Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-31 / 93. szám
1964. május 31. vasárnap NÓGRAD 5 Veszélyben az átadási határidő A gyors intézkedés segíthet Két szakma birtokában Kezdemény ezé fi a Salgótarjáni Bányagépgyárban VESZÉLYBEN a főtéri tizenhármas első harmadának átadási határideje. Néhány héttel ezelőtt közöltük az építésvezetőség dolgozóinak vállalását, mely szerint a december 31-én átadandó 192 lakásos épületet két hónappal a határidő előtt befejezik. A vállaláshoz tartozik az is, hogy az építők — átérezve azokat a lakáshiánnyal kapcsolatos gondokat, , amelyeket a szanálások még gyarapítónak is — elhatározták: a szokásostól eltérően, szakaszonként adják át a házat. Az épület első harmadát júliusban kellett volna befejezni. Elmondhatjuk, hogy az építők — építésvezetőtől a segédmunkásokig — minden tőlük telhetőt eddig is elkövettek, és a következőkben is hajlandók va- lóraváltani Ígéreteiket. Sajnos, most olyan akadályokba ütköztek, amelyeken nem tudnak felülkerekedni. Már az első két épület-szekció belső1 vakolását is befejezhették volna, ha nem hátráltatja őket, hogy tavaly december helyett idén áprilisban érkezett meg az utolsó fö- démpanell szállítmány Al- sózsolcáról. Ez a hátrány azonban még behozható. Sokkal inkább fenyegeti — most már nemcsak ennek az épületnek az átadását, de a salgótarjáni lakásépítkezés egész idei ütemét, tervét, hogy nem érkeznek meg a kívánt időre a radiátorok, a személyfelvonók és a szemét- ledobóhoz szükséges anyag. A Budapesti Csőszerelőipari Vállalat építésvezetője, művezetője a minap Salgótarjánban jártak, hogy a fűtésszereléshez megtegyék az előkészületeket. Munkaterület már bőven volna, ideje is lenne, hogy megkezdjék a szerelést. Minden számítást keresztül húzott azonban, hogy a Magyar Radiátorgyár a radiátorok egyhar- madának szállítását ez év október 15-re igazolta visz- sza — a többire egyelőre visszaigazolás sincs, s eddig minden kapacitás ellenére, csupán egy szóbeli Ígéret volt kapható: augusztusra leszállítja a radiátorok egy részét. De teljesen világos, hogy egy épületet, amelyhez augusztusban érkeznek meg a radiátorok, nem lehet júliusban átadni... HASONLÓ A HELYZET a felvonókkal is, amelyeknek szerelését — már ami ezt a két szekciót illeti — augusztus 31-re vállalta a Gép- és Felvonószerelő Vállalat. A szemétledobók- hoz pedig még vissza sem igazolta a gyártó vállalat a szállítmányt. Sok szó esett már arról, hogy bár építőiparunk sem fejlődik a követelményeknek megfelelően, az építőanyag és szerelvény ipar még ettől is messzi elmarad. Nem sokra megyünk azzal, ha ezt most újra megállapítjuk. Lakásépítkezésről van szó, emberekről, akik azekre a lakásokra várnak, emberek százairól, ezeréiről, akik a lakásépítkezési program gyors megvalósításáért tevékenykednek, s akiknek legnemesebb szándékait gátolja az építőanyag és szerelvény ipar késedelme. MOST GYORS intézkedést és segítséget kérünk. De egyszer végre ahhoz is meg kellene teremteni a feltételeket, hogy egy építésvezető ne legyen kénytelen napokon keresztül csak radiátorok után futkosni, és ne kelljen megyei vezetőknek kilincselni, hogy elintézzék azt, amelyre a minisztérium, s vállalatai sora köteles. Cs. G. Készül a házelem Naponta hatvan-hetven köbméter salakbetonból készül itt az előregyártott elem. A Nógrád megyei Építőipari Vállalat zagyvarónai salablokk előregyártó telepén, két objektum számára termelnek: az egyik a Vöröshadsereg úti 150 lakásos építkezés. De ellátják elemmel a Heves megyei Építőipari Vállalat hatvani lakásépítkezését is. Két műszakban megy a munka. Az egyik műszakban férfiak, Bablena Bertalan brigádvezető vezetésével. Jól dolgoznak, jól is keresnek. A másik műszak a „női szakasz”. Különös panaszra itt sincs ok, bár az üzem főnöke, Készéi József építésvezető szerint lehetnénk kicsit szorgalmasabbak is. Viszont a cementellátás teljesen kifogástalan. A tavalyihoz hasonlítani sem lehet. Minden élismerés megilleti a DCM-et, ha itt Zagyvarónán mostanában már azért sem haragszanak, ha a Pécskő utcai lakásépítkezésen el-elcsíp- nek egy cement szállítmányt az orruk elől. Rendben is lenne minden, ha az előregyártó üzem teljesítő képességét mindig így ki lehetne használni. Szeptember közepéig teljes gőzzel dolgozhatnak. De utána mi lesz? Megrendelés a további hónapokra legalábbis nincs. Hiába kedvelik a tervezők a blokkos épületeket, ha a beruházó nem ad elegendő megbízást Munkában a női brigád ilyen szerkezetű házakra. Pedig a jelenlegi körülmények között fenntartani egy létesítményt nem gazdaságos. Termelését általában nyolc hónapra tervezik. A nyolcból az idén is tétlenül telik kettő és fél. Pedig ez az év az előzőkhöz képest eredményes. Vajon elérhetetlen vágyálom megteremteni az összhangot a beruházói igények, a tervezői és az előregyártó ' üzem kapacitása között? A z öreg Hrapán Pali bácsival valamikor tíz évvel ezelőtt találkoztam. Akkor még kint dolgozott Lőrinc-pusztán. Ö már akkor is termelőszövetkezeti tag volt. Azóta nem találkoztunk. Az egyik nap Tóth István, az érsekvadkerti termelőszövetkezet elnöke a gazdaság új majorjába irányított, amelyik a Börzsöny felöli részre esik. Minden új ebben a majorban. Éppen lucernát kazlaztak. Még üde zöld volt. De nagyon okosan egy levegő-fúvó masinát helyeztek a kazal egyik végébe, amely rettentő zúgással befúj a kazalba és kiszárítja a takarmányból az utolsó csepp nedvet is. Okos találmány! Az állat télen is, mintha frisset enne! Képre kívánkozó dolog ez, és máris méregettük, milyen szögből kéne a lencsébe szorítani. Kaba András abban a pillanatban köszöntött ránk. ö régi ismerős már, tanácstag korában sokat megfordult a megyeszékhelyen. Na, gondoltam van már tanácsadó is. Mindjárt könnyebben eligazodik az ember. De Kaba szabadkozott: A gyorsan változó igényekhez igazodva máról- holnapra új, egyedi gyártmányok sokaságát kell előállítani. Ennek megoldása nagy feladat elé állítja a gyárak gazdasági és mozgalmi vezetőit, de a munkásokat is. Éppen ezek a jelenségek össztönözték arra a Salgótarjáni Bányagépgyár vezetőit, hogy a dolgozók egy részét meg- barátkoztassák a második szakma megszerzésének gondolatával. Erről beszélgetünk Fülöp László igazgatóval, aki már megszerezte a bánya és a gépész- mérnöki diplomáját. — Kinek a nevéhez fűződik a két szakma megszerzéséért indított mozgalom? — Gyártmányaink változékonysága diktálta, hogy az egyenletes Ütemű termelés biztosítása érdekében komolyan foglalkozzunk ennek a gondolatnak gyakorlati megvalósításával. Éves tervünk mintegy 40 százalékát az egyedi gyártmányok alkotják, amelynek összetétele negyedévenként, de havonként is változik. Egyszer több, másszor kevesebb. Ez azt jelenti, hogy az egyik hónapban • több lakatosra, hegesztőre, máskor meg sok kovácsra van szükségük. Ez az igény sarkallt bennünket arra, hogy a törzsgárda egyrészénél szorgalmazzuk a második- szakma megszervezését. ° mennyire az élet vetette fel ezt a problémát, az alábbiakkal bizonyítom: — A Közép-Dunántúli Szénbányászati Tröszt ebben az esztendőben 191 ezer béléslemezt rendelt tőlünk. Ez a gyártmány sok kovács munkát igényel. Ezért kénytelenek vagyunk a lakatosok egy részét átcsoportosítani. Megítélésünk szerint néhány kiváló kovács szakmunkás irányításával képesek megoldani a reábízott feladatokat. Egy másik gyártmányunk, a süveggerenda előállítása pedig a jelenleginél több hegesztő szakembert követel. Hogy ezt a feladatot is el tudjuk látni, ugyancsak a lakatosokból kell hegesztőket átképezni. — Tavaly 15 dolgozónk a 70 órás szakmai tanfolyam sikeres elvégzése után megkapta a második szakmáról szóló segédlevelet is. Az idei feladatok maradéktalan elvégzése csak akkor lehetséges, ha újabb 15—20 munkás vállalkozik a második szakma megszerzésére. A jelentkezők közül, hogy ki melyiket válassza, azt majd az igények figyelembevételével a munkásokkal személyesen beszéljük meg. A jelenlegi helyzetnek a lakatos-kovács, valamint a lakatos-hegesztő szakma párosítása felel meg. Amennyiben elgondolásainkat realizáljuk, akkor a vállalat dolgozóinak 8 százaléka rendelkezi^ két szakmával. — A vállalkozók zöme a törzsgárdához tartozik. Nagyobb részük kommunista, van köztük szocialista brigádtag is. — Hogyan karolták fel ezt a kezdeményezést az üzemi párt- és szakszervezeti vezetők? — Felkerestük őket és előadtuk, hogy gazdasági feladatainkat csak akkor tudjuk maradéktalanul munkások egy része, főleg Az Állami Biztositó minden évben a tsz-ek termelési tervében feltüntetett hozamok alapján veszi fel a biztosítást és jégverés esetén kártérítést a biztosítási kötvényben megjelölt mennyiség alapján nyújt. (Ez szabja meg a kártérítés felső határát.) A szövetkezetek azonban biztosíthatják a várható magasabb hozamot is; ebben az esetben a bejelentett a törzsgárda tagjai a második szakmát is megszerzik. Ennek helyességét, szükségességét felismerték. — Az újabb tanfolyamra jelentkezők kiválogatását rövidesen megkezdjük. Szeretnénk, ha a középkorú- akon kívül több KISZ fiatal kérne helyet ezen a továbbképzésen. Éppen ezért az eddiginél nagyobb támogatást kérünk a KISZ-szervezettől. — Milyen anyagi előnyökkel jár a két szakma ismerete? — Csökkenti a termelés változásából adódó kerese ti különbségeket. Jelentke zik a termelés mennyisér növekedésénél. De nen feledkezünk meg róluk a előléptetéseknél sem. Je lenleg az idősebb csoport vezetők mellett, mint he lyettesek tevékenykednek Ennél fontosabb az, hog’ ezek a munkások előbbre látnak, mint a többi társaik. Cselekedetükkel bebizonyítják: szeretik a gyárat, tudják, hogy a jövő feladatainak megoldása csak sokoldalúan képzett munkásokkal lehetséges, jelzik, hogy nem kívánkoznak máshová, hogy megvalósítani, ha a szak- a vezető eszével is gondolkodnak — fejezte be nyilatkozatát Fülöp László. magasbb hozam alapján téritik meg az esetleges kárt. Jégverés esetén érzékeny veszteséget kerülhetnek el a termelőszövetkezetek, ha idejében élnek a hozamfelemelés jogával. Hozamfelemelést —, ha a termést időközbben nem érte jégkár — a betakarításig bármikor elfogad az Állami Biztosító. Venesz Károly Pótszerzödést köthetnek a tsz-ek a biztosítóval „No, nézzétek nadrágosok...“ — Majd Pali bácsi — mutatott egy fürgén mozgó, ingujjra vetkezett vékonykötésű emberre. — Ismeri tán, Hrapán Pali bácsi, aki Lőrinc-pusztán volt. Kavargott az agyam, de csak nem tudtam a név mellé a külsőt is odaidéz- ni. De aztán odajött hozzánk, már megismertem. A termelőszövetkezetben ő az állattenyésztési brigádvezető, az új majorban. Minden esetre a tíz év: „ha- bölcsebbé tette is, de öregebbé nem”. Fürge a mozgása, gyors az észjárása. Csak hát az volt a baj, hogy kevés ideje marad beszélgetésre. Magasra pakolva, egymás után jönnek a szekerek, árad a jóillat belőlük. Hrapán Pali bácsit pedig, mint egy hadvezért, lekötik az irányító munkák. Az öreg jól ellátja tisztét. Az emberek az ő szavát várják. Van egy ördön- gős masinájuk, azzal kaz- laznak. Akár az ágyú csövét, a kazal tetejére irá- nyltiák. A szekér pedig az etető mellé áll, amit egy traiktor hajt. Hozzáértően elrendezte az öreg, aztán kiadta az utasítást a traktorosnak: — Indíts! Ezt kellene látni az öreg régi gazdájának: a földbirtokosnak! Ment a széna, mint a lövedék, a kazal tetejére. Az öreg meg nézett büszkén. Aztán megragadott: — Na jöjjön csak! A kazal egyik végéhez ment. Beirányozta tekintetével, mint amikor a puska csövén néznek végig. Téglát sem lehetne szabályosabban felrakni. — Ezek az emberek értik a munkájukat, mi? — kacsintott egyet és a kazal tetején viilázókra mutatott. Ennyit tudtunk vele beszélni, mert valaki kiabált neki, hogy menjen a darálóhoz. Egy asszony várta ott. Aztán visszajött. Odakiáltott a kazal körül gereblyéző Kábának. — András, majd ügyelj, nekem délután el keli mennem — aztán megint karon ragadott. Vitt a nagy zúgásból az emeletes csibenevelő felé. — Ezt azért még nézzél? meg! Ez is valóságos nagyüzem. Vagy 18-20 ezernyi csirke. Rántainivaló a földszinten, az apróbbak az emeleten. Asszonyok látják el őket. Záhorszki Sándor- né, Kovács Károlyné, Kordics Jánosné. Nézem az öreget, ahogy megy előttem, nem szól egy szót sem, de a mozgásában benne van: „No nézzétek nadrágosok, mit tud egy termelőszövetkezet.” Amikor kijöttünk, bocsánatkérőn széttárta karjait. — A teheneket már nem tudom megmutatni, a legelőn vannak. Hatvanhat darab, meg tizenkét borjú. De azok is szépek. rpudom már mire cé- loz az- öreg. Menni szeretne, mert sok a dolga. Üjabb megrakott kocsik érkeznek, talán a darálónál is várnak rá. Azután a hazatérő tehenek porcióját is ki kell adagolni. Hiába, a falusi embernek most kevés az ideje a beszélgetésre! Bobál Gyula