés, hogy helyes-e 7-8 éves gyereknek a Nép­büfé asztalai között lődörögni? Sz. E. Máskor Meghitt ünnepség volt a gyermeknap. A kisdobos és úttörőjelöltek seregíettek össze Salgótarján összes iskoláiból példás rendben, zászlóik alatt, hogy ünne­pélyes esküvel fogadják: méltók lesznek a kék és piros nyakkendőre. Minden szép és megható volt. De. .. az egyébként ki­tűnően működő Rendezőség figyelmébe ajánljuk... Nem ártott volna a városi lo- csolóautót igénybe venni és a terepet jól fellocsol­ni, hogy a résztvevők ne legyenek kénytelenek a pi­ros salak porfelhőjét belé­legezni. . . At nagy hőség­ben igen sok gyermek lett rosszul. A jövőben hasonló rendezvényen ajánlatos lesz egy Vöröskeresztes sátrat, vagy elsősegélynyújtó he­lyet berendezni, ahol or­vos, tiszta víz és gyógy­szer áll rendelkezésre. Szűcs Vera A szombathelyi Savaria Múzeumban május 27-én nyílt meg a Kisplasztika és -grafika című kiállítás. Ezen harmincnyolc kép és kisplasztika, a művek kö­zött két Kossuth-díjas fes­tőművész és három Mun- kácsy-díjas festőművész, grafikusművész, illevetve szobrászművész alkotása szerepel. A kiállításon a Nógráö megyében élő Czinke Fe­renc alkotásával is talál­kozhatunk. Szénosztályozó című hétalakos kompozí­cióját állította ki. A tus- rajz monumentális hatását a vázlatosan megoldott szénosztályozó konstruktív elemei között a dolgozó emberek ereje, lendülete adja. és a Trabant ben, de úgy csinálnak az utcasarkon- mintha abszo­lút nem érdekelné őket a gépkocsi. Sőt! Kérem, én a kárörvendő arcának a vi­gyorgásából meg tudom állapítani, milyen márkára gyűjt az illető. De hagyjuk most őket, ezeket a mások kínjára-ká- rára vihogókat, és térjünk vissza az én Combimhoz, melyet ebben a pillanatban nyomnak, taszigálnak kife­lé a garázsból. Hogy kik, kérem? A szomszédok, aki­ket reggel öt és fél hat kö­zött egy-egy csengőnyo­mással percek alatt össze­verbuválhatok, tekintettel, hogy úgyis indulnának már a gyárba, ez a kis autóto­logatás legalább kifejleszti bennük a kollektív érzése­ket. Valóban így van. Ha egy reggel elfelejtem fel­csengetni őket, másnap már reklamálnak: „Na, mi van, szomszéd? Kutyába vész- szűk a barátságot?” D ehogy vesszük, de­hogy vesszük — vé­dekezem én- mert mit mondjon az ember, amikor negyedórás lihegés, csörte- tés után sem indul meg ez az 'átkozott1 masina. Puco­lom a gyertyát smirglivel, drótkefével. Adom a hen­gerekbe a beöntést a leg­finomabb, azonnal párolgó szuperbenzinből, és csava­rom is már rá a kupakot, akarom mondani a gyer­tyákat a hengerfejre, ne­hogy az éltető levegőbe il­lanjon. „No, még egy löke- tet, emberek!” — nógatom, biztatom a kifulladt társa­ságot, és lám, az autó mor- gandozásából érzem-hal- lom, hogy egy-két megtolás után most már valóban in­dulna a kocsi, ha ... Indul­na, ha nem kellene a gyár­ba loholni a barátaimnak. — No tessék! Most vár­hatok fél nyolcig. Amikor a tisztviselői kar indul a hivatalába. Áprilistól október végéig hétköznap-vasárnap ilyen kellemes hórukkozással no­szogattuk indulásra a beste jószágot. Szerencsére, jó hosszú az utcánk, minden­ki felébredt a ricsajra, hi­szen úgy dobogott a me­net utcahosszat el és visz- sza, mintha lófuttatást tar­tott volna a magyar olim­piai öttusa keret. Állítom, hogy ennél jobb reklámot a gépkocsivásárlásra még senki nem tálát ki. Ugyan­akkor azokat is megnyug­tatta, akik soha az életben nem szándékoznak autót venni. Egyedül a feleségem képtelen megérteni, hogy egy. kurblí nélküli autót akkor, amikor fél év alatt tropara megy az akkumu­látora, csak így: lökdösés- sel. noszogatással lehet meg­indítani. ö azt mondja: van erre másfajta módszer is, de ahhoz autós kelle­ne ... Nem sértődtem meg a goromba megjegyzés miatt, ellenben vettem Wartburg­ba való akkumulátort. Na, ennek aztán van akkora ereje, hogy a slusszkulcs elfordításakor majdhogy szét nem veri a motort. És gyújtanak a gyertyák rög­vest. Az eseményből az kö­” vetkeznék, hogy most valóban boldog lehe­tek, elvégre nem kell hív­ni a szomszédokat. Téved­nek, kérem. Nagyon szo­morú vagyok, mert mióta akkuval is indít a Combi, a kutya sem törődik velem, A szomszédok elmennek a ház előtt, anélkül, hogy be­köszönnének, anélkül, hogy megkérdeznék, hogy va­gyunk, mint vagyunk. Az idegenek pedig, amikor meghallják a garázsban a Trabi dühödt morgását, és nyomban rá a motor be­gerjedését, csak legyinte­nek a kezükkel, olyanfor­mán, ahogy az uca sarkán vihorászók teszik, amikor arra hajtok: — Csak egy Trabant... Ráctz Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom