Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-07 / 99. szám
4 NÖGRíD 1964. Június ?. vasárnap. Bélci emlékezete Salgótarjánban rendezik meg a múzeumigazgatók országos értekezletét Balázs A 2 az időben „Rosema- * ry”-riek — ma „Roz- maring”-nak — nevezett eszpresszó teraszán ültünk, akkori fiatalok, Balázs Béla körül. Az alacsony termetű, jellegzetesen művész-arcú Balázs — nagy, barna szeme valahová messze révedt! — azt fejtegette: milyen győzelmesen nehéz volt az útja, amíg a lélek és csak az öngyötrő, túlfinomult lélek — költőjéből azzá az emberré lett, aki a tömegek harcára, az emberiség életére, a jövőt formáló, nagy mozgásokra figyel. „Voltak — mondotta szószerint — az egykori polgári értelmiség tagjai között olyanok, akiket magas közgazdasági és történelmi képzettségük állított a munkásosztály világbíró ügye mellé. Én — folytatta — a hangulati kultúra embere voltam. Örök nap költötte örök sivatagban éltem 1918 előtt. Nekem nagyon-nagyon nehéz ptat kellett megtennem ahhoz, hogy meghall- iam a föld dübörgését... Ez az önvallomás minden betűjében igaz. Mert bár a nyolcvan esztendeje született és éppen tizenöt éve halott Balázs Béla 1918 előtti költői, írói tevékenysége sem meddő — akkor írta például, a Bartók Bélát gyönyörű zeneművekre íhle+ő „A kékszakállú hercegvára" és „A fából faragóit királyfi” című mélyről fakadó, szimbolikus meséit — sokáig idegennek érezte mindazt, ami külvilág. A szegedi származású fiatalember, aki az Eötvös Kollégium növendékeként gyarapította esztétikai és nyelvészeti tudását, annyi -osszat és igazságtalanságot tapasztalt már fiatal eleiében, hogy egyik verseskötete programjául azt írta: „Védd meg magad az élet elől.” Az 1914-ben kirobbant imperialista világháború még csak fokozta bénne a kétségbeesést és azt, hogy az életet rossznak, kegyetlennek lássa. Hogy milyen hatással volt a valóban gondolkodni tudó és akaró értelmiségiekre Lenin Októbere, arra jó példa I^alázs Béla esete is. Az élet elől elbú- vó művész — nem máról holnapra és nem is. ingadozások nélkül —, de vé- gülis azoknak a táborába állott, akik szerették az életet és éppen meri szerették, hivatásuknak, feladatuknak érezték, hogy megszüntessék mindazt a rosszat, ami útjában áll az emberek jó életének. Balázs Béla az 1919-es Tanácsköztársaság harcosa lett. A Tanácsköztársaság bukása után emigrálnia kellett. Talán senki nem érezte olyan gyötrel- mesnek az emigráció „űrben lebegésé”-t, mint éppen ő. Ám ebben az időszakban bontakozott ki a filmtudós és filmalkotó Balázs Béla, akinek tevékenysége egyenértékű a versek, a mesék, lírai színművek megteremtőjével. Balázs volt az első, aki elméletileg összegezte a szóvjet némafilm — Ejzenstejn, Dovzsenko, Pudovkin alkotásai* — lényegét és világszerte ismert népszerűsítője lett annak. „Minden művészet mindig csak az emberről szól. A filmművészet is emberi megnyilatkozás és emberábrázolás.” — „A filmművészet alapja és lehetősége az, hogy minden és mindenki úgy néz ki, mint amilyen.” Ebbe a két mottóba sűrítette a harmincas évek elején kialakított filmesztétikai nézeteit. A filmrtiűvészetben gyakorlati — forgatókönyvírói, sőt rendezői — munkát is vállaló Balázs, a szocialista-realista film egyik elvi megalapozója volt. A magyar filmművészet egyetlen alkotásához kapcsolódik Balázs Béla neve és munkája. Igaz, hogy ez a film a „Valahol Európában”, amelynek kiválóságát nemrégiben — felújítása alkalmából — csodálhattuk meg. De a Színművészeti Főiskolán, a filmtanszak megalapozójaként is fontos munkát végzett a „haza álmá”-ból az „álmok hazájába” megtért, egykori emigráns, a legkékebb égszínkék után „az emberek vörös hajnalá”-ról író forradalmár. Hat esztendeje, hogy a kiemelkedő telje- sitményeket nyújtó magyar filmművészeket a „Balázs Béla-díj”-jal jutalmazzák ... Az a művészfejű, bar- na-szemű ember — ott a „Rosemary” eszpresz- szóban — nevetett volna, ha valaki azt mondja: díjat, stúdiót, utcát neveznek el majd Balázs Béláról. Mert bár véleményeit (néha a hibásakat