Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-22 / 60. szám
4 NOGSAO 1964. április 22. szerda Egyedül a népfront segíthet A művelődési ház — közszükséglet — Tizenkét éve nem jártak színészek a falunkban. — Az asszonyok a kultúrterem kitárt ajtaján át esernyő alól nézték a divatbemutatót. — Szeretnének barkácsolni a fiúk __, — ... és kézimunkát tanulni a lányok, de nincs művelődési házunk... — ... s így szakköri he- lyiségünk_sincs. Túl gyorsan záporoztak e mondatok, melyek — mint erek a pataliba, patakok a folyókba s végül a tengerbe — ugyanoda torkollottak: Egyedül a népfront segíthet. Tar község tanácsa 1960- ban hozott határozata szerint a község művelődési házát 1965-re fel kell építeni. A csupán százhatvan személy befogadására alkalmas terem — egyben keskenyfilm vetítésére berendezett mozi — már akkor kicsinynek bizonyult. Sok-sok, olykor már a huzavona fogalomkörébe sodródott tárgyalás után végre megszületett a végleges döntés: háromszázötven személyes művelődési ház épül, ezt a Moziüzemi Vállalat szélesvásznú vetítésre alkalmas berendezéssel szereli fel. Az egymillió hatszázezer forintos kiadást két éve tartalékolt községfejlesztési alap és immár jóváhagyott többéves OTP-hitel biztosítja az állami segítség mellett. Kivitelezőül a Nógrád megyei Tanács Építőipari Vállalatát jelölték ki. A vállalat ebben az évben megkezdhetné, s jövőre befejezhetné az építést. Az indulás egyedüli akadálya, hogy a típustervet eddig — tervezői kapacitás hiányában — nem adaptálhatták. — Egyedül a Hazafias Népfront megyei1 bizottsága segíthet rajtunk, ismételte Becze Lajos vb-titkár. — Ha teljesíti a március 26-án írott levelünkben foglaltakat, s az adaptáláshoz biztosít társadalmi erőt, jövőre áll a művelődési ház. Ha nem, vagy ha csak késve: a kivitelező könnyén elvállalhat más munkát, s akkor másik kivitelezőt kereshetünk. Ta- lálunk-e vajon ezidén a feladatokkal nagyonis ellátott építőiparban?... — b. z. — Idén először: Szegedi Nyári Egyetem pedagógiai programmal Augusztus 1-től 12-ig, a Szabadtéri Játékok idején a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat első ízben rendezi meg a Szegedi Nyári Egyetemet pedagógiai programmal. A rendező bizottság kidolgozta a programot, amelyben szakmai előadások, korreferátu- tumok, ismeretterjesztő előadások és kiállítás szerepel. A Szegedi Nyári Egyetemre március 15-től folynak a jelentkezések. A jelentkezési lapokat — kapható az Idegenforgalmi Hivatalban — Szeged, Kárász utca 11. címre kell elküldeni. PINTER -SZABÓ Hangverseny a magyar-csehszlovák barátság tiszteletére A Nógrád megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya, valamint a Salgótarjáni Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a magyarcsehszlovák barátsági együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 15. évfordulója alkalmából április 22-én, szerdán este 7 órai kezdettel hangversenyt rendez a salgótarjáni József Attila művelődési otthonban. A két nép baráti kapcsolatai jegyében rendezendő hangversenyt dr. Homoki Lászlóné, a városi tanács vb. elnökhelyettese nyitja meg, a műsorban Boda Eszter hegedű- és Mátyás Margit zongoraművész működik közre. BEFEJEZTÉK . a „Nápoly négy napja” szinkronizálását ÍRÓK ÉS EMLÉKEK Egy vonás a JCrúdy-poitréhoz A Pannónia Filmstúdió műtermeiben befejezték a „Nápoly négy napja” című olasz film szinkronizálását. A nápolyi felkelésről szóló film szinkronizálásában több mint 150 magyar színész vett részt. Befejezés előtt áll Kenneth Connor angol komikus „Majdnem baleset” című vígjátékénak magyarra fordítása. Angol vígjáték „A törvény balkeze” című történet is, magyarul beszélő változatban mutatják be a„Don Carlos” című osztrák filmet is. a „Most és halálom óráján” című alkotást szinkronizálják még a Pannónia stúdióban. KÜLÖH&S l/AMf/Ar — Hiszen még csak most került ki az egyetemről. .. majd harminc év múlva esetleg elmondhatja magáról, hogy néhány embert közelebbről megismert, de teljes barátsággal akkor sem állíthatja, hogy mindenkit ismert a környezetében. Nincs két egyforma ember, legfeljebb az egy-egy típusba tartozók néhány vonása lehet azonos. Le hány vonás jellemzi az embert, az egy embert? Hiszen még a festő is ezer- és ezer ecsetvonást húz, amíg megmintáz valakit. Pedig mindössze csak a képét s néhány alapvető tulajdonságát kell a vászonra vinnie. Hol van még akkor az ember gyermekkora, ifjúsága. első házas évei, a munkája, a szórakozása, az érzelmi világa, egyszóval egész bensője? — Milyen pompásan le51. vezette... Én azért mégis állítom, hogy megismertem Tibort. Tudom, hogy még nem teljesen, de meg fogom ismerni... De menjünk is vissza az asztalhoz, mert már egészen szomorú. . > — Ahogy parancsolja, Éva! — mondta Pálos, és visszavezette a lányt Síposhoz. Egy fél konyakot a kezében egyesúlyozva Liszkai is odament hozzájuk. Évát csak most öntötte el a forróság. Milyen különös dolgokat mondott neki ez a kedves tanárember. Persze nincs igaza, nyilván az ő fiatal éveiben más morálra tanították az embereket. Mi oka lehetne, Ferenczi Éva mérnöknek, hogy ne higgyen ebben az emberben? A szerelemben persze vigyázni kell, mert a férfiak gyakran törnek könnyű sikerekre. De TiMég 1939-ben volt... A Fészekben a Nyírségről beszélgettek, Móricz Zsigmond aranysárga, sívó akácos homokjáról, ahol a legnagyobb téli zúzmarák és a legszebb virágos fehér május terem. Az ötödik mondatnál már Krúdynál tartott az emlékezés és Hu- nyady Sándor szokása szerint a még égő szivarról rágyújtva az újra, betette a garast és mindig fátyolozott, rekedtes hangján beszélni kezdett elvarázsolt világok Szánbádjáról. Kedves, derűs, jellemző történeteket buggyantott fel az emlékezés: — Erről jut eszembe — kezdte —, hogy valaha régen, együtt mentünk ki Krúdy Gyulával Megy erre, a lóversenyre. Nagy művésze volt a kényelemnek, hogy elkerüljük a tolongást, még délben kimentünk s ott ebédeltünk a versenytér vendéglőjében. TIZENÖTÉVES CECH Feltűnt, hogy a pincér, aki kiszolgált bennünket, Tavaszi pillanatkép mi: bor nem ilyen. Szegény néha olyan szomorú. Másszor meg úgy örül, mint egy gyerek. Mennyivel más az idősebb korosztály, mint a mai fiatalok . ö, aki eddig csak egyszer volt szerelmes, de akkor olyan nagyot csalódott, hogy után- na csupán a tanulás, a mozgalmi munka érdekelte... Most viszont egyszerűen kívánja a fiú közelségét .. . — Min gondolkodik a kislány? — zavarta meg ábrándozásában Sipos, s megfogta a leány kezét. Éva ránézett. — Ó semmi, semmi. . A zenét hallgattam... — válaszolta zavartan. Liszkai is észrevette a leány zavarát. Koccintottak és ittak. — Az előbb már úgy éreztem, hogy megfordul körülöttem a terem, any(Foto: Koppány) nyira be voltam csípve — mondta Liszkai, fiús, fecsegéssel. — Ha a tanár elvtárs nem visz ki a levegőre, biztos, hogy bekövetkezik a baj... Nem vagyok hozzászokva... — Pedig ilyen korban kell edzenie magát az embernek — biztatta az egyetemistát Sipos. — Jobban mennek a vizsgák — tette hozzá nevetve. A táncparketten már egyre kevesebben járták. Jó néhányan felmentek a szobájukba. Síposnak és Évának azonban nem volt kedve elmozdulni az asztaltól. Fogták egymás kezét és hallgattak. Liszkai érezte, hogy fölösleges harmadik, ezért felállt, s elment a bárpulthoz. Az ismerkedési est a késő éjszakába nyúlt. A hegyek mögül előkandikáló kora reggeli nap már kint találta Pálost a szabadban. A szálló mögötti kis réten, egy kerti pádon ült, és valamit erősen figyelt. Mindössze száz méterje lehetett a tó partjától, de a vizet nem láthatta, mert eltakarták a gondozatlan vaolyan buzgalommal sürgőit forgott körülöttünk, olyan rajongással nézett Krúdyra, hogy elkezdtem gyanakodni, van közöttük valami régi, különös kapcsolat. Talán egy régi nagy mulatság emléke. A pincér fürge öreg ember volt, himlős, a balszeme kancsított, de barátságos, kedves, meleg, jókedvű lélek ült az arcán. Krúdy laposakat pislantott rá, a levestől a pörköltig, végre a körözött liptóinál megkérdezte: — Mondja csak fiam, nem találkoztunk mi már valahol? Az öreg pincér megállott az asztalnál, sugárzott az arca. — De igen, nagyságos úr, egyetlen egyszer. Egy éjszaka. Tizenöt évvel ezelőtt, Nagykállóban. — Kezdek már emlékezni — dörmögte Krúdy mély gordonkahangján. — Mondja csak fiam, nem maradtam én akkor adós magának? — Igenis, nagyságos uram. Fel tetszett íratni a számlát, aztán el tetszett utazni másnap. Krúdy megdörzsölte a homlokát, mintha vissza akarna emlékezni rá, hogy mit fogyasztott tizenöt évvel ezelőtt a káliói étteremben. És vissza is emlékezett. Elkezdte csöndesen bemondani a cehhet: — Várjon csak': volt két kemény tojásom, egy skatulya zsardíniám. Egy üveg söröm ... na mi még, mert valamim még volt, úgy emlékszem. — Egy koronát tetszett adni a cigánynak. Krúdy bólintott, oldalt billent ezüst fejével: — Jól van fiam, adja csak össze. — Már meg is van, nagyságos uram — mondta ragyogva a pincér, azzal belső zsebéből kivette nagy, dúl nőtt rózsabokrok. Lábait keresztbe rakta, nyitott könyv hevert mellette — egyszóval tökéletes képét adta a kora reggel ébredő, álmatlansága miatt unatkozó öregúrnak. Any- nyira elmerülten figyelt, hogy észre sem vette, amint a nyelvével szájába húzta bajuszát.. . Nem volt szándékában ilyen kora reggel kiülni a kertbe, a hallba akart menni, de a folyosón, a lépcsőház kanyarulatában egy alakot látott elsuhanni. Csak a hátát és a kezébe tartott holmikat látta. Nem tudta megítélni, ki lehet az. Utánna sietett. De a hallban már ott ültek a juhászok, akik — szinte érthetetlen módon — kora reggeltől késő estig ott pipázgattak. Megállították Pálost, és gyufát kértek tőle, mert a büfé még nem nyitott ki. Ezzel időt vesztett és mire kiért a hátsó ajtón a parkba, már nem látta a fürdőruhás embert. Lassan már egy órája, hogy itt ül, a kerti pádon. Csend honol még a völgyben, nem veri fel a szokásos reggeli zaj, a tejesautó, a kenyeres, a konyhai személyzet... dölytatjuk.) fekete pincér-tárcáját, kotorászott benne egy kicsit, aztán egy időtől sárgult, régi számolócédulát tett az asztalra. Rajta volt tételenként a káliói céh, a végösszeg, keresztbeírva az egészen Krúdy neve, mint az adós elismerése. Eltette a pincér a számolócédulát és őrizte tizenöt éven át, mint egy hajfürtöt, vagy szerelmes levelet. Mert ebben a dologban nem a hitelezői konokság nyilvánult meg, hanem az emberi érzés. A pincér megszerette az első percben Krúdyt. Olyan megmagyarázhatatlan érzés ez, mint a szerelem. A pincér vagy szívébe fogadja a vendéget, vagy elutasítja. Az egyiknek odaadná hitelbe a kabátját, a másiknak nem ír föl egy kapucinert sem. És milyen nagy dolgot árult el ez az ereklyeként őrzött számolócédula. Szinte többet ér, mint egy középfajtájú bronzszobor egy kisebb téren. Micsoda személyes varázsa lehetett Krúdy Gyulának, hogy a cédulát, amin rajta volt a neve, nem dobta el a pincér tizenöt éven keresztül, hanem a tárcájában hordta kedves emléknek. AUTOGRAM É£ KABALA A számlán 3 korona 50 fillér volt. Krúdy letette az ötpengőst a kenyérmorzsái abroszra. A pincér meghatott tréfával szabadkozott, hogy azóta drágább lett az autogram, öt pengőért nem adja oda. — Tartsa meg a pénzt is, a cédulát is — mondta Krúdy. A pincér nem nyúlt a pénzhez. A kabalára hivatkozott, hogy játék előtt nem jó fizetni. Krúdy mutatóujjával felé tolta az ezüstöt — Tegye el öreg. Ha letörök, visszakérem kölcsön az utolsó futam után. Az öreg végre eltette a pénzt és el döcögött ferde- sarkú szomorú pincércipőjében. ELTÖRT SORSÚAK BARÁTJA Ktúdy utána nézett és csendesen magyarázni kezdte a pincérsorsot. Melyikből lesz vendéglős, melyik csúszik le, hogy szivaros „gyerek” legyen belőle 70 éves korában, amikor mái nem tudja cipelni a sok tányért. A keményebb boldogul, a lágyabb alulmarad. — Ez nagyon puhaleiké lehet, szegény boldogtalaf — dörmögte. — Milyen nehezen fogadta el a pénzt El kell pusztulni az ilyennek. De ennek az öregnél én kezembe veszem a dolgát. Ebből én kocsmáros- csinálok, valahol Budán Elég ennek egy egészen kicsi üzlet, ahol nincs más csak bor, a vendégnek ma gának kell hozni a kol bászt, meg a kenyeret. — Azt hiszem meg i tette — fejezte be Hunyadj újra rágyújtva. — Soí ilyen eltört sorsú barátji volt Krúdy Gyulának. Kiss István
