Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-23 / 86. szám
6 fi ÖGR ÁB 15*4 májút 25 szombat Válaszolunk olvasóinknak Megnyílik a bűié Válasz az 1964. május 13-4, Nógradban megjelent „Luca büfé” cikkünkre. „Vállalatunk 1964. évi fejlesztési és fenntartási tervét még 1963. szeptember 25-re kellett elkészítenünk. Ebben a Balassagyarmati Járási Tanács vb. épületében létesítendő büfé még nem szerepelt, mert igény erre később, 1963 őszének vege felé merült fel. Kétségtelen. hogy a létesítést terven felül is vállaljuk. Azonban mint terven felülit nem tudtuk olyan gyorsan megvalósítani, ahogy az kívánatos lett volna, miután a tervben szereplő, és a salgótarjáni városrendezéssel kapcsolatos munkákat kellett elsősorban kiviteleztetnünk. Ven csatlakozás „Ha lehet oldják meg” címmel O. I. Maconkai olvasónk és még több társa kérelmére a Salgótarjáni 2. sz. Autóközlekedési Vállalat juttatta ej válaszát szerkesztőségünkhöz: „Május 31-ével úgy a MÁV, mint az Autóközlekedésnél menetrendváltozás lesz. A Nagybátonyba közlekedő helyijárati autóbuszok a szorospataki, a maconkai, a vonatok érkezési és indulási idejéhez igazodnak. A helyijárati menetrendek összeállításánál fentieken kívül elsősorban a dolgozók, az iskolások es a helyi lakosok igényeit is figyelembe kell vennünk. A cikkben meg- íelent kérelem a nyári menetrendben már nem teljesíthető. mivel Maconkáról 20.58 órakor induló járat a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Szolgáltató Üzemében dolgozókat szállítja munkahelyükre, és azokat a maconkai és bányavárosi utasokat, . akik Nagybá- 'ony vasútállomásról a '1.35 órakor Budapest felé nduló vonattal utaznak. Hz a járat már korábban s közlekedett és a munkahelyre, valamint a vonatul utazók hátrányos hely- etben vannak a Salgótar- ínból időnként kiküldésben lévő 2-3 fővel szemben. Megjegyezni kívánjuk, ogy Maconkáról Salgótarján felé közeledő esti voltokhoz a csatlakozás biz- usítva van.” Szerkesztői üzenetek O. Mihály, Salgótarján: Egészséges lokálpatriotizmusát tiszteljük, s szívesen is közölnénk „A mi városunk” c. tizenegyrészes írását — ha vers volna. Sajnos nem az. Hasonlóképpen nem több diákos rigmusnál a Húsvéti ■ers című is. T. Gyula, Salgótarján: A Reichstag című verse messze elmarad a minimális követelménytől Nem közölhető. B. Ferenc, Hasznos: Levelét a hatékony és gyors intézkedés reményében cvábbítottuk az illetékes . minisztériumhoz. A Pásztói Vegyesipari KTSZ-el éves kapacitási szerződésünk van, melyen belül az általunk meghatározott sorrendben végzik a munkákat; bolti berendezés, felújításokat és pótlásokat. Most, hogy a városrendezési bontások miatti bolt-áthelyezések és létesítések zömmel befejeződtek, kértük a Pásztói Vegyes KTSZ-t, hogy a balassagyarmati büfé munkáit végezzék el. A kivitelezés ténylegesen már megkezdődött, előreláthatóan e hó végéig a büfét megnyitjuk.” Görbic Andor igazgató Jogi áantics „1945-ben férjem elhagyott. Három gyermeket neveltem fel, sokat szenvedtem értük. Most 55 éves vagyok, beteges, dolgozni nem tudok. Gyermekeimre sem támaszkodhatom, mert mindháromnak nagy családja van. Kérem tanácsukat mi tévő legyek, megillet-e engem a férjem után asszonytartás ?” — kérdi Kovács Istvánná nagyoroszi olvasónk. A mai magyar jogrendszerben házastársi tartási kötelezettség van, amely adott esetben nőt éppúgy terhelhet, mint férfit. Az esetek nagy részében viszont a házastársi tartásdíjat természetszerűen a férfiak fizetik, hiszen régebben a nők legnagyobb része nem rendelkezett önálló keresettel, s nem szerzett jogot saját ’ nyúgdíj- ra. A bíróságok az összes körülmények mérlegelése után döntik el, hogy a különélő, vagy elvált házastársat köteiezik-e tartásdíi fizetésére, vagy sem. Azt javasoljuk tehat, hal- » talanul forduljon a férje lakóhelye szerint illetékes járásbírósághoz. Ha a bíróság tartási kötelezettséget ítél meg, abban az esetben betegbiztosításra, és ha úgy fordulna, férje halála esetén — a tartás- dij összegéig — özvegyi nyugdíjra is jogosulttá válik. Csak a végzett munka után 1964 május 6-i lapszámunkban jelent meg Tari Jánosné olvasónk levele „Jár, vagy nem jár” címmel. Az ügyben érintett Pásztó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet igazgatóságának elnöke így válaszolt: „Tar! Jáaosné volt csecsei lakos, a csecsei helyi ellenőrző bizottságnak volt tagja 1963. évben, A íöldművesszővetkezeti alapszabály kimondja, hogy a tagság bizalmából beválasztott vezetőségi tagoknak a tagság érdekében tevékenységet kell folytatni. Tariné egész évben öszszesen 3 alkalommal vett részt vezetőségi ülésen, s a további munkából, így tagszervezés, részjegy befizettetés, tojás- baromfi begyűjtés szervezés, a boltok ellenőrzése, fmsz-i taggyűlés szervezése stb,. amelyek mint vezetőségi tagnak feladatai lettek volna, nem vette ki részét. Éppen ezért a körzeti igazgatóság javaslatára a küldöttgyűlés csupán a három ülésen történt részvételéért részére tiszteletdíjat nem javasolt. Mivel Tar! Jánosné Csécséről elköltözött s címét nem közölte, így nem tudtuk a fentiekről értesíteni.” A fürdőkAdban A késedelem pénzbe került Győri István, hugyagi olvasónk kérte segítségünket özv. Antal Mihályné nyugdíj folyósításának elmaradása miatt. Levele nyomán megkerestük az Országos Nyugdíjintézetet, ahonnan az alábbi választ kaptuk: * „Özvegy Antal Mihályné részére ideiglenes özvegyi nyugdíjat folyósítottunk, mely ellátás a férj halálának időpontjától számított (csak) egy éven keresztül folyósítható. Mivel nevezett férje 1962 IX. 28- án halt meg és az igénybejelentést az özvegy csak 1963 X. hó 10-én terjesztette elő, úgy a fennálló rendelkezések értelmében ellátást csak az igénybejelentést megelőző harmadik hó 1. napjától folyósíthattunk. Ha Antal Mihályné idejében igényelte volna az özvegyi nyugdíjat, úgv az 1962, IX. 1-től 1963. VIII. hó végéig illette volna meg. Az 1963. október 10-i igénybejelentésre figyelemmel, nevezettet 1963., VII—VIII hónapra illette meg havi 350.— forint, összesen 700 forint özvegyi nyugdíj, mely összegből 264,— forintot tüzelő tartozására vontunk le”. Szükséges ö kerítés Koteles-e a lakástulajdonos kerítést építeni? Kérdezi D. A.-né olvasónk Ságujafaluból. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében a háztulajdonos köteles a saját portáját minden oldalról elkeríteni, mert abban az esetben, ha a baromfi, vagy bármi jószág a szomszéd kertjében, stb. kárt tesz, az köteles a kárt megtéríteni, akinek a hibájából az keletkezett. Paria lei italiano? Meghiúsult egy társasutazás A GYÁR MEGBOCSÁTOTT. B. Béla az öblös- üveggyárban tanulta ki a csiszolószakmát. Tavaly elbocsátását kérte az üzemből. Ajkán — úgymond — jobban boldogul, ott többet keros majd, mint Tarján- ban havi kétezerkétszázat. Hozzájárulással kapta meg munkakönyvét; az ajkaiak azonban úgy vélték: gyáruk nem átjáróház. B munkakönyvében az „önkényesen kilépett” bejegyzéssel ismét Salgótarjánban kopogtatott. Igaz, várnia kellett, míg újra munkához juttathatták, de végülis teljesítették kérését. A történtek után természetesen már nem a hűtlenül elhagyott szocialista brigádba osztották be. MILYEN SZÉP A TÓ . ., — gyönyörködött Balaton- szentgyörgynél egy fiatalember, s alig l6génykorú társa, — de mennyivel szebb lehet a tenger. És Velencénél a lagúnák. Vagy az ostiai part, nem messze Rómától... — Kérem a személyi igazolványukat — zavarta meg az álmodozást a járőr parancsnok. Riadt tekintetek, zavart kotorászás. Az őrsön nemsokára megkezdődött B. Béla és a Nándi fiú kihall-. gatása. Igazoltatásuk alkalmával derült ki disszidá- lási tervük. ŰJRA ITTHON. A salgótarjáni . rendőrkapitányság, nyomozótisztje előtt már Világos a tényállás B. Béla elhatározta, hogy körülnéz az országban, aztán Jugoszlávián keresztül Olaszországba megy. — Paria lei italiano? — kérdezzük — Tessék'’? — Paria lej italiano' — ismételjük meg a kérdést. — Nem értem. — Azt kérdeztük, tud-e olaszul. — Csak magyarul beszélek. Olaszországról annyit tud a húszéves fiatalember, hogy akad ott munkanélküli, de az ország ipara fejlett. Valószínűnek tartja, hogy a jó csiszolót ott is megbecsülik. Éppígy valószínűnek. hogy vagy sikerült volna Jugoszlávián leleplezés nélkül átcsúsznia, vagy különben sem küldték volna vissza Magyarországra. — Tévedett, A Magyar Népköztársaság normalizál- ta kapcsolatát Jugoszláviával. Ott éppúgy letartóztatták volna, mint Csehszlovákiában, Romániában a Szovjetunióban, vagy Ausztriában. A dissziden- seket már egyetlen szomszédunk sem fogadja be — Lehet. Kár volt próbálkoznom . .. CSOKOLÁDÉ, NÁPOLYI. A könnyek végigperegnek a bamapiros arcon, tétováznak egy keveset a pelyhező bajuszon, majd csillanva hullanak a padlóra. Hullajtójuk méa gyerek, j tizenhat éves. ő az a Nándi, akit B. Bélával a határőrök betessékeltek az őrsre. Beidegzett mozdulattal nyúlunk a zsebünkbe, s cigarettával! kínáljuk. Nándi rágyújt. — Ej, — lepődik meg a rendőrtiszt, — édesanyád megfeledkezett volna a cigarettáról? ... Csokoládéi, nápolyit hozott nekc-d, dohányneműt nem . . — Otthon nem szívok, tetszik tudni . A füst, a jó szó hamar megnyugtatja a kis koca- dohányost. Lelkesen beszél szakmájáról, az üvegesség- ről{ büszkén mondja, hogv oktatója, az építőipari vállalat szakmunkása mindig alaposan ismerteti vele s társaival a tervfeladatot. És meglepve hallja tőlünk, hogy a tizenöt éves lakásépítés! terv során legalább tizenöt millió kisebb-na- gyobb ablakszerűét kell majd bevágni. Neki bátorodva arra is vállalkozik, hogy kiselőadást tartson Olaszországról. — Olaszország csizma- alakú. és a Földkozi-ten- gérbe nyúlik. Ott jó meleg van ... — Bravó! Tovább1 — Szóval jó meleg van, és ott a Földközi-tenger Olaszország körül. .., Olaszország körül, ami csizmaalakú ... — A Béla hívott el, mert. azt akarta, hogy legyen kivel beszélgetnie. Jaj, miért is hallgattam rá?! Megrázó, de bíztató is a gyerokember felkiáltása S a melléből feltörő mondat egyben eskünél szentebb fogadás is: „Soha többé!” — borváró — cSze sztc i felérek — piuiófiiik uinlui n magyar (Foto: Kinka László) — Szent István, az volt az igazi magyar ember, meg Papp Laci, mert ö kiüti az idegent nem engedi a magyart! Én is ki .. .kiütöm a poharat ennek az indiánnak a kezéből. — Mi-miért rúgott ki a vezető kartárs? Már az italboltban is üldözik a magyar embert. Me-meg- álljon! Lesz még magyar feltámadás. Nem hiszi? Ide nézzen. felkelek a földről. A szavaló Csapszék előtt, csapszek előtt Mentem el tegnap délelőtt El mentem, el mentem Hely, de piros rózsám néz reám Zöld erdőnek hajlatán Hajlatán, hajlatán. — Szép mi?! He ...he! Ez a rejalista! A dicsekvő — Ekkora unokám született. .. Ekkora! Fiamnak is elfogadnám. Borivó lesz a gyöngyöm. Mint a nagyapja. De helyre fickó. Már mim én. Megiszom négy litert, de észre se veszem- Ez a hatodik pohár. Menynyi az idő? Fél kettő? Lehetetlen. Biztos napfogyatkozás van! A bemutatkozó — Pálinkás , vagyok, Pálinkás. Igen szeretem a nevemet. Magát hogy hívják? Boros... Az is szép név. Énnekem mindegy, bor, vagy pálinka. Tudja mit? Igyunk egyformát. Maga mit iszik? Csapos kartárs! A barátom kétszer két degit kér ■ ■ .Mivel hogy elfogyott a pénzem. Holta menjek? Durva fráter... Megyek! Az erős — Azt hiszi félek a senkiházitól? Micsoda! Széi- tiprom, ha mégegyszer kötekedik. Mondtaxn, hogy kuss! Fogjál meg, mert belegyalogolok. Fogjál meg!... Bocsánat ne üssön visz- sza. Én nem akartam, a barátom a hibás, mert elfelejtett megfogni. V. Gr.
