Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)
1964-05-21 / 84. szám
4 NÖGRA D 1964. május 21. csüt&rtak ^júrka Qvzjcl kiállitása Balassagyarmaton A balassagyarmati Pa- Alábbi felvételeink a kiállításról készültek: lóc Múzeumban május 17- én nyilt meg Gorka Géza Kossuth-díjas kerámiaművész kiállítása. A modem formájú, varázsos színekkel mázolt, szép felületű kerámiatárgyak méltán hívják fel magukra nemcsak Európa, hanem az egész világ figyelmét A kiállításra Balassagyarmatra látogatott Gorka Géza, aki az alábbikat mondotta: — Hosszabb ideig tartózkodtam Nógrádverőcén. Itt a palóc népművészetet tanulmányoztam, amely Gorka Géza és Schuchmann Zoltán Balassagyarmat nagy hatással volt rám. országgyűlési képviselője a kiállítás megnyitásán. Balassagyarmaton 1946-ban . , .... 7n1,.Nagybányától napjainkig” kívül a magyar nepmuve- geztunk Schulmann címmel rendezett kiállítás szét és háziipar fejlesztése tannal Nagyon s^ret észtvevője voltam. Ezen- érdekében felmérést ve- ezt a^ Yte ide A most kiállított tárgyak formaibeli gazdagsága, valamint a színek variációja egy hatalmas életmű összefoglalása. Guttmann Katalin Szocialista Képzőművészek Csoportja (1934-1944) A SZOCIALISTA Kép- zött arra vállalkozott, hogy viszonyok adják a magyarzőművészek Csoportjának Derkovits nyomán, a mun- rázatát. A nagy mester, kiállítása a Nemzeti Galériában a felfedezés erejével hat. A két világháború közötti modern magyar művészetnek, sokak állal nem ismert, mások által könnyelműen felejtett, de kásosztály jogát és igazát hirdesse: erejét meghaladónak látszó feladatot vállalt. Bán Béla, Dési Huber István, Fenyő A. Endre. Goldman György, Major Máté Mészáros László, Sumint most kitűnt: fontos gár Andor, majd később lánczene volt. Akik ismer- Berda Ernő, B. Juhász Pál, Derkovits életműve 1934- ben lezárult, de kivételes tehetsége képessé tette a t,tudatos jövőbe? látásra. A Csoport fiataljai a terjeszkedő fasizmus viszonyai között, majd egy világégés alatt fejtették ki munkásságukat. Még akkor is renték, sok tekintetben egyol- Farkas Aladár, Fehér deztek messzehangzó kiálli- dalúan ítélték meg. rész- György, Fekete Nagy Bé- tásokat, amikor a náci térben úgy, hogy a munkás- la, Kondor György, Nolipa ror a megsemmisülést igé- mozgalom szempontjából István Pál, Oelmacher An- rő háborúba sodorta az or- érdekes csupán, másrészt a na, Roxi József, Schnitzler száSot, s amikor már módvégletesen elfogult állás- János. Szántó Piroska, szeresen irtották a haza foglalások torzították való- Szlovák György és Szőllősi legjobb, haladó fiait, ságos jelentőségét. Ma, Endre az illegális Kommua művek szélesebb isme- nista Párt irányításával A CSOPORT utolsó, rétében mérleget készíthe- azt a kultúrforradalmat In- nagy tette az 1942-es kiál- tünk s bízvást állítható, dította el. ami napjaink- lítás volt, a Vasas Székház- hogy a Csoport Művészeinek ban is zajlik — ma már ban, ahol széles antifasiszhivatalos keretek között, ta egységfrontot hoztak létállami támogatással. De re a haladó polgári művé- akkor, azok a fiatal művé- székkel együtt. Ezt a kiál- szek nem elégedtek meg lítást a jobboldali sajtó azzal, hogy dolgozó, vagy felhördülése, parlamenti munkanélküli proletárt áb- interpelláció kisérte, ami- Amikor 1934-ben néhány rázoljanak, hanem elvitték nek következtében az őrimunkáikat, kisebb-nagyobb ási látogatottságú és sike- vándorkiállítások kereté- rű tárlatot a rendőrség Rártos—etikai és műveiknek — a tartalom és forma egységét kialakított — esztétikai értéke vitán felül álló. fiatal művész —t korábbi sikertelen kísérletek után — szervezett formák . köA művész szépvonalú alkotásai. (Fotó: Koppány) Másfajta raj... „Aki nem gondolkodik függetlenített könyvtárosak önállóan, az nem gondol- is dolgoznak már az isko- kodik sehogy” — mondotta Iákban. Jelenleg már 34 Wüde. Ezt az egyszerű iskolai könyvtár ólén hi- igazságot ülteti át nagysze- vsrtasos könyvtáros áll, aki