is) öntudatosan védelmezte, halála percéig sokkal fiatalabb lelkű volt annál, semhogy valamiféle talapzaton lássa saját magát. Az _ utókor azonban nem tudja feltámasztani Balázs Béla őszen is lobogó fiatalságát. Elnevezésekkel tartjuk ébren emlékét. Vigyázzunk azonban, csupa tiszteletből soha ne merevítsük klasszikussá, hanem mindig vitázó partnerünknek, bátyánknak, idősebb barátunknak tekintsük a tizenöt éve halott, ám művében élő művészt és tudóst, Balázs Bélát. Antal Gábor Országos tanácskozás otthona lesz június végétől Három napra Salgótarján. Ezúttal az ország múzeumainak igazgatói, régészeti tudósai adnak egymásnak találkozót Nógrádban, hogy e történeti múltban rendkívül gazdag vidéken beszéljék meg és cseréljék ki a munkájukkal kapcsolatos tapasztalatokat. A vezető múzeológusok és a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi főosztályának irányítói június 29-én érkeznek Salgótarjánba, s első napi programúkban a Munkásmozgalmi múzeum anyagával és munkájával ismerkednek. ' Az, értekezlet résztvevői június 30-án a balassagyarmati Palóc Múzeumban tanácskoznak, ellátogatnak Hollókőre, majd július 1- én a TIT salgótarjáni székházában tartanak konferenciát. Az értekezletek napirendjén a műemlékvédelem és a falumúzeumok kialakításának lehetőségei szerepelnek. Szálú n na s ülő- k ~ ' * í «<#*«* g OLIVEIRA ÉS TÁRSA Dokumentumtörténet a Cap Ancona felrobbantásáról A ház elé, amelyben Hans és csoportjának taglal rejtőztek, éjszaka ponyvával fedett teherautó gördült. A kormánynál Oliveira ült. Clara és Hans már várta. — Félóra múlva indulunk — közölte Oliveira. — Midőn a kormárfykerék- hez ülök, a fiúk kijönnek és felpattannak a kocsira. A városon túl van még kilenc teherautó. Kettőn sponyol antifasiszták vannak. Ha a határon az örök vagy más spanyolok beszélgetni kezdenek a fiukkal mondják azt: „Si, Senor” — Igen uram! Értitek? — Igen. — Ellenőrizzétek, hogy mindenkinek megvan-e az útlevele s tudják-e az új vezeték- és kereszínevüket. Indulás 25 perc múlva. — Köszönjük a segítséget — mondja Hans Oli- veirának. — Sohasem felejtjük el. .. .A tehergépkocsik az országúton haladnak céljuk felé. Az elsőt és az 4. Az akció sikerült utolsót spanyolok vezetik. A másodikon Hans Richter ül. A Fiat-Dedant a gépkocsisor előtt haladó Oliveira vezeti. Mellette Clara. — Téged leteszlek Beira vasútállomáson — mondja Oliveira Claranak —, onnan az első vonattal visszatérsz Lisszabonba és még ma Párizsba repülsz. Ha az akció sikerül, táviratozom és visszajöhetsz. Az autóoszlop eléri a határt. Oliveira üdvözli a határőröket, és szokása szerint ajándékokat osztogat. A spanyol oldalon már várja Ricardó. Sürgeti az őrparancsnokot. A kocsisor elindul... . . .Queipo de Llano tábornok szobájában ott ül Friedrich Mendel Gesta- po-főnök. T- Kedves Oliveira, mi van a teherautókkal? Elhozta?- — kérdezi a tábornok. — Igenis, tábornok út. És a Fiat-Sedant is. — Nagyszerű! És maga, lám, kételkedett benne — fordul a tábonok Friedrich felé. — Gratulálok a kitűnő üzlethez, Oliveira úr — szólalt meg Friedrich. — Mik a további tervei? — Tovább megyünk Toledo irányába. — Én is odamegyek. Elviszem a kocsimon. — Köszönöm a szíves meghívást, önnel biztonságban érzem majd magam. .. .Friedrich hatalmas gépkocsija sebesen, zajtalanul száguld. — Lenyűgöz az ön üzleti tehetsége — mondja a hátsó ülésen Friedrich Oliveirának. A sofőrtől üveglap választja el őket. — Úgy tűnik azonban, hogy túlzottan elfecsérli az erejét. — Hogy érti ezt? — Apróságokkal foglalkozik, szardíniával, tener- autókkal. — No és? — Ilyen tehetséggel többre is vihetné. Oliveira elmosolyodik... Az ágyudörgés egyre W* zelebbről hallattszott. Egy- szercsak Friedrich kocsijának első kereke az árokba csúszott és megállt. A teherautók elgördültek mellettük. Friedrich a sofőrök arcát bámulta. Egy, kettő, három... Ejha! Ennek a fickónak az arca emlékezteti valakire... Megvan: hiszen ez Hans Richter! Friedrich gyorsan megfordul, előrántja revolverét és Oliveirára szegezi. — Senor Oliveira, ne mozduljon, mert szétlocs- csantom az agyát! Csak úgy menekülhet, ha végrehajtja utasításaimat. A játszmát elvesztette. Persze érdekelne, hogy mire is számított. Át akart jutni a vörösökhöz? És azt is árulja el: kinek dolgozik maga tulajdonképpen? — A „Manuel Oliveira és társa” cégnek. — Ne nézzen hülyének! Az országúton hirtelen német tankok és páncélautók bukkantak fel. — Az okmányaikat, — szólalt meg németül egy tiszt. Oliveira felismerte benne Ganyint. A mitsem gyanító Friedrich gyorsan bemutatkozott. — Mendel ezredes vagyok, a burgosi német követségről. Vörös kémet fogtam. Az előttünk elhaladt kocsioszlop sofőréi vörös diverzánsok. Ganyin OLiveirához fordult: — S ehhez ön mit szól? — Azt, hogy Friderich Mendel ezredes veszélyes gonosztevő és ideje ártalmatlanná tenni. — Letartóztatom Mendel ezredes! — mondta Ganyin, majd Oliveriához és Hans Richterhez fordulva, így folytatta: — És most gyűjtsék ösz- sze az elvtársakat. Két teherkocsi marad, a többit felgyújtjuk, s indulunk visszafelé. — Engedje meg, hogy közöljem Ganyin elvtárs: Mendelnek én csak útközben - lettem gyanús. Visz- szamehetek tehát Lisszabonba és tovább dolgozhatom — mondja Oliveira, azaz Misa Sznyegov. — Nem kockáztathatunk Misa. Téged most fogságba ejtünk, aztán a köz- társaságiak kiutasítanajc. De Párizsba utazol. Ott találkozhatsz Krjucsková- val, és ha kiderült nogy Lisszabonban nem gyanítanak semmit, visszamehettek. És Párizsból akár egy hónapra is hazairányíthatunk téged és.Nyina Krjucskovát is. .. .A tankok és a teherautók hamarosan köztársasági területre érkéztek. Pető Miklós (Vége) Ma nyílik a tavaszi tarlat Megkésett tavaszi tárlatként ugyan, de mégis tavasziként, s a Nógrád megyei munkacsoport életében utolsó ízben nyílik meg ma, vasárnap délután a Salgótarjáni József Attila művelődési otthonban képkiállítás. Kettős okból ünnepélyes esemény a mai képzőművészeink életében: befejezését ' jelenti egy fejlődési szakasznak és kezdetét egy újabbnak, amelynek tágabb és igényesebb lehetőségeit a Képzőművészek Északmagyarországi Szövetsége kínál. A vidéki képzőművészeti élet ran- gosodását jelenti ez s erőteljesebb ösztönzését is fiatal képzőművészeinknek. A ma délután megnyíló kiállítás . anyagmegváloga- tása is már az eddiginél fokozottabb igényesség alapján történt. Kevesebb alkotás kapott helyet a tárlaton, mint az előbbiekben, de a fogyatkozás csupán a művek számában mutatkozik, színvonal tekintetében határozottan többet kapunk. Különösen figyelemre méltó munká-. kát láthatunk Czinke Ferenciéi, Farkas Andrástól, Iványi Ödöntől, Mustó Jánostól, Pataki Józseftől, Réti Zoltántól, de valamennyi kiállító művész termése legjavát mutatja be ezúttal. A kiállítást délután 5 órakor Paróczai Gergely, a megyei művelődésügyi osztály művészeti főelőadója nyitja meg, s az eseményen közreműködik a József Attila művelődési otthon kamarazenekara is. Júniusi filmslágerek A mozik júniusban 13 új filmet mutatnak be. Az első héten már a mozik vásznára kerül a Lampedusa regényéből készült színes, szélesvásznú olasz alkotás, a „Párduc”. Júniusban mutatják be a Miért rosszak a magyar filmek, című szatírát. A film főbb szereplői: Gordon Zsuzsa, Bara Margit, Margit-; tay Ági, Gábor Miklós és’ Major Tamás. Felújításban műsorra tűzik Révész György, rendező 1945-ben forgatott színes, zenés vígjátékát, a „Kétszer kettő néha öt”-öt. Műsoron szerepel Bulajics jugoszláv rendező „Kozara” című alkotása. A szovjet filmművé- , szék készítették a sarki re- j pülők életéről szóló „A 66. szélességi foktól északra” című alkotást. Louis Maile francia rendező „Magán- \ élet” című filme egy ünnepelt sztár tragédiájáról szól. A filmben viszontláthatják a magyar nézők Brigitte Bardot-t és Mar- celli Mastroiannit. — Érdekesnek Ígérkezik a Német Demokratikus Köztársaságban készült „Most a halálom óráján”, című alkotás. amely egy nyugatnémet újságírónő izgalmas drámai történetét eleveníti meg. A film főszereplője a „Lelkiismeret lázadásából ismert Inge Keller.
