Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-06 / 98. szám

4

NÄ6RAB

1964. június 6 szombat

A századik

Kincses Könyv

Van valami, amit a jég el nem ver, az aszály tönkre nem tesz, a téli fagy szét nem porlaszt — falun sem. Ez a valami a kultúra, amelynek szebbnél- szebb hajtásai szolgálják immár a falvak népét országunk legkisebb zugában is. Kulturális fejlődésünk egyik nevezetes stációja a századik Kincses Könyv, amely most jeleni meg e remek sorozatban.

Tíz éve jelennek meg az Olcsó Könyvtár hallatla- nui olcsó és hallatlanul értékes kötetei. Ezekből igen sok egyszerű falusi házban már valóságos kis házi- könjjvtár gyűlt egybe. Ehhez a sorozathoz csatlakozott teljes vértezetében a Kincses Könyv sorozat. E sorozatban nemcsak szép- irodalmi müvek jelennek meg, hanem mezőgazdasági szakírók iß. Azt jelenti ez. hogy a szórakozás és a művelődés nemes r eszközei szinte-szinte egy-egy mozijegy árán, gusztusos, modern „öltözékben” kerülnek a falu fiataljainak, öregjeinek, nőknek és férfiaknak kezébe. E sorozat megjelenése és térhódítása — nemzeti érdeket szolgáló tett.

A Kincses Könyv a legkitűnőbb magyar és külföldi írókat vezeti be a kulturált falusi otthonokba. Jókai, Mikszáth, Móricz, Kosztolányi, Solohov, Seghers — hatalmas a választék, sokszínű az irodalmi élményanyag és ebben jelen vannak az újak és a legújabbak is: Fekete István, Takács Imre és mások. A sorozat tartalma, ami a válogatást illeti, kitűnő. A kulturális forradalom zászlóvivőire hárul az a feladat, hogy a szó erejével segítsék a Kincses Könyvet — a második száz kötet, az új jubileum felé.

(dci)

T

Szlovákiai műsorcsere

Váltósaitts nyári programra késsül a ssécsényi művelődési liás

Mozgalmas, kulturális

eseményekben bővelkedő

nyara lesz ebben az esztendőben Széesánynek. A járási művelődési házban szakítanak a nyári szünet eddigi szokásával, csupán a program jellegét formálják az évszak adottságaihoz. Rendezvényei jelentős részét ennek megfelelően szabadba viszi ki a művelődési ház, a térén;jellegű műsorok pedig inkább a könnyebb szórakozást szolgálják.

A szabadtéri programok keretében nagy érdeklődés, várakozás előzi meg a június 7-én megrendezésre kerülő járási ifjúsági találkozót. A Kossuth-liget kellemes környezetében béke és barátsági nagvc"fű- lést tartanak, ezt követően egésznapos kulturális és sportműsoron szórakozhatnak, divatbemutatót lát-, hatnak, táncolhatnak a fiatalok.

Ugyancsak a szabadtéren rendezi, meg a művelődési ház június. 14-15-16- án a Csillagászati Napokat. Ezeken az esteken a község lakói csillagvizsgáló segítségével bepillanthatnak az égitestek mind kevésbé titokzatos, mindinkább közelségünkbe jutó világába. Június végén álpusztára szervez egésznapos kerékpár túrát a művelődési ház.

A termi rendezvények keretében június 9-én a Déryné Színház vendégjátékára számítanak. A színház ez alkalommal a Lali bárónő című nagyoperettet mutatja be. Gyermekeknek, szülőknek egyaránt eseményt ígér június 14-én a zeneiskolások hapgverse-. nye, a balettiskolások zá- róvizsg4ja, ezenkívül megyei és országos képzőművészeti kiállítások várják a közönséget a ’művelődési házba. Júniusban a Pestmegyei Petőfi Színpad tart

talános iskolásoknak Rárós előadást Schubert: Három a _______________________|_i kislány című kedves, romantikus daljátékával.

SZ

ABADTÉRI RAJZÓRÁN

(Koppány fclv.)

A művelődési ház színjátszó és tánc együttese sem tétlenkedik a nyári idényben, sőt töfcfb szlovákiai csoporttal is műsorcserére készül.

A táncosok első szlovákiai bepiutatkozéia június 7-én, az Ifjúsági Nap alkalmával Ipplybalogon lesz, ahol a szlovák ifjak rent deznek hasonló jellegű találkozót. A szécsényi táncosok júljus végén részt vesznek a csehszlovákiai országos tánc- és zenei fesztiválon, szeptember 22- én szlovák szüreti mulatságra látogatnak el.

A szécsényi színjátszók két ízben cserélnie műsort szlovákiai magya^ajkú együttesekkel. A tíz kiló arany című háromfelvo- násos zenés bohózattal és § Luxemburg grófja című nagyoperettel többek között Fülekre, Busára és Mikszáthfalvára mennek

el, Szécsénybe pedig júniusban érkeznek vendégegyüttesek.

OLIVEIRA ÉS TÁRSA

Dokumentumtörténet a Cap Ancona felrobbantásáról

3.

„Született felderítő"

Moszkvában. a szovjet lélderítő szolgálat vezetőjének dolgozószobájában narman ültek az asztalnál. Maga Szavickij, Ganyin, a helyettese és Bodrov felderítő.

— Azért hívtam magukat — mondta Szavickij —. hpgy fontos és nem mindennapi ügyben tanácskozzunk. A Gap Ancona gőzös felrobbantásáról van szó. A hajó személyzetéből azoknak a német antifasisztáknak a csoportja, amely a Cap Anconát felrobbantotta, semleges országba akart menekülni. Ez azonban nem .sikerült és most aggasztó helyzetben vannak. A Gestapo és Salazar rendőrsége nyomukban van. Ez az értesülésünk Ovod-tól s zárnia- mazik. ö természetesen segítséget nyújt az antifasisztáknak, akiknek vezetője Hans Richter. Jelenleg Hans csoportja Óvod cégének egyik lisszaboni raktárában rejtőzködik. Óvod szerzett nekik okmányokat is, nicaraguai útleveleket, de mégis veszélyes volna

kivinni őket Lisszabonból vagy Oportóhól. Madeira szigetére is elszállíthatná őket, de sok szempontból ez sem veszélytelen. Most újabbat javasol: véleménye szerint ez járhatóbb út. Hans esoportját a fran- coista zónán át teherautókon , szállítaná a frontkörzetbe, azokon az autókon, amelyeket Queipo de Llano tábornoknak ad el. Aztán törjenek át a frontvonalon saját erejükből. A javaslat merész és eredeti. A Gestapo bizonyára nem várja, hogy Hans csoportja egyszer csak felbukkan a francoista zónában. Tehát most ki kell választanunk a legmegfelelőbb megoldást, hogy a német antifasisztákon segítsünk. Mi a véleményük?

— Én egyetértek a csoport megsegítésével és. átdobásával a francoista zónába — mondta Ganyin, de vigyázni kell. nehogy a mi emberünk Óvod lebukjon. Hans csoportjának eltűnésével nem szabad gyanúba hozni.

Szavickij értieklődő arccal fordult Ganyinhoz:

— Nem utazna oda, hogy közelebb legyen Övödhöz? Ügy gondolom,. Óvódnak a következőket kell tennie...

. . .Egy lisszaboni kis kávéház terraszán csüggedt arccal üldögélt Otto Krause és Konjad. Ottó egyre csak nézegetett mindenfelé, mintha keresne valakit, majd halkan megszólalt:

— Ma reggel Himmler újra táviratozott. „Ha a közeljövőben nem akadnak Hans csoportjára, felelniök kell pártunk becsületbíró- sága előtt.” Ez pedig Dac- haut jelenti, nekem is neked is. Hansot meg kel! találnunk, mindenáron.

— Nem voit rossz gondolat a hirdetésed az új Ságban. „Sofőröket keresek!” Talán besétálnak hozzánk ezek az átkozottak. De Oliveira is keres gépkocsivezetőket: a teherautókat Toledóba kell szállítania.

— Ez az Oliveira nem tetszik nekem, Konrad. Az az érzésem, hogy az angol kémszervezetnek dolgozik.

Foglalkozni kellene vele. Szép titkárnője van. Menj rá,.s akkor nemcsak a puháját veti le, hanem a lelkét, sőt Oliveira lelkét is lemezteleníti. A sofőrjeit is meg kell nézni. Észrevetted,’ milyen a bőrének a színe? Mondják, hogy néger vér csörgedezik az ereiben. Brazíliában szüle- ihlett, anyja mulatt nő volt.

— Látom, mindent tudsz róla.

— A lisszaboni rendőrfőnöktől. Elvégre tudnom kell, ki az, aki bort hoz nekem Quepo de Llanc tábornoktól.

.. .Eközben a Lisszabon mellett levő tengerpart homokjában Clara és Oliveira beszélget egymással.’ i

— Mire gondolsz?

— Arra, milyen jó volna egy kis savanyú káposzta fekete kenyérrel. Unoi.n már a portugál szardíniát...

— Elfáradtál?

— Igen, Te azonban nagyszerűen’ viselkedsz, büszjee vagyok rád.

— Pedig csak rólad veszek példát, Misa.

— Ugyan, Nyina... De mond... Nem akarnál feleségül jönni hozzám?

Nyina nevetve felpattant, lerázta magáról a homokot és futott a víz felé. Misa előtt pedig, aki fekve maradt, mint filmkockák peregtek le életének ’-egu tóbÉrettségiző munkások között

„Bár az üzemben örülnének így“ Nyolcvanötből harmincötén

A NAGYBÁTONYI tizenkét osztályos iskola folyosóján beszélgettünk.

— Munkakörével kapcsolatos a bányagépészet?

— Nem, lakatos vagyok. Akár vájár iskolára is mehettem volna. De ehhez volt kedvem. Mindig érdekeltek a műszaki kérdések és a technika.

— Miket, tanul?

— Bányavillamosságtant,

gyártástechnológiát, gépszerkezettani, rryi tematikát, történelmet , és magyart. — És hogy tanul?

T- Az első két évben volt négyesem is, úgyhogy csak jeles voltam, most kitűnőre állok.

— Hogyan oldható meg munka méllett, szórakozás mellett a kétségtelenül nehéz, és felnőttkorban már megerőltető, rendszeres tanulás?

— A lehető legkevesebbre csökkentettem a szórakozást. Csak a tv-t hagytam meg, azt is jól megválogatva. Mert annyi azért kell, a kikapcsolódás miatt. Napi négy órában, heti négy-öt napon következetesen gyúrtam az anya- got. Édesanyám hetvennégy éves, c$ak négy elemije van. De úgy örült, ha egv- szer-egyszer felkiáltottam: sikerült a példa, megvan a titok, hogy még a szeme is könnybelábadt.

Kis hallgatás következik, latolgat valamit, aztán csak kimondja:

— Bár az üzemben örülnének így. Ha jelentés kell valahová, persze benne \^n a statisztikában, hogy ennyi, meg ennyi munkás így meg így tanul. ' Mert vagyunk többen az üzemből. De amikor a fizetéseket rendezték, eszébe nfm jutott senkinek az érettségire készülő. így van ez bizony. Pedig már 23 éve

bi fontos eseményei.., „Két esztendeje nem' gon-< dőltünk erre, sem Nyina, sem ' én. Minden 1932 egy verőfényes júniusi napján kezdődött. Milyen jó lett volna Mihail Sznyegovnak maradni. Persze Oliveira sem csúnya név, csak idegen. Huszonhat éves voltam. Kitűnő eredménnyel végeztem a moszkvai egye-, tem nyelvi fakultásán. Nyina pedig, Nyina Krjucsova, aki már akko-. riban tetszett nekem, megígért^, hogy aznap este moziba megyünk. Első ízben! Midőn az egyetem dékánja magához hivatott nagyon elcsodálkoztam. Ismeretlen ember ült a dékán szobájában. Később jól megismertem Ganyin elvtársat. Megkérdezte, nem dolgoznék-e a felderítő szolgálatnak? Egész éjjel gondolkodtam rajta, miután megjpttünk a moziból Nyinával. Aztán beleegyeztem. S úgy történt, hogy az az ember, akit segítőtársamnak adtak, éppen Nyina volt, az én Nyinám! Egész egyszerűen csodálatos: ő lett senor Oliveira titkárnője és most együtt vagyunk itt, együtt...”

— Clara mennünk kell! — kiáltott Oliveira a tenger felé.

— Igen, megyek már — felelt Clara.

Következik: Az akció sikerült

dolgozom a bátcmyi üzemnél.

LEGYINT egyet a búcsúzásnál, és megtoldja még:

— Persze ez nem befő-» lyásolhatja a képesítőt. Sikerülnie kell. Én egyszer elhatároztam, hogy nekifogok valaminek, s ha törik, ha szakad, a legjobban fejezem be.

A teremből kiszól valaki;

— Jöjjön kérem, már csak magára várunk.

Fogja a táskáját, felájí és kezet fogunk- Erős a szorítása Kéri Elek lakatosnak. Ilyen a jelleme is. Kemény, mint a vas, amit megmunkál.

NÉHÁNY maszek kocsi várakozik a tűző napon a nagybátonyi aknászképző iskola előtt. Ott van közöttük Nagy,Imre mátranová- ki aknász Moszkvicsa is. Ezzel jár negyedik hete mindennap nádújfalusi otthonából az iskolába. A képesítő előtti előkészítőre.

Felteszem a szokásos kérdést, — miért?

— Tíz éve vagyok párttitkár. Emberekkel foglal- kozom, sokféle emberrel, akik sok mindenhez értenek. Észtem, hiányzik nekem a jártasság e^kben a műszaki, szakmai dolgokban. Ezért jöttem. Nyolcvanötén indultunk négy esztendővel ezelőtt. Érettségire úgy hiszem, harminc^ öten, ha megyünl^. De remélem, az újabb évfolyamokra még sokan jönnek utánunk. Gondolom, azok közül is, akik közben belefáradtak.

— Tizenhárom évi szünet után nekem sem köny- nyű. Szinte ott kellett kezdeni az egészet, hogy az ember megtanult tanulni. Nekpm szerencsém volj, az egyik mérnök nagyon sokat segített.

— Azért olykor elmegy egy fél éjszakom is, és még akkor is összegyűrve dobhatom el a műszaki rajzot. De addig próbálja az ember, amíg sikesül. Sok az elfoglaltságom. A

4 emherek jönnek, néha a lakásomra is valami gondjukkal, nem mondhatom, hogy megálljunk, most én tanulok, jöjjenek utána.

— Hogy milyenek a tanáraink? A tanárok meg- értöek, türelmesek, segítők. Pedig sokszor ők iá. fáradtak, második, harmadik műszakjuk kezdődik velünk.

ELNETOTI magát:

— Csak az egyik tanárnőtől féjünk. Nagyon tud és nagyon megköveteli tőlünk is az anyagot. De önként vállalt fegyelem a miénk, nincs az a szoros tanár-rdiák viszony. Felnőtt emberek vagyunk és így is foglalkoznak velünk.

— Nem könnyű, — tér vissza az előző gondolathoz. — Egy felnőttnek azért mégis csak má§, mint a gyereknek. Lenn a bányában is szóba kerül néha egy-egy nehezebb feladat. Valamelyikünk mindig rájön a megoldásra. Mert segítjük egymást, enélkül nem ' lehetne boldogulni. Már csak néhány nap ejf vége — sóhajt fel és előre né?.

Tjjlaky Márta