rű tettekbe az Országos minden tekintetben együtt Pedagógiai Könyvtár, dolgozik az oktatókkal és amely a szakkönyvtárak szaktánácsadója a diákok- hálózatában kultúrális for- nak. Az iskolai könyvtáro- radalmunk legfiatalabb sok száma egyre növek- hajtása. Alig öt esztendős, szik, s munkájuk egyre Mintegy 6700 általános-és szembeötlőbb. középiskola könyvtárának ui nemze_ módszertani irányítását ^ ^ művélt'fők sokasá. végzi ez a nagyszerű in- ^ k; modern iskoiátézmény. Jegyezzük meg a ink kapuin, hogy befejez- számot:. iskolai könyvtára- ze és tökéletesítse mindazt, ink jelenlegi könyvállomá- amit az előtte járó nemze- nya 6,5 millió kötet! dékek az ország javára És fejlődésünk folyama- munkájukkal elkezdtek...- tában új jelenség, hogy — P — ben a munkás-lakta kerületekbe, hogy azokhoz szóljanak, akikről szólnak. Ezen túlmenően, szélesre tárták a kaput a fiatalok előtt s ez nem csupán any- nyit jelent, hogy még főiskolások is csatlakoztak a Csoporthoz, hanem kis esti szabadiskolát szerveztek munkások számárad a Csoháromnapi nyitvatartás után bezáratta. Ekkor el hurcolták az éppen ott talált művészeket s közülük nem egy többé sose tért vissza. A maga helyén, a maga idejében a Csoport „élcsapat” volt a szó legvalóságosabb értelmében. Fiatal tagjainak már akkor fieyeport egy-egy fejlettebb lemre méltó művészi sike művésze korrigált. ' rei hitelesítették politikai SÖTÉT és nyomott volt tevékenységüket s mond- a harmincas évek szociális- hatni, viszont. A szocialista ta művészete, mert olyan realizmusért szálltak síkra volt a kor amelyben létre az. elméletben és a művé- jött s az életforma amit tűk- ??* gyakorlatban egyaránt, rözött. A szépítetlen nyers Harcuk nem maradt ha- valóságot mondta el, dara- tastalan' vaSy eredmenytebosan, de hatalmas kifejező erővel. S ha Derkovits remekeiben, az ezüst és rózsás csillogásban a munkásosztály reménysége szólal. a Csoport fiataljai még a vádbeszédnél tartottak s ritkábban jutottak el a bizakodás fényeiig. Ennek is len. még akkor sem. ha a kegyetlen kor kialakulásukat tevőlegesen — börtönökkel és haláltáborokkal — megakadályozta. A törzstagok egyharmada mártírhalált halt, de torzóban maradt élétművük tanu- ságtétel a szocialista eszme .1 \ PINTÉR-SZABÓ KÜLCiMőS vadamat a kor. a speciális magyar formáló ereje mellett a szárnyát adó pártosság i mellett. De tanúsítja azt ’ is, hogy Derkovits Gyula > elkötelezettsége a munkás- J osztály pártján nem elszi- i getelt jelenség, hanem te- } hetséges |és hűséges fiatal — Hogy kérdezhet ilyet? — Hát akkor sürgősen 75. dig ügynök. Nem szólhat erről, mert a leány fülig el kell utaznia. Egy percet szerelmes. Márpedig a szesem maradhat itt ’ tovább. Mondja azt, hogy valakije beteg, ezért megy el... — De nem megyek! Hogy jön maga ahhoz, relmes nő kiismerhetetlen, bármennyire tisztességes, becsületes is. Egyszerűen nem fogja elhinni Síposról, hogy kém, s képes lesz hogy nekem parancsoljon? odaröhanni hozzá, hogy fe- — toppantott dacosan a lelősségre vonja. Más se leány. — Nem megyek, és hiányzik, csak éppen ez... nem megyek! — Szóval nem hajlandó — És ha egy öregember elmenni7 kéri magától, aki tudja, — Nem! Mondtam már... hogy milyen veszélyek le- _ Hát akkor, kedves selkednek a bátyjára és Évácska, fogadja legteljeis, akkor kiesetleg magára sem teszi meg? — Tulajdonképpen' csoda ön? — Pálos László zenetanár vagyok! Konzervató- ri umi!, — Hát kedves tanár úr, most pedig azonnal hagyjon magamra, a viccnek vége, majd este vicceljen, a jelmezbálön ... Pálos kissé tehetetlenül állt az ajtó előtt. Most mit csináljon ezzel a leánnyal? Nem mondhatja meg, hogy ő rendőrőmagy, Sípos pesebb tiszteletemet! Este a jelmezbálon találkozunk. Ez a viccecske előkészület volt eátére 1.. Ugye, nem haragszik? Éva kényszeredetten felnevetett. — Jó kis vicc, mondhatom ... Mi mindenen töri maga a fejét, tanár úr ... — De azért arra megkérhetem ugye, hogy erről a hajnali látogatásról senkinek se beszéljen ... Nem akarom, hogy este köny- nyen leleplezzék a jelmezemet ... Mert ha elmeséli, akkor mindenki tudni fogja, hogy engem takar* az a bizonyos jelmez ... — Miért, mibe öltözik? — ébredt fel Évában a kíváncsi nő. — Majd este meglátja . . . — Akkor én sem mondom meg ... Pedig elárultam volna, ha maga is megmondja ... — No jó .. . Tudja, mi leszek este? De mégsem mondom meg... De mégis. Rendőr leszek ... Már szereztem is egy ruhát. Föl is próbáltam, olyan daliásán nézek ki benne, hogy minden leány velem fog táncolni... — Igazán? Rendőr lesz? Én meg démon! Van egy ruhám. Itt még n§m volt rajtam. Olyan szűk és testre szabott, mint egy igazi pesti démoné ... Nem szeretem, de a jelmezbálra- jó lesz. Jó vastag, vörös szájat festek magamnak, délelőtt vágok egy nádszálat a tónál, abból csinálok egy félméteres szipkát mp<j- nézi a ruhát7 — Ha megmutatja ... — Semmit... Nem ...Aj Éva odalépett a szék- barlangon nem volt jel- rényhez, s a fogassal zés ... A külföldi vadászok l együtt kiemelte a démoni randalíroznak a folyosón. ) türkiszzöld ruhát. Igaz, így — No menjen, feküdjön ö művészek vállalták ugyanié... — mondta az őr-$azt a göröngyös és veszénagy, s a mosdóhoz ment, \ bekkel fenyegető utat. Az hogy lemosakodjon. Zúgott xeszme* egyezmés mellett á feje, mert ilyen rövid 'Ía nagyonis különböző for- idő alatt nem tudta kipi- í majegyek arról vallanak, henni az átvirrasztott éj- jf “°§y szocialista realizmus mert jön Tibor, és szakát. Ledobta magáról az l a^att nem valami stílusfélreérti a helyze- inget, és nyakát a csap alá x uniformist^ értettek, hanem tartotta. Jólesett a hideg ya korszerűnek és egyénivíz, felfrissítette. Magához x ne^ ötvözetében a társadatért ... 6 l°m legégetőbb kérdéseire Felöltözködött, zsebre V keresték a választ. Az egy- dugta pisztolyát, és lement szer'^ _ általános^ érvényre a parkba. Odalent minden- * emelni, az egyénit közér- ki fürdőruhában élvezte a \ nyári nap sugarait, cs^k ő < nem. Még nyakkendőt is í kötött, ahogy ez már egy < idősebb zenetanárhoz illik.! nem mutatott semmi különösebbet, de hát a nők tudják... — Ha elfordul, fel is veszem ... — Ne, Évácska. Mennem kell, még tét... — Ugyan már .. mond!... Pálos elköszönt halkan kinyitotta az ajtót, s villámgyorsan kint termett a folyosón. Bement a szobájába, hogy ledőljön egy órácskát, amíg Sípos is alszik.. Le sem vetkőzött, úgy esett az Miket Évától, j dekűvé szélesíteni, vagyis j megkeresni és felmutatni a ’ tipikust: ez volt a munkájuk egy nyomasztó terror ; alatt s amelyet hősi móagyra. Nem kellett biztatni, egy perc múlva már miért nem napozik egy kialudt ... csit, hiszen ebben a korArra ébredt, hogy Lisz- ban sok napfényt kell el- kai főhadnagy rázza a kar- raktározni télire. Meg is szólták érte, hogy ) *^on végeitek. Művészetük- • • '■ tői elválaszthatatlan a tárják — őrnagy elvtárs! Már fél tíz van! Nem akartam felkelteni, tudtam, hogy nagyon álmos ... — Gondolom, maga is — — Még mindig abból élek, amit fiatal koromban í összegyűjtöttem — mondta ' nevetve, aztán odament ; Éváékhoz. Sipos vidáman felugrott, s át akarta adni j sadalmi haladás szolgálata, Jmert ez számukra egyetlen egységet jelentett. ; SZOLGÁLATOT vállaltak az osztályok és a nem- ; zet felszabadítására s ezt < a szolgálatot jó művészek- ' hez és jó kommunistákhoz méltóan, életük latba vetéválaszolta az őrnagy, és a nyugágyát. De Pálos nem < sével v’agy annak feláldo- feltápászkodótt. — Menjen, fogadta el. feküdjön le. Sipos merre van? — Lent napozik Évával a parkban ... — Semmi különöset nem tapasztalt? Nem ment idegen a szobájába? Feküdjön csak vissza, én úgyis behúzódom ide az árnyékba — mutatott néhány méterrel arrább, ahová a közeli fa széles árnyékot vetett. (folytatjuk.) | zásával el is végezték. A j jövő. amiért dolgoztak, mindennapjaikká valósult, mégis úgy véljük, művé- ! szetük távolabbi holnapodat is bevilágít. Oelmacher Anna I
