Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-19 / 109. szám
4 NÓGRÁD 1964. Június 13. péntek Elkezdtem!... Folytassátok!... 150 éve halott a magyar színjátszás úttörője Lent, a déli határszélen, a kis csanádpalotai temetőben egy piramis alakú emlékkő áll, amelyen vésett álarc és babérkoszorú alatt a következő sorok olvashatók: „Kelemen Lászlónak, az első magyar színigazgatónak 1760—1814.” Az úttörőkről keveset tudunk: Kelemen László alakja: színészi és igazgatói munkássága is csak apró, hiányos mozaikból tevődik össze. Tudjuk róla. hogy régi nemesi család sarja. Atyja, jómódú ember lévén, a legjobb nevelésben részesítette gyermekeit. A tudásszomjban égó fiatalember sikeresen elvégezte jogi tanulmányait és Gödöllőn uradalmi ügyész lett. Szerény jövedelméből összegyűjtött pénzén külföldre utazott, gyarapítani ismereteit. Hazatérve csak még szomorúbban tapasztalta hazánk elmaradottságát. Ez időben II. József császár — a kalapos király — a magyar nyelv ellen hozott elnémetesítő rendeletéi sorvasztották az országot. Főnemességünk a császári udvar kábító légkörében élt. Voltak azonban igaz hazafiak, így Kazinczy Ferenc, Révai Miklós, valamint Ráth Mátyás, Péczely József újságszerkesztők, akik a császár elnyomó törekvéseivel szemben, a magyar nyelv mívelését és legelsősorban a magyar színészet megteremtését tartották a leghathatósabb eszköznek. Ez volt életcélja Kelemen Lászlónak is, így hát hozzájuk csatlakozott. Szívós kitartással, és nagy küzdelmek árán létrehozta az első magyar színtársulatot. A szent ügy érdekében — pénzért — még az országgyűléshez is beadvánnyal folyamodott. ahol persze a ..tekintetes karok és rendek lehurrogták: —A magyar sohasem csinált bolondot magából! mondotta ékes latin nyelven az egyik magyar küldött. — Le vele! Hazaáruló! A magyart bukfencez- tetni akarja! Nem válnék méltóságára, hogy magát bohóc módjára viselje! — Magyar szó a színpadon Azonban volt ott is jó- néhány jóérzésű, haladó gondolkozású hazafi, akik megszavaztatták a közadakozást, amelyből a játszótársaság részére 455 forint 52 krajcár gyűlt össze. Kelemen az adományt színpadi felszerelés beszerzésére, díszletekre fordította. De a játszási engedélyt (német Pest-Budán) egy Ünwerth nevű bérlőtől kellett nagy nehézségek árán megszerezni. A feltételek a legsúlyosabbak, megalázók és előnytelenek voltak, mégis elfogadták, mert lobogott bennük a hazafias láng, 1790 október 25-én. a Várszínházban lázas izgalommal készültek, a festett arcú aktorok.. . A „Boldog asszony” templom toronyórája hatot kongatott. . . Fellebben a kárpit és a zsúfolt nézőtér előtt először szólaltak meg magyarul a színpadon: Simái Kristóf: ..Igazházi” című színdarabját játszották kirobbanó sikerrel. Igaz ugyan, hogy ez a kezdetleges előadás főleg azért váltott ki olyan tomboló lelkesedést, mert „magyar” volt. de így is megijedt tőle Unwerth és a megállapodott hat előadásból, mindössze még egvet engedélyezett. a pesti Rondellában. Alig, hogy elindulhatott volna rögös útján a magyar színjátszás, máris ajtót mutatott neki a féltékeny német színészet! Kétségbeesésükben elhatározták. hogy az országgyűlés ideje alatt állítják fel a kortinát. meg a kuliszákat. Ám a pozsonyi német direktor még egyetlen előadásba sem engedte át a színházát. Teátrum a pajtában Ezután az országban két esztendeig nem hangzott el színpadról magyar szó. A kényszerhallgatásra ítélt játszó Társaságot és 1769 március 5-én óriási izgalmat keltett, hogy Kelemen hosszas kilincselgetésére megérkezett a királyi szabadalomlevél, amely az ország összse városában engedélyezte az előadásokat a játszó társaság részére. A szabadalomlevélre kénytelen volt Unwerth is fejet hajtani és megkötötték a megállapodást, amely szerint a magyar társulat játszhat Pest-Budán egy esztendeig, „ha talál” magának helyet, hogy hol! Kelemen a budai Duna- parton „talált” egy rozoga fából épült pajtaszerű tákolmányt, amelyben csak nyáron lehetett játszani és — jobb híján < — itt kezdték meg előadásaikat. Kelemen rengeteg adósságot vállalt magára, hiszen üres padok előtt játszottak színészei. A társulaton belül is megkezdődtek az intrikák, úgy, hogy amíg ő Pozsonyban újabb segély után talpalt, távollétében letették az igazgatói posztról. Ekkor sem hagyta cserben a „Magyar Thália” ügyét és alantas beosztásban, majd színészként próbálta álmait megvalósítani és társulatát összetartani. Az úttörő bére A belső viszályok és a külső közöny felőrölték az első Nemzeti Magyar Szín játszó. Társaságot és 1796 tavaszán végleg feloszlott. Ismét hosszú időre élné' múlt az ország színpadain a magyar szó. Kelemen László pedig elnyerte az úttörők keserves bérét: a sikertelenséget. Próbálkozott vidéken még itt, ott... de hiába! Megtörtén vonult vissza a színészettől és másokra hagyta azt, hogy vetését gazdagon learassák. 1812- ben Csanádpalotán megválasztották kántor-tanítónak és itt élte utolsó két esztendejét. Ez évben éppen 150 esztendeje, hogy meghalt. Fehér Tibor Tanulmányok a mai faluról Egy jelentős könyv társadalmi valóságunk jobb megismeréséhez KORTÁRSAI és cselekvő részesei vagyunk annak a nagy társadalmi átalakulásnak, amelynek során a mezőgazdasági termelés szinte évezredes módszerei és évszázados gazdasági formái gyökeresen átalakulnak. Korunkban évezredek óta használt mezőgazdasági eszközök válnak muzeális tárgyakká, és az eddig alapvető termelési egységet jelentő parasztcsaládok mind gyorsáéban adják át a helyüket a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Míg a tőkés viszonyok között ennek az átalakulásnak útját a parasztgazdaságok százezreinek pusztulása kísérő addig a szocializmus viszonyai között a parasztság kollektív összefogása, a szocialista állam segítsége társadalmi kereteket és lehetőségeket biztosít a nagyüzemi gazdálkodás kialakításához. Hazánkban a közelmúlt egyik legjelentősebb eredménye, hogy a parasztcsaládok százezreiben az új út szükségességének felismerése döntéssé érlelődött, és megvalósult a mezőgazdaság szocialista átszervezése ALIG VAN olyan téma, ami olyan sok embert érdekelne, mint a mezőgaz- gasági termelés és a parasztság átalakulása. Ugyanakkor ennek a folyamatnak a részleteit és különböző társadalmi-gazdasági kihatásait tételesen kevesen ismerik. A megnövekedett érdeklődés és a valóság tényeinek hiányos ismerete közötti ellentmondás mindig sok félreértés és hibaforrás okát képezheti, de különösen akkor, ha olyan társadalmi átalakulással kapcsolatos, mely milliók sorsát közvetlenül érinti. A „Tanulmányok a mai faluról” című könyv hazánkban — sőt a többi szocialista ország irodalmában is — az első kísérlet arra, hogy tudományos igényességgel, sokoldalúan összegezze és rögzítse ennek a nagy társadalmi átalakulásnak a különböző oldalait és hatását. Ugyanakkor az ismeretek hézagait is felméri,, és megjelöli ,hogy milyen irányban kell kutatni ezeknek a kitöltéséhez. A könyv hét tanulmányt foglal egybe. E tanulmányok többségét tudományos életünk kiemelkedő képviselői számvetés során készítették akkor, amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának filozófiái munkaközössége feleletet keresett arra a kérdésre: milyen szociológiai ismereteink vannak a mai falu társadalmában végbement változásokról? -A kötetben két olyan tanulmány is található, amelyek már a számvetés után készültek és az átalakulási folyamat egy- egy részletproblémáját elemzik. Az írások sorát Erdei Ferenc akadémikusnak, az MTA főtitkárának ,-A mezőgazdasági népesség gazdasági, társadalmi viszonyainak alkulása a felszabadulás után” c. tanulmánya nyitja meg. Erdei Ferenc a mezőgazdasági népesség gazdasági és társadalmi viszonyait az országos adatok és területi differenciálódás szerint elemzi. A változások irányának és formáinak összegezésénél sokoldalúan bizonyított új eleméleti általánosításokig jut el. Hegedűs András, az MTA Szocialógiai Kutató Csoportjának igazgatója „A mai falu és a falusi munkaviszonyok szociológiai vizsgálatáról” szóló tanulmányában a falu-szociológia néhány alapvető fogalmát és módszertani problémáját tisztázza, majd a falusi munkaviszonyok változásait elemzi. Mód Aladárné, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője „A parasztság létszáma, jövedelme és fogyasztása” című ■MVKÉim Hetedik fejezet AZ EGYIKNEK SIKERÜL, A MÁSIKNAK NEM — Jónapot — kopogtatta meg az öregúr a kapusfülke tolóablakát. — Remélem, ma végre beenged? Feltétlenül beszélnem kell Gosztola igazgató kartárssal. A portás felnézett, ösz- szehajtogatta újságját, és kibicegett a látogató elé. — Nem tehetem, Hókai úr. Sajnálom, ne tehetem. Parancs, az parancs. Szigorúan meghagyta Brabács kartárs... — A szó hirtelen a torkán akadt. Körülnézett, lehalkította a hangját — Magának fogalma sincs arról, mi történt itt az éjszaka! A Kertesi volt szolgálatban a portán és Mokris bácsi volt az éjjeli őr. Egyiknek se szeretnék most a bőrében lenni! — Mi volt? — Lopás! A készáru raktárban. A rendőrség meg szempillantás alatt lefülelte az egész társulatot. Es tudja, ki volt a vezetőjük? Kapaszkodjon meg: a kövér Brabács! — Mit nem mond? — tette magát az öregúr. — A kövér Brabács?! Dehát akkor az ő utasítása rám vonatkozólag hatályát vesztette! — Amíg vissza nem vonják — állta útját zord arccal a portás —, addig az utolsó parancs érvényes. Maga is volt katona. Amit az előbb elmeséltem, az csak bizalmas információ. Nem hivatalos! — De hiszen ez felháborító! — kiáltotta az öregúr. — Engem ez a Brabács üldözött ki a gyárból. Harminc évi becsületes munka után. Mert a szemébe mondtam a véleményemet. Tessék, most dutyiban ül, lopásért! És aki a nyilvánosság előtt kijelentette, hogy oka van kételkedni a tisztességében, az még most sem keresheti meg az igazát. Kész skandalum! Ezt én nem hagyom annyiban! Alászolgája. Hirtelen megfordult, és nekiütközött egy férfinak, aki épp akkor érkezett a a portásfülke elé. Mormolt valami bocsánatkérés-félét, és botjával mérgesen döf- ködve a járda macskaköveit, elsietett. — Majdnem fellökött! — nézett utána szemrehányóan Ditró Géza. — Ki volt ez a dühös öreg mókus? — Tőlünk ment nyugdíjba — legyintett a kérdezett. — Nagyon rossz természetű ember. Azélőtt is csak baj volt vele. Soha senkivel nem fért össze, mindenkivel csak veszekedett. Nem szereti az emberiséget, kérem. Van egy kutyája, az neki a barátja. Tavaly nyugdíjba küldtük, örültünk, hogy végre megszabadulunk tőle. Akkor kérelmezte, hogy negyven- nyolcórázhasson a bérelszámolóban. az anyagi helyzetéből kifolyólag. Jó szíve van Gosztola elvtársnak, az igazgatónknak, tetszik tudni, így hát hozzájárultunk. Hetenként kétszer járt be, félnapra. Havi ötszázért. Szép pénz az, a nyugdíj mellett. Azt tetszik hinni, megbecsülte magát? Ugyanolyan goromba, kötekedő maradt, mint azelőtt volt. összeveszett ez kérem mindenkivel. Mint most velem is. — Gorombasággal semmire sem lehet menni — helyeselt a jövevény. — Ezzel szemben a figyelmes, tapintatos és udvarias embert mindenki kedveli, és megbízik benne. Mint például a maguk szállítási osztályvezetőjében. Hogyan is hívják?... Barkács? Borba cs? A kapu kötelességtudó őrének elsötétült a tekintete. Az éjszakai eset hatására erősen felgyülemlett az éberség. A kérdésre kérdéssel válaszolt: — Honnan van az elvtárs, és kihez akar menni? — A rendőrségtől, Gosztola igazgató elvtárshoz igyekszem. — Előbb kérem az igazolványt .. . Tessék, most már lehet... Főépület* első emelet, szemben a lépcsővel ... Elnézést, de nálunk ez a rend. — Tudom — szólt vissza a köpcös. — Maguknál oltára nagy a rend! (folytatjuk.) munkájában a statisztika eszközeinek felhasználásával rajzol képet az átalakuló parasztságról. . Szántó Miklós, az MTA Szociológiai Kutató Csoportjának munkatársa és Fukász György docens a Művelődésügyi Minisztérium osztályvezetője közös tanulmányt készített „A falu kultúrális viszonyainak vizsgálatáról” címmel, írásukban módszertani útmutatást adnak a művelődési viszonyok vizsgálatához és ismertetik a falusi kulturális-művelődési viszonyok fejlődését és problémáit. Kiss Albert egyetemi tanár az Agrártudományi Egyetem statisztikai tanszékének vezetője „Vizsgálatok a falusi fiatalságról” c. tanulmányában annak a vizsgálatnak az anyagát dolgozta fel, amelynek során falusi származású egyetemi hallgatók felkeresték volt általános iskolai osztálytársaikat, és felmérték, mi lett belőjük, hogyan alakult a sorsuk. A KÖTETBEN helyt* kapott ,ÍAz agrárértelmiség helyzetéről” című tanulmányom is. Ebben a munkámban arra a kérdésre kerestem feleletet, hogy milyen a mezőgazdasági értelmiség gazdasági-társadalmi helyzete és megítélése, és milyen feltételek kialakítása szükséges ahhou, hogy a szakemberek munkája kellően érvényesüljön. A mai faluról szóló tanulmányok sorát „A falu politikai viszonyainak és a parasztság politikai tudatának vizsgálatáról” c. tanulmány zárja be. Csizmadia Ernő, Wirth Ádám, Zsarnóczki Sándor az MSZMP Központi Bizottságának elméleti területen dolgozó munkatársai közös munkájukban, a falusi politikai viszonyok és a politikai tudat vizsgálatának formáival és helyzetével; e vizsgálatok fontosságával, a falu politikai viszonyait meghatározó tényezőkkel: az ellenséges nézetek, s az , ellenséges politikai befo- i lvások vizsgálatának prob- " lémáival foglalkoznak. A KOSSUTH Könyvkiadó gondozásában meg- jelenő tanulmánykötet vo- | natkozásban újat jelent és a gyakorlat számára igen hasznos. Elsősorban azoknak ad elvi és módszertani útmutatást, akik a mező- gazdasági és a falusi élet egyes jelenségeinek tudományos igényességű feldolgozására törekednek. Érdeklődésre tarthat számot azok körében is, akiket munkakörük, hivatásuk a faluhoz, a parasztsághoz köt. Különösen hasznos azok számára, akiknek a faluval kapcsolatos gazdasági. politikai kérdésekben dönteniök kell. Végül, a tanulmánvkötetben kö2ölt tények, elemzések, következtetések elősegítik az átalakuló falu valóságának megismerését és ezzel csökkentik a szubjektív eredetű megítélés fogyatékosságait Zs. S. yr) n 'l ü -i * I * * *
