Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-28 / 117. szám

1964. június 28. vasárnap nógead Szocialista brigád a székvölgyi kamrákban Egymás után gördülnek a csillék. A kapcsos tenyér­rel törli magáról a verej­téket, azután a következő csilléihez igyekszik. Hányadik szerelvény lesz? — érdeklődik a bá­nyamester. — A harmadikat állít­juk össze — kapja a kurta választ, azután kerülővel indulunk a bányába, hogy ne zavarjuk a szállítást. A székvölgyi csoportos kamrafejtésre. Ott van Tu- za József többszörös szo­cialista brigádjának a bi­rodalma. ők adják a szék­völgyi bánya termelésének 70-75 , százalékát és rend­szeresen, hónapról-hónap- ra túlteljesítik a tervet. Tavaly csaknem hétezer tonna szenet adtak terven felül, az idén az elmúlt öt hónap alatt már 4099 tonnát Szemünk lassan szokja meg a sötétséget, hisz a lámpák kisfényerejűek.. Nem kell azonban kilo­métereket gyalogolni egy­re jobban erősödik a ka­parok morgása. — Jó szerencsét! — fo­gad bennünket a gyűjtő­nél Susán János, a Tuza brigád délelőttös szakve­zetője. Röviden tájékoztat­ja Mákos János bányames­tert, aki nemcsak mint felügyeleti személy látoga­tott el a brigádhoz, hanem egyben mint műszaki pat­ronáló is. Már a harmadik A brigád által megszállt bánya-térség jól gépesített. Egy gumiszalag, négy da­rab B-tipusú kaparó, két AK 300-as gép, öt Kóta-ra- kodó segít a bányászoknak. — Ez a brigád végered­ményben akkor verődött össze, amikor jobban kezd­tek gépesíteni — így em­lékezik erre a szakveze­tő. — A' két brigád azután úgy lett összeházasítva, ahogy a kamrák szaporod-. ták. Most meg már egy harmadik brigád is csatla­kozott — magyarázza a közben odaért párttitkár, Gajdár Pál. Mint később kiderül, ő is ebben a bri­gádban dolgozott korábban és most is szívesen tér Néhány szakmai tanács — Szerettem itt dolgozni de a körülmények miatt most hol itt, hol másutt kell omlasztani — mond­ja. Kiderül azután, hogy tavaly még 33 tagja volt a brigádnak, most pedig már 48. Ennyien vannak telepítve három műszak­ban, a hat termelő kam­rába és ezenkívül még van egy munkahely, ahol a ré­gi elhagyott öreg vágatot harántalják. Egy-egy kamrában ket- ten-hárman dolgoznak. Az egyik helyen, látszik, nem rég robbantottak. Van Készlet bőven és amilyen szívesen beszélnek látoga­tóval füstre váráskor, sza- lonnázás közben, úgy nem szeretik a vendégeket, ami­kor már ott a készlet, s csak rakodni kell. A ' másik helyen már ácsolnak. Délután omlasz­tani lehet az elhagyott részt. Néhány szakmai ta­nács és már megyünk is a következő kamrába. A fejtés végét erősen megnyomta a kőzet. A tal­pat is szedni kell, és a tö­rött ácsolatokat pótolni. Ahogy beszélgetnek — szinte pereg az idő —, hogy mit végez eä a dél- utános és mit az éjjeli, műszak, mikor lehet a Kó- tát neki állítani, a bánya­T§z gazdálkodás és ügyvitel Tanácskozás Balassagyarmaton A megyei tanács mező- gazdasági osztálya a kö­zelmúltban ' tanácskozást rendezett' Balassagyar­maton, a járási tanács székházéban, a balassa­gyarmati, rétsági és a szé- csényi járás termelőszö­vetkezeti elnökei részére A közös gazdaságok ve­zetőinek tanácskozásán megjelent Tóth Béla, a megyei pártbizottság me­zőgazdasági osztályveze­tője, Molnár Sándor. a megyei tanács mezőgaz­dasági osztályvezetője. Bognár József, a megyei felvásárlási osztály veze­tője, Szomszéd József, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának vezetője, a Magyar Nemzeti, Bank képviselője, valamint a járási tanácsok mezőgaz­dasági elnökhelyettesei és a mezőgazdasági osztá­lyok vezetői. A termelőszövetkezeti gazdálkodás és ügyvitel vitás kérdéseiről Molnár Sándor tartott vitaindítót, majd hozzászólások kö­vetkeztek. A többek kö­zött felszólalt Tóth Béla, a megyei pártbizottság osztályvezetője is. A salgótarjáni és pász­tói járás termelőszövetke­zeti elnökeinek hasonló tárgyú tanácskozására jú­lius elsején, szerdán dél­előtt, Salgótarjánban ke­rül sor. mester már csillékben szá­mol. Mennyi is megy ki innen a. következő napok­ban. , A vágat végén, ahol kis pihenőt tartunk, szóba ke­rül a jelentés. Az elmúlt oktatási évben hatan ültek az általános iskola pad­jaiban. A 33 tagból 28 el­végezte a vájártovábbkép­zőt, három pedig a lőmes- ter tanfolyamot. Ebben sincs különös dolog, mint hogy abban sem: ma már közös névadó ünnepséget rendeznek, ha valahol megjelenik a trónörökös. Kerül még gyerekkocsira is. De ott vannak ám ház­építésnél is, amikor meg kell fogni a szerszámot. Egyszerű dolgok ezek, de olyanok, amelyek a jó csa­ládra jellemzőek és éppen ez az, ami érdemessé te­szi őket a szocialista bri­gád cim viselésére. A fő téma A bányásszal a föld alatt, a munkahelyen leg­könnyebben akkor lehet megtalálni a közös beszéd­fonalat, amikor a terme­lésről van szó. A külszí­nen más a helyzet. Itt is úgy jártunk. Az ürescsil­le ellátás és a gépek vol­tak a fő beszédtémák. A szállítást kellene javítani — mondják — többet ad­nának. — Ha üzenhetünk az új­ság által, akkor mondják meg a műhelynek, gyor­sabban adja vissza javí­tásból a gépeket — Hogy mennyire számon tartják, ami az övéké ar­ra mi sem jellemzőbb, mint a már féléve történt eset, amikor az ő gépüket kijavítás után más akna vitte el, Ezt azóta sem fe­lejtették el. Most pedig azt sérelmezik, hogy a Kóta- gépet. kijavították ugyan Nagybátonyban. de nincs bekötőkábelük, ezért nem adják vissza. Azután kap­tak egy AK 300-as gépet ahhoz meg nincs kapcso­ló. — Gépet, csillét és ak­kor nem lesz hiány! — így búcsúztak tőlünk a cso­portos kamrafejtésen. Eb­ben pedig nem is kétel­kedhetünk. Bodó János Dobbal akarnak aratót fogni Őrjáraton két Ipoly-menti községben Csaknem harmadik hete már, hogy az operatív bi­zottság ülése nyomán meg­írtuk: Ludányhalásziban, 'Nógrádszakálon és Litkén nehézségekben ütközik az aratópárok megszervezése. Azért is emlegettük néven a három falut, mert közü­lük kettőben tavaly alapo­san megkéstek a betakarí­tással, a verejtékkel meg­termelt gabona egy értékes hányada tönkrement s nem került magtárba. A lapban is közölt figyelmez­tetőtől pedig azt vártuk, hogy ezekben a községek­ben a tanácselnök, tsz-ve- zetők fokozott erőfeszítés­sel biztosítják a kézi ara­tókat. Vajon mit váltottak be az. előlegezett bizalomból? Még egy sincs nyilvántartva Első utunk a ludányha­lászi Ipolyvölgye Tsz-be vezetett, ahol a járási kör­zeti értekezlet miatt csak Galló Lídiát, a szövetkezet főkönyvelőjét találtuk ott­hon. ő, szerencsére az ara­tási felkészülésben jól tá­jékozott. — Búzából 128, rozsból 44, árpából 85 és zabból öt hold vár aratásra. Ebből csak a rozsot tervezzük ké­zi aratásra, a többit a tsz aratógépe és a génállomás kombáinja vágja le. — Tavaly volt-e késés és kiesés az aratásban? ,— Viszonylag jól men­tek a nyári munkák. A cséplést is idejében befe­jeztük. Ellenben az idén lassan haladunk a kézi artók megszervezésével. — Mit tettek az aratópá­rok megszervezéséért? — Ma doboltatunk éppen a községnél, hogy az Ipoly­völgye Tsz kézi aratókat keres. Egyelőre ugyanis még egyetlen kézi arató sincs nyilvántartásban. — Szállítóeszközük van-e elegendő? — A szállítással, úgy hi­szem, nem lesz gond. Két UTOS-traktor, egy Zetor a megfelelő pótkocsikkal munkára kész, azonkívül tíz lovasfogatot tudunk a behordásnál alkalmazni. — Milyen termésre szá­mítanak? — A múltheti becsi é<oV szerint a tavaszi árpa kivé­telével minden kalászo­sunk előreláthatólag meg­adja a tervezett mennyisé­get. S minthogy zöldborsó­ból és tavaszi árpából kie­sésünk lesz. a hiány pót­lására újabb borsóvetéssel próbálkozunk. Ez tehát a helyzet Lu­dányhalásziban. az Ipoly­völgye Tsz-ben. A rimócialíkal alkudoznak A nógrádszakáli Haladás 7sz-ben Imre LístIShóvoi a növénytermesztési brigád vezetőiével beszélgettünk. — A mi szövetkezetünk tavaly nagyon megkésett — mondja. — Az idén nem szeretnénk úgy járni az aratással, csépléssel. mint akkor. El is határoztuk. Készülnek a szeriás épületek Ebben az esztendőben több mint, 800 köbméter mennyiségű faanyagot szállít szerfás építmények­hez megyénk termelőszö­vetkezeteinek a Cserháti Erdőgazdaság. Ebből a.’ famennyiségből felépíthe­tő 16, egyenként 10 hold termését befogadó dohány­pajta. 