Nógrád. 1964. június (20. évfolyam. 94-118. szám)
1964-06-27 / 116. szám
4 KÖGRÄB 1964. Június 27. szombat Néprajzi kiállítás &te&w. ÉLET A CSERHÁT ALJÁN... ******* Valóság lesz-e a falumúzeum terve? Ä felszabadulás 20. évfordulója alkalmából néprajzi kiállítás, s ezzel kapcsolatban a község kulturális, társadalmi és gazdasági fejlődését bemutató kiállítás nyílt június 14- én Etesen. Anyaga hat témakörből áll. Az érdeklődő tanulmányozhatja Etes gazdaságának, illetve mezőgazdaságának fejlődését a faekétől napjainkig, az etesi népviselet, a helyi kenderfeldolgozá.s emlékeit, 100-120 évep bútorokkal Berendezett palóc szobát, illetve az etesi népművészek munkáit. A kiállítást a községi tanács, a hazafias népfront helyi szervezete; a Haladás termelőszövetkezet és az általános iskola néprajzi szakköre rendezte Kerényi Dániel néprajzi gyűjtő irányításával. Jröldesúr és jobbágyok A község értékes néprajzi emlékeiről, illetve a gyűjtőmunkáról az alábbiakban tájékoztatott. , — Etes nagyon gazdag néprajzi emlékekben — mondotta. — Ez azzal is magyarázható, hogy ősi település. Etes történelme az 1481. évtől ismert. Ekkor a karancssági Sághy volt itt a földesúr.' 1548-tól kilenc földesúr élt e tájon. Harminchét jobbágycsalád és 56 zsellér lakta szintén családjával a falut. Közösségi életben éltek. A táplálkozásuk: egészében főzött búza, sós vízben főzött krumpli, aludttejjel. Ünnepen barna lisztből túróslepény, krumplival. (Kevés túró, sok krumpli.) Életmódjukról, gondolkodásukról, művészetükről is mindenekelőtt a néprajzi emlékek vallanak. Szerepel a gyűjtésben asztalkendő (hímzett és tárcsás, Szelei Lajosné, Szelei DezsŐné, Horváth Józsefné, özvegy Ondrék Józsefné és mások munkái, abroszok, zsákok, stb.) Érdekességként említi Kerényi Dániel az 1900-as években az etesi pap divatban hozta, hogy gyermek halott temetésekor cifra asztalkendőt akasztottak a keresztre. E szokás körülbelül húsz évig élt. A népművészek hazája A hajdani háziipar emlékei ugyancsak figyelemreméltóak. A kenderfeldolgozásnak hagyománya van a községben. A tiló, a gereben (Etesen: héhej), a guzsaly, a rokka, a pattogó motolla, a vetélő a fonalvető, a szátva (szövőgép, Horváth József munkája) bizonyítékai az egykor virágzó házi iparnak. Rendkívül sok tanulsággal szolgálnak a több, mint százéves bútorokkal berendezett palóc szoba, illetve az etesi fafaragók alkotásai. Etes a fafaragó népművészek hazája. Bozó Ferenc faragásait országszerte ismerik. A Néprajzi Múzeumban is őriznek munkáiból. Bozó Ferenc ma nem él Etesen, de számos munkát ajándékozott szülőfalujának, ahol apjától, aki pásztor volt, a fafaragást tanulta. Ezek között vadászpoharak, egyéb dísz- és használati tárgyak szerepelnek. Páles Sándor nyugdíjas bányász állatfigurákkal és portrékkal, néhai Gyurkó József tükör- kerettel és rendkívül szépen faragott bútorokkal szerepel a kiállításon.. Van- kó András Székfa cimű munkájának érdekessége, hogy a szétszedhető faragott szék közepéből ugyancsak faragott fa „nő”, melynek ágai közt mókusok, madarak tanyáznak; alatta pedig fából faragott pásztor áll a fából 'faragott juhnyájjal. Bányász emlékek Az oktatás fejlődését bemutató anyag (a palatáblától és vesszőtől napjainkig), kőzetgyűjtemény, pénz- és érmegyűjtemény, a bányászélet emlékei, stb egészítik ki a gazdag s a kiállításon részben felhalmozott anyagot. A mezőgazdasági kultúra fejlődést ismertető emlékek között különösen értékes egy szőlőmetsző kés. Beszerzési ideje a 18.-19. század. Etes ekkor országos hírű szőlőtermő vidék volt. Később a filoxéra nagyrészt elpusztította e kultúrát, de emlékeit számos eszköz őrzi, köztük e kés is. A további tervekről ezt mondja Kerényi Dániel: — A , gyűjtést természetesen folytatjuk. Szeretnénk falumúzeumot létrehozni. Ez elsősorban hely kérdése. A balassagyarmati Palóc Múzeum támogatja tervünket. A helyi 'szerveken a sor, hogy segítsék e kezdeményezést, ami mind a község, mind a megye további ez irányú munkáját, szűkébb hazánk megismerését hivatott elősegíteni. Tóth Elemér MÉLYEN A CSERHÁT ERESZKEDÖIBE ÜLVE, sajátos, magányos világú két jcözség: Szanda és Szandaváralja. Ha históriai múltját néznénk, említésben talán Szandaváralját illetné az elsőség, de most a másik község közigazgatási része, így a jelent illetően Szandán kereskedik az ember. Paradicsomi csendességben mozdulatlan minden. Békessége« világ — mondom. Ám a tanácselnök és a titkár összemosolyog. — Éppen most volt nálunk helyszíni tárgyalása a kihágási bíróságnak magyarázza mosolyuk értelmét az elnök. De már szeretnék elhessenteni a témát; nem érdekes különösképpen, nem vet_ jó fényt Szandára, hogy megint ilyen ügygyei kerüljön szóba. Mindössze annyi az egész — mondják —, hogy néhány garázda legény mulatság után kitördelt néhány fát, kerítést s most pénzbírsággal adózott a renitenskedésért. Egyébként: olyan városból haza-hazajáró hőzöngők... Valóban nem nagy ügy, nem érdemel sok szót. Helyi szenzáció, de itt sem „tipikus” jelenség. Igazuk van, hogy nem szívesen beszélnek róla. Vannak ; nekik fontosabb dolgaik. Például?... Például, hogy végleg elkészült a két családnak épített tanítói otthon. Két- két szobával, fürdőszobával. Egyikbe már be is költöztek lakói s a másik szárny sem marad soká üresen; nagy szükség volt rá. őszre meg új tantermet építenek. Kaptak hozzá 60 ezer forintot a megyétől, 40 ezerrel megpótolták, építési tervet a népfront járási akcióbizottsága készített társadalmi munkában, s anyag dolgában is minden szükséges együtt van. Ezen túlmenően is növekszik a község: negyven új házhelyet jelölt ki a tanács, az igénylők még az esztendőben hozzájuthatnak, építhetnek. Roppant nagy Szerelmi csalódás (Balázs-Piri Balázs rajza) esemény két apró közösség életében. Bármennyire körülzárt világa ez a Cserhátnak, turisták dolgában erősen látogatott. A táj vonzó szépsége főleg a pestiekre hat; szombatonként gyakran érkeznek buszok s a hegyi strandon nagy az elevenség. A zsebken- dőnyi medencében néha több az ember, mint a víz, így nagyon elkél a tervezett új medence, a kabinsor bővítés. AZ IDEGENFORGALOM AZONBAN NEM OLDJA meg a község magányosságát. A vendégek ahogy jöttek, mennek is, a két falu népének a rádión s az egy tucatnyi televízión kívül egyéb szórakozása nem igen akad. A szandai művelődési helyiség színpada képtelen a Déryné Színház fogadására, már a kövesdi bányaüzem kul- túrcsoportja is elmaradt tőlük, így mindenben önmagukra utaltak. Nem jobb a helyzet Szandaváralján sem, — sőt pillanatnyilag sokkal rosszabb. A kultúrtérem teljes felújítást kíván. Kaptak hozzá 50 ezer forint kölcsönt s bár 30 ezer forint értékű társadalmi munkára vállalkoztak a lakosok, mindebből csak a régi rosszat lehet valamelyest jobbá tenni. Maguk is csak ideiglenes, szükségmegoldásnak tekintik az egészet, — mert távlati tervük szerint 65- ben el kellett volna kezdeni az új művelődési otthon alapozását, ám csak 66-ban láthatnak hozzá —, mégis szívesen dolgoznak, serénykednek a régin. — Nincs szükség nógatásra — említi büszkén a tanácstitkár —, a váral- jaiak tanácstagjaikkal ön%QtOÚáMMáfr MííKÍTOR Tizenegyedik fejezet GAZEMBEREK Bizony, ez a három elegáns. bizalomgerjesztő külsejű férfi, aki elé most rakja le a duplákat, és a fél-könyakokat a Grizzly- Mackó fürge felszolgálónője, három elvetemült gazfickó. Másodállásban. Szabadidőben. Mert egyébként szolid polgári foglalkozást űznek. Az orkánkabátos — anyagbeszerző egy állami vállalatnál. A stuccolt bujuszú pedig a Lakásrenováló Kisipari Szövetkezet főkönyvelője. A társaság harmadik tagja, azzal a mosolygós, jóságos doktorbácsi arccal — az a főnök. Mindhármuk közül a legveszedelmesebb, legkö- nyörtelehebb csirkefogó. Civilben egy ügyvédi munkaközösség tagja. Régi, Összeszokott társaság az övék. Félszóból is megértik egymást. — Brabács? — kérdi az orkán-kabátos, miközben sikertelen kísérleteket tesz, hogy kiskanalával szétnyomja a mokkacukrot a feketés pohár alján. — Nem — rázza meg, fejét tűnődőn a főkönyvelő. — Brabács nem fog köpni. Annál sokkal okosabb fiú. Ismeri az aranyszabályt:. Ne mószerold társaidat, hogy hosszú életű légy ezen a földön. Ha hallgat, megússza két-három évvel, és a széklábakat a fogház asztalos műhelyében nyugodt lelkiismerettel és azzal a biztos tudattal enyvezhet^ hogy nyereségrészesedése ez idő alatt is szépen gyaropodik. — Ugyan, gyerekek — Talán egy hónapja lehet. legyint .az ügyvéd úr. — Brabács nem érdekes. Persze, hogy tartja a száját. A Mukátor tevékenysége, — az az érdekes! Akadályozza a folyamatos üzemvitelt, a zökkenésmentes prosperitást.. Már néhány ügyfél be is jelentette, hogy kénytelen sztornírozni szállítási megállapodásunkat. Érzékeny, finomlelkű emberek, irtóznak a nyilválos szerepléstől. Végeredményben megértem őket. A mi hivatásunknál nem előnyös, ha meglepetésszerűen felléptetnek a Televízióban. Álláspontjukat. tehát megértem, de mindent megtesznek ennek az anomáliának megszüntetése érdekében. Annál is inkább, mert informátoraim közölték, hogy Bra- bácsot is a Mukátor buktatta le, likvidálására tehát kétszeres erkölcsi indítékkal rendelkezünk. — Az nagyon fontos — helyeselt a stuccolt baju- szú. — Az erkölcsi indíték. Anélkül semmihez sem kezdhetünk. Az orkán-kabátos elgondolkozva simította végig a> homlokát. — Nekem Brabács panaszkodott a lebukás előtt — szólalt meg hirtelen. — A legutóbbi termelési értekezletükön nekitámadt valami vén szivar a bérelszámolóból. Tőle kérte számon a leltárhiányt. Szerencsére olyan gorombán kezdte felszólalását, hogy a kulturált hangnemre felettébb kényes Gosztola igazgató kivezettette a teremből. Aztán fegyelmi úton eltávolították az üzemből... Várjatok csak ... Mindjárt eszembe jut a neve is ... Hókai! Ez az! Hókai... Most már egész biztosan emlékszem. Ezt a nevet említette Brabács, a vele történt sajnálatos balesetet megelőzően ... öreg nyugdíjas. Csak félnapokra járt be dolgozni. — Fizetünk, tündérke — kocogtatta meg zöldköves gyűrűjével az asztalka márványlapját az ügyvéd úr. — Három dupla, három _ konyak ... Hagyja csak, a többi a magáé. — Mi a terved? — érdeklődött az utcán a stuccolt bajuszú. — Ezzel ne törődj, édes gyermekem. — veregette hátba joviálisán a főnök. — Én most megszerzek néhány közelebbi adatot erről a Hókai nevezetű, felettébb rokonszenves bácsiról. Te gondoskodj ar- / ról, hogy a Veréb holnap ? este hét órára legyen a szó- | kott helyen. V — A Veréb?! — rebbent A meg az orkánkabátos sze- ? me. Megborzongott. Fázó- X san húzta össze bolyhos ? sálját a nyakán. Viszony- X lag ő volt hármójuk között V a leggyengébb idegzetű. X E pillanatban csikorogva ? fékezett le előttük a 6-os. X A stuccolt és az orkános ? felszállt, az ügyvéd úr de- X rűsen integetett utánuk. V — Tyúkeszű barmok —\ szögezte le magában elé-y gedetten, amikor a csuklós X autóbusz eltűnt a kányar-v ban. 1— Még csak fel sem X ötlött bennük a gondolat, X hogy a Mukátornak nejn X az elpusztítása, h^nem a X megszerzése a bombaüzlet!? Lássuk csak . . . LegelőszörX is betelefonálok a Mű- ? anyag-étkészletek Gyárába, X mit tudnak ott az öregről, k Holnap terepszemlét tar- j tok a lakásán, és ha min-1 den klappol, akkor rásza- X badítom a Verebet. Az az X érzésem, hogy ezt az egész? akciót egyéni számlára bo-X nyolítom le. Ha beüt, fel-? számolom a kócerájt. Hiá-X ba, sem amerikai stílus,? sem nagyvonalúság, sem X képzelőerő nincs ezekben X a szerencsétlenekben. Nem ? látják meg a kilincset a?X orruk előtt. (folytatjuk.) 4 áljóan szervezik a munkát s már eddig több. mint ötezer forint értékű feladatot végeztek el a vállalt 30 ezerből. Mituk Ferenc tanító, a művelődési ügyek intézője igyekszik honorálni az önzetlenséget; szűkös lehetőségei közt megtesz mindent, hogy életük változatosabb, színesebb legyen. Ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítéseket tart, szervezi, irányítja az ifjúság klubfoglalkozásait, művészeti együtteseket fog egybe, népszerű vetélkedőket rendez, moziklub létrehozásán fáiradozik. MINDEZEKBEN — ÜGY MONDJA — MESSZEMENŐ segítséget kap a falu vezetőitől, de a jószándékú segítség sem elégítheti ki mai feltételek között alapvetően a szandai-szan- daváraljai emberek növekedő igényét. Megoldást majd az új művelődési otthon teremthet, amelynek mielőbbi létrehozásához megérdemlik a támogatást. Barna Tibor
