Nógrád. 1964. május (20. évfolyam. 68-93. szám)

1964-05-17 / 81. szám

f-5 üöesíü 1964. május IT. TOSárr.ae A GONDOLATOK KÖNYVÉBŐL Kibékülünk azzal az el­lenségünkkel, aki a szív és az elme kiválósága te­kintetében alattunk áll; de sohasem bocsátunk meg meg annak, aki lélekben és tehetségben felülmúl minket. Vannak emberek, akik azért nem ékesszólók, mert szívük túlságosan hangosan beszel, és meg­gátolja őket abban, hogy hallják azt, amit monda­lak. Az uralkodó szenvedély .»oltja lelkűnkből a töb- íeket, mint ahogy a nap, sugarainak ragyogásával eltünteti a csillagokat. ifjúkorunk örömei, ami­kor emlékezetünkbe , idéz­zük őket, olyanok,. mint a romok, amelyeket fáklya­fényben nézünk. A fa levelenként hullat­ja lombját: az emberek minden reggel megfigyel­ték, hogy mit veszítettek az előző napon, észreven- nék szegénységüket. A könyv reszket az ide­gen katona lépteitől. ■Sokévi szünet után a sarki csemege bolt előtt ta­lálkoztam össze Gyulával, és a kölcsönös szívélyes üdvözlések után megkér­deztem mit visz a szta- niolban? — Nap eleséget Manda­rin úrnak. — Ki az a Mandarin úr? — Mandarin úr az én kínai teknősbékám. Nagyon tetszett nekem a dolog. Az is, hogy Gyu­lának tesknősbékája van, az is, hogy az illetőt Man­darin úrnak hívják, és ki­váltképpen én tetszettem magamnak, akinek ilyen, értékes barátja van. — Szóval te odahaza teknősbékát nevelsz — ál­lapítottam meg elégedetten. — Ez pompás! Mesélj róla. Miért kínai, mit eszik, hány éves, mekkora . ..? — Álljon meg a menet! — vetett gátat a kérdés áradatnak. — Előbb tisz­tázzuk azt alapproblémái, Néhány lapos közhelyen, semmitmondó apróságot akarsz hallani a Mandarin ügyről, vagy történetileg is hiteles, részletes, elemező tájékoztatást? — Csakis az utóbbit! — Szóval nem valami felszínes, olcsó kispolgári káváncsiskodás vezérel, ha­nem mindenoldaluan is­merni kívánod a Manda­rin úrral kapcsolatos ese­mények alakulását, azok okozati összefüggéseit, bel­ső logikáját? Nem mazso­lákat akarsz, hanem histó­riai áttekintést? — Pontosan erről van szó! — jelentettem ki lel késén. — Nincs kerek e földön téma, mely jobban érdaklene. Tör TEMESZ GYERMEK-FEJTÖRŐ jet űrhajós. 2. Fejlődik. 3, Orosz férfinév. 6. Olga magánhangzói. 7. Csonthéjas gyümölcs. 9' Fedd. 11. Szór. 12. Lá mássalhangói. 13. Élet. 14. Egészségünket védi. 19. Gyulladás. 21. Közlekedünk rajta. 22. Skálahang. VÍZSZINTES; I. Közvetlen megszólítás. 4 Ruhadarab. 5 Zamat. 6 A hét vezér egyike. 8. Időegység. 10. Állat II. Madár 15. Te és én. 16. Te és én. 17. Helyes. 18. N. L. 20. Tét mássalhangzói 21. Leszármazott. 23. Magot juttat a földbe, >4 Fűszer. FÜGGŐLEGES; i. Megyénkben járt szov­Megfejtésül beküldendő: függőleges 1, 3, 14, (Hosz- szú és rövid magánhang­zók között nem tettünk különbséget.) — Rendben van — bólin­tott Gyula.. — Engem ugyanis semmi sem hoz ki könnyebben a béketűrés­ből, mint mikor a felületes informálódás igényét ta­pasztalom embertársaim­nál. Tehát a tárgyra té­rek. Két évvel ezelőtt tör­tént. Braziliába készült egy sakk-versenyző barátom. Elutazása előtt felkeresett, és érdeklődött: mit hozzon nekem e távoli vidékről? Kajmánt, feleltem tréfá­san, Aztán meg is feletkez- ten% a dologról, és képzel­heted meglepődésemet, amikor pár hét múlva be­állít, kis ládikóval a hóna alatt. Mentegetőzve közli, hogy a brazil hatóságok újabban nagyon megnehe­zítették a kajmán-kihoza­tali, e$ért — teknősbékát hozott. — Tehát Mandarin úr így került hozzátok — kottyan­tok közbe. — Mandarin úr? — me­resztett nagy szemeket Gyula. — Nem értelek, hiszep már az elején kö­zöltem, hogy Mandarin úr — kínai teknős! Ez pedig brazil volt. Kajmán he­lyett érkezett. Don Jozénak hívták. És kérlek, figyeld jobban, mert ha mindent kétszer kell mondanom, estére sem érünk a végé­re, és nekem még más dol­gom is van. — Bocsáss meg — he­begtem szégyenkezve — én csüngök a szavaidon, de azt hittem, talán Kínából Brazíliába úszott át a ba­rátunk. — Don Jozé nem Kíná­ból úszott át szögezte le Gyula. — Ó ott szüle­tett a forró parti fövénybe beásott tojásból, és ott élte *e gyermekkorát is. Eredeti brazil volt, mégpedig kü­lönleges fajta.' Ezt Bandi állapította meg, aki 'bioló­gus az AMatkertben. Fel­kért a tudomány nevében, hogy engedjem. át nekik. Másik /állatot ajánlott fel cserébe. — Mandarin urat? — tört ki belőle a totózó. — Nem — felete Gyula ingerülten a félbeszakítás miatt. — Nem Mandarin urat, hanem egy özet. — Tréfálsz? — hápog­tam. — Egy műanyag bre- kuszért egy komplett őzet? — Don Jozé speciális, hosszú nyakú példány volt — emlékeztetett ba­rátom. — Egyébként na­gyon kérlek, ne vágj min­dig közbe, mert elvesztem az események fonalát, és akkor érdektelenné válik az egész. — Többé nem fordul elő — ígértem határozottan. — Folytasd, mi lett az őziké­vel? — Természetesen nem fogadtam el. Egy bérház­ban .nehéz őzet nevelni. Ezek futkározni, ugrándoz­ni szeretnek. Széna kell nekik, meg különféle er­dei szamócák. Bandi ek­kor ausztráliai ’ vadkutyái ajánlott, úgynevezett din- gót. Nagyon meggyőző ér­veket sorakoztatott fel. Kiderült, hogyha átveszem, nem kell ebadót fizetnem utána, mert vadállatnak számít. — Hozzátok került a vad­kutya — koccantok össze fogaim a rémülettől. — Nem féltetek? — De féltünk — nyug­tatott meg Gyula: — Nem fogadtuk el. Erre fiatal nőstény mosómedvét kínál­tak cserébe. — Azt még kevésbbé fo­gadtátok el — rikoltottam vidáman, mert már kezd­tem belejönni a játékba. — Minek egy ilyen dög nektek, hiszen holland mo­sógépetek van?! — Tévedsz — intett le Gyula. — Ágnes asszony hozzánk került. Több mint egy évig élt nálunk. Nem bántuk meg a cserét. Kü­lönösen a gyerekek imád­ták. Sajnos, nagyon meg­nőtt, a végén rengeteget zabáit. A cirkusznak aján­dékoztuk oda. — Mandarin űrért! — E. KOVÁCS KÄLMÄN üvöltöttem. — Ugye Man­darin űrért? A T? C — Nem — ingatta a fe- ui-ÍViJ POETICA Mit ér az ifjúság, ha álmaiban nem dereng a szép jóvá, ha nincsen célja küzdelemre érdemes? Mit ér a szerelem, ha nem mar csontig húsodba a kín. a vágy. ha tested-lelked nem pokolból üdvözül? Mit ér az életed, ha nem ízlelted meg a munka örömét, ha alkotásod nem hirdeti létedet? Mit ér a költemény, ha nem hevíti ritmusát a szenvedély, ha nem röpíti rímeit a gondolat? jét a barátom. — Ingyen adtuk. Amint már mond-' tam — ajándékba. Te me­gint nem figyelsz! Torkon ragadtam. — Ki vele! — sziszegtem. — Rétérsz-e végre Manda­rin urra, erre a rusnya dögre, vagy kiszorítom be­lőled a történész lelkedet! Kiszakította nyakát a markomból, megigazította nyakkendőjét, és méltat­lankodva jelentette ki: — Vedd tudomásul, hogy brutális viselkedésed miatt egy szót sem hallasz tő­lem Mandarin úrról. Pe­dig az előzményeknek már a végére is értem volna. Rövidesen. Kürti András A most kitüntetett dán karikatúrista, a Nemzetkö­zi Lenin Békedíjat, követ­kezetes békeharcos rajzai­val, a haladó eszméket szolgáló emberi magatartá­sával érdemelte ki. Kari­katúrarajzolásának jellege különösen alkalmassá te­szi, hogy a legszélesebb tö­megek számára érthető, világos legyen; erkölcsi té­teleit, mondanivalóit nem­csak keveseknek, hanem az egyszerű emberek tö­megeinek szánja. Hagyo­mányokban gyökerező, módszeriben kipróbált, 1Ő£eLilI TVldÜJÍLp gyakran a múlt század ne­ves haladó szellemű kari­katuristájára, Wilhelm Buschra élénken emlékez­tetőén oldja meg soroza­tokban felépített karikatú­ráit. Ezekben a kispolgári képmutatást, hazug er­kölcsöket pellengérezi ki, a kizsákmányolást leplezi le biztos rajztudással, egy­szerűségében ötletesen, egyénien mulatságos má­don Mondják, hogy a »»neve­tés Öl”; Bidstrup a nevetés fegyverét fogadta vitézül a militarizmus ellen. így az ő igazságos háborújának méltó >,hadikitűntetése” a megtisztelő Lenin Békedíj, mely nagy Öröme művésze­te híveinek és elmondhat­juk, hogy a megtisztel és fényéből jut az egész vi­lágnak az ő harcával azo­nosuló, haladó szellemű ka­rikatúraművészetének Is. Szűr Szabó József A (h R- — ­4 t A karrier

Next

/
Oldalképek
Tartalom