Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-24 / 87. szám
if N G G 5. A D 1964. május 2¥. vasärnap MARTON, az öreg halász igazi* és á/- ##fargeskig yok Magyarországon-. árion, az öreg halász V/j nagy, barna kucs- ~ v~ mával ül a tűzhely mellett, Jolánt, a menyét nézi, aki a lábasok körül sürgölődik. Aztán hirtelen egyet gondol, feláll, kezébe veszi görbebotját, s lassú léptekkel az ajtp felé indul. — Kimegyek a partra! — szól vissza a küszöbről. Jolán bólint. —* De harangszóra vvsz- szajöjjön, tudja hogy nem szeretünk várni az ebéddel! És tovább végzt a dolgát. Egy oseréptálba vizet önt, krnmpttt hámoz, élesztgeti a tüzet, meg galuskát kever, Közben ráripakoéik hol a gyerekre, hol a macskára, aszerint, mikor melyik van útjában, Sok munkája közben egészen megfeletkezett az öregről. Különben is hozzászokott már ezekhez a naponta megismétlődő sétákhoz, így megy ez, mióta nyugdíjazták, úgy látszik, egy napot sem bír ki anélkül, hogy ne lássa a vizet. Vagy talán mégsem azért járna el hazulról? Ej, ez csak szóbeszéd bizonyára. Ide, a szélső utcához mindössze kétszáz méternyire van a gát. Az öreg halász ziháló mellel, időnként megmegpihenve kapaszkodik fel a tetejére. Fent megáll, s miután kifújta magát, keskeny re húzott. szemmel tekint le a szélesen kanyargó Tiszára; á gyóji, a mamaji, az él- lést részekre. Ahány zug, megannyi emlék a több mint hatvan esztendős vi- Izi életből. Az első rámpánál keskeny gyalogút vezet le a meredek gátoldalon. Itt lassít egy pillanatra — mint aki tilosban jár, lopva körülnéz, majd a tőle telhető legnagyobb igyekezettel a közeli vályogtanya felé indul: Félszemű, ko- loneos szőrű kutya szalad elébe. — Itthon van-e a gazdaasszony, he? — veregeti meg a kutya lapockáját barátságosan, mire a vén eb szapora farkcsóválás kíséretében dörzsöli nedves orrát a csizmájához. Aztán — mintegy hivoga- tólag — előreszalad, ahol a konyhaajtóban egy tiszta kis öregasszony, kezét kötényébe törülgetve, várakozik. — Jöjjön csak, Márton! — tessékeli beljebb szives hangon vendégét —, várja már a jó meleg kaproslepény. A kanapéra, a tükör alá ülnék, akár a jegyespár. Az asztal házilag szőtt fehér abrosszal van betakarva, közepén egy tányér friss kaproslepény párolog. — Ez való az én fogaimnak —, nyúl otthonosan a legfelső lepényért az öreg halász, s döcögve nevetgél hozzá, de bizony a szájából egyetlen árva fog sem villan elő, mivelhogy nincs más ott, csak a csupasz ínye. — Erzsi, Erzsi, te ászért tudod, mi kell a vénembernek — veregeti meg a kicsi öregasszony vállát elégedetten. — Bezzeg otthon hiába mondom Jolánnak, hogy vuhára hagyja az ételt, rá se he- dervt, mert neki még jó a foga. En meg már a pipát is csak úgy tudom a számban tartani, ha a kezemmel fogom, Az öregasszony aprókat bólogat kontyos kis fejével, s úgy lesi a halász minden szavát, mintha igét hirdetne. Pedig kivül- ről tudja már a gondolatát, hisz mióta özvegységre jutott, alig múlik el nap, hogy át ne ballagna hozzá, néhány kaproslepényre, pohár borocskára, no meg egy-két jó szóra. mely leginkább a régi vizivi- lág emlékei körül forog. Merthogy az ő émbere is halászott, míg az égi háló el nem ragadta. Hajai, de régen is .voll! Akkor még ott hasították a halat az asszonyok az öreg templommal átellenben. A fel- hasitot halat sikárkefével mostak, hordókba szépen egymásra rakták. A fiatalabb ja hasítás idején az éjszakát is a kunyhóban töltötte. Ott aludtak az elszállításra váró halak tetején. nnél a gondolatnál az öregasszony szehalász —, nem is csattant az olyan nagyot, mert féltél, hogy felébreszted f a többieket. De most megadhatod! — tolj a közelebb játékosan bozontos fejét. — -Már nincs rá szüksége — hárítja el ingerkedve az ajánlatot az öregasszony. — Nem mászkál' már kend a hasítómenyecskék után. — Ejnye, ebadta asz- szonya — pattant fel önérzetesen a halász —, hát nem tudod te azt, hogy öregember nem vénember? És se szó, se beszéd, cuppanós csókot nyom az íruló-piruló öregasszony szájára. Kicsit talán hosz- szabbra is sikerült a tervezettnél, mert észre sem veszik, ohgy nyílik az ajtó, s Jolán ámüVoa magát! a küszöbön. — Elharangozták a delet, apósom! — szólalt meg gúnyolódva. A két öreg riadtan rebben szét, ám, a halász látván, hogy hasztalan lenne minden magyarázkodás, hirtelen elhatározással, jókedvűen tárja szét tenyerét: — No, nézd - csak, micsoda szerencse ért! — fet- áljta az elképedt menye felé. Így legalább . megkíméltél attól a bejelentéstől, amire már napok óta készülök. Vidd hírül azoknak akiket illet: Márton, az öreg halász hálóba került, aztán kifogták.. Ari Kálmán E méhneten elmosolyodik, s könyökével oldalba böki a halászt: — Tudja-e mi jutott eszembe, Márton ? — Halljuk! — Mikor egyszer bemászott hozzám a hasítókunyhóba. .. — Hm — bazsajgott huncutul az öreg. — Régen volt. — .. .aztán meg pofonteremtettem, merthogy éppen akkor voltam párhetes asszony. — Nono — emelt fel mutatóujját tiltakozva a Élhet a magyar e haza bármely borvidékén, rátarti lehet a , maga szőlőhegyének nemes italára — írígykedés nélkül, de annál büszkébben gondol a nemzeti büszkeség egyik hajtására — a tokaji szől- lészetre. Miközben folyik e nagyerejű vidék szőlőgazdaságainak rekonstrukciója» hogy eltűntesse a mulasztások súlyos következményeit, a kutatók egy másfajta rekonstrukcióra is készülnek. Tokai aszút, mint a borok királyát, elsősorban mélysárga, csillogó színe, „egyedülálló bukéja” és jellegzetes zamata révén ismerik fel mind az öt világrészben, ott, ahová eljut.. És eljut mindenhová» ha különböző mennyiségben is. Már-már elfeledik azonban, hogy az áldott Négyméteres, combvas- vipera-faj ismeretes. Mind- kékén honos, s a legutób tagságú^ piton — afrikai egyik hasznos, mivel az er- bi felméréseik szerint , a óriáskígyó — őrködik a dő-mezők kártékony rág- Hanságban, a Fertö-to bejáratnál, s aki beljebb csálóit pusztítja. A messzi- partvidékén, továbbá a merészkedik a kitömött ről sziszegő, támadökedvű, Duna-Tisza közének közep- aligátorokkal, kígyókkal haragos siklót — bár a só szakaszán, Bugac, Kecs- díszített” termeken át, az hossza két-háromszorosa a kémét, Pusztaszentmihály Dely Olivértől, a Termé- viperáénak, s a színe, raj- vonalától északra fordul szettudományi Múzeum zolata is más, gyakran elő szórványosan. Viszont herpetológiai osztályának mérgeekígyónak nézik, á a keresztes vipera főleg a vezetőjétől, igen érdekes, rézsiklót viszont a hason- 600 méteren felüli hegyes sőt meglepő adatokat kap- ló méretei és rajzolata mi- vidékéket kedveli. A hat a különböző rendű- att tévesztik össze a való- Zempléni hegyekben. to- rangú kül- és belföldi hül- ban veszélyes viperákkal, vábbá Salgótarján és Tolók életmódját, elterjedé- A viperafélék Tüurtaki- kaj vidékén terjedt el, de sét illetően. A szekrények gyók) száma csökkenőben találtak már keresztes vi- polcain pedig öblös üve- van, de több vidéken, fő- perét a dombos Somogv- gekben ott sorakoznak a leg az utalótól, s a gyak- ban és Zalában, sőt a sík legszebb, legjellegzetesebb ran háborított helyektől nyírségi tájakon is. A ke- példányok „preparálva”. távoleső erdőrészeken még resztes vipera fekete válto- A magyarországi kígyó- számolnunk kell velük. A 2ata Somogy megyéiben is- fajok közül öt sikló és két Parlagi vipera a sík vidé- meretes, mocsaras, lapos rétek lakója. ♦*♦»♦♦♦«♦«♦****•*♦♦**« a vipera faoetvakban. földbe vájt üregekben tanyázik, s szeret sütkérezni a napon. Általában nem támad, de, ha feléje nyúlnak, vagy rálépnek, - a két méregfogát villámgyorsaa vágja áldozatába. A marás helyét tószárásszeró kis pont, gyorsan megalvadó vércsepp jelzi fe siklófélék harapnak és nincs véralvadás.) Ajánlatos a viperamarás mögött (a s2#*> félő}) szorftókötést alkalmazni, a sebet késsel, borotvapengével felvágni, W- véneztetnd, majd fertőtleníteni. A megmart ember igyék tőménysaeszt, erős kávét és forduljon mielőbb orvoshoz. A „váperás vidékek” gyógyszertárait, orvosait, sót az üdülők, ts- ristaházak gondnokait mindenütt eBábfcák vípe- T;;]üi. «amarás elJewi szérummal A veszélyeztetett erdősé-! ,,, „ székén táblák hívjak M aj u1«”’ ““"2, figyelmet a fokozott <Watu tokaji aszú születőben tosságra. A viperaweszöy va"‘ " tehát valóság, ugyanakkor És ha létrejön» ez me- azonban semmi ofc a ki- gint öregbíti a magyar sző- rándulók, turisták eEjess- lészet világhírnevét s e kis tésére, hiszen az egyébkésd, haza alkotó kedvű népének is kötelező és szokásos ^okají hajlatokon pompa- dicsőségét... óvatosság szinte kizárja a San díszlett egykor a kékszőlő sokféle nemes változata is. A nagy filoxéra öldöklés ezt a szőlőfajtát teljesen kiirtotta. Kép szöveg nélkül VÖRÖS ASZ U tp — víperamarást Most 16 különböző minőséget adó kékszőlőből 40-40 töves parcellákat létesítettek. A tudós kutatók megfigyelik, milyen illat és zamatanyagok fejlődnek ki I e tövek gyümölcsében, s hogy jellegzetes tokajhegy- aljai minőséggel képesekké válnak-e arra, hogy — vörös aszúval gazdagítsák a „tokaji kincsesházat”. A jelek arra ' vallanak, hogy a mélyvörös, muskoHALAK — Drága főorvos úr! Segítsen rajtam, állítólag súlyos egészségügyi fogyatékosságaim vannak! En nem érzem, de egyre többen figyelmeztettek. Nem tudom mi baj lehet a szememmel . .. Tetszik látni egészséges, nyílt tekintetű és szép az én szemem. S mégis sokszor nem látok jól. Például, mondják, hogy általában az ügyfeleket, meg a kisebb beosztású dolgozókat nem látom meg. . . Azok integetnek . nekem, kalapot emelnek és én ne adj isten, hogy cszrevegyem őket./. Segítsen főorvos úr!, mert a "eletteseimet viszont azon- í meglátom, és azért tűik is nekik köszönni. Sőt. PANASZ minél | magasabb beosztású, annál messzebről. Hogy példát mondjak: Kovács elvtársat, a járási tanács elnökét két-három kilométerről tisztán felismeri az autójában. Bilcsek bácsit, a hivatalsegédünk pedig mintha láthatatlan lenne. . És különös: neki még a hangját sem hallom meg. . yd. És itt a másik dolog főorvos úr: a fülem. Azzal is problémám van. Legény koromban meghallottam a másik faluból egy . kakas kukorékolását. f Most? Amióta csoportvezető vagyok és ha a beosztottaim mondanak valamit, elengedem a fülem mellett. Azt még érzékelem, hogy valaki beszél, de hogy ki az illető, kinek a hangját hallom, ez mindig talányos számomra. Ha ilyenkor mégis felriadok, akkor látom csak: nini a kis Tompa vagy Vargáné ők mondtak valamit. Ugyanakkor drága főorvos úr az osztály- vezetőm hangját még a falon átf is csalhatatlanul felfogja »a dobhártyám. Amikor pedig belép a szobámba, mintha (hangszóró szólalna meg. csak az ő hangjától zúg a fülem — Nos, ehhez kapcsolódik a harmadik panaszom. Nézze csak meg főorvos úr, a gégémet... Ááá .. . Ez is rendszertelenül működik. Ha bejön hozzám valami kis téesz-tag, semmi panaszom rá, kitűnő. Óriási a hangereje: mondhatnám kérem, kiabálni tudok. Ugyanúgy a csoportom tagjaival. De ha — elnézést kérek, hogy ilyen részletekbe merülök, — CeletteseiiVimel tárgyalok, alig rezzen a gégém. Halk a hangom . . . Mii lehet mindennek , az oka? . . Könyörgök főorvos úr, adjon magyarázatot fogyatékosságaimra' Ordas Nándor (Pataki József MOZAIK Szüntelenül átkozzuk az élet rövidségét, de még mindig túlságosan hosszú, mert nem tudunk mit kezdeni vele. * A bosszúság arra kényszeríti az embert, hogy őszintén beszéljen. Nem akadtam meg olyan emberre, akitől nincs mit tanulni. Az a szó, amelyet a nyelv minden szava között a legnehezebb illő módon kiejteni és elhelyezni: én, A művészet a valóság. Műveinknek est as egyetlen szép pillanataik amikor megírjuk őket. Boldogok a színészek; dicsőségük felelősség nőikül való. rvjgss*«'
