Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-23 / 86. szám
4 NÖGRÄD 1964. május 23. szombat NÓGRÁDI TÁJAKON Interjú a riporterrel Riporter: ország-világjáró. Fél Európát bejárta, haá országot ismer. Munkaeszköze a jegyzetblokk, s főleg: a filmfelvevőgép. A munkája: riportot készíteni. Megörökíteni a hétköznapok és ünnepek kisebb- nagyobb eseményeit, a múló pillanatban az embert. S mint mondani szokás, meglátni és megláttatni a cseppben a tengert. Munkája során tájak, emberek, történetek rögződnek filmfelvevőgépe érzékeny szalagjaira és emlékezetébe. őrá nemigen emlékeznek, ő sok embert kérdez, őt ritkán kérdezik. A napokban megkérdezik tűk. Válaszolt. Interjú lett abból, amit elmondott. Interjú a riporterrel. Mire e sorok megjelennek, ő más tájon, ínás emberekkel más riportot készít. A riporter: Burza Árpád a Magvar Televízió munkatársa. Reggel korán a salgótarjáni Karancs Szállóban találkozunk. Útra kész. — Egy interjút szeretnék. — mondom. Nevet: — Avagy, amikor a hóhért akasztják... így is mondhatjuk, végeredményben. Az interjú, illetve a riport a lényeg. — Talán először készüljön el a riport — ajánlom. — Jó — egyezik bele. Aztán invitál fotoriporter- kollégámmal: — Gyertek velünk. i Kiterítjük a Karancs- Medves térképét. Vázlat születik. A túra útvonala Somoskőújfalu, Somoskő vára, Eresztvény és a sal- gói vár. Gyors összegezés: hány kilométer mit látunk, mit veszünk fel az út ■ során. Kis idő múlva indulunk. Szembe a nappal! Hét óra. Áll Somoskő vára a hegyen. Első állomás! Göröngyös országútparton parkolunk. A riporter: — Kicsit aggódtam reggel. Hallgattam a rádiót, azt mondta: Budapest felett az égbolt fátyolfelhős. Gondoltam, még csak az hiányzik a felhő. Hogy ne legyen nap. Ugyanis tegnap szintén arra vártunk. Hunyorog: — Érdemes volt. Ma jó nap lesz. Jó! Zümmögni kezd a felvevőgép forog körbe. A munka megkezdődött. Dombok, hegyek, utak, fák emberek — túristák — „jönnek” filmre. A riport. Később Eresztvény: sürgés-forgás fogad. Hangya- nyüzgés! Korszerű, szép sima út, sportpálya, piszt- rángos-tó épül. A tó - a többi éltesítmény is — májusban elkészül, miniatűr tengerszem, hét méter mély hideg vizében halak fickándoznak majd. Most munkások kövezik az oldalát. Kirakják nagy, súlyos kövekkel. A riporter filmezi őket. Talán nem kerül minden a riportba, a szerkesztőtől a vágótól is függ. A turista- szállás udvarán — a szállás 165 személyes — készül a riport. Dél körül kapaszkodunk, Salgó várához. A hegycsúcson erősödik a szél. Izzasztóan süt a nap. A panoráma kitűnő. Körül zöld-tarajos hegyek, a völgyekben települések, távolabb füst-felhőben Salgótarján. Az utón autóbusz kúszik, a réten kicsapott lovak. Ez utolsó tekercs filmre kerül. A riport elkészült! Leültünk a szél-mosdatta kövekre. ■nn í A riporter: Burza Árpád. PINTER -SZA&Ő : kOLÓUÖS i/AhASIAT — Igen, a tó végében ... — Körül kell fogni a te- •ületet. Jól rejtőzzenek el, nehogy észrevegyék őket. Sípost odarendelte a B. 26-os. A helikopter is legyen a közelben, álcázva. Tíz ember bújjon el a Hámor-kohó épületébe, a többiek a területet fedezzék. Ma este nyolckor mindenki foglalja el a helyét. Tűzharcba csak akkor bocsátkozzanak, ha a B. 26-os fegyverrel támad. Élve kell elfogni. Sípost mi ketten fogjuk szemmel tartani, s követjük a kohóhoz. Mi semlegesítjük. A B. 26-ost pedig fogják le, ahogy megérkezik, bárki legyen is az. Megértette? Mondja meg, hogy nagyon vigyázzanak, mert vegyi pisztoly van nála! — Értettem. — Aztán azonnal jöjjön vissza. Menjen ki a parkba, és figyelje Sípost. Állandóan kövesse! Maga felel Sipos életéért! — Értettem. Liszkai lesietett, Pálos pedig visszament a hallba, 77. s úgy ült le, hogy az ajtónyíláson át jól láthassa Si- posékat. A juhászok ott pipáztak a közelében, de ő nem akarta megzavarni csendes magányukat, és különben is őt más kötötte le. Kis idő múlva két nyugatnémet vadász jött be a teraszról. Mögöttük Kovács igazgató. Az őrnagy mintha csak a szőnyeg mintáit nézegetné, az igazgató cipőjét figyelte. A poláris jelzőpor azonban mást mutatott. És másfajta cipő volt a német vadászon is, mint amikor kirándulni voltak. Az esti órákban már az egész üdülő a jelmezbálra készülődött. Jöttek-mentek az emberek egyik szobából a másikba. Mindenki sietett, s dugdosva hozottvitt valamit. Csereberélték a ruhadarabokat, hogy teljes legyen mindenki jelmeze. Olyan titkolódzás közepette folyt mindez, mint egy hadi felkészülés. Sokan még a vacsoráról is elmaradtak, szobájukban toldozták-foldozták jelmezeiket. Pálos reggel, miután kijött Évától, úgy döntött, hogy matróznak fog felöltözni, Liszkai pedig fiatal parasztlegénynek. Mind a két jelmez alkalmasnak mutatkozott árra, hogy a nadrágzsebben elrejtsék fegyvereiket és a poláris lámpákat. Ugyanakkor könnyen mozoghatnak ezekben a ruhákban. Pálos Liszkaival leüzent István- fiékhoz, hogy sürgősen szerezzenek neki matrózruhát és maszkot, amely teljesen elfedi az arcát, valamint Liszkainak egy pár parasztcsizmát, csizmanadrágot, fehér inget és mellényt. Az őrnagynak rossz előérzete volt, valahogy félt ettől a jelmezes estétől. Éppen most, amikor mindenkit annyira szemmel kellene tartania, jelmezbe bújnak az üdülők. Kissé idegesen ment fel a szobájába, hogy hozzálásson az öltözködéshez. Nyolc óra felé járt. Elmúlt a nap, és nem történt sem— Te következel — mondja a riporter. — Kérdezz! — Mióta jár Nógrád megyébe? — 1951-től. Évente egy- szer-kétszer jövök ide riportra. Már sokat tudósítottam Nógrádból. — A legemlékezetesebbek? — A salgótarjáni üzemekben több érdekes riportot készítettem. Tudósítottam Salgótarjánból képzőművészeti kiállításról, az új ipari tanuló iskola és a Karancs Szálló megnyitásáról. Ennek különösen örültem. — S mi volt a legnagyobb élmény? — Mondják, az írónak mindig a legutolsó munkája a legkedvesebb. Nos valahogy így van a riporter is. Mindig az a legkedvesebb munkája, amit éppen készít. Természetesen az adja a legnagyobb élményt is. Ettől függetlenül, örülök, hogy én kaptam ezt a feladatot. Nem is sejtettem, hogy ilyen hallatlanul szép, turisztikailag ilyen értékes ez a táj, s Nógrád megye. A mai riportom célja: szeretném, ha meg többen felfedeznék e csodálatos tájat, az illetékesek az eddiginél is jobban kihasználnák a benne rejlő lehetőségeket. Nem ártana a jövőben nagyobb gondot fordítani elsősorban az utakra, a várak, s más idegenforgalmi nevezetességek, illetve azok környékének rendezésére. A riportot a televizió Hétvégi jótanács címmel a napokban bemutatja. ' A riporter, mint mondottam, már más riportot készít más tájon és más emberekkel ! Tóth Elemér mi. Liszkai holmija is ott volt őnála, nemrég csempészték fel a barlangból, amikor már sötétedni kezdett. A főhadnagy most is ott ült az ajtórés mögött, és figyelt. Az őrnagy kopogtatott, nehogy fejbe vágja a mögötte lapuló fiatalembert. — No, lássunk az öltözködéshez — lépett a szobába Pálos. — Ügy kell elmaszkíroznia, hogy az atyaúristen se fedezze fel bennem a zenetanárt. — Megpróbálom, őrnagy elvtárs... Beöltöztek. — A pisztolyát el ne felejtse zsebre tenni... — Nem felejtem el. — Vigyázzon, tánc közben nehogy megérezzék a leányok. A mulatság csak kilenc órakor kezdődött, így hát leültek és rágyújtottak. — Tartok ettől a hajnali találkozásól... — Miért, őrnagy elvtárs? Annyian lesznek, hogy mozdulni sem tud majd a fickó ... — Nem azért. Biztosan védekezni fog... Az ám... A bálon lehetőleg legyen a közelemben, ne csavarogjon el! — De őrnagy elvtárs ... — Csak mondom . . . Mit gondol, miért nem értesítette a szaakszvezető a B. 26-ost, hogy kiszabadult? Marlene Dietrich Moszkvában A szovjet főváros vendége Marlene Dietrich, a világhírű filmszinésznő, aki hosszabb nyugat-európai hangversenyturnéja után Párizsból érkezett Moszkvába. Műsorán filmdalok, hanglemezeiről világhírűvé vált énekszámok — Régi álmom, hogy találkozzam a szovjet közönséggel, — jelentette ki az újságíróknak, akik az Ukrajna szálló halijában valósággal megrohamozták. — Szeretem az orosz népet. oroszok között nevelkedtem, az orosz klasszikus irodalom volt mindenem. „A vád tanújá”-nak főszereplője legutóbb „A nürnbergi per” című filmben és „A fekete róka” című dokumentumfilmben lépett fel. Mindkét filmalkotás erősen antifasiszta tartalmú és ugyanolyan vihart kavart fel Nyugat- Németországban, mint (a háború idején, az akkori hivatalos Németországban Marlene Dietrich angliai, franciaországi, belgiumi és amerikai vendégszerepléOhtnefii kIönyvhét Nézőtér Csatarendben A Branunschweig városi múzeumban 1734-ből származó színházi hirdetményt őriznek, amely a következő utasítást intézi a nézőkhöz: „a közönség kényelme érdekében ajánljuk, hogy az első sorokban a nézők üljenek a földre, a második sorban ereszkedjenek térdre, a harmadik sorban üljenek székre, a negyedikben pedig álljanak. Így mindenki a színpadra láthat. Nevetni tilos, mert tragédiát adunk elő”. — Talán még nem jutott hozzá. Vagy nem is gondolt rá, hogy értesíteni kellene ... — S most várja Sipos újabb utasításait... Lehetséges ... Amíg a két rendőrtiszt beszélgetett, az üdülő tovább zsongott. Ide, a szobába is behallatszott a megbolydult épület zsivaja. Sikongtak, nevettek, vi- háncoltak az üdülők. Éváék is készülődtek. Sipos, mivel nem tudott más jelmezt szerezni, elhatározta, hogy arab burnuszba öltözik. Két lepedőt szemelt ki erre a célra, és Éva segítségével magára húzta. A leány néhány öltéssel a férfi ruhájához erősítette a lepedőket, s máris ott állt előtte a teve ringó járásához szokott jelmezes férfi, akit nehezen lehetett volna felismerni... Sipos nem szólt Évának, hogy hajnalban el kell távoznia. Már korábban kikészítette az éjjeli szekrény fiókjába a maszkot, amelyet miskolci utazásánál is használt. Ügy számított, hogy hajnali fél négykor indul a Hámor-kohóhoz, bár arról fogalma sem volt, hogy mit is akarhat a B. 26-os, és miért nem rádión jelentkezett. De a parancs parancs! ... (folytatjuk.) M a, szombaton este szép eseményen ta- találkoznak a betű barátai a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat salgótarjáni székházában. Az esemény: az Ünnepi Könyvhét kezdete. Azé a hété. amely esztendőről esztendőre mind teljese- dőbb tartalommal tér visz- sza. Valamikor a könyv ünnepi napjai talán jóval lár- másabbak voltak, mint a maiak. Divatos színésznők, arisztokrata dámák szegődtek tündöklőén öltözött, vásári kínálóivá az irodalomnak. A jótékonysági ak- I ció hátterében csak szerényen húzódtak meg az alkotók. Nem a szellemi kínálat volt a lényeg, inkább a kínáló s a könyvünnepek múltán íróink, költőink csak a napok csömörét őrizték. Más ma az író, költő ünnepi találkozása az olvasóval. Egyszerűbb és bensőségesebb. Közvetlenebb és tartalmasabb, különösen ebben az esztendőben. A városi kínálkozásnak pedig bizony nyoma sincs. Az ünnepi sátrak kötetei nem vásári portékák .hanem a szellemi élet reprezentánsai, amelyek nem az év néhány napjának ritka alkalmára várnak, hogy gazdára leljenek valamelyik otthonban. Az olvasás az embereknek nem pillanatnyi kedvtöltése, hanem rendszeres programja. A szellemi szükséglet megszerzése nem zárul néhány alkalmi naptártaméba. Minden napunk egyre inkább könyvnappá kell, hogy váljék az esztendőben, ez az elérendő cél. Szolgálják irodalmunk találkozását az olvasóval. Vélemények eleven cseréjét kész alkotásokról, formálódó új tervekről. Ezeknek a véleménycseréknek, író-olvasó találkozóknak létrejöttében minden társadalmi szervünk teljes szeretetével, gondoskodásával ott bábáskodik. A Hazafias Népfront épp úgy, mint a KISZ, a Nőtanács. Bábáskodik a Szak- szervezet és a MÉSZÖV, a könyvtár és a tanács. S. í hogy sok bába közt el ne J vesszen a gyerek, szándékukban egységesen, teljes y egyetértésben. f, Az Ünnepi Könyvhét 1 megyei megnyitóján ma (este Földes Mihály, József | Attila-díjas író lesz Salgó- ■ tarján vendége Székely > Magda költőnő társaságá- 5 ban. Az írók és olvadók találkozóján Nagy Béla, Hazafias Népfront megyei elnöke mond köszöntőt. Más két író vendégünk, 51 Fekete Gyula, József Attila {és SZOT díjas író, vala- y mint Solymár József. író ezen a napon a megye egy- egy falvába látogat el. Fejj kete Gyula Karancslapuj- j tőn, Solymár József pedig ' Kisecseten találkozik olvasóival. A megyében vasárnap is több író-olvasó találkozót tartanak. Földes Mihály az érsekvadkerti új könyvtár megnyitóján vesz részt, Székely Magdát Nagylócra. Feketét Mátranovákra, Solymárt pedig Káliéra s a további napokban még a Salgótarjáni Acélárugyárba és Balassagyarmatra várják.
