Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-31 / 93. szám
4 iNÓGRÁD 1964. május 31. vasárnap Édes szülőfalum Vannak mozgalmak, amelyeket nem szervez senki, amelyek nem is mozgalmak, amelyekről kevés szó esik, de mégis léteznek, sőt virulnak. Az a mozgalom, amelyről e röpke sorok tudósítanak, létrejött, elterjedt és elterjedőben van. A szív „parancsára” született meg a tett: „Hív a szülőfalum, örvendezne, ha segítenék rajta. Ne várjon hiába: megyek, segítek!” Ez a mozgalom lényege. És a távoli kis falu fia, aki apró emberke korában vesszőparipán lovagolt szülőfaluja poros utcáin az apró házikók között — felnőtt azóta: mérnök lett, építész, orvos, közgazdász, erdész, geológus, vagy másfajta diplomás — cserebogár, az idő, hogy eljár ... De aki boldog volt valahol és tisztaszívű jó embereket isrit*rt meg ott, az nem feled. Bármilyen polcra emeli is a sorsa a zajos városban, szeretettel gondol régi éveire, csendes falujára, s nagyot dobban a szíve arra a gondolatra: Hátha segíthetek rajta! Márpedig segíteni: jó dolog. Mosolyt fakasztani: jó dolog. Egy szives „köszö- nöm”-öt baráti kézfogással nyugtázni: jó dolog. Oh, a kis közösség, amely dajkált bennünket egykoron, mily elevenen él emlékezetünkben havas teleivel, kék füstöt pipáló kéményeivel, tavaszt hirdető kertjeivel, forró nyaraival és őszi kertjei édesbus illatával. Nem valamiféle buta, hamis és szirupos romantika támad életre a ..segítsd szülőfaludat” mozgalomban — hanem az élet virul benne, amely örök, s amelynek ez a kis ragyogás is — egyik mérfödkö— Z. — Eredményesen zárult az ÜNNEPI KÖNYVHÉT Vasárnappal befejezéséhez érkezett az Ünnepi Könyvhét Nógrád megyei tapasztalatai is azt mutatják, hogy a könyv iránti érdeklődés mindinkább szélesedőben van dolgozóink körében. Az idei könyvnapoknak nem elsősorban az árusítás növelése volt a célja — hiszen az igények növekedésével egyre szükségtelenebbé válik az alkalmi kampányszerűség —, hanem az, hogy különféle találkozók keretében közelebb jussanak egymáshoz írók és olvasók. Ennek ellenére fokozott volt a vásárlás a könyvesboltokban, sátrakban, s számos írónk kötete napok alatt elfogyott, s utánren- delésre volt szükség. Különösen sokan keresték és vásárolták a Molnár Erik szerkesztésében megjelent igen olvasmányosan írott Magyarország története két kötetét, az ugyancsak kétkötetes Muzsikáló zenetörténetet. Minden példány elkelt a nagy tehetségű fiatal költő: Burányi Ferenc legújabb kötetéből, erős kereslet mutatkozott Fekete Gyula könyvei iránt. Tőle főképp Az orvos halála és A falu szépe című regényeket keresték. A fiatal költők reprezentatív kiállítású antológiája, a Tiszta szigorúság második kiadása főképp az újabb nemzedéket vonzotta a könyvsátrakhoz. Népszerű könvvek sorába tartozott az Ünnepi Könyvhéten Bertold Brecht színműveinek két kötete, amely a modern színpad mesterét nagyigényű fordításokban mutatja be. Az Ünnepi Könyvhét tehát minden tekintetben elérte célját: szolgálta az írók és olvasók kapcsolatának bensőségesebbé válását, s az olvasó-mozgalom terebélyesedését és erősödését. ^Jizig^áztak a {elnúlteJz A NAPOKBAN ünneplőbe öltözött fiatalabb és idősebb korosztály képviselői vették birtokukba a Szécsényi Mezőgazdasági Technikumot. Az I—IV. osztály esti tagozatának 95 hallgatója adott tanúbizonyságot felkészültségéről. — Szívesen kiegyeznék egy közepesben — vélekedett az egyik hallgató a vizsga előtti izgalomban. Mikor aztán végzett, és