Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-27 / 89. szám
1964. május 27. szerda NÖGKAD 5 Szép kisvendéglő — bosszantó hibák Az első pillanatban mindenki elégedetten tekint szét a bujáki Cserhátvölgye Kisvendéglőben. De csak az első pillanatban. Tagadhatatlan, a kisvendéglőt szépen berendezték. Olyan ez az' új szórakozó és étkezőhely Bujákon, mint az oázis a Szaharában. Csak az a baj, hogy ha a tikkadt vándor betér ide, egy jó fekete, vagy hús fagylalt reményében, sajnálkozva utasítják visz- sza kérését. Ezen a helyen n*m lehet kapni egyiket sem! Majdnem fél évvel ezelőtt nyitották meg a bujáki kisvendéglőt, de azóta nem tudtak beszerezni egy vízlágyítót és egy fagylaltkeverő kanalat. A bujáki víz ugyanis annyira telített ásványi sókkal, hogy csak lágyítás után használható a fekete-főzőgépben. Vajon a vendéglő megnyitása előtt miért nem gondoskodtak erről a fontos kellékről? Ebben hibás Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ is, amelytől többször sürgették a szirákiak. Kevesebbet kellene magyarázkodni a vendégeknek, akik érthető módon hiányolják a feketét. A fagylaltkeverő ügye még cifrább. Kapott a kisvendéglő egy Ízléses, felújított, de semmire sem használható fagylaltgépet, amely korábban a sziráki- aké volt. A bujáki kisvendéglőbe érkezett új gépet átszállították kisegíteni Szi- rákra még tavaly. A Budapesti Hűtőgépgyár, amely felújította a gépet, nem készítette el a keverőkanalat, mondván, új kanalat nem tud készíteni — ez egy másik vállalat profilja. Ez a másik vállalat a Belkereskedelmi Minisztérium Mirelit és Hűtőszekrény Készítő és Javító Vállalat, amelytől hónapok óta hiába igénylik a szirákiak a keverőkanalakat. Az is igaz, hogy a sziráki "földmű vessző vetkezetnél is csak az igénylésig jutottak el, tovább nem. Arra nem gondoltak úgy látszik, hogy személyesen is próbbálkoz- hatnának. így bizony nem lehet azt mondani, hogy Szirákon mindent megtettek a bujáki fagylaltkedvelők érdekében. Sőt még a használható gépet sem szállították vissza, ahogyan Ígérték. Érthető, hiszen akkor Szirákon nem készíthetnének fagylaltot a hiányos géppel. Mindkét „hiánycikk” apróság, nem kerül tízezrekbe, s mégis nagyon sok bosszúság okozója. Illetve dehogyis. A vendégek bosz- szúságát nem ezek a dolgok okozzák végsősoron, hanem azok az emberek, akik nem gondoskodnak elég körültekintően ezek megoldásáról. Egyáltalán miért vették át a félig kész fagylaltgépet? A sziráki földművesszövetkezeti vézetők szerint naponta 800 forintot veszítenek a rossz fagylaltgép miatt. De milyen rossz véleményt állítanak ki magukról ilyen hanyagságok miatt? P. A. Több megbecsülést az öregeknek A termeiőszövetlkezeti tagság számarányához viszonyítva a salgótarjáni járás termelőszövetkeztei- ben van a legtöbb idős ember. A nagymértékű elöregedést nem egyensúlyozzák a termelőszövetkezetekbe lépő fiatalok. A fiatalok a járás nagy lehetőségeket rejtő iparában helyzekednek el. Lassan növekszik a mezőgazdasági iparitanulók száma és sem a gépek terjedése, sem a fejlett termelési eljárások bevezetése, nem pótolja minden esetben az embereket. A termelőszövetkezetek nem tudják nélkülözni a termelőmunkából az idős, nyugdíjas tsz tagokat. Elég magas a száma a tsz és ipari nyugdíjasoknak, öregségi járadékosoknak. Ezek az emberek, termelőszövetkezeti tagok a legtöbb helyen sziwelj-lé- lekkel veszik ki részüket a közös munkából. Ezek közül sokan, magas koruk ellenére is teljesítik az engedélyezett 200-260 munkaegységet. Növekvő szociális alap A járás termelőszövetkezeteinek többségében méltányolják is az idős emb. rek törekvéseit. A korha tárt elérő tagoknak nyugdíj folyósításuk érdekében a szükséges adminisztratív munkákat a legtöbb helyen időben elvégzik. Az idős beteges munkaképtelen tsz tagokat szociális juttatásokban is részesítik. Míg 1962-ben alig több mint félmillió forint, 1964- ben már majdnem kétmillió forint áll rendelkezésre a szociális, kulturális célra. Az idei tervek szerint ennek az összegnek több mint 30 százalékát fordítják segélyezésre a termelőszövetkezetek. Ennek nagyobb részét természetben juttatják az idős beteg tsz tagnak. Elsősorban kenyérgabonát, tűzifát és takarmánygabonát kapnak. A további gondoskodást bizonyítja az is, hogy a helyi körülményeknek megfelelően könnyebb munkalehetőségeket biztosítanak ezeknek az embereknek. A földjáradék mind nagyobb részét tartalékolják természetbeniben a tsz-ek, amelyet elsősorban az ilyen tagoknak biztosítanak. Ezenkívül kapnak fuvarkedvezményt, ingyen tűzifát, fejadagkiegészítést. Jó és rossz példák Mindez azonban még nem általános jelenség, elsősorban az erősebb termelőszövetkezeteknél — Szúpatak, Zabar, Szilaspo- gony, Kazár — tapasztalható. A gyengébb szövetkezeteknél kevesebbet törődnek az idős termelőszövetkezeti tagokkal is. Karancskeszin és Lucfalván például, de má- sütt is előfordult már, hogy a korhatárt betöltött termelőszövetkezeti tagoknak nem, vagy csak késedelmesen intézték el a nyugdíjkérelmét. Gyakran előfordul még az is, hogy a beteg tagoknak nem ír ják jóvá a rendelkezésekben biztosított munkaegységet. Sámsonházán, Lucfalván, Etesen és Karancs- keszibén csak a járási mezőgazdasági osztály közbejárására intézkedett a tsz vezetősége. Sokszor előfordult már az is —, most is van erre példa — hogy ezeket az embereket kirekesztik a háztáji juttatásból. A legtöbb szövetkezetben azonban megkapják személyenként a törvényben biztosított 800 négyszögöl földet akkor is, ha nem bírnak résztvenni a közös munkában. A törvények szerint Ezek a hiányosságok még ismételten többször előfordulnak. Azonban mind több termelőszövetkezetben övezi tiszteletteljes megbecsülés az öregeket. Még sok a tennivaló az apróbb-nagyobb bosszúságok megszüntetése érdekében. Több gondot kellene fordítani az öregekkel kapcsolatos adminisztráció szakszerű, a törvényeknek megfelelő elintézésére. S minden termelőszövetkezetben párosuljon az öregek iránti megbecsülés az ügybuzgalommal. (Pádár) Növényvédelmi tanácsadó A mezőgazdasági nagyüzemekben most kell megtenni a szükséges előkészületeket a vegyszeres gyomirtásra. Amikor a két legveszélyesebb gyomnövény, a mezei iringó és a tövises iglice elérte a 15 centiméteres magasságot, meg kell kezdeni a védekezési munkát. A permetezést Tributon, Tormona és Dikonirttal végezzük. A vegyszereket minden esetben holdanként 200—250 liter vízben oldva permetezzük ki és valamilyen tapadószert keverünk hozzá. Első kaszálás után, helyes, ha a mezőgazdasági nagyüzemekben átvizsgálják a lucerna tarlóját. Ha a tarlón tömegesen megtalálhatók a lucemanövény kártevői, a lucernabogár, a lucernaormányos, el kell végezni a vegyszeres védekezést. A vegyszeres védekezést az esti, az éjszakai vagy a hajnali órákban haitjuk végre. Holdanként 15 kiló 10 százalékos DDT és HCH 1:1 azonos arányú keveréke szükséges. Az új falu munkása: cÁ t t ép (mn t elnök A kis kék füzetben feljegyzések számok, jelentések simulnak a gyűrött, sokat forgatott lapok közé. Horváth János nyugdíjas vasutas, a szécsényi népfront bizottság elnöke precíz ember, amit hall, lát, elképzel máris papírra rögzíti. Van is mit írni a füzetbe, hiszen jól dolgozik ez a bizottság, lelke, motorja a fejlődő nagy községnek. A legtöbbet tán mégis a község fejlesztéséért teszi a népfront megszámlálhatatlanul sok aktívájával. Horváth János, a tanácsban a községfejlesztési állandó bizottság egyik vezetője. Az itt tapasztalt módszereket megpróbálta a népfronton belül is hasznosítani. Mikor megválasztották a kilenc tagú elnökséget, megpróbálkoztak a különböző területek felosztásával. — Nem telik bele sok idő — tervezi az elnök — és aki ebben a faluban sokáig nem járt, azt hiszi eltévedt. Olyan széppé formáljuk rövidesen. Minálunk eddig valahogy senki által nem becsült. vagy mondjam úgy lebecsült ügy volt a műemlékvédelem. Mostanában mi magunk adjuk ki a jelszót; kimélni, védeni minden értéket, felkutatni és rendbehozni azokat, amelyek elhanyagoltak. Összegyűjtöttük a nyugdíjasokat, van itt vagy kétszáz ilyen öreg. Nem akadt köztük egy sem, aki azt mondta volna: nem megyek. És jöttek a fiatalok is. Az iskola igazgatója, az űttö- rőcsapatvezető szólt a népfront elnöknek, hogy mit segítsenek. Mert, hogy rájuk is kell számítani, nekik is drága ez a falu. Megkeseredik egy kissé a szája ize, amikor az iskolák fejlesztéséről beszél. Itt még bajok vannak. Indoklásként. Segítségül hívja a papírost: — Van a faluban 720 általános iskolás, 100 ipari tanuló, és 77 gimnazista. Egyenlőre — egészíti ki, hogy kerek legyen a kép. — És ugyanekkor van 18 tanterem. Jövőre sem lesz több. Talán három műszakban kell majd tanítani, hiszen egyre több felnőtt is művelődni akar. Mi az iskoláért, annak fejleszté- sééért két kezünk munkáját, egyéb segítségünket egyemberként felajánljuk. Csak mielőbb épüljön az a gimnázium! — IÍagy feladatunk a vízmű építése is — sorolja tovább, szenvedéllyel hangjában. — Én magam elnöke is vagyok a vízműépítési társulásnak. Az utcák népe alig várja, hogy a gépesítéssel végzett munka befejeződjön. Mert aztán jövünk mi, csákánnyal, lapáttal. hogy mielőbb minden utcába eljusson a jó ivóvíz. — És ha lesz jó, és bő vizünk, akkor lesz csak az igazi hajrá. A várkertben kinéztük a terepet, nagyon alkalmas lenne a strand megépítésére. Régóta akarjuk ezt a strandot. Soha nem látott ütemben épül, szépül gyarapodik Szécsény. Horváth János emeletes házakat emleget, amelyek egyszer, felváltják majd, a lapos, sok korszerűtlen földszinteset, így tervez, álmodja a valósággá való jövőt. U. M. Áz üzemi tanácsokról Különböző beosztásúak, tanácsülések vitatémáját. különböző képpen vélekednek létjogosultságáról. Egyes gazdasági vezetők azt állítják: a szakszervezeti bizottságok is ei tudják látni azokat a feladatokat, amelyeket a Minisztertanács és a SZOT az üzemi tanácsok hatásköréoe utalt. Mások úgy vélekednek: ahol erős, jól működik a szakszervezeti bizottság, ott kevésbé van szükség rájuk. De vannak olyanok, akik határozottan kijelentik: Ha a szakszervezeti bizottság jól dolgozik, felesleges az üzemi tanács. Bármelyik gondolatot is elemezzük. hamar rájövünk: mindegyik egy közös személéletből táplálkozik; minek még egy olyan testület, amely az üzemi demokratizmust szélesíti. Ezzel a felfogással nem lehet egyetérteni. Ugyanis az üzemi tanácsokat az egyre demokratizálódó közéletünk hozta létre, tehát szükség van rá. És pedig azért, mert a munkásokat még jobban bevonják a vezetésbe. Ezáltal köny- nyebbé válik az irányítás, kevesbednek a gondok, hamarabb megoldódnak a termelést akadályozó problémák. Ezt vallja a megvizsgált hat üzem — Sziráki Állami Gazdaság, Salgótarjáni öblösüveggyár, Kisterenyei Bányaüzem, Cserháti Állami Erdőgazdaság, Nógrád- kövesdi Kőbánya Vállalat, Salgótarjáni Acélárugyár— párt és szakszervezeti titkárainak döntő többségé. Sőt egyik-másik önkritikusan hozzáfűzi: nem segítettük kellően az üzemi tanácsok működését, nem tekintettük egyenrangú szervnek, amely a munkánkat segíti. Ennek ellenére mozgalmi vezetőktől is halljuk: nem érezzük szükségességét. nincs létjogosultsága. És mit válaszolnak a legilletékesebbek, az üzemi tanácstagok. — Szeretnénk aktívabban bekapcsolódni a munkába. Sajnos ezt nem tudják megtenpi, mert nem igen ismerik a gyár előtt álló feladatukat, jogkörüket. Nehezíti tevékenységüket az is, hogy a gyár az összevonás következtében a kapott jogok gyakorlása összesűkült. A Kisterenyei Bányaüzemben nincs biztosítva uz üzemi tanács működése, mert nem önálló vállalatként tevékenykedik. Az igazgatói /alapot részleteiben meghatározva kapják, amelyet a tröszt vezér- igazgatója jelöl meg. A nyereségrészesedés felosztása sem olyan arányban történik, ahogy egyes bányaüzemek hozzáiárultak ennek eléréséhez. Hasonló a helyzet a munkaruha elosztásánál. a kihordási idő megállapításánál. Mindezek következtében' a döntés adta jogokkal sem tudnak élni, nemhogy még az ellenőrzési és véleményezési jogkörrel. Más a helyzet e tekintetben a teljes önállóságot élvező Salgótarjáni Acélárugyárban. Itt az igazgató és a páfttitkár véleményét és észrevételét meghallgatva alakították ki az üzemi Bár még itt is főként a döntésre váró kérdéseket tárgyalják meg. Ennek több oka van. A gazdasági vezetők nem kérik az üzemi tanács ellenőrző véleményező tevékenységét, mivel nem kötelesek azt elfogadni, másrészt egyes szakterületek vezetőitől megkapják a szükséges szakvéleményt. Helyesebbnek, gyorsabb- ban kivitelezőnek tartják, ha az ellenőrzési és véleményezési jogkörbe utall kérdésekben csak a párt, illetve a szakszervezeti vezetőket kérdezik meg. Ezt azzal indokolják, hogy az üzemi tanács rendkívüli ülésre való összehívása sok esetben megoldhatatlan nehézségekbe ütközik. Kétségtelen mindezekben van jó adag igazság. Még sem fogadhatjuk el az érvelést, mert e testületben olyan fizikai munkások, bizalmiak, szocialista brigádvezetők, műszakiak és adminisztratív beosztottak tevékenykednek, v akiknek nagy vezetői gyakorlatuk tapasztalatuk van, akiknek többsége túllát, műhelye, irodája falán, összefüggésében, mozgásában és fejlődésében vizsgálja, elemei gyára, üzeme életét. De ha elzárjuk előlük — nem kap írásos beszámolót, nem ismeri a határozatok végrehajtásának állását — a megismerés lehetőségeit, akkor valóban csak szűk területre korlátozhat vizsgálódó tekintete. A jelenlegi állapotokért felelősek az üzemi bizottságok vezetői. Nem kisebb a mulasztása az üzemi párt- szervezeteknek sem. Mindezek ismeretében a Szakszervezetek Megyei Tanácsa joggal állapította meg: sem az SZMT apparátusa, sem a termelést irányító megyebizottságok nem adtak konkrét segítséget az üzemi tanácsok működéséhez, tartalmi munkája, színvonalának emeléséhez. Ugyanakkor határozottan kimondja: e testületek életrevalósága alapvetően attól függ, hogy a gazdasági vezetők igény- lik-e a segítséget, akarják-e, hogy az üzemi demokratizmus még szélesebb alapokra helyeződjön. Az előbbieken kívül a szakszervezeti megyebizottságnak meg kell tanítani az üzemi tanácsok tagjait a hármas jog — döntés, ellenőrzés, véleményezés — együtes és okos gyakorlására, gondoskodniok kell a szakmai és politikai ismeretek gyorsításáról, növelniük kell az üzemi tanácstagok aktivitását a két ülés között, biztosítani kell, hogy az előterjesztéseket írásban kapják meg. a határozatok végrehajtását pedig menetközben ellenőrizni tudják. A fentieken kívül hozott szervezeti intézkedések is jól érzékeltetik: nem elsorvasztani, hanem kibontakoztatni kell ezt a testületet, mely hű kifejezője közéletünk demokratizálódásának. Szükség van rá. Venesz Károly í
