Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-08 / 73. szám
4 nögrad I9t>4. május 8. péntek Dr. Pais István: c4 J'tzpa ranrs olat ’ A zsidó és keresztény vallás szerint az Ószövetségben szereplő erkölcsi parancsolatok — melyeket a keresztény teoló- • gusok összefoglaló néven „tízparancsolat”-ként emlegetnek — túlvilág! eredetűek, istentől származnak. Ha ezekre a kérdésekre helyes választ akarunk adni. olyant, amely a tényekkel összhangban van, akkor tüzetesen rrjeg kell vizsgálnunk és elemeznünk kell a Biblia — elsősorban az Ószövetség — idekapcsolódó részeit. Kezdjük vizsgálódásainkat az Ószövetség azon részeivel, melyek az állítólagos isteni parancsadás „tör- 'énetét” írják le! A Mózes neve alatt szereplő könyvek közül a 2. (Exodus) és az 5. (Deote- ronomium) foglalkozik elsősorban annak elbeszélésével, hogy miként ment végbe az állítólagos isteni parancsadás. E könyvek szerint az isten a zsidóknak, személy szerint Mózesnek. az Egyiptomból való kivonulás után Sinai hegyén nyilvánította ki erkölcsi szabályait. Az elbeszélés szerint isten két kőtáblára írva adta át e törvényeket Mózesnek, ő azonban, mikor lement a hegyről és látta, hogy né-í pe közben aranyborjút készített és azt imádja, haragjában összetörte a táblákat. A későbbiek során azonban újabb két kőtábla szerepel a mózesi könyvekben a parancsolatokkal együtt, mert a szövegek szerint istenük megbocsátotta a zsidóknak a bálványimádást. E kinyilatkoztatási „történetet” tartalmazó bibliai részekben belső ellentmondásokra bukkanhatunk. Az egyik ilyen ellentmondás azzal kapcsolatos, hogy ki írta fel a második két kőtáblá*a a parancsolatokat? Az első táblákról még egyértelműen azt állítják a különböző bibliai helyek (Exodus 31, 18; 32, 16; és Deuteronpmium 9, 10), hogy azokat isten maga készítette és írta fel rá a parancsolatokat. A második két táblával kapcsolatosan azonban már eltérések mutatkoznak, ezeket Mózes készíti, de egyes szövegek szerint (Exodus 34, 27) a parancsolatokat rá Mózes, más bibliai részek szerint (Deut. 10, 4), viszont maga az isten. •r' z az ellentmondás ■*-' már önmagában arra utal, hogy a Bibliában nem valóságos isteni-erkql- csi parancs kinyilatkoztatásról van szó. Isten ugyanis nem mondhat ellent önmagának, egy ugyanazon esemény ugyanis csak egyféleképpen játszódhatott le: vagy Mózes, vagy isten írta fel a második két kőtáblára a parancsokat! A két említett hely egymás értékét rontja le és azt bizonyítja, hogy a zsidók csak vallási színezetet igyekeztek adni bizonyos, náluk már a valóságos társadalmi életben ható erkölcsi normáknak. Hogy ezek a kinyilatkoztatási „történetek” csak vallási kreációk, pusztán a földi-emberi erkölcs túlvi- lági kivetítései, bizonyítják azok a szövegbeli eltérések is, melyek a két aránylag egyező tízparancsolat változata között fennállnak. Ezek közül csak arra az ellentmondásra hívnánk fel a figyelmet, mely abban a vonatkozásban mutatkozik meg a két változat olvasásakor, hogy miért kell a zsidóknak a szombat napját megünnepelniük? Az Exodus 20. fejezetének 10—11. versei ezzel kapcanssolatosan a következőket mondják: azért nem szabad szombaton semmit sem dolgozni, mert az isten hat napon át teremtette a világot és a hePINTÉR -SZABÓ : ✓ KÚVÖNiSS VAtSMIAJ tedik napon megpihent és megszentelte azt. Vagyis e hely szerint a szombat a teremtéssel kapcsolatos isteni megpihenés emlékünnepe. Egészen más magyarázatot tartalmaz a Deuteronomium 5. fejezetének 14—15. verse. E két vers a következőket mondja: „a hetedik nap az Ürnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földjén, és kihozott téged az Űr ... Azért parancsolta néked az Űr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.” Vagyis e szavak szerint — az előbbi változattal ellentétben — a szombat nem az isten teremtés utáni pihenésének, hanem a zsidóság állítólagos egyiptomi szolgaságból való kiszabadulásának emlékünnepe. E két szombatmagyarázat minden kétséget kizáróan mutatja, hogy emberi alkotások a bibliai erkölcs parancsolatai. A következőkben kis- sé részletesen megvizsgáljuk a két említett, egymással aránylag eléggé egyező tízparancsolat-változatnak néhány mozzanatát, előírását. Elsősorban a „Ne lopj!” és „Ne ölj!” tiltását. A keresztény feleke/etek teológusai ma úgy igyekeznek feltűntetni, mintha ezek a parancsolatok a Bibliában mint általános, egyetemes érvényű isteni tiltások szerepűiének. Mintha ezek azt mondanák ki, hogy nem szabad soha semmit sem ellopni másoktól és nem szabad soha embert ölni. (folytatjuk) &HA KESPEARE AZ EGÉSZ haladó világ méltó ünnepségekkel tiszteli meg annak a nagy al- i kotónak emlékét, aki éppen négyszáz esztendeje — Nem lenne rossz! Őszintén szólva, csak any- nyit tudok erről a városról, amennyit az iskolában tanultam. Sőt már azt is elfelejtettem ... Kissé füstös, azt tudom ... — Gyárváros. No, majd én felmondom a leckét, jó? — Jó, jó halljuk, én pedig osztályzok ... — felelt nevetve az ügynök. — Nagy-nagy emberek születtek és éltek a mi városunkban — kezdte Éva pajkosan. — Szemere Bertalan! Tompa Mihály! Jókai Mór! Munkácsi Mihály! Herman Ottó! Laborfalvy Róza! Hűm ... Mondjak még? — Ha tudsz ... — De nem tudok — nevetett megint a lány, s jobban rá taposott a gázpedálra. A kilométeróra mutatója felugrott a hatvanra. — Szeretsz száguldani 1- — nézett rá Sipos» 63. — Csak ilyenkor amikor üres az út. Meg amikor mellettem vagy ... — De hiszen autóban most ülünk együtt először. — Az igaz, és én mégis úgy érzem, mintha évek óta ismernélek ... — Álljunk meg egy kicsit jó? — Minek? — kérdezte a lány. — Csak... Éva fékezett, aztán megállt az út szélén, a fák alatt. Sipos kinézett az ablakon, hátra és oldalra, majd a lány felé húzódott, átkarolta és megcsókolta. Valójában azért kémlelt körül, hogy nem követik-e Azt akarta, hogy a mögöttük haladó autó elhagyja őket. Éva persze mit sem sejtett ebből... így ültek hosszú percekig, kitekert derékkal, és csóko- lóztak. — Ügy érzem, hogy nem tudnék többé nélküled élni — suttogta mély hangon Sipos. — örökké az enyém leszel... Elhallgatott. Most szemközt közeledett egy autó, Éva azonban nem hagyta, hogy Sipos arább húzódjon: — Beszélj, mond, hogy szeretsz! Hogy örökké szeretsz! Hiszek néked! Ugye, soha nem fogsz becsapni? — Soha! Erre esküszöm! — Mire? — Mindenre,'ami szent... — Én nem hiszek a szentekben ... Ugye, szere- reted az édesanyádat? — Nagyon — válaszolta Sipos. (Honnan is tudhatta volna ez a lány, hogy az ő anyja már nem él.?) — Az édesanyád életére is meg mernél esküdni, hogy soha nem fogsz becsapni? I született Közép-Angliában, i az Avoq folyó melletti í Stratfordban. És aki — a | művében megőrzött hatalmas gondolatok segítségével — ma már az egész emberiség fiának számít. Villiam Shakespeare-ről van szó, az „avoni hattyú” - ról, aki húsz éves korában elhagyta apjának, a kez- tyűkészítőnek házát, hogy Londonba menjen és ott szinész legyen. Alig húsz ev alatt írta 37 színpadi művét — komor drámákat és tavaszian derűs vígjátékokat — s a csodálatos szonettek koszorúját. Közben azonban játszott és rendezett is, és igazgatta a „Vi- lág”-ról (The Globe) elnevezett londoni színházat. Aztán — mint utolsó színművének, a „Viha^”-nak Prospero nevű hőse — ő is „eltörte varázspálcáját” és hazament Stratfordba, gazdálkodni. Van valami szép jelkép abban, hogy a színházat, amelynék számára Shakespeare legfontosabb tragédiáit és komédiáit írta, „Világ”-nak nevezték. Hiszen Shakespeare-nek az volt a művészi programja, hogy !„egy egész világot állít helyre” hősöktől és bolondoktól, győzelmes hadvezérektől és kisemmizett aggastyánoktól, gőgös főnemesektől és derűs, egyszerű közművesektől, „kőhideg szívű” gyilkosoktól és „égbolt-lelkű” szerelmesektől nyüzsgő színműveiben. Világrészeket kalandozott be képzelete, megjelenítette a komor angol történelmet Földnélküli János királytól az első Tudor-uralkodóig, VII. Henrikig. Száraz krónikák és bőbeszédű legendák ihlették írásra, csak éppen a maga koráról nem írt. „A múltról szólt — a jövőnek” — fogalmazta meg velősen az immár hatalmas könyvtárt kitevő Sha- kespeare-irodalom egyik tudósa, Joseph Gregor. Ez így is van, de bárhonnan is merítette műve tárgyát az író — a múltból avagy külföldről — a Shakes- pearé^drámák alakjaiban és helyzeteiben világosan felismerhető az az Anglia, ahol Shakespeare élt és az az időszak, amikor műveit alkotta. Hamlet és Lear, Othello és Július Caeser. III. Richard és a kövér Falstaff lovag alakjaiban az „Erzsébet-kor” jellegzetes figurái keltek örök életre. SHAKESPEARE hatalmas, mondanivalójában és művészi gazdagságában ma is aktuális életművének megalkotásához olyan kivételes lángelmére volt szükség, mint amilyen a Stratfordi keztyűkészítő fia volt. Ám ennek a zseninek szüksége volt egy olyan társadalmi talajra is, amelyen állva megláthatta a legvégletesebb szenvedélyeket. a legizgalmasabb ellentmondásokat. Ilyen „talaj”-t jelentett Tudor Erzsébet uralkodásának kora. Az angol feudalizmus már kifáradt a York és Lancaster-uralko- dóházak hosszú harcaiban. A középkor — amelynek Angliában utolsó fellobba- nása „Véres” Mária uralkodása a múlté volt. Erzsébet alatt előtérbe kerül a polgárság és az úgynevezett „új nemesség”. Hatalmas vállalkozások kezdődnek, pezseg az élet. De a parasztok nyomora az égre kiált és Londonban nemcsak „életértő, víg fickók” — ötletes iparosok, meggazdaeodott kalmárok, világhódításra vágyó kalózok — gyülekeznek. hanem a falujukból elmenekült, csonttá fagyott. ronccsá lett parasztok is. S e furcsa, színes, kavargó sokaság fölé emelkedik a „Világ”-ról elnevezett színház színpada, amelyen Shakespeare és színészei tükröt tártak — ha más korok jelmezeibe öltöztették is azt — a maguk kora elé. A KAPITALIZMUS első. nagy fellendülését követő időkben „vad”-nak, „durvádnak tartották az emberi szenvedélyek mélységeit és „az erkölcsök fonákjá”-t felmutató, megrázóan őszinte és emberi művészetét. Plehanov jegyzi meg, hogy „az arisztokratává merevedett polgárság nemtelennek vélte és érezte” Shakespeare-t. A XVIII. század végén a Nagy Francia Forradalomnak, majd 1848-nak, a „népek tavaszáénak kellett eljönnie, hogy az értelmiség Európa-szerte újra felfedezze „a teremtés felé”-t. De csak a XX. században, a proletárforradalmak korában terjedt ki Shakespeare megértő tisztelete öt világrészre és a széles tömegekre. A történelem változásai, a tudományok felfedezései, s a gondolkodás gazdagodása ugyan sok mindent másképp láttatnak velünk, mint ahogy Shakespeare látta a történelmi eseményeket és a művészet lehetőségeit, de mert mindent, amit látott és gondolt, példátlan szemléletességgel tudott megjelentetni, nyugodtan mondhatjuk, hogy hőseit a fejlődés mind magasabb csúcsait meghódító modern ember is a magáéinak érzi. A Shakespeare alakok „csonka pályája” telt fényben ragyog az emlékezet égboltján. Szélesedett a tanulók gyakorlati oktatása öt esztendővel ezelőtt megyénkben mindössze 13 iskola 29 tanulócsoportjá— Megesküszöm rá! Éva megcsókolta Sipos mindkét szemét. A férfi arca láthatóan olvadozott a szerelemtől, pedig legszívesebben már a lány lakásán lett volna. Végül elindultak ... Már Miskolcon amikor nagy hévvel magyarázta a történelmi nevezetességű épületekhez fűződő legendákat, Sípos váratlanul megszólalt: — Felmegyünk hozzátok? Ügy szeretnék már egyszer csakugyan kettesben lenni veled ... — Felmehetünk . . . Illetve ... A bátyám miatt nehéz. Tudod öt nagyon szigorú titoktartás köti. És otthon is szokott dolgozni, az iratok is odahaza vannak .:. ■— Nem kérdezem, hogy hol szolgál a bátyád. Megbízhatsz bennem... Szeretném megsimogatni az ágyadot. megnézni a konyhát. ahol főzöl, ahol élsz... Miért akarod ezt megtagadni tőlem? Hiszen előbb- utóbb úgyis be kell engedned ... — Hát nem bánom ... Majd otthon ebédelünk ... Főzök jó? — Nekem olyan feleségem lesz, aki főzni is tud? Hihetetlen... — évődött Sipos. — Pedig tudok ám! Igaz, hogy csak rakottkrumplit' meg bablevest meg palacsintát meg ... Ennyi elég is ... Nem? — Majd hétfőn eszünk palacsintát, kedden bablevest, szerdán rakottkrumplit aztán csütörtökön kezdjük élőről... Két srác rohant át a kocsi előtt a túloldalra. Éva csak későn vette észre, de szerencsére sikerült lefékezni. Semmi baj nem történt. — És mit szól a Bátyád, ha felmegyek? — tért ismét az eredeti témára Sipos. — Hát nem tudom. De különben is mit szólhatna? ö nem avatkozik bele az én dolgaimba. Biztosan megfog szeretni téged, mert szeret engem... — De hát ilyenkor biztosan nem szokott hazajárni... — tapogatózott az ügynök. — A dehogy... A legtöbbször még éjszaka sincs otthon ... Nézd itt ezt a görögkeleti templomot ... ban volt lehetőség a tanuló ifjúság gyakorlati foglalkoztatására. Azóta nagy a fejlődés, a gyakorlati oktatásban részesülők száma csaknem ötszörösére emelkedett. Ebben az oktatási évben már 64 iskola 304 tanulócsoportjában kapcsolják össze az elméletben tanultakat gyakorlati ismeretekkel a politechnikai oktatás keretében. A Pásztói Járásban van a legtöbb gyakorlati foglalkozásban is részesülő tanulócsoport: 63 osztály vesz részt politechnikán. Utánuk a salgótarjáni járás tanulóifjúsága következik, itt 60 tanulócsoportban van gyakorlati oktatás. A rétsági járásban csak , mezőgazdasági ismereteket sajátítanak el a fiatalok, a balassagyarmati, a sz^csé- nyi és pásztói járásban egy-egy ipari, a salgótarjáni járásban kétharmadrészt ipari jellegű gyakorlati foglalkozáson vesznek részt a fiatalok. Hasonló a helyzet Balassagyarmaton is. A következő esztendőben tovább fejlesztik a gyakorlati oktatást, rövidesen elérik, hogy minden tanulócsoport részére biztosítják a gyakorlati oktatáshoz nélkülözhetetlen feltételeket.