érdeklődtünk az eredmény iránt már így beszélt: — Négyes. Bosszant egy kicsit, mert ha jobban koncentrálok, még ötös is lehetett volna. — Vizsga után aztán elmúltak az izgalmak, baráti bePINTÉR - SZABÓ : ^ ÜM VAhMIAT szélgetésre ültek le a hallgatók és tanárok. A beszélgetés témája a tanulás, iskola, és a vizsga volt. Ebbe a bészélgetésbe mi is bekapcsolódtunk. Bacsa Mihály tanár így összegezte az öregdiákok munkáját: — Á hallgatók felkésszü- lése közepes. Különösen a III. és IV. osztályosoknál tapasztaltuk, hogy az elméleti részt jól össze tudják kapcsolni a gyakorlattal. AZ A TÉNY, hogy a hallgatók napi munkájuk mellett becsületesen megálltak helyüket a tanulásban is. Szenográdi Ferenc Mielőbbi megoldást Mihálygergén Ivócsarnok vagy művelődési otthon? A Belkereskedelmi Minisztérium 14.T958. számú rendelete tudomásul adja mindenkinek, akit illet, hogy művelődési otthonban égetett szeszesitalt árusítani tilos. A Nógrád megyei Tanácsnak kiegészítő tilalma is van a minisztériumi rendelethez s ez valahogy úgy szól. hogy néhány helytől eltekintve a művelődési otthonokban semmiféle szeszesitalt nem árusíthatnak. A kivételezés is kizárólag palackozott sört, dugaszolt bort engedélyez. Egy keddi napon... Valamikor szigorú tilalom korlátozta, hogy iskolák és más kulturális intézmények körzetében vendéglő, kocsma, mulató települhessen. Feltétlenül helyes gondoskodás volt ez, valahogy azonban mégis megfeledkeztünk róla az utóbbi évtizedekben. Mostanában, sajnos, egyre inkább az szúr szemet, ha valamelyik falusi művelődési. otthonunk nem a kocsma szomszédaként épül fel, s ahol meg büfé jogot is szerez egyik-másik otthon, legtöbb esetben fittyet hánynak a megkötéseknek. Mihálygergén például csak a múlt év decemberében nyílt meg a művelődési otthon, de máris járásszerte beszélik az itteni állapotot. — Csak tessék kijönni hozzánk egy keddi napon, mikor szünnapos a szövetkezeti kocsma — kaptam minap az invitálást. — Tessék megnézni, mi van ilyenkor nálunk. Káros „vadházasság“ Nagyon szép praktikus elrendezésű a művelődési otthon Mihálygergén. Az előrelátó tervezés mindennek megtalálta a helyét. Az előtérből jobbra színházterem, balra könytár- szoba és olvasóterem nyílik, az emeleti részen a községi pártszervezet, a KISZ s a Nőtanács kapott helyet. S lenne a földszinten irodahelyiség is, ha nem települt volna bele a Litkei Körzeti Földműves Szövetkezet büféje, azon a címen, hogy néhány tízezer forinttal segítette az építkezést. A büfé és söntés előtt népes társaság tanyázik ezen a kedd-délutánon is. Poharakat szorongató kezek, a földön italtócsá'k. A nagyteremből munka zaja szűrődik ki, a MOKÉP asztalosai dolgoznak, szépítik a faliakat, hogy otthonosan érezzék magukat a mihálygergeiek, ha színházi, moziestre jönnek, ismeretgazdagító előadásokat meghallgatni — esetleg az alkohol ártalmasságáról. Mit isznak?., én fizetem Fanyar Ízzel gondolok a furcsa kontrasztra, milyen is lesz majd?... Bent az előadó komoly szavai, érvei a szesz mérgéről, egy vékonyka ajtón túl pedig az előadás szemléltető alanyai. A község tanácselnöke az építkezés mikéntjét beszéli egy járási vendéggel. Az udvarra invitálom, a benti zajban nehéz lenne szót érteni. — Hát igen ... — kezdi. — Nagyon ellenezzük mi is ezt az állapotot. Az engedélyt a járási kereskedelmi felügyelőségtől Mester Imre adta ki s neím tehetünk ellene semmit, pedig már fellebbeztünk... Azt mondják: jogunk van — Hogyan válaszolt magának? — Mindig más és más faluból, gépelt borítékkal, i miskolci postára ... Küldöm neki vegyi indigót, s később azt használta. Az- ‘án kapott ötven különböző nevet, besorszámozva. Ugyanennek a másolata megvolt nálam is, és miniig a következő pévre kellett küldenie a levelet, a miskolci postára ... — Rágyújt? — Ha megkínálna, őrnagy úr, szívesen venném...-— No, gyújtson rá! Kísérjék ki az előszobába! A B. 26-ost újra megbilincselték, és kivezették az előszobába. Az őrnagy ezután Ferenczit faggatta, hogy milyen embernek ismerte meg a szakaszvezetőt, hogyan került a hadsereglet? Ferenczi részletesen válaszolt a kérdésekre. Egy óra is elmúlt m£r, amikor Pálos javasolta, hogy menjenek le ebédelni, addigra megjönnek Ferenczi szülei is. — Beszéljen a húgával — fordult Fe84. renczi századoshoz ismét —, talán éppen az erősítené meg, ha teljes meztelenségében megmondanánk neki, ki volt ez a gazember ... — A^kor is várjunk még' néhány napot, őrnagy elvtárs. — Van egy tippem. Jelen lesz Éva is, amikor a szüleivel beszélgetünk. Csakugyan! Behívjuk! Ha ez sem döbbenti meg, akkor ... — őrnagy elvtárs... ne feledje, hogy Éva nagyon rendes leány ... Az ügyész és a rendőrtisztek lementek az ebédlőbe. Liszkai közben oda- sündörgött a parancsnoka mellé, s kissé hízelegve próbált kiszedni belőle néhány dolgot, amit még mindig nem értett. — De kíváncsi maga. főhadnagy elvtárs! — csapott a vállára Pálos. Nem volt ebben semmi ördöngösség. — Dehát Kovács igazgató ... Az őrnagy elvtárs is azt mondta eleinte, hogy őrá gyanakszik ... — Magának még mindig az éjszakai villogás jár az eszében, amit a toronyban láttunk? Meg a toronyszoba, ugye? — Az is. És a különös viselkedése ... A képek ... — Én is csak később jöttem rá, hogy Kovács a televíziós antennát igazította a toronyban, mert Besztercebányát akarták fogni. — Mi volt azzal a toronyszobával? — kérdezte az ezredes, aki eddig is nagy figyelemmel hallgatta Pálos minden szavát. — Az üdülő igazgatója berendezett magának a toronyban egy festőszobát. .. Az az érzésem, hogy túlzott belső kételyei vannak ennek az embernek, bár amint elnézegettem a képeit, nem is olyan rosz- szak... Szégyellte őket mások előtt, ezért húzódott a toronyba. Tény, hogy nagyszerű kilátás nyílik onnan ... Mi észrevettük, s meglestük. Gyanúnkat csak fokozta, hogy olyan lopózva jött le a szobából, mint egy besurranó tolvaj. Pedig egyszerűen csak ném akarta leleplezni, magát a vendégek előtt, hogy hol dolgozik. De egy másik dologgal is félrevezetett ... Kiderült, hogy Kovács igazgató hajnalonként egy mészkőbarlangba jár fürdeni, amelynek egyik üregében forró, a másikban hideg víz van. Szau- názik. Ezt később magam is ellenőriztem . .. Mire ismét felmentek, már ott ült a két öreg is, Ferenczi néni és Ferenczi bácsi. Ferenczi százados hozta fel őket a fővárosba, de minthogy két órára szólt az idézés, kicsi), körülnéztek a városban ... Kissé ijedten pislogtak a sok emberre, akik egymás után léptek a szobába. Pálos igen barátságosan köszöntötte őket, Ferenczi bácsi mélyen az őrnagy szemébe nézett, aztán csodálkozó hangon felkiáltott: — Nézzenek oda! Hiszen mi már találkoztunk ... — Persze, Ferenczi bácsi. Ügy emlékszem magára, mintha ma lett volna. Csak azóta én is megöregedtem egy kicsit... — Látom, látom ... Maga is beleőszül az időbe. — Meg egy kicsit a munkába. — De régen volt is az ... Sokszor gondoltam magára. Már voltam úgy, hogy felkutatom, mert fúrt a kíváncsiság, mi történt abban a dologban ... — Eddig, sajnos, nem sok ... Illetve ... De hát üljenek le, foglaljanak helyet. Nem parancsolnak valami hűsítő italt? Ebéd után biztosan jólesik ... Meg ez a meleg.., — Ne fárassza magát, köszönjük — szólalt meg Ferenczi néni. Miután mindenki helyet foglalt, Pálos elmondta a honvédszázados szüleinek és Évának, hogy mi történt. Nem hallgatott el semmit, úgy ismertette az ügyet, blyan részletességgel, ahogy az ügyészek szokták, amikor a vádiratot felolvassák a bírósági tárgyalóteremben. A leány tágrameredt szemmel figyelte az őrnagyot, aztán felzokogott. A szülők ál- mélkodva hallgatták, hogy ilyesmi létezik, de amikor kislányuk is szereplője lett a tröténetnek, Ferenczi néni is elsírta magát, ö nem így gondolta leánya első szerelmét, s ami most Évának nagyon fájt, az neki, az anyának ezerszer fájdalmasabban hasított a szívébe, — De tulajdonképpen másért hívattam Ferenczi bácsiékat — folytatta Pálos. — Be fog jönni ide ennek a bűnügynek az egyik főszereplője. Nagyon kérem Ferenczi bácsit, jól nézze meg. (folytatjuk.) hozzá — mármint a földművesszövetkezetnek —, mert pénzt adtak az építkezéshez. — Mit akarnak tenni mégis? — Területet adtunk, hogy raktárt építhessen az FMSZ a kocsma mellett. Talán hamarosan megkezdik a munkát. Imbolygó férfi jön utánunk a söntésből, megáll, fülelgetné, miről van szó, érthetetlen félmondatokat mormol, láthatóan társnak pályázik a beszélgetésbe. — Mit isznak? — vág közénk a kérdéssel. — Én fizetem, mit isznak? A hárítást morgolódva veszi tudtul, de nyomunkban jön a könyvtárhelyiségbe is, ahol iskolások raja kölcsönöz éppen. Itt sem lehet boldogulni tőle, mindenbe belebeszél s végre, hogy agyáig ér a felismerés: felesleges itt, hangosan méltat! ankodik: — Én a múltban is éltem, most is. Tudom, hogy volt, meg hogy van... Amit én mondok, az úgy igaz... — tevődnek összefüggéstelen montázzsá méltatlankodásai. Van, de kevés örömmel Meg kell szöknünk tőle, úgy megyünk az iskola- igazgatóhoz, Kelemen Józsefhez ,aki egyben a művelődési otthonnak is gazdája. Három évtizede tanít a faluban, mindenkit ismer, mindenki ismeri, de ebben nincs hatalma. — Most már — panaszolja — van ugyan mű*- velődési otthonunk, de kevés örömünket leljük benne. A kulturálódás ügy* ilyen viszonyok között korántsem biztosított. Emlékezzék csak, elnök elvtárs, legutóbbi is, a párttaggyűlésen, amelyen Kanyó elvtárs volt kint a járástól: milyen ordítozás ment a büfénél. A részegek az emeletre is feljöttek. Aztán itt van a dolog másik része: kocsmában 18 éven aluli gyereket nem szolgálnak ki, mert be sem mehet. A művelődési otthon nekik is nyitva áll, s a le- ittasodás lehetősége is. Csoda-e ha nem úgy viselkednek aztán, ahogy kell?... Szerződés vagy törvény? A ’ napokban hallottam valakitől, hogy a büfé egyhavi forgalma valami 45 ezer forint volt, s tervét 230 százalékra teljesítette. A szomszédos ital haltban 100 ezer forint volt a havi forgalom, — 850 lélek- szám mellett. — X — Hogyan szabadulhat- i nának ettől a terhes j „együttélésétől?” — kér- { dem. S szinte egyszerre 1 mondják a megoldást. — Csináljon az italbolt0 ban két műszakot a föld- \ művesszövetkezet, vigye át | oda a büfé-alkalmazottat, í Segíteni azt, hogy Keléit men János jó törekvései—, amelyekről annyi szeretettel beszél —, a mihályger- gei népművelési, kulturális munkában is mielőbb 1 eredményre vezessenek. Végtére is: Mihálygergén nem ivóház, hanem műi velődési otthon épült. i Barna Tibor
