Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)

1964-06-25 / 114. szám

1984, június 25. csütörtök NÓGRÁD 5 Ami bejött a réven — elment a vámon A pult túlsó oldalán Mi éppen olyan munkások vagyunk,.. Tanulságos eset a magyarnándori Tüzép-telepen Egészen íurcsa helyset állt elő nemrégiben Mo- horán. A Moh óra és Vidé­ke Körzeti Földművesszö­vetkezet tavalyi eredmé­nyes munkájáért elnyerte a Kiváló Földművesszövet­kezet címet. S még néhány napja úgy állt a dolog, hogy Hrapan Mihály a földművesszövetkezet igaz­gatóságának elnöke és Ker­tész Pál főkönyvelő ellen bűnvádi eljárást indít a balassagyarma-ti járási ügyészség. Szerződés a termelő- szövetkezettel Az ügy, egy esztendeje kezdődött, s azóta is mint tengeri kígyó tekeredik a két ember köré, tulajdon­képpen mondvacsinált ügy. Van a földművesszövet­kezetnek Magyarnándor- ban egy Tüzép-telepe. A körzet nyolc községét, a termelőszövetkezeteket is innen látják el építőanyag­gal. Havonta S00-40Q ezer forintos forgalmat bonyo­lítanak le, természetesen attól függően, milyen az építőanyag-ellátás. Az ál­lomásra beérkező, építő­anyagokkal telt vagonokat sokáig a magyarnándori Rákóczi Termelőszövetke­zet tagjai rakták ki, s ők szállították azután a te­lepre, , Vagy egyenesen a rendeltetési helyére az építtetőhöz. így volt ez már hosszú ideje, akkor is amikor a magyarnán­dori földművesszövetkezet még önállóan dolgozott. A fuvardíj nagyobb részét a termelőszövetkezet egy­számlájára utalta a föld­művesszövetkezet, a másik részét pedig készpénzben fizették a termelőszövetke­zetnek. Ebből került ki a rakodást végző' termelőszö­vetkezeti tagok munkabé­re. így csinálták ezt ak­kor is, amikor a nyolc kis földművesszővetkezet ta­valy az év elején a mo- horai központtal egyesült, s a nagy földművesszövet­kezet élére Hrapan Mihály került. Váratlan ellenőrzés Amikor az első fuvar- szamla megérkezett a föld­művesszövetkezethez Hra­pan Mihály nem mulasz­totta el megkérdpzni Ben- kó Istvánt, a magyarnán­dori földművesszövetkezet volt vezetőjét, aki az egye­sült szövetkezeteknél a fel- vásárlási csoportot irányít­ja, milyen gyakorlatot al­kalmaztak eddig a számlák kiegyenlítésénél. Benkó István a korábbi gyakorlat­ra hivatkozott. Szavai meg­nyugtatták Hrapan Mihláyt s továbbra is a megszo­kott jnódon fizettek. Egy esztendeig nem is volt / semmi baj. Hanem akkor megjelent a föld­művesszövetkezetnél Feke­te Albert, a megyei szállí­tási és közlekedési osztály ellenőre. Egy hétig vizsgá­lódott, kiderítette, a ter­melőszövetkezet magasabb tarifát alkalmaz a szállítás­nál, mint amennyit sza­badna. Magyarán többet kér az építőanyagok szál­lításáért a megengedettnél. Azt is kiszámolta, hogy ily- módon a földművesszövet­kezet 1962-ben 84 ezer, 1963-ban a vizsgált idő­pontig 24 ezer forinttal fi­zetett többet szabály tala- núl a szállításért. Hrapan Mihály hadakoz­ni kezdett. Vizsgálatok, re­víziók sokaságát hívta se­gítségül, amelyet a föld- műveszövetkezetnél végez­tek, amelyek semmi sza­bálytalanságot nem talál­tak a pénzgazdálkodásuk­ban. A vita hevében tud­ta meg Hrapan Mihály, hogy Fekete Albert egy éve már figyelmeztette a magyarnándori földműves- szövetkeztet és termelőszö­vetkezet vezetőit is, hogy a fuvardíjak számfejtése szabálytalan, de Benkó Ist­ván ezt elhallgatta előle. Nem