7 egyenként tízva- gonos kukoricagóré. 4 egyenként háromszáz fé­rőhelyes juhhodály és egy 126 férőhelyes borjúneve­lő. (Jjjiif tik a szénát cd knli&k&i nsszútufCik A szerfás épületek fa­anyagát még a koratavasz- szal kitermelte az erdőgaz­daság. hogy az anyag mi­nél előbb szállítható le­gyen. Az egyes garnitúrák anyaga az előírásoknak megfelelően vastag és egye­nes. Az eddig elszállított szerfagarniturák ellen sem mennyiségi, sem minőségi kifogás nem érkezett. Termelőszövetkezeteink nagyobb része már elszál­lította az építkezéshez szükséges faanyagot, s már el is készült az építkezés­sel. A dohánypajták anya­gát minden tsz tag először kapta meg. s már maidnem mindenütt elkészültek az épületekkel. Ugyancsak el­őállították a boriúnevelő- höz és a juhhodályhoz szükséges faanyagot is. Egyes termelőszövetke­zetek, mint például a tol­mács! Szabadság, vagy a káliéi Űj Tavasz eddig azért nem kapta meg az anyagot. mert ismételt felszólítás ellenére sem küldte el az erdőgazdaság­nak a szükséges fedezeti igazolást. A szerfaanyag szállítá­sán kívül a Cserháti Erdő- gazdaság 16 termelőszö­vetkezet részére a szerfás építkezéshez szükséges vas­anyagot is szállít. Ezek a tsz-ek a faanyagot a saját erdeikből termelik ki, s 'gv csak az összállításhoz szükséges vasanyag szük­séges részükre hogy a hordást az aratással egy időben megkezdjük és csak asztagból, tehát nem kocsiról csépelünk... — Van-e sok aratnivaló? — Kis szövetkezet a mi­enk, 340 hold az összes ka­lászosunk. Viszont nehezí­ti a helyzetet, hogy a dóm- borzati viszonyok miatt mintegy 180 holdról kézzel kell learatni. — Hogyan halad a kézi munkacsapatok szervezése? — A csépléssel, rakodás­sal, csomózással nem lesz gond. mert az asszonyok ezekben a munkákban so­kat tudnak segíteni. Három szocialista asszonybriga- dunk van, ezek a férjük­kel együtt aratnak és se­gítenek a csomózásban, hordásban. A cséplőcsapa­tot is helyből állítottuk ki. ipari üzemekben, bányák­ban dolgozó munkásokból A szerződést. megállapo­dást már megkötöttük ve­lük. — De mi lesz az aratás­sal? — Ez jelenleg a legké­nyesebb pont. A száz­nyolcvan holdból még csak nyolcvan holdra biztosí­tottuk a vállalásokkal az aratókat. Általában három­négy hold jut egy aratóra és többet nem is szívesen adnánk, mert azzal a gvors aratást veszélyeztetnénk. — Hogyan gondoskodnak kézi aratókról? — Mi is megDróbalkoz- tunk a dobolassal, de hely­ből nem tudunk elegendő aratót leszerződni így most a rimóci tsz-tagokkal és munkásokkal tárgyalunk, s hajlandók vagyunk a jóvá­hagyott keretek között megegyezni velük. Két tsz — egy tanulság Mind a ludanyhalászi, mind a nógrádszakáli hely­zetkép azt mutatja, hogy ezekben a szövetkezetek­ben sincs minden rendben az alkalmazott, módszerrel és a tsg-demokráciával. Adminisztratív eszközök­höz folyamodnak, ahelyett, hogv személyesen beszél­getnének el a vezetők a tsz-tagokkal és a tagok hozzátartozóival. Márpedig nemcsak verebet, de ara­tót sem lehet dobszóval fogni! Az igazán helves mód­szer az, ha a vezetőség a tsz-tagsággal karöltve igyekszik megoldani, le­küzdeni nehézségeit. Ahol a vezetők és a tagsag közt nincsen rés, ott az aratási felkészülés is gördüléke­nyen halad Lakos György Vezetékbővités Somoskőújfalun Somoskőújfalun a ha­lastó irányában ötszáz méterrel hosszabbították meg a vízvezetéket. A la­kosság az építés során százezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett. A hálózatbővítés tévén száznegyven család jutott egészséges vízhez. (Fotó: Kinka László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom