Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-27 / 116. szám
1Q&L június 27. szembat NÖGEÍO 5 Befejeződött az országgyűlés ülésszaka (folytatás az 1. oldalról) torok és a kereskedelem munkája realizálódik, ezért nagy fontosságot kell tulajdonítani a termelés és a kereskedelem kapcsolatának. a kereskedelem közötti kontaktust kell szorosabbá tenni. Közös erőfeszítéssel jónéhány fontos ellátási problémát tartósan és véglegesen meg lehet oldani. Egyet kell érteni az ipar és a kereskedelem kapcsolatáról elhangzott bírálatokká!. küljön, a nemzeti fogyasztás választéka pedig bővüljön. Mert a nemzetközi munkamegosztás lassan, de szisztematikusan koptatja a termelés választékát, az emelkedő fogyasztás pedig lassan, de biztosan bővíti az áruválasztékkal szembeni igényeket. Különösen a KGST országokkal, valamint a többi szocialista országokkal bővíthetjük tovább — a már megkezdett úton haladva ^•kölcsönösen a fogyasztási cikkek cseréjét. Ennek persze feltétele, hogy mindegyik fél hajlandó legyen a kölcsönös előnyök érdekében vállalni a termelés S2űkebb választékát, hogy elérhessük a fogyasztási cikkek bővebb választékát. A KGST Végrehajtó Bizottsága a közeli napokban ismét megtárgyalja és egyezteti a további lépések lehetőségét, s ezt üdvözöljük. Javítani kell - a fogyasztási cikkek importjával kapcsolatos munkát. A belkereskedelmi szervek befolyását az importra helyes tovább növelni. A szocialista országokból származó importcikkekből folyamatosabbá kellene tenni a lakosság ellátását. Jobban meg kell szervezni, az importgépek és berendezések alkatrész-utánpótlását és gyors javítását. Kívánatos jobban érvényesíteni azt az elvet, hogy csak olyan termékeket importáljunk, amelyből a fogyasztók felkeltett igényeit később is ki tudjuk elégíteni. Az import-cikkek esetében nem ideális az, hogy mire a fogyasztók megismernek és megszoknak valamit. már nem is kapható, mert valami egyszeri importelhatározása folytán került az üzletekbe. Különösképpen az ipar és A termelés és a kereskedelem kapcsolata Itt van például egyes úgynevezett „apró-cikkek” termelése. Igaz, hogy javult a helyzet, számos eredményes intézkedést tett a Belkereskedelmi Minisztérium is, az ipar is. Sajnos, a téma mégsem mehet még feledésbe, mert időről-időre hiányzik valami apróság a boltokból. Halljuk például, hogy tökgyalú nem kapható, hogy autoszifonból kevés van. Miért van kevés? Talán a népgazdasági terv nem biztosítja a tökgyalú, vagy az- autószifon gyártását? Szerencsére a terv élő sem írja és ■ meg sem. tiltja a tökgyalú és az autószifon gyártását. Ez nem tervkérdés, sőt bűn - lenne a terv-kérdések rangjára emelni. E cikkeket nem tervezni, hanem rendelni és termelni kell. Rendben van, hogy a nagyipar nem gyárt ilyeneket, de itt vannak a kisebb üzemek és a kisipari termelőszövetkezetek.’ Miért nem gyártanak elegendőt mindenből? Csak egy magyarázat van; az, jhogy a kereskedelem és az ipar fogaskerekei nem mindig és nem mindeImport és fogyasztás — Tausz elvtárs említette hogy a lakosság ellátásában növekszik a fogyasztási cikkek importjának a szerepe. Hozzáteszem, hogy a fogyasztási cikkek exportja, is nő. nütt illeszkednek össze pontosan. Tovább kell bővíteni a csomagolt és a fogyasztásra előkészített áruk körét. E téren szintén lényegesen előrehaladtunk. Ma már az élelmiszerkereskedelem az áruk egyre növekvő százalékát csomagol- tan árusítja. Ez higéniku- sabb is, gyorsabb is, a mérési tévedéseket is kizárja.. Nem szabad feleslegesnek minősítenünk a csomagolás korszerűsítésére fordítandó kiadásokat. — Az ipar és a kereskedelem jobb együtt működésének lehetőségét egvrészt abban látom, hoey a kereskedelem rugalmassága — esetenként kockázatvállalása is növekedjék, másrészt abban, hogv az inari vezetők mindegyike — legjobb ipari vezetőinkbe* hasonlóan — a kereskedő fejével is gondolkozzék, kereskedelmi szemmel is vizseália a termelési kérdéseket és ezzel iobkan „elébemenjen,, a kereske- lemnek. vonala látná kárát. Nemcsak a mi országunkra érvényes elv ez. Törvényszerű, hogy az iparilag fejlődő országokban a nemzeti termelés választéka szűA helyes árkorrekcióról Az utóbb! hat év folyamán exportunk 90 százalékkal, importunk pedig 160 százalékkal növekedett. Bár az import jobban növekedett, mint az export, mennyiségben azonban exportunk lényegesen, több mint kétszeresen meghaladja importunkat. Ez indokolt és szükséges a jövőben is, mert nyersanyagszegény ország vagyunk, s az importált nyersanyag értékét készáru-exporttal ellensúlyozhatjuk. Ha olyan primitív álláspontra helyezkednénk, hogy egyenlő mennyiségben exportáljuk és importáljunk fogyasztási cikkeket, ez azt vonná maga után. hogv nyersanyag exportunk és importunk is azonos mennyiségű lenne. A párt, a kormánv szinte eaész népünk már pár esztendeié elvetette az jjntarrtii'ás iránvú gazdaságpolitikát. minden konzekvenciáiéval egvíitt. De nemcsak a nebértnarban. üonem a fogvasztási cikkek termel “'ében sem rendezkedhetünk be önellátásra. mert ez naivon jis?” luxus lenne, aminek végső soron csak a nép életszínHa fogyasztási árpolitikánkat tesszük mérlegre, megállapítható, hogy az lényegében helyesnek bizonyult. A főbb cikkeknél a rögzített árak jól védik a fogyasztók érdekeit. Az áruk nagyobb hányada ng] — természetesen a nem alapvető közellátási cikkek esetében — azonban indokoltnak látszik a fogyasztói árak rugalmasabb kezelése. Rugalmasságon azt értjük, hogy a belkeres- delmi és ármegállapító szerveknek — a kereslet- kínálat tartós megváltozása ese*én — legyen módjukban egyes , cikkek árát korrigálni anélkül, hogy az egész árszínvonalat emelnék. Tehát nem szabad áralakulásról, hanem továbbra ís hatósági árjóváhagyásról van szó, de úgy,’hogy az egyes árak ne merevedjenek meg hosszú időre. Továbbra is fontos feladat marad a burkolt áremelések meggátlása, büntetése. örvendetesen bővül az önkiszolgáló boltok és ön- kiszolgáló éttermek hálózata. Kielégítő eredményként könyvelhetjük el, hogy 4000 önkiszolgáló egység működik. Ezek számát a jövőben indokolt tovább növelni, egyrészt mert ez a legolcsóbb boltfe.jlesztés, másrészt, mert gyorsabb kiszolgálást eredményez. Az új kereskedelmi objektumok építésében észrevehető feilődést tapasztalhatunk. Általában célszerű és szép üzleteket, vendéglőket, szállodákat építünk. Végül a kereskedelmi dolgozó munkájáról, mint a társadalom szempontjából nagyfontosságú és közérdekű kérdéséről szeretnék szólni. Ha azt mondjuk, hogy a belkereskedelem feilődött, ezzel már azt is kifejeztük, hogy a dolgozók munkája egészében javult. Az egyetemes dicsérettel azonban megkerülnénk a lényeget, a sommás bírálattal viszont igaztalanok lennénk. A dolog lényege, hogy ép- mények a kereskedelemi pen gazdaságpolitikánk dolgozók munkájával nyomán nőnek a követel- szemben. Munkaerkölcsünk szigorú A , követelmények két irányban, egyrészt a szakértelem másrészt a szocialista munkaerkölcs érvényesítése terén növekednek. A szakértelemnek különböző fokozatai vannak, a cél az, hogy a dolgozók szaktudásban egyre magasabb fokra jussanak. A szocialista munkaerkölcsnek azonban nincsenek fokozatai. Vagy megfelel valaki a szocialista munkaerkölcs szigorú és magas követelményének, vagy nem, a cél az, hogy minden dolgozó megfeleljen. Milyen konkrét követelményekről van szó? Nécy fő követelményről, melye* külön-külön is nagy fontosságúak^ de tulajdonképpen egészében, együttesen érvényesít^ndők. Az első a megfelelő, szüntelenül bővülő áruismeret A második az emberismeret, a fogyasztói magatartás ismerete és megértése. Harmadik a vásárló megbecsülése udvariasság. Negyedik a szocialista tulajdon gondos kezelése. Aki ezek valamelyikének nem képes megfelelni, nem való kereskedelmi pályán, a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatban álló beosztásra. A vezetők elé az említettekén felül még további feltételeket is kell állítani, amelyek a vezetési módszerekkel kapcsolatosak. A munkafegyelem fokozása érdekében kívánatos az eddiginél valamivel nagyobb önállóságot és felelősséget ruházni az alsóbb vezetőkre, főként a boltvezetőkre, jutalmazási és fegyelmezési szempontokból egyaránt. A vitában még többen felszólaltak, amelyekre végezetül Tausz János belkereskedelmi miniszter válaszolt. Az országgyűlés a kereskedelem helyzetéről szó-„ ló jelentést és a belkéres- kedelmi miniszternek a vitában elhangzottakra sdoH válaszát jóváhagyólag tudomásul vette. Dr Szénás! Géza beszámolója Az ebédszünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozás. A tárgysorozat szerint dr. Szénási Géza legfőbb ügyész beszámolója következett. „A törvényesség helyzetéről a Magyar Nép- köztársaságban”. A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyve és a büntető eljárásról alkotott törvény, illetve törvényerejű rendelet hatálybalépése óta eltelt két esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új büntetőkódexek megfelelnek az élet követelményeinek. Bíróságunk, ügyészségünk és rendőrségünk lelkiismeretes munkáját dicséri, hogy az új büntető rendelkezések végrehajtása és gyakorlati alkalmazása — az ország egész területén — úgyszólván zökkenőmentes. Ezek a jogszabályok több olyan új rendelkezést tartalmaznak, amelyek a megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok között feltétlenül alkalmasak a szocializmus építésének hatékonyabb szolgálatára. Ezután arról beszélt dr. Szénási Géza, hogy a társadalom segítsége nélkül bűnüldöző szerveink önmagukban nem képesek a bűnözéá alakulásában jelentős szerepet játszó, negatív jelenségek kiküszöbölésére, ugyanis a bűnözést kiváltó, főleg szubjektív okok megszüntetése sem lehet egyedül e szervek adminisztratív feladata. Ehhez az egész társadalom erőfeszítése szükséges! Szénása Géza ezután a bűnözés és a bűnöldüzés helyzetéről a következőket mondotta: Kormányunk politikájának, népköztársaságunk állami és. társadalmi rendje szilárdságának eredményeként fokozatosan csökken az állam elleni bűncselekmények száma. 1962-ben a bíróság elé állított személyek 0,8 százaléka követett el államellenes bűncselekményt,,. 1963- ban pedig 0,3 százaléka. Ezen belül is az utóbbi években minimálisra csökkent a súlyos esetek száma. Helytelen lenne azonban a hazánkkal és társadalmi rendünkkel szembeni ellenséges erők jelentőségét lebecsülni. Nemcsak az illetékes szerveknek. hanem minden magyar állampolgárnak törvényes kötelessége, hogy az ellenséges behatolást és tevékenységet leleplezze. Társadalmi tulajdon megkárosítása miatt kevesebb személy került bíróság elé; az ilyen ügyekben bírósági eljáráson kívüli felelősségre vonást is alkalmazunk. Fokozott a társadalmi Továbbiakban a legfőbb ügyész kijelentette: Hatékonyan kell fellépni a társadalmi tulajdon ká- rosítói ellen. A társadalmi tulajdont kezelő szerveknek és dolgozóknak nemcsak joga, hanem kötelessége is. hogy a társadalmi tulajdon ellen vétőktől megköveteljék az okozott kár hiánytalan megtérítését. Ezen a téren van fejlődés. A fokozott követelmények támasztása azt is jelenti, hogy az állami, munka és tervfesv°,om megsértőit erélyesen felelősségre kell vonni. A legfőbb ügyész beszéde befejező részében hangsúlyozta, hogy szocialista államunk továbbfejlesztésének kulcskérdése a szocialista demokratizmus mind szélesebb körű kibontakoztatása; az, hogy a lakosság minél szélesebb rétegei kapcsolódjanak be közvetlenül is a közügyek intézkedésében. E célok segítését szolgálják a társadalmi bíróságok, amelyeknek száma a korábbi ezerötszázról csaknem 3000-re emelkedett. Példákkal igazolta, hogy időszerű és szükséges volt a társadalmi bíróság továbbfejlesztése, majd így folytatta: — Bár a társadalmi bíróságok működésének egyéves tapasztalatai reménvt- keltőek, kifogásolnunk kell. hogy az elbírált ügyek mennyisége a megválasztott társadalmi bíróságok Figyelemreméltó az is; hogy a társadalmi tulajdon kárára 1963-ban bűncsé- lekményt elkövetők 35,5 százaléka korábban íViar büntetve volt. Gondosan ügyelni kell tehát arra, hogy a vagyon elleni bűncselek-, mények miatt már jogerősen elitéit személyek ne kerülhessenek olyan felelős gazdasági beosztásba, ahol alkalom kínálkozik d társadalmi tulajdon károsítására. védelmet tulajdonnak számához viszonyítva, rtiég kevés, valamint azt is( hogy a megválasztott társadalmi bíróságok egy része 1963-ban nem működe, bár ezre lett volna leket'-- Ennek egyik oka, hogy áz üzemi szakszervezeti bizottságok egy része kevés önállóságot és kezdeményező kézséget tanúsított a társadalmi bíróságok működésének megindítására. Többségük még nem tudott megfelelő együttműködést kialakítani a gazdálkodó szerv vezetőjével, ennek következtében nem értesült időben a fegyelmi eljárások megindításáról, és így nem volt lehetősége eljárások kezdeményezésére sem. A fejlődés további meggyorsítása érdekében arra kell a fő figyelmet, fordítani, hogy a még nem működő társadalmi bíróságok is megkezdiék munkájukat. Ebben elsősorban a szakszervezetekre és a gazdasági vezetőkre hárul több feladat. Olyan együttműködést kellene kialakítanunk. hogy az arra alkalmas ügyek a társadalmi bíróság elé kerüljenek. Az ügyészi, a bírósági szerveknek és a válla- lali jogtanácsosoknak egyaránt segíteniük kell a társadalmi bíróságokat. A legfőbb ügyész beszámoló jelentését — több felszólalás után — az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette, majd az interpellációk és az azokra adott válasz elhangzása után az ülésszak befejézte munkáját