az egyéni haszonért Hiába bizonygatta Hr«, pan Mihály, hogy a sza­bálytalanságot nem szán­dékosan követték el. Ezt bizonyította az is, hogy a helyzet tisztázásához az el­lenőr segítségét kérte. Fe­kete azonban elzárkózott a kérés elől, s bírósági fel­jelentést tett Hrapan Mi­hály és Kertész Pál, vala­mint a magyarnándori földművesszövetkezet volt vezetői ellen. Az ügy ezután a megyei rendőrkapitányságra ke­rült. Szakértők vizsgálód­tak a termelőszövetkezet­ben és a földművesszövet­kezetnél. Benkó István, a magyarnándori' földműves­szövetkezet volt vezetője és Szeverényi Dezsőné a fő­könyvelő ellen a bűnvádi eljárást megszüntették, mert amnesztia alá esik. Ezzel a szabálytalanúl ki­fizetett 84 ezer forint elin­tézést nyert. De nem így az 1963-as évben kifizetett 24 ezer forint. Az újabb vizsgála­tok most már arra akartak fényt deríteni, hogy a fu­vardíjként kifizetett több­letet, nem akarják-e ár­drágítással behozni azokon az embereken, akik építő­anyagot vásárolnak a föld­művesszövetkezet magyar­nándori Tüzép-telepen. Az ügyet tisztázták, a földmű­vesszövetkezet a fuvarkölt­ségnek csak azt a részét számítja az építőanyagok árához, amelyet a rende­letek is engedélyeznek. Eb­ből az ügyből tehát a földművesszövetkezet . egyetlen dolgozójának sem származott anyagi haszna. Senki sem károsult Még ez 'az ügy ennyire bonyolódott, a földműves­szövetkezet körzetében, ad­dig sem szünetelt az épít­kezés. Az építőanyag szál­lításáról tehát gondoskodni kellett. Ez azonban az előzmények után sem volt egyszerű. A termelőszövet­kezet a korábbinál jóval alacsonyabb bérért nem volt hajlandó szállítani, legalább is rendszeresen nem, amelyről hivatalosan is értesítette a földműves­szövetkezet vezetőségét. Más alkalmi fuvarozók után kellett tehát nézniök. így hol a Berceli Gépál­lomás, ahol a Mohorai Nö­vényvédő Allorhás szállítot­ta az építőanyagot a Tü- zép-telepre. Ezzel azonban még nem oldódott meg minden. A földművesszövetkezetnek nincsenek rakodómunkásai. A termelőszövetkezet a vontatókkal, szekerekkel együtt termelőszövetkezeti tagokat is küldött, akik kirakták a vagonokat, a te­lepen pedig lerakták az építőanyagot a szállítóesz­közökről. Most szállító- munkások híján a beérke­zett vagonok gyakran hát hét órát is vesztegelnek az állomáson, amíg kirak­ják őket. Csak januárban mintegy hatezer forint köt­bért fizetett ezért a föld­művesszövetkezet. Ha pe­dig az egész évet nézzük, legalább annyit, mint amennyiért most ez a ha­dakozás folyik, értelmetle­nül, mert amit a földmű­vesszövetkezet nyerne a réven, régen elfolyt már a Ezért volt helyes lépés az ügy tisztázása és lezá­rása. Bűncselekmény nem történt, az ügyet a két fél­re a földművesszövetkezet­re és a magyarnándori ter­melőszövetkezetre kell bíz­ni. Egyezzenek meg ők, mi történjen a jogtalanul ki­fizetett tízezerekkel. Azok az emberek pedig, akik mulasztást követtek el, nem voltak eléggé kö­rültekintőek, ne menekül­jenek a fegyelmi felelősség- revonás elől. De ne hábor­gassák, nyugtalanítsák őket sem fölöslegesen! Munká­jukat zavarja, ha ott függ fejük felett Demokles kard­jaként a bűnvádi eljárás réme. Vincze Istvánné ARATASRA készül a falu. Fáradságos, nehéz aratásra, mert jó termés Ígérkezik. Ráadásul az idén a múlt évinél jóval nagyobb területen kell el­végezni a hatalmas mun­kát. Érthető, hogy számta­lan kérdés rajzik ezekben a napokban a tsz-vezetők, általában a falu vezetőinek a fejében. Mennyit bír­nak majd a gépek? Ho­gyan tudják az idén szük­ségessé váló készikaszás hadat megszervezni? Igen nagy gond a roppant hő­ség. a korán beköszöntött kánikula is. Fárasztó, vé­ré jtékes napok várnak az aratókra. Termelőszövetkezeti pa­rasztságunk szívügyének érzi az aratást. S a mai idők parasztembere, aki lassan már megszokta, hogy gépek aratnak helyette, szívesen nyúl majd a fé­lig meddig már szegre akasztott kasza után, mert a kenyérről van szó. Egy­szóval lelkes, jó munká­ban bizonyára nem lesz hiány, mégsem bízhatunk mindent a spontán lelke­sedésre. Társadalmi össze­fogásra, gondoskodásra, figyelmességre van szük­ség ahhoz, hogy az aratók kedve egy percig sem lan­kadjon a minden erőt igénybevevő nagy munka közben. Kialakult gyakorlat már új úton járó felvainkban Hét. eladó, három férfi és négy nő szorgoskodik a Salgótarjáni Állami Áru­ház műszaki osztályán Most egy kicsit csende­sebb a déli órákban. A hébe-hóba betoppanó vá­sárlót kedves szóval, ud­variasan szolgálják ki. Almási Istvánné csak­nem egy évtizede szolgál­ja ki a kedves vevőt. Fia­tal, fürge mozgású asz- szony. Napi tíz órát van talpon, hogy sok türelmet, figyelmet és tudást igény­lő szakmájában helyt áll­jon. Két szakmunkás iga­zolványa és árudavezetői szakképesítése van. Az utóbbit, jó eredménnyel, nemrégen szerezte meg. Csaknem másfél évig ta­nulta a vevőkkel való fog­lalkozás, a piackutatás, a korszerű eladási módsze­rek legújabb tudnivalóit. Száktudásban tehát a leg­jobbak közé jutott, fizeté­se azonban, panaszolja, semmit nem változott. Pedig hát nem kevés, hogy a két műszak mel­lett tanulásra is vállalko­zott . . . Nagy Sándor, az Áru­ház igazgatója így jellem­zi Almásiné tevékenysé­gét: — Precíz, udvarias, az egyik legkitűnőbb munka­erőnk. Tegnap láttam ép­pen, amikor a mosógépet az állomásig segített ki­vinni a vevőnek. Pedig ez nem lenne kötelessége. De Makalicza József lakatos brigádja készítette a Nagy- bátonyi Szolgáltató Vállalatnál az új támvizsgáló gé­pet, amellyel a bányáknál az acéltámok teherbírá­sát ellenőrzik. Szerető (jő ndőykúdiht Néhány gondolat aratás előtt az aratókról való gondos­kodás. Van, ahol a múlt években is példamutató fi­gyelmességgel vették kö­rül az egész évi kenyér szorgalmas betakarítóit. Dé akadt — sajnos — rossz példa is. Jónéhány tsz-ben közönyösen nézték a rop­pant erőfeszítéseket és sen­ki a fülebotját sem mozdit- totta azért, hogy az ara­tóknak könnyebb legyen. A tsz-vezetői nemcsak azzal nem törődtek, hogy például a kombájnvezető a jó szón, a biztosításon kívül kapjon rendszeresen meleg ebédet is. de még csak olyan ember sem akadt, aki egy korty friss vizet vitt volna nekik. Sok szó esett már az ilyen és hasonló közömbösség­ről, sokat megállapították, hogy ez a fajta bánásmód nem csupán embertelen, hanem káros is. hiázen kedvetlenül, lassabban ha­lad az amúgy is nehéz munka. Szolgáljon a szövetkeze­tek vezetőinek dicséretére, hogy az eddigi jelek sze­rint az idén sokan más­képp gondolkodnak és igen nagy a készülődés minde­nütt. A tsz-ek nemcsak a gépeket javítgatják, nem csupán a kézi kaszásokat toborozzák, de a legtöbb helyen már az úgyneve­zett ellátó-szolgálat is ké­szenlétben áll, hogy a friss víz, üdítő italok és egyéb figyelmességek se hiányoz­zanak majd. Olyan szövet­kezet is akad, amely a nagy munkák idejére kö­zös konyhát szervez, jó­ízű, bőséges ebédet bizto­sit aratóinak. AZ IS RÉGI gyakorlat hogy a földművesszövet­kezetek mozgó büféi kivo­nulnak a határba és üdítő­italt, tápláló falatokat, fagylaltot visznek az ott dolgozóknak. Sok helyen jól beváltak, közkedvel­tek ezek a mozgó büfék. Az idén nagyobb feladatot kell az eddiginél is job­ban megoldaniok. Legfontosabb, hogy a gabona — betakarításban résztvevő traktoristákról, kombáivezetőkről és a gé­peket kiszolgáló dolgozók­ról gondoskodjanak a me­zőgazdasági üzemek veze­tői. Hiszen rájuk hárul a munka dandárja. És a gé­pel nem szabad megállni. Annak a hajnali harmat felszáradásától az esti leszálltáig dolgozni kell Bizony, sók helyen, ahol asszonyról volt szó, s 6 úgy érezte, segítenie kell. Nos, és a kedves vevő hogyan látja a fáradha­tatlan elárusítónő tevé­kenységét: > — Nem, nem ilyet gon­doltam — csóválja fejet, egy másik nő a pulton in­nen, miután leemeltetett, megforgattatott egynéhány mosógépet — talán majd máskor — böki oda bú­csúzóul. — Bizony néha a vevő is lehetne barátságosabb. Van oly^n, akinek örömet okoz, ha civódhat az el­adóval. Nem gondol arra, hogy mi éppen olyan mun­kások vagyunk, mint 3, mint bárki más. — Node azért — vált át friss, üde .zínre az arca — nem minden vásárló ilyen. Vágyairól, terveiről be­szél. Szeretne egy tarjáni öröklakást, mert most Pal- falván laknak és fárasztó a bejárás. Szeretné, ha kis fia (szeptemberben lesz első osztályos) jól tanul­na. De az ő beosztásában majdnem lehetetlen fog­lalkozni vele. Ezért is jó lenne, ha más munka- beosztást kapna, inkább lenne csak heti egy pihe­nőnapja . . . Júliusban Do­bogókőn piheni ki a mun­ka fáradalmait. — Nagyon készülök rá, de tudom, vissza is ugyan­így vágyakozom majd! Mert tulajdonképpen, mindannak ellenére, amit elmondtam, szeretem a munkát, a nehezét is, azt is, hogy cipekedni kell, meg azt is, hogy más em­berek szolgálatára kötelez a hivatásom. És természe­tesen szeretem a kedves vevőt is. Alig várom, hogy megkérdezhessem: mit tet­szik parancsolni? Ujlaky Mária nincs váltótárs, még arra sem nagyon jut majd idő, hogy a kombájnos egy ki­csit kifújja magát. Ilyen erőfeszítésre csak akkor lesz képes, ha nem nélkü­lözi a meleg ételt és a hű­sítő italt. Ez nemcsak erőt, hanem kedvet is ad a munkához. S jó, ha a társadalmi szervek is sokoldalúan fel­készülnek a tennivalókra. Az étel-ital még nem min­den. A biztató szó, a gyors intézkedések, a vitás kér­dések azonnali megoldá­sa is elsőrangúan fontos feladat. S nem szabad el­felejteni, hogy jókedv és jó hangulat nélkül nem lehet jó munkát végezni Különösen a fiatalság igényli, hogy a munka szü­netében pihentető, kedv­derítő szórakozásban sem legyen hiány. Hiszen nagv dolog, ha a minden ere­iét megfeszítő ember más­nap testileg. . szellemileg felfrissülve állhat munká­ba. SOK A KÖVETEL­MÉNY, rengeteg a teen­dő. Igen nehéz lesz min­dent hiánytalanul meg­szervezni. De a rekkenő hőségben hajnaltól estig aratni még ennél is nehe­zebb. S e nagyon fáradsá­gos munka közben hadd érezze mindenki a szerető gondoskodást. Kékesül Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom