Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-01 / 68. szám
4 N ö G It A D 1964. május 1. péntek A NAGYSZERŰ KÜZDELEM FOLYTATÓDIK... M ilyen béklyók kötötték gúzsba testéi és lelkét szerte a világon, hogy ő, a modern polgári társadalom gigantikus alkotásainak megteremtője, csak az élet árnyékos oldalát ismerhette meg, s hogy nagyon rövid életének majd kétharmad részét kormos és levegőtlen tőkés-műhelyekben élte le? Mennyi kínt megaláztatást szenvedett el a munkás, amíg megrabolt létének tudatára ébredt?! Micsoda roppant erő szunnyadt több mint egy évszázadig az elkülönült munkáskolóniák zárt birodalmában s nem volt vezérlő gondolat, amely az összezárt öklüket egyetlen hatalmas pöröllyé egyesítse! S amikor megszületett is, csaknem fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a proletariátus túllásson üzeme városa, hazája szűk határain s megértse: sorsának jobbra fordulása csak a nemzetközi összefogástól remélhető. Ám eljött ez az idő. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1889-ben a Nemzetközi Szocialista Munkáskongresszus, vagy más néven a II. Intemacionálé nagy jelentőségű határozatában kimondta, hogy 1890-től kezdve a munkásosztály az egész világon munkásünnepként üli meg május elsejét. Mi, kései utódok fényesen beigazoltnak látjuk a nagy szándék valóra váltását. Az első munkásünnep napjától háromnegyed évszázad választ el bennünket. Időben nagy történelmi korszak, harcban és dicsőségben minden előzőnél jelentősebb, gazdagabb. A világ proletariátusa győzelmet győzelemre halmozva s megannyi vért vesztve, emelte a leghaladóbb társadalmi eszmét, a szocializmust, amely immár a a történelem menetét megszabó világrendszerré vált. Ám vessünk pillantást a múltba, idézzük fel a kort, amelyben a nemzetközileg összefogott munkásosztály — köztük a magyar proletáiság — első határozott lépését tette meg a magasba ívelő úton. Hívjuk segítségül a századvégi sajtóját, amely híven vall a nagy napok nagy szándékairól. A magyar munkásoknak ebben az időben tulajdonképpen csak egyetlen hetilapja volt, a Népszava. A kapitalizmus lassúbb kifejlődése miatt a mi munkásmozgalmunk harcedzettségben és tapasztalatban elmaradt a Nyugatétól; mérsékeltebb, visszafogottabb követeléseket támasztott a tőkével szemben. A II. Intemacionálé forradalmi programpontjai közül első helyen a munkaidő megrövidítésének igénye szerepelt. S habár a munkássajtó hétről hétre ismertette a párizsi kongresszus lefolyását, s határozatait, a lap homlokterébe az ismét említett kívánság került. Í890. január 12- től a lap valamennyi számában ujjnyi széles szedéssel ez olvasható: ,,Munkások, elvtársak! Tartsátok figyelembe az 1890. évi május hó elsejét. Gondoljatok folyton a nyolcz órai munkaidő kivívására." Persze nemcsak a munkásosztály készült az első harci seregszemlére. Az óvatos polgári sajtó, ha nem hitte, ha nem bízott is benne, cikkeivel már- már udvarolt a munkásoknak, kifejezvén, hogy „nem háborítják majd a közrendet és a köznyugalmat”, stb., stb. Ám ez sem volt általános. Nem egy olyan cikk látott napvilágot a május 1 előtti szorongással teli napokban, amelynek írói és sugallói nyíltan bevallották érzelmeiket. Főleg az utóbbiakra utal a munkássajtó a sikeres demonstráció utáni első lapszámban. „Az egyesületek és testületek felvonulása bámulatos rendben és csendben folyt le. Délután 3 órakor az Aréna előtti nagy rét teljesen el volt foglalva, de egyes testületek még akkor is jöttek, amikor a szónokok már megkezdték referátumukat. A felvonuló testületek zászlókkal és feliratos táblákkal foglalták el helyeiket, s részben zeneszóval sorakoztak a helyen. Nemsokára együtt T<'-1+ n '»'VT'í/'vj trn o/nlsokasága. Mintegy 60 000-re tehető a részt vett munkások és munkásnak száma és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy e napon alig volt Európa bármely városában annyi ember egy helyen, egy ponton, mint amennyi itt volt.” Az idézett cikk ezután részletesen ismerteti a szónokok beszédeit, amelyek egyikét-másikát német nyelven is tolmácsolták. A munkásgyűlés egyhangú határozatban mondta ki a párizsi kongresszus határozati pontjainak elfogadását s ezt a tüntető munkások zászlóik meghajtásával és kalaplengetéssel is kifejezték. Érdemes volna bővebben ismertetni a kitűnő és az uralkodó osztály államhatalmának keményen odamondogató beszédeket. Valamennyi erőt, méltóságot sugárzott. Helyhiány miatt csupán ízelítőül néhány részletet az első szónok, dr. Csillag Zsigmond ünnepi beszédéből: „Azt mondják, hogy új dolog ez a munkástüntetés, azért félnek tőle. Megmondom a félelem okát. Amikor Archimedes egy- egy új dolgot feltalált, száz ökröt áldozott az isteneknek. Azóta félnek az ökrök minden új dologtól”. Másutt: „íme, a munkásság tud tüntetni körmenet nélkül is. Tüntet komoly magaviseletével, politikai érettségével. De a polgári társadalom szégyelje magát, hogy százévi uralom után, midőn száz év óta van a politikai hatalmon, tudomány és vagyon birtokában, még mindig vannak olyan tagjai, akiknek vagy nincs munkájuk, vagy nem akarnak dolgozni. Ez a polgári társadalom szégyenfoltja. A csőcsélék az ő szüleménye, az ő nevelt gyermeke. Átengedjük neki egyszer s mindenkorra s nem kérünk belőle részt”. Ennek, s az ezt követő harcos májusi tüntetéseknek is köszönhető, hogy három évtizeddel később munkásállam ülhette meg első szabad május 1 ünnepét. Ennek felidézésére is a korabeli sajtót hívjuk segítségül, elsősorban is a legkövetkezetesebben forradalmi lapot, a Vörös Újságot. Pedig akkor már a Tanácsköztársaság nyomasztóan vészterhes napokat élt át. Ijfú proletár- hadserege Északon és Ke- lA+órí pUm^oredett harcök1919 KIS FERENC: MÁJUS Ki meleg vagy és gazdag, mint a banya, ó Május, dallal hogy dicsérjelek? Te vagy a Dal, a tündér idő lánya, örök orcádon tündöklő jelek! Te vagy a tenger, népek Óceánja, feléd megáradt folyók ömlenek — s a folyókon át mennyi kis patak siet, hogy ők is gazdagítsanak! Gyönyörű vagy, ó Május! szép a márványmesszeség égi háború után, ha örök békét hirdet a szivárvány, reményt minden kis falevél a fán, vigaszt, hogy győz az élet, minden járvány elmúlik, gonosz álom lesz csupán — és lelkesülten milliók együtt ünnepelnek, ó Május, mindenütt! Ha ébredsz, tiszta láng lobog, világit s a szelíd dombok napsütött felén gyenge sugarak milliója játszik, mint kisded édesanyja kebelén; a Jövő magja, reménye csírázik a földben s a tört lélek rejtekén — nyújtózkodna lelkem is, hogy szállana hiteddel, ahogy szállott valaha! * * * * »***** ********* A4* * kirtrk kk kk * 1945 1963 ban áűt az intervenciósokkal, a belső reakció is szüntelen szervezte ellenforradalmi lázadását. És a fiatal proletár állam millió gondja ellenére is olyan káprázatos ünneppel demonstrált, amilyet az ország soha .azelőtt nem élt át. A szóban forgó újság a díszbe öltözött fővárosról így ad számot: .,Fokozatosan egészen oőrösre változott az utcák képe, tegnap már több vörösre átfestett villamos is közlekedett..„Budán a legdíszesebb a Vérmező volt, ahol Martinovics Ignác kivégzésének helyén ’\atalmas vörös szarkofágot ■’lítottak föl...* A„ Gellért-saobrot befedték s körülötte vörössel vonták be az architektonikus hátteret". De nemcsak a tökéletes és gondos rendezés, valamint az ünnepi külső vallott a különleges napról, íróink, művészeink legjobbjai szívük egész melegével és tehetségükkel ott álltak a proletárok oldalán. Az előadóművészek hatszázezer ünneplő számára mondták el az alkalomhoz illő verseket, adtak elő jeleneteket, táncoltak, énekeltek, műfajt alkalmazva, tették felejthetetlenné a nagy munkás- ünnepet. A nagyszerű május 1-ek sora negyedszázadnyi komor szünet, népünk szabadságának visszanyerése után ismét folytatódik. S egyre több az olyan ország, ahol május elsejét a miénkéhez hasonló szívvel, szabadon ülheti meg az az osztály, amely a történelem kerekének forgása irányában halad a teljes nemzetköziség győzelméhez vezető szélot úton. SALGÓTARJÁN 1919
