Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-23 / 86. szám

4 NÖGRÄD 1964. május 23. szombat NÓGRÁDI TÁJAKON Interjú a riporterrel Riporter: ország-világjá­ró. Fél Európát bejárta, haá országot ismer. Munka­eszköze a jegyzetblokk, s főleg: a filmfelvevőgép. A munkája: riportot készíteni. Megörökíteni a hétközna­pok és ünnepek kisebb- nagyobb eseményeit, a múló pillanatban az em­bert. S mint mondani szo­kás, meglátni és megláttat­ni a cseppben a tengert. Munkája során tájak, em­berek, történetek rögződ­nek filmfelvevőgépe érzé­keny szalagjaira és emlé­kezetébe. őrá nemigen emlékeznek, ő sok embert kérdez, őt ritkán kérdezik. A napokban megkérdez­ik tűk. Válaszolt. Interjú lett abból, amit elmondott. In­terjú a riporterrel. Mire e sorok megjelennek, ő más tájon, ínás emberekkel más riportot készít. A riporter: Burza Árpád a Magvar Televízió mun­katársa. Reggel korán a salgótarjáni Karancs Szál­lóban találkozunk. Útra kész. — Egy interjút szeret­nék. — mondom. Nevet: — Avagy, amikor a hó­hért akasztják... így is mondhatjuk, vég­eredményben. Az interjú, illetve a riport a lényeg. — Talán először készül­jön el a riport — aján­lom. — Jó — egyezik bele. Aztán invitál fotoriporter- kollégámmal: — Gyertek velünk. i Kiterítjük a Karancs- Medves térképét. Vázlat születik. A túra útvonala Somoskőújfalu, Somoskő vára, Eresztvény és a sal- gói vár. Gyors összegezés: hány kilométer mit látunk, mit veszünk fel az út ■ so­rán. Kis idő múlva indu­lunk. Szembe a nappal! Hét óra. Áll Somoskő vára a he­gyen. Első állomás! Görön­gyös országútparton parko­lunk. A riporter: — Kicsit aggódtam reg­gel. Hallgattam a rádiót, azt mondta: Budapest fe­lett az égbolt fátyolfelhős. Gondoltam, még csak az hiányzik a felhő. Hogy ne legyen nap. Ugyanis teg­nap szintén arra vártunk. Hunyorog: — Érdemes volt. Ma jó nap lesz. Jó! Zümmögni kezd a felvevőgép forog körbe. A munka megkezdődött. Dombok, hegyek, utak, fák emberek — túristák — „jönnek” filmre. A riport. Később Eresztvény: sür­gés-forgás fogad. Hangya- nyüzgés! Korszerű, szép sima út, sportpálya, piszt- rángos-tó épül. A tó - a többi éltesítmény is — má­jusban elkészül, miniatűr tengerszem, hét méter mély hideg vizében halak fickándoznak majd. Most munkások kövezik az oldalát. Kirakják nagy, súlyos kövekkel. A ripor­ter filmezi őket. Talán nem kerül minden a ri­portba, a szerkesztőtől a vágótól is függ. A turista- szállás udvarán — a szál­lás 165 személyes — ké­szül a riport. Dél körül kapaszkodunk, Salgó várá­hoz. A hegycsúcson erősö­dik a szél. Izzasztóan süt a nap. A panoráma kitűnő. Körül zöld-tarajos hegyek, a völgyekben települések, távolabb füst-felhőben Sal­gótarján. Az utón autó­busz kúszik, a réten kicsa­pott lovak. Ez utolsó te­kercs filmre kerül. A riport elkészült! Leültünk a szél-mosdatta kövekre. ■nn í A riporter: Burza Árpád. PINTER -SZA&Ő : kOLÓUÖS i/AhASIAT — Igen, a tó végében ... — Körül kell fogni a te- •ületet. Jól rejtőzzenek el, nehogy észrevegyék őket. Sípost odarendelte a B. 26-os. A helikopter is le­gyen a közelben, álcázva. Tíz ember bújjon el a Há­mor-kohó épületébe, a töb­biek a területet fedezzék. Ma este nyolckor minden­ki foglalja el a helyét. Tűz­harcba csak akkor bocsát­kozzanak, ha a B. 26-os fegyverrel támad. Élve kell elfogni. Sípost mi ketten fogjuk szemmel tartani, s követjük a kohóhoz. Mi semlegesítjük. A B. 26-ost pedig fogják le, ahogy meg­érkezik, bárki legyen is az. Megértette? Mondja meg, hogy nagyon vigyázzanak, mert vegyi pisztoly van nála! — Értettem. — Aztán azonnal jöjjön vissza. Menjen ki a park­ba, és figyelje Sípost. Ál­landóan kövesse! Maga fe­lel Sipos életéért! — Értettem. Liszkai lesietett, Pálos pedig visszament a hallba, 77. s úgy ült le, hogy az ajtó­nyíláson át jól láthassa Si- posékat. A juhászok ott pipáztak a közelében, de ő nem akarta megzavarni csendes magányukat, és különben is őt más kötötte le. Kis idő múlva két nyu­gatnémet vadász jött be a teraszról. Mögöttük Kovács igazgató. Az őrnagy mint­ha csak a szőnyeg mintáit nézegetné, az igazgató ci­pőjét figyelte. A poláris jelzőpor azonban mást mu­tatott. És másfajta cipő volt a német vadászon is, mint amikor kirándulni voltak. Az esti órákban már az egész üdülő a jelmezbálra készülődött. Jöttek-mentek az emberek egyik szobából a másikba. Mindenki sie­tett, s dugdosva hozott­vitt valamit. Csereberélték a ruhadarabokat, hogy tel­jes legyen mindenki jel­meze. Olyan titkolódzás közepette folyt mindez, mint egy hadi felkészülés. Sokan még a vacsoráról is elmaradtak, szobájukban toldozták-foldozták jelme­zeiket. Pálos reggel, miután ki­jött Évától, úgy döntött, hogy matróznak fog felöl­tözni, Liszkai pedig fiatal parasztlegénynek. Mind a két jelmez alkalmasnak mutatkozott árra, hogy a nadrágzsebben elrejtsék fegyvereiket és a poláris lámpákat. Ugyanakkor könnyen mozoghatnak ezek­ben a ruhákban. Pálos Liszkaival leüzent István- fiékhoz, hogy sürgősen szerezzenek neki matrózru­hát és maszkot, amely tel­jesen elfedi az arcát, vala­mint Liszkainak egy pár parasztcsizmát, csizmanad­rágot, fehér inget és mel­lényt. Az őrnagynak rossz előérzete volt, valahogy félt ettől a jelmezes esté­től. Éppen most, amikor mindenkit annyira szem­mel kellene tartania, jel­mezbe bújnak az üdülők. Kissé idegesen ment fel a szobájába, hogy hozzálás­son az öltözködéshez. Nyolc óra felé járt. Elmúlt a nap, és nem történt sem­— Te következel — mondja a riporter. — Kér­dezz! — Mióta jár Nógrád me­gyébe? — 1951-től. Évente egy- szer-kétszer jövök ide ri­portra. Már sokat tudósí­tottam Nógrádból. — A legemlékezeteseb­bek? — A salgótarjáni üze­mekben több érdekes ri­portot készítettem. Tudósí­tottam Salgótarjánból kép­zőművészeti kiállításról, az új ipari tanuló iskola és a Karancs Szálló megnyitá­sáról. Ennek különösen örültem. — S mi volt a legna­gyobb élmény? — Mondják, az írónak mindig a legutolsó mun­kája a legkedvesebb. Nos valahogy így van a ripor­ter is. Mindig az a leg­kedvesebb munkája, amit éppen készít. Természete­sen az adja a legnagyobb élményt is. Ettől függet­lenül, örülök, hogy én kaptam ezt a feladatot. Nem is sejtettem, hogy ilyen hallatlanul szép, tu­risztikailag ilyen értékes ez a táj, s Nógrád megye. A mai riportom célja: sze­retném, ha meg többen felfedeznék e csodálatos tájat, az illetékesek az ed­diginél is jobban kihasz­nálnák a benne rejlő le­hetőségeket. Nem ártana a jövőben nagyobb gondot fordítani elsősorban az utakra, a várak, s más idegenforgalmi nevezetes­ségek, illetve azok környé­kének rendezésére. A riportot a televizió Hétvégi jótanács címmel a napokban bemutatja. ' A riporter, mint mondottam, már más riportot készít más tájon és más embe­rekkel ! Tóth Elemér mi. Liszkai holmija is ott volt őnála, nemrég csem­pészték fel a barlangból, amikor már sötétedni kez­dett. A főhadnagy most is ott ült az ajtórés mögött, és figyelt. Az őrnagy kopog­tatott, nehogy fejbe vágja a mögötte lapuló fiatalem­bert. — No, lássunk az öltöz­ködéshez — lépett a szobá­ba Pálos. — Ügy kell el­maszkíroznia, hogy az atyaúristen se fedezze fel bennem a zenetanárt. — Megpróbálom, őrnagy elvtárs... Beöltöztek. — A pisztolyát el ne fe­lejtse zsebre tenni... — Nem felejtem el. — Vigyázzon, tánc köz­ben nehogy megérezzék a leányok. A mulatság csak kilenc órakor kezdődött, így hát leültek és rágyújtottak. — Tartok ettől a hajnali találkozásól... — Miért, őrnagy elvtárs? Annyian lesznek, hogy mozdulni sem tud majd a fickó ... — Nem azért. Biztosan védekezni fog... Az ám... A bálon lehetőleg legyen a közelemben, ne csavarog­jon el! — De őrnagy elvtárs ... — Csak mondom . . . Mit gondol, miért nem értesí­tette a szaakszvezető a B. 26-ost, hogy kiszabadult? Marlene Dietrich Moszkvában A szovjet főváros vendé­ge Marlene Dietrich, a vi­lághírű filmszinésznő, aki hosszabb nyugat-európai hangversenyturnéja után Párizsból érkezett Moszk­vába. Műsorán filmdalok, hanglemezeiről világhírű­vé vált énekszámok — Régi álmom, hogy ta­lálkozzam a szovjet közön­séggel, — jelentette ki az újságíróknak, akik az Uk­rajna szálló halijában va­lósággal megrohamozták. — Szeretem az orosz né­pet. oroszok között nevel­kedtem, az orosz klasszi­kus irodalom volt minde­nem. „A vád tanújá”-nak fő­szereplője legutóbb „A nürnbergi per” című film­ben és „A fekete róka” című dokumentumfilmben lépett fel. Mindkét film­alkotás erősen antifasisz­ta tartalmú és ugyanolyan vihart kavart fel Nyugat- Németországban, mint (a háború idején, az akkori hivatalos Németországban Marlene Dietrich angliai, franciaországi, belgiumi és amerikai vendégszereplé­Ohtnefii kIönyvhét Nézőtér Csatarendben A Branunschweig vá­rosi múzeumban 1734-ből származó színházi hirdet­ményt őriznek, amely a következő utasítást intézi a nézőkhöz: „a közönség ké­nyelme érdekében ajánl­juk, hogy az első sorokban a nézők üljenek a földre, a második sorban eresz­kedjenek térdre, a harma­dik sorban üljenek székre, a negyedikben pedig állja­nak. Így mindenki a szín­padra láthat. Nevetni ti­los, mert tragédiát adunk elő”. — Talán még nem jutott hozzá. Vagy nem is gon­dolt rá, hogy értesíteni kel­lene ... — S most várja Sipos újabb utasításait... Lehet­séges ... Amíg a két rendőrtiszt beszélgetett, az üdülő to­vább zsongott. Ide, a szo­bába is behallatszott a megbolydult épület zsiva­ja. Sikongtak, nevettek, vi- háncoltak az üdülők. Éváék is készülődtek. Si­pos, mivel nem tudott más jelmezt szerezni, elhatároz­ta, hogy arab burnuszba öltözik. Két lepedőt sze­melt ki erre a célra, és Éva segítségével magára húzta. A leány néhány öltéssel a férfi ruhájához erősítette a lepedőket, s máris ott állt előtte a teve ringó járásá­hoz szokott jelmezes férfi, akit nehezen lehetett volna felismerni... Sipos nem szólt Évának, hogy haj­nalban el kell távoznia. Már korábban kikészítette az éjjeli szekrény fiókjába a maszkot, amelyet miskol­ci utazásánál is használt. Ügy számított, hogy haj­nali fél négykor indul a Hámor-kohóhoz, bár arról fogalma sem volt, hogy mit is akarhat a B. 26-os, és miért nem rádión jelentke­zett. De a parancs pa­rancs! ... (folytatjuk.) M a, szombaton este szép eseményen ta- találkoznak a betű barátai a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat sal­gótarjáni székházában. Az esemény: az Ünnepi Könyvhét kezdete. Azé a hété. amely esztendőről esztendőre mind teljese- dőbb tartalommal tér visz- sza. Valamikor a könyv ün­nepi napjai talán jóval lár- másabbak voltak, mint a maiak. Divatos színésznők, arisztokrata dámák sze­gődtek tündöklőén öltözött, vásári kínálóivá az iroda­lomnak. A jótékonysági ak- I ció hátterében csak szeré­nyen húzódtak meg az al­kotók. Nem a szellemi kí­nálat volt a lényeg, inkább a kínáló s a könyvünne­pek múltán íróink, költő­ink csak a napok csömö­rét őrizték. Más ma az író, költő ün­nepi találkozása az olvasó­val. Egyszerűbb és benső­ségesebb. Közvetlenebb és tartalmasabb, különösen ebben az esztendőben. A városi kínálkozásnak pedig bizony nyoma sincs. Az ünnepi sátrak kötetei nem vásári portékák .hanem a szellemi élet reprezen­tánsai, amelyek nem az év néhány napjának ritka alkalmára várnak, hogy gazdára leljenek valame­lyik otthonban. Az olvasás az embereknek nem pil­lanatnyi kedvtöltése, ha­nem rendszeres program­ja. A szellemi szük­séglet megszerzése nem zárul néhány alkalmi nap­tártaméba. Minden napunk egyre inkább könyvnappá kell, hogy váljék az eszten­dőben, ez az elérendő cél. Szolgálják irodalmunk találkozását az olvasóval. Vélemények eleven cseré­jét kész alkotásokról, for­málódó új tervekről. Ezeknek a véleménycse­réknek, író-olvasó találko­zóknak létrejöttében min­den társadalmi szervünk teljes szeretetével, gondos­kodásával ott bábáskodik. A Hazafias Népfront épp úgy, mint a KISZ, a Nőta­nács. Bábáskodik a Szak- szervezet és a MÉSZÖV, a könyvtár és a tanács. S. í hogy sok bába közt el ne J vesszen a gyerek, szándé­kukban egységesen, teljes y egyetértésben. f, Az Ünnepi Könyvhét 1 megyei megnyitóján ma (este Földes Mihály, József | Attila-díjas író lesz Salgó- ■ tarján vendége Székely > Magda költőnő társaságá- 5 ban. Az írók és olva­dók találkozóján Nagy Bé­la, Hazafias Népfront me­gyei elnöke mond köszön­tőt. Más két író vendégünk, 51 Fekete Gyula, József Attila {és SZOT díjas író, vala- y mint Solymár József. író ezen a napon a megye egy- egy falvába látogat el. Fe­jj kete Gyula Karancslapuj- j tőn, Solymár József pedig ' Kisecseten találkozik olva­sóival. A megyében vasárnap is több író-olvasó találkozót tartanak. Földes Mihály az érsekvadkerti új könyvtár megnyitóján vesz részt, Székely Magdát Nagylócra. Feketét Mátranovákra, Solymárt pedig Káliéra s a további napokban még a Salgótarjáni Acélárugyár­ba és Balassagyarmatra várják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom