Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-12 / 76. szám

1964. május 12. kedd NÖGRÄD 5 Cél: ax olcsóbb és jobb termék Többen versenyeznek, mint a múlt évben Megyénk üzemeiben, vál­lalatainál a tervfeladatok ismeretében ez évben ko­rábban indult a verseny­szervező munka. Érré an­nál is inkább szükség volt, mert a múlt évhez képest növekedtek üzemeink fel­adatai. A gazdaságvezetők kidolgozták az egyes mű­helyek, üzemrészek konk­rét tennivalóit, segítséget adva ezzel a vállalások mégtételéhez. A helyiipari vállalatoknál, de más üze­meknél is komplex intéz­kedési tervekbe foglalták a versenyvállalások teljesí­tését segítő intézkedéseket. Első a gazdaságosság A lezajlott termelési ta­nácskozásokon fogadták el az üzemek, brigádok, dol­gozók felajánlásait, ame­lyek a termelés mennyiségi teljesítésén túl jórészt á minőségi mutatók javításá­ra irányultak. Megyénk ipari, mezőgaz­dasági, kereskedelmi üze­meinek, vállalatainak dol­gozói eddig csaknem 42 millió forint értékű költ­ségcsökkentési -^felajánlást tettek az 1963. évi 32 mil­lió forinttal szemben. A minőség javítását ígér­ték a ZIM dolgozói. Ügy döntöttek, hogy az öntödei szürkeselejtet 4,38-ról 4 szá­zalékra mérséklik. Az Acél­árugyárban az epedarugó selejtjének csökkentésével érnek el jelentős megtaka­rítást jés minőségjavulást A bányaüzemek a tervezet­ten felül 800 ezer többlet árbevételt biztosítanak. A Vasötvözetgyárban a. költ­ségszintet 0,6, a ZIMt Sal­gótarjáni Gyáregységében 0,9 százalékkal kívánják Ifjú kertészek A Diósjenői Általános Is- mezőgadzasági munkákkal kola gyakorlati oktatás ismerkednek meg. céljából kertészetet létesí­tett. A tavaszi-nyári idő- Az alábbiakban képek­szakban a tanuló műhely- kel számolunk be az iskola foglalkozások helyett a kertészetének életéről: A melegágyi palánták gyomtalanítását végzi az V. b. oszt. egy csoportja. csökkenteni. A kiskereske­delmi vállalatok és a föld­művesszövetkezet 4 millió forint értékű megtakarí­tást ígértek. Az Állami Épí­tőipari Vállalat az első ne­gyedévre 750 ezer forintot vállalt. Jelentős import­megtakarításra ■ tettek fel­ajánlást az Acélárugyár, a Tűzhelygyár és az üveg­gyárak dolgozói is. A me­gye mező- és erdőgazdasá­gi üzemeinek kollektívái mintegy 6 millió forint ér­tékű felajánlást tettek. A termelékenység emelé­sét a Szénbányászati Tröszt­nél tovább növelik. Műsza­konként éves szinten 3 ki­logrammal emelik a kiter­melt szén mennyiségét. Az Acélárugyárban az előírt egy napra eső termelési ér­téket 3 forinttal növelik. Az Autóközlekedési Válla­latnál az eredményterv túl­teljesítésére a helyiipari vállalatoknál a lakossági szolgáltatások növelésére, a kereskedelmi vállalatok­nál a kulturáltság emelé­sére tettek ígéretet. Van­nak azonban olyan vállalá­sok is, amelyeket értékben nem lehet kifejezni, mert gazdasági eredménye c^ak a későbbi időszakban je­lentkezik. Megtalálhatók a ver­senyvállalások között a mű­szaki fejlesztésre, az üzem- szervezési tevékenység ja­vítására irányuló cékitűzé- sek is. Egyre több üzem, brigád vállalta a balesetek csökkentését. Ezzel egyide­jűleg intézkedéseket dol­goznak a nehéz fizikai munka csökkentésére, illet­ve részbeni megszűntetésé­re. Megállapíthatjuk, hogy az üzemek többségénél a munkások 85—90 százalé­ka, egyes helyeken pedig ennél 'jóval többen kapcso­lódtak a vetélkedésbe. Ez azt jelenti, hogy az egyéni és munkabrigádokban ver­senyzők száma 10—15 szá­zalékkal több, mint egy év­vel korábban. Akadályok Az előbb vázolt sokrétű feladatok megoldásában alapvető szerepe van a 2350 munkabrigádngk, ezen belül a szocialista címért küzdő kollektíváknak. Azonban fékezi a dolgo­zók munkakedvét az óva­tos vállalás, amely figyel­men kívül hagyja a kezde­ményezéseket. Jól példázza ezt az öblösüveggyár, ahol csak 500 ezer forint értékű, vállalást tettek. De még nem vált a szocialista ver­seny szerves részévé az újítómozgalom sem. Ennek okait a munkás újítók hiá­nyos segítésében, a rossz propagandamunkában, a tapasztalatcserék alacsony számában és hatékonyságá­ban, nem utolsó sorban az anyagi és erkölcsi ösztön­zés nyújtotta lehetőségek gyenge kihasználásában kell keresni. A kiváló dolgozó címek elérésének feltételeit az ál­lami gazdaságok jelentős részénél még ebben az év­ben sem dolgozták ki. Bor- sosberényben a múlt év­ben egyetlen munkás sem kapott kitüntetést. Nem ér­vényesült az 1022-es hatá­rozat, mely szerint mé^ azoknál a vállalatoknál is, ahol az eredménytervet nem teljesítették a dolgo­zók 3 százalékát lehet ju­talmazni. Olyan jelenség­gel is találkoztunk, hogy a jutalmat nem az érdemek szerint, hanem a soronkö- vetkezés alapján ítélik oda. Ez történt az év elején egyes bánya és vasipari üzemeknél. Nem élnek az üzemek azzal a lehetőség­gel sem, hagy időtartamtól függetlenül kiemelkedő termelési, gazdasági, újítá­si eredmények eléréséért odaítéljék a kiváló dolgozó címet. Nagyobb nyilvánosságot A fentiekből is kitűnik, hogy szakszervezeti bizott­ságainkra sokrétű felada­tok várnak. Első és legfon­tosabb, hogy az atlétikával együtt segítsék az évi ver- senyvállalááok teljesítését. Ahol szükséges, beszéljék meg a dolgozókkal a pót­vállalások szükségességét. De fordítsanak nagyobb gondot az értékelésre, a népszerűsítésre. Elsősorban a termelési tanácskozáso­kon, de másutt is tegyenek meg mindent a verseny nyilvánosságáért. Kísérjék figyelemmel az ezzel kap­csolatos nyilvántartásokat, hívják fel az itt jelentkező mulasztásokra a gazdasági vezetők figyelmét. Szorgal­mazzák a munkamódszer átadást, ügyeljenek az export kötelezettségek ha­táridőre és jó minőségben való teljesítésre, az építő­iparban, a technológiai fe­gyelem betartására a jó minőségi munkára és a ga­rancialevél mozgalom ki- szélesítésére. A szocialista brigádok munkájának meg­javítása érdekében pedig fejlesszék tovább a .műsza­ki patronálási mozgalmát. Solymosi Imre így is lehet „Emberségesen” című áp­rilis 22-én megjelent cik­künkre, amelyben a férfi kereső nélkül álló nők el­helyezésének problémáival foglalkoztunk. több sze­mélytől szervtől, vállalat­tól érkezett észrevétel szer­kesztőségünkbe. Ezek egy része további visszás ese­tekre hívja fel a figyelmet és helyesli, a cikk gyors in­tézkedéseket sürgető hang­ját, mások a nők szociális helyzetének javítására tett eredményes lépésekről szá­molnak be. Ez utóbbiak közül igen érdekes és a sajátos lehetőségek ésszerű kihasználására alkalmas jó példa az az átszervezés, amelyet mintegy féléve a salgótarjáni egyes számú postahivatal kézbesítői rendszerében végeztek. Ismert dolog, hogy a pos­tai levél- és hírlanké^boof- tők között a legutóbbi idők­ig csak elvétve találkoz­tunk nőkkel. Az egy-egy kézbesítő körletéhez tarto- | zó lakosság nagy száma, • ebből adódóan a súlyos ter- ' hét jelentő rengeteg postai I küldemény és sokféle hír­lap három-rtégyemeletes házakba történő kézbesíté­se. a legtöbbször nyolc | órát is meghaladó napi munka, — ettől a foglalko- ■ zástól elriasztotta a nőket, j Bizony mindennapos volt, hogy 25-30 kilogramos te­herrel indultak a kézbesí­tők. A rohamosan terjeszkedő város és a hirtelen megnö­vekedett kézbesítői forga­lom újabb munkaerők be­állítását követelte, erre vi-' szont csak az állástalan nők között volt lehetőség. De hogyan vállalja ezt a munkát olyan nő, akinek otthon másra nem bízható ] gyermekei is vannak? Azt csinálták, hogy négy­órás napi munkára alkal­mazta női kézbesítőket s így mindjárt kétszer annyi állás nélküli nőt juttattak kenyérkeresethez. És nem is akármilyenhez: a tavaly december óta bevezetett rendszeres tapasztalatai szerint egy-egy félműsza­kos női kézbesítő havi jö­vedelme a jutalékokkal hírlap, totó, lottó, képes­lap, stb) 900-1200 forint között mozog. A háztartás­sal és gyermekneveléssel is foglalkozó magános nők­nek ez jelentős anyagi se­gítség s ugyanakkor a dél­előtti 11-12 órára befeje­zett munka igénye előnyös az egyéb teendők elvégzé­se szempontjából is. Az okos munkaszervezés összességében a postának sem növeli az anyagi kia­dásait, hiszen csupán a nyolcórás alapstátuszra ter­vezett bért használják fel. Viszont ezzel — legalábbis egyenlőre — megoldották a megnövekedett kézbesí­tési körletek munkaproblé­máit is, mert amit egy tel­jes műszakra alkalmazót 1 dolgozóval nem tudtak el­végeztetni, azt most kőt félműszakosra terjeszthoti'.- ki. A kézbesítő terhe is megoszlik, mert a jelenle­gi rendszer szerint 12-16 kilógramnál nem jut több egy-egy kézbesítőre. Uav.m- akkor a kézbesítés lebo­nyolítása időben szintén a felére csökken, tehát a kö­zönség is jól jár. Dicséretre méltó ez a na­gyon okos és szociáü# szempontokra mélyen ki­ható kezdeményezés meg­ákkor is, ha a posta vi­szonylatában nem érinthet tömegeket. A szándék és annak a megvalósításáhpz megkeresett út azonban he­lyes és azt igazolja, hogy a sajátos helyzet alapul vételével és észerű munka- szervezéssel másutt is, esetleg jelentős létszámot érintő hasonló eredménye­ket lehetne elérni a nők foglalkoztatottságának, nagy gondunknak a meg­oldásában. S. K. A SaSgő-vár környéke — védeti terület i Az Országos Természet- j védelmi Hivatal a Haza- ; fias Népfront Nógrád me- i gyei / természetvédelmi, i műemlékvédelmi, és hon- | ismereti akcióbizottságá- í nak kezdeményezésére vé- i detté nyílvánították a Salgó vár, valamint Kis- Salgó (Boszorkánykő) kör­nyéki, mintegy 225 kataszt- rális hold kiterjedésű er­|% i .£ m #g|§ ff , ­■■ A jól előkészített ágyasokba a leánybrigád hagymát ültet... (Fotó: Kinka László) Őseink lovon nyargaláz- tak. Ma autóbiiszon já­runk a munkába. Ok ha­lásztak, vadásztak Lóháton persze nem lehetett ultiz­ni, igaz akkoriban még Piatnik sem élt. Ma pedig a legkedveltebb 1 tömeg­sport az ulti . Ahogy helyet foglalnak a munkás járaton már eme­lik is a kártyát. Még el sem indul, már hallani: — passz...! ulti...! betli. Me­het! — Kontra! — Majd meglátjuk. Csattog szegény kártya, csak úgy szakadozik a sar­ka. (KM, fáradt* áijcj at Alig szalad le három kör, i kocsi fékez, leáll. A töb­biek igyekeznek az öltöző­be. Magukra szedik d mun­karuhát, kobakot nyomnak a fejükre, kulacsot tölte­nek, lámpát, önmentőké­szüléket Jognak, várják az elosztást. A kocsiban még mindig — passz.! mehet...! Megy is sorba, mintha mi sem történne. De mégis... Va­lami történt. Eszre veszi az egyik, aki nagy kárör­vendően nevet a másik el­csípett ultiján — hogy a többiek már lefelé igye­keznek a bányába. Menjünk ám! — riasztja fel <a többit. Azután futás öltözni és lefelé! Még me­netközben is öltözködnek. A vízről is elfeledkeznek csak rohannak a többi után. Lent lihegve megállnak. Mielőtt munkába fognak még jó ideig várni kell. Mindaddig amíg kifújják az ulti okozta fáradalmat. Hiába nincs „sport” fárad­ság nélkül. B. L dős térséget. A határoza­tot a festői szépségű táj­kép megőrzése, valamint a kulturális- és történel­mi érdekek tették indo­kolttá. A részeletes rendelkezé­sek értelmében erdőgaz­dálkodási korlátozások léptek életbe. Törvényes büntető szankciók mellett szigorúan' tilos az említett területről felszínen talál­ható követ és törmeléket elhordani, sziklákat meg­bontani, vadonélő állato­kat, madarakat bántal­mazni, pusztítani, madár­fészket megrongálni, álla­tokat legeltetni, fákat, bokrokat kivágni, zöld gallyat szedni és vadonte­nyésző virágokat tövestől kiszedni. Táborozni és tü­zet rakni is csak az erre a célra kijelölt területeken lehet. Az említett határozattal megyénk az ipolytamóci őskövületi lelőhelyeken kívül most már még egy védetté nyílvánított terü­lettel rendelkezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom