Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-08 / 48. szám
A háború nem szolgálhatja a szocializmus győzelmét M« A. Szuszlov előadói beszéde az SZKP Központi Bizottságának plénumán Ezután Szuszlov arról beszélt, hogy a kínai vezetők nem elégednek meg azzal, hogy ők maguk negatív álláspontra helyezkednek a nemzetközi politika oly létfontosságú kérdéseiben, mint a leszerelés, a termonukleáris kísérletek megszüntetése, a nemzetközi feszültség enyhítése, de azzal is ) próbálkoznak, hogy megbénítsák a világ- háborús veszedelem ellen küzdő többi szocialista ország erőfeszítéseit. Példaként hozta fel, hogy a Kfrib-tengeri válság idején a KKP vezetősége semmit sem tett azért, hogy hozzájáruljon a háborús konfliktus elhárítá- sánoz és tevékenyen segítse a forradalmi Kubát. A kínai vezetők a maguk számára igyekeztek hasznot húzni a Karib-tengeri térségben támadt válságból. Hiszen tény az, hogy a kínai kormány éppen a válság kellős közepén fokozta a kínai-indiai határon támadt fegyveres konfliktust s ezzel csak súlyosbították az amúgy is bonyolult és veszélyes világhelyzetet. A kínai vezetőség engedte, hogy nagyon megromol- jék a viszony Indiával, amely — mint ismeretes — nem vesz részt katonai csoportosulásokban. Ugyanakkor lényegileg tömböt alakított Pakisztánnal, a SEATO és CENTO katonai szövetségek tagjával, holott ezek a szövetségek Ázsia népeinek békéjét és biztonságát fenyegetik... kérdezzük: hogyan lehet sarat dobálni a szocialista országokra, a kommunista pártokra és ugyanakkor az egész világ előtt hízelegve hajbókolni a pakisztáni reakciós rendszer előtt?” — Jelentette ki Szuszlov, majd rámutatott, hogy amikor a kínai vezetők 1963. júliusában hisztérikusan támadták az atdmcsend egyezményt s így egy társaságba keveredtek az imperializmus legagresszi- vebb köreivel még inkább leleplezték magukat, mint a békéért, a különböző rendszerű államok békés együttéléséért folyó küzdelem ellenfeleit. A kínai vezetők ezután megértették, hogy elvetették a súlykot s az utóbbi időben Pekingből hirtelen- váratlan „békeszerető” nyilatkozatok áradata zú- 'dult. Sajnos minden jel arra mutat, hogy Peking _céljai és , szándékai nem változtak „Békeszeretetük” nem más, mint a világközvélemény által visszautasított és elitéit valódi nézeteik képmutató leplezése. A KKP vezetőségének nyilvánvalóan kalandor álláspontja megmutatkozik az atomfegyver kérdésében elfoglalt álláspontjában — mondotta a továbbiakban Szuszlov elvtárs —. Ismeretes, hogy a KNK vezetői kitartóan követelték: a Szovjetunió adjon nekik atombombát. Kifejezésre j uttatták rendkívüli sértődöttségüket, hogy hazánk nem adja át nekik az atomfegyver mintapéldányait. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány már megmagyarázta, miért 2. NÓGRÁD 1964. apnlis 8. szerda nem tartja célszerűnek, hogy segítséget nyújtson Kínának az atomfegyver előállításihoz. Ezután Szuszlov kifejtette, hogy ez visszahatást váltott volna ki a nemzetközi helyzetben. „A Szovjetunió atomfegyvere szilárd biztosítéka nemcsak hazánk, hanem az egész szocialista tábor s így Kína védelmének is. Ezt a KNK vezetői is jól tudják- Ennek ellenére mindenáron igyekeztek atomfegyverhez jutni.” Csen -Ji, a KKP PB. tagja és a kínai kormány h. miniszterelnöke arról szólva, Kína mindenáron elkészíti atomfegyverét, kijelentette: Kína a legtökéletesebb fegyvereket fogja előállítani akkor is, ha nadrág nélkül marad... így hát kiderült, hogy az atomfegyver, amelyet a kínai vezetők „papírtigrisnek” neveznek: hőn óhajtott céljaik közé tartozik. A szocialista országoknak a kapitalista államokkal fenntartott kapcsolatairól szólva Szuszlov rámutatott arra a szakadékra, mely a kínai vezetők szavai és tettei között van. A Szovjetunió és a többi szocialista ország törekvése a gazdasági és más kapcsolatok rendezésére a kapitalista államokkal, köztük az USA-val, köztudomásúan élesen negatív visszahatást keltett Pekingben. a kínai vezetők jobb ügyhöz méltó kitartással igyekeznek megakadályozni a szovjetamerikai viszony javulását s úgy állítják be, mint „összeesküvést az imperialistákkal”. A KNK kormánya ugyanakkor lázas igyekezettel próbál kapcsolatot teremteni Angliával, Franciaországgal, Japánnal Nyugat- Németországgal és Olaszor- országgal. Ez normális dolog, amely szervesen hozzátartozik á békés együttélés politikájához. A lényeg azonban az, hogy a kínai vézetők úgy vélik: amikor ők ilyen tevékenységet folytatnánk, az az igazi „forradalmárok” politikája. Ha más szocialista országok teszik ugyanazt, akkor az állítólag „revizi- onizmus” és „árulás”. „De menthetetlenül kudarcot vallanak a békés külpolitikánk megrágal- mazására irányuló kísérletek. Pártunk tovább küzd a termonukleáris háború elhárításáért s kitartóan igyekszik megvalósítani a különböző társadalmi rendA kínai vezetők céljaikra nagy mértékben fel akarják használni a nemzeti felszabadító mozgalmat A világ kommunista pártjai, amelyek nemzetközi értekezleteken általánosították az antiimperi- alista mozgalom óriási tapasztalatait, pontos akció- programot terjesztettek elő az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai népek harcának továbbfejlesztésére, végérvényesen nemzeti és társadalmi felszabadulásukra. A kínai vezetők e marxista—leninista programmal szemibehelyezték a maguk Sajátos irányvonalát, és olyan célokat igyekeznek ráerőszakolni a nemzeti szerű országok békés együttélésének lenini politikáját. „Mi tudjuk”, hogy a béke a szocializmus szövetségese. A békés együttélés kedvező hatással van a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődésére, a tőkés országok munkás- osztályának forradalmi harcára is. Annak tagadása, hagy a legszorosabb kapcsolat van a békéért folytatott harc és a szocializmusért folytatott harc között, elárulja: a pekingi vezetők lényegében véve nem bíznak a néptömegek erejében. -Lemondtak arról a lenini tanításról, amely szerint a szocialista forradalom néptömegek harcának eredménye; a kínai vezetők kizárólag a fegyveres felkelést tartják célravezetőnek mindenütt és minden körülmények között, tekintet nélkül a tömegek hangulatára, forradalmi készségére, a belső és külső helyzetre. Ennek az irányvonalnak rendkívül káros volta abban rejlik, hogy a tömegek körében végzett aprólékos és türelmes munkát, a szocialista forradalomhoz szükséges objektív és szubjektív körülmények megértésének számbavételét forradalmi frázissal, vagy pedig — ami még rosszabb — a néptől elszakadt maroknyi ember- csoport kalandor vállalkozásaival cseréli fel. Bárhogy igyekeznek is a KKP vezetői az ellenkezőjét bizonyítani, /a kommunista mozgalomban fellángolt a vita egyik legélesebb pontja nem az a dilemma hogy „vigyüik-e a forradalmat, vagy sem” hanem az a kérdés, hogy „milyen úton vigyük a forradalmat.” Más szóval a kínai vezetők megfeledkeztek a marxista-leninista tanításnak arról a tételéről, hogy a forradalmat nem lehet meggyorsítani, vagy megrendelésre csinálni, a forradalomnak nem lehet kívülről lökést adni. Minden országban a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg a szocializmusba való átmenet békés, vagy nem békés módszerének lehetőségét. Pártunk mindenkor megingat- hatatlanúl követte a proletár internacionalizmus álláspontját. Ezt az utat Lenin jelölte ki és mi megmásít- hatatlanúl követjük — mondotta Szuszlov elvtárs. felszabadító mozgalomra, amelyek veszélyes útra taszítják ezt a mozgalmat, veszélybe sodorhatják Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek vívmányait. A kínai vezetőkre mindenekelőtt az jellemző, hogy teljesen figyelmen kívül hagyják a feltételeket az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országokat jellemző óriási változatosságát. Ismeretes, hogy ezek az országok a társadalmi gazdasági és politikai fejlődés különböző fokain állnak. Van egy álíamcsoport, amely már a szocializmus útjára lépett. Van egy államcsoport, amely , kivívta a politikai függetlenséget és hozzákezdett a radikáA KKP vezetőinek irányvonala lis társadalmi átalakításhoz. Van egy államcsoport, ahol hatalomra került a nemzeti burzsoázia, amely általában és egészében an- tiimperialista álláspontot képvisel. Vannak országok, amelyek bár formálisan megkapták a politikai függetlenséget, de bábrendszerek hatalomra jutása, vagy imperialista tömbökben -való részvételük folytán ténylegesen nem váltak önállóakká. Végül vannak olyan országok, ahol még fennáll a gyarmati rendszer és ahol a népek hősi harcot vívnak felszabadulásukért. A marxisták—leninisták számára világos, hogy minden egyes államcsoport népei előtt különböző feladatok állnak. A kínai vezetők azonban a kommunista pártokra, minden haladó erőre egységes, sablonos harci sémákat és módszereket akarnak rákényszeríteni. A KKP képviselői a felszabadult országok kommunista pártjainak küldöttségeivel folytatott beszélgetéseikben a nemzetközi értekezleteken elhangzó beszédeikben semmi másról nem beszélnek, csupán arról, hogy ezekben az országokban ki kell bontakoztatni a fegyveres harcot. így például Liu Ning-ji, á Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, a Békevilágtanács stockholmi ülésszakán ' azt állította, hogy „az elnyomott nemzetek végleges felszabadulásának eléréséhez vezető út — a fegyveres harc útja.” A kínai vezetőknek a mindenütt megvalósítandó fegyveres harcra vonatkozó „balos” céljai csupán arra irányuló kísérletek, hogy a kalandok útjára sodorják a felszabadult államokban a kommunistákat és a demokratikus erőket. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik vakon követik az ilyenfajta célokat, nem számolnak a reális viszonyokkal, elszigetelésre Ítélik önmagukat, értelemet- len áldozatokat hoznak, és nemcsak hogy nem segítik hazájukban a társadalmi haladást, hanem fékezik azt. A kínai vezetők a felszabadult országok történelmi fejlődési távlatainak kérdésben szembehelyezkednek a kommunista mozgalom fontos tételeivel, például azzal a lenini tézissel, amely szerint lehetséges a felszabadult országok nem kapitalista fejlődése. A nem kapitalista út eszméje mindinkább hódít Ázsia, Afrika és Latin- Amerika népeinek körében, több ország népeinek számára pedig a gyakorlati cselekvés jelszava lett. S ez a szocializmus óriási győzelme. A KKP vezetősége azonban nemcsak rágalmakat szór. Állami vonalon és a különböző nemzetközi demokratikus szervezetek vonalán tett lépései elárulják, hogy az antiimperia- lista erők egységének megszilárdítása helyett minden erejéből a Szovjetunió és más szocialista országok ellen harcol. Ennek megfelelően viselkedtek a Kínai Népköztársaság küldöttei például Moshiban, az afroázsiai szolidaritási értekezleten » A KKP vezetői az utóbbi időben gyakorlatilag is hozzáláttak, hogy külön szervezeteket (szakszervezeti, újságírói-, Írói-, diák-, sport- stb szervezeteket) hozzanak létre az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai országok számára. Ezeket a szervezeteket szembe akarják állítani a Szakszervezeti Világszövetséggel és más nemzetközi egyesülésekkel. A kínai teoretikusok megmásítják a minden ország és földrész antiimpe- rialista erőinek egyesítését felvető lenini eszmét, amelyet a „Világ proletárjai és elnyomott népei egyesüljetek!” jelszó fejez ki, s arra szólítják fel Kelet népeit,, hogy különüljenek el — nemzeti, sőt faji alapon. A keleti szél valamiféle mágikus erejét hirdető jelszavuk célja nyilvánvalóan a nacionalista, sőt a faji szenvedélyek felszítása a kolonializ- mus ellen harcoló népek körében. A nemzeti felszabadító mozgalomnak napjainkban elért hatalmas sikerei azoknak a szoros kapcsolatoknak köszönhetők, amelyek e mozgalmat a Szovjetunió és a többi szocialista ország népeihez, a nemzetközi 1 munkásosztály forradalmi mozgalmához fűzik. A Szovjetunió Kommunista Pártja, minden marxista—leninista párt véleménye szerint, a nemzeti felszabadító mozgalom korunk legfontosabb forradalmi erői közé tartozik és történelmi jelentőségű segítséget nyújt az imperializmus ellen, a békéért és a szocializmusért folytatott harcban. Mit jelent ma kőnkre-, tan az, hogy a szocialista országok támogatják a nemzeti felszabadító mozgalmat? A szocialista államok internacionalista kötelessége keresztezni az imperialisták azon próbálkozásait, amelyekkel a felszabadult országokban vissza akarják állítani a gyarmati rendszert, és meg akarják akadályozni, hogy a gyarmati iga lerázása után a népek- megvalósíthassák nemzeti A szovjet-kínai Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány mindig nagy jelentőséget tulajdonított a Kínai Népköztársasággal való barátság és együttműködés fejlesztésének. Pártunknak a KKP-vel és a kínai néppel fennálló kapcsolata a szó legteljesebb értelmében önzetlen és internacionalista. Hosszú éveken át segítettük a kínai dolgozókat, kommunista élcsapatukat a függetlenségért, a szocialista forradalom győzelméért vívott harcban. A Szovjetunió segített a Kínai Népköztársaságnak rövid idő alatt felépíteni több. mint kétszáz nagy ipari vállalatot, gyáregységet és objektumot, amelyek a legmodernebb berendezéssel vannak ellátva. A Szovjetunió segítségével a Kínai Népköztársaságban kialakultak egész iparágak, amelyek azelőtt ismeretlenek voltak Kínában. A Szovjetunió segítségével felépített és újjáépített vállalatok teszik lehetővé Kínának azt, hogy vágyaikat. Minden ilyen esetben a szocialista államok közvetlen kötelessége, hogy politikai és diplomáciai támogatást nyújtsanak ezeknek az országoknak, amikor pedig szükséges, a szocialista világrendszer teljes erejére támaszkodva megfékezzék az imperialista agresszoro- kat. Most, amikor a gazdasági önállóság kivívása, az előretörés a társadalmi haladás útján lett a felsza- . badult országok imperialistaellenes harcának fő irányává, különös jelentőségre tesz szert az a tény, hogy _ a szocialista államok bővítik a gazdasági együttműködést ezekkel az országokkal, testvéri gazdasági segítséget nyújtanak nekik. A kínai vezetők azonban megpróbálják ' elhitetni Ázsia, Afrika és Latin- Amerika országainak népeivel, hogy a szocialista országok törekvése a békés gazdasági versengésre, ellentmond az ő érdekeiknek: minden módon igyekeznek befeketíteni azt a gazdasági segítséget, amelyet a Szovjetunió és a többi szocialista állam nyújt a gazdaságilag elmaradott országoknak, igyekeznek bizamatlanságot kelteni e segítség céljait illetően. A felszabadult országok népei azonban már sok politikai tapasztalatra tettek szert, és el tudnak már igazodni abban, hogy a valóságban mit akarnak, hová céloznak a kinai vezetők, s ezért elvetik azt a politikát, amellyel a kínai vezetők önző terveiknek akarják alárendelni őket. A szovjet emberek meg vannak győződve arról, hogy Ázsia, Afrika és La- tin-Amerika népei, amelyek jól ismerik a szovjet segítség reális tényeit, maguk vonják le a következtetést, hogy mennyit érnek a kinai vezetők rágalmazó koholmányai. Ezt annál könnyebben megtehetik, mert szembe állíthatják a Szovjetunió reális cselekedeteit a kinai vezetőknek az utóbbi években tett lépéseivel. kapcsolatokról évente 8,7 millió tonna öntött vasat. 8,4 millió tonna acélt, 32,2 millió tonna szenet és palát termeljen. A szovjet közreműködéssel létesített vállalatok adják az egész óntermelés 70 százalékát, a szintetikus gumi 100 százalékát, a villamos energia 25—30 százalékát, a teherautók és traktorok 80 százalékát. A Szovjetunió műszaki segítségévéi épített és védelmi célokra termelő vállalatok jelentik Kína honvédelmi iparának alapját Az 1950-től 1960-ig terjedő időszakban több mint tízezer szovjet szakember járt különböző időre szóló kiküldetésben a Kínai Népköztársaságban. 1951 és 1962 között a Szovjetunióban tanult, végzett tudományos felkészülést, szerzett szakmai gyakorlatot mintegy tízezer kínai mérnök. technikus és szakmunkás, továbbá mintegy ezer tudós. Ez idő alatt több mint tizenegyezer diák és aspiráns fejezte be tanulmányait szovjet felsőoktatási tanintézetekben.
