Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)

1964-04-29 / 66. szám

i NOG R 4 D 1964, április 29. szerda i i i A családi és társadalmi ünnepek megyei operatív bizottságának ülése Különös iskolások „QlxujyjntcLniák köHíjrejísziisn ” Nem csipkelődésként tet­te a krónikás idézőjelbe a ! kortörténeti esemény cí­mét. Mintegy 400 nagyma­ma tanácskozott csupán Pesten, a nőtanács égisze alatt. De semmi túlzás nem • lenne abban, ha azt mon­danánk „a szivek kongresz- szusa” volt ez a tanácsko­zás. Valami, amiben az öröm Halk derűje a szem „gyanús” vizeivel vegyült — mosolyogni és könnyez­ni kívánkozott a lélek. Soha, semmikor sem áradt ily bensőségesen és intéz­ményesen a megbecsülés ama drága lények felé, (kiknek oly mostoha volt a sorsuk egykor. Mihelyt a kegyetlen évek elszálltak, ok „fölöslegessé" váltak, mert a nagyon, de nagyon szűkös családi jövedelem kiadásai oldalán csupán egy „enni kérő szájat” je­lentettek. Egy egész világ­nak kellett megváltoznia ahhoz, hogy zömében, óriá- ií többségében, ne ilyen egyen többé a „nagyma- ni” sorsa. Űk maguk) mondották el, nily rettenetes körülmé­nyek közt nevelték fel haj­tanán a gyermekeiket, ök naguk állapították meg, mennyire megváltozott a lolgozó fiatal házaspárok Hete. Ök pedig, szinte negfiatalodva, segítenek: levelik az unokát, vezetik i háztartást, sok családban ehetővé teszik, hogy az if- abbaknak több idejük jus- .on a művelődésre és a szá­nkózásra. Nem túlzás azt nondani, joggal övezi te­lát őket a kisebb-nagyobb :özösségek elismerése és ■ zeretete. Tanácskoztak. Felüdül- ek. És valamennyien a mellükön ragyogó láthatat­Salgótarjánban nemrégi­ben megalakult a családi és társadalmi ünnepek megyei operatív bizottsága, amely 28-án a Népmű­velési Tanácsadó helyisé­gében tárgyalta meg ez- évi részletes programját. Az operatív bizottságban és a munkaterv összeállítá­sában részt vettek a kü­lönböző tá"sadalmi szer­Kedves vendégei voltak a Salgótarjáni József Attila Művelődési Otthon kereté­ben működő ifjúsági klub­nak, valamint a Salgótar­jáni Madách gimnázium­nak. A diákkapcsolatok erősítését szolgáló kezde­ményezés keretében a bu­dapesti Madách gimnázium irodalmi színpada látoga­tott el a salgótarjáni kö­vezetek, a szakszervezet, a KISZ, a Népművelési Ta­nácsadó valamint a taná­csi szakigazgatási szervek. Az operatív bizottság fela­datául tűzte a szocialista formájú és tartalmú csalá­di és társadalmi ünnepek iránti igény megyei felmé­rését, az igények kielégíté­sének további javítását. zépiskolás fiatalokhoz is­merkedésre. A budapesti vendégek a hangulatos dél­utánon ízelítőt adtak igé­nyes műsorukból. A pestiek látogatásának viszonzásaként április 30- án a salgótarjáni gimnázi­um és a művelődési otthon irodalmi színpada látogat Budapestre. A TANÍTÓ nevét, na­gyon kérte, ne Írjam meg vagy négy hónappal ezelőtt került a szanatóriumba. Egészséges külsejű ember volt, de összeros'kadt ami­kor megtudta, hogy meg­betegedett a tüdeje. Hail- gatott orvosára; szedte a gyógyszert, pihent is amennyit kellett de nagyon szótlanul, keserves arccal viselte el a csapást. Nem bánta, hogy szobatársai mogorvának tarják, alig váltott szót valakivel. Azért, az egyik este ki­robbant belőle. Csak úgy maga elé mormolta: — Pont félbetört az évem. Nem tudtam levizs­gáztatni a gyerekeket. Aztán, kis tépelődés után — Először szerveztem a faluban esti iskolát. S most abba kellett hagyni. Kis csend után az ablak melletti ágyról válasz jött: — Én is most iratkoztam a hetedikbe. Tanulni akar­tam. Másként nem lehet­nék gépkezelő. A szénfal melé pedig nem mehetek többé. Talán csak két percig tartott a csend. Aztán a tanító az ablak felé for­dult: — Könyve van? — Nincs, nem hoztam el. Minek? Ide? — Ide hát! — Nem hoztam el — ismételte makacsul. — Most már semmi kedvem!, — Pedig éppen most kell No várjon csak — kön­töst kapott magára, pa­pucsba bújt, s ment az igazgatóhoz, dr. Bogdándy Emilhez. Nyersen, belső iz­galom fütötte hangon ha­darta: — Itt az egyik ember tanulni szeretne. Könyv­re van szüségünk. Hete­dikesre! Én segítenék neki. Másnap Chikány Mihály, a főkönyvelő éppen Gyar­maton járt. Betért az Iró- szerboltba is. Nem egy könyvért! Tizenháromért. A százhúsz szanatóriumi beutaltból ennyinek hiány­zott a hetedikje, nyolcadik­ja. És a tanító, aki szobá- ról-szobára járt az előző este, felcsillantotta bennük a kedvet. Ráérnek úgyis. Tanulni fognak. Két csoportban kezdő­dött a munka. Külön a hetedikesek, más időben a nyolcadikosok. A délelőtti pihenő alatt tanultak, dél­után, meg este, új anyagot vettek. A tanító kiszínese­dett arccal magyarázott ne­kik. NÓGRÁDGÁRDONY- BAN hamar szétfutott a hír. Az iskola tantestülete lelkesen sietett segítségük­re. Szemléltető eszközöket, hiányzó tanszereket vittek, szaktanárok jártak be az órákra. Mire a vizsga nap­ja eljött, már az egész sza­natóriumra átragadt az iz­galom. Meg az öröm, a munka jóleső öröme. A vizsgán a járási ta­nács tanulmányi felügyelő­je elnökölt. A kérdező ta­nárok a gárdonyi pedagó­gusok voltak. Tanítónk pe- < dig a hátsó padban izgult tanítványaiért. Különösen a számtanból remelkeltek. A nyelvtan egy kissé dö- ' cögött. De senki nem bu­kott meg. Az ajtó előtt drukkoló szobatársak szin- : te kitépték kezükből a bi­zonyítványt, mikor végez­tek. Ezalatt az igazgatói iro­dában komoly tervek szö­vődtek. A véletlenül ki- pattant szikra lángra gyúj­tott mindenkit. Folytatni tovább, új utakat keresve. Mindenki ezt gondolta, — Én szeretnék tovább tanulni. Szőlészeti iskolára mennék — tervezgette mindjárt a vizsga után V. J. — Nekem is, három gyermekem van. Nehéz munkát nem végezhetek, de nem mindegy, hogy ho­vá kerülök — tépelődött Cs. F. — Nyolc általános nélkül pedig mire megy az ember? Folytatni fogom én is, — határozta el ma­gát. A szanatórium vezetői utánajártak. Lehetne ott benn a szép nagy parkban kertészeti iskolát nyitni. A jól fizető műszerész kikép­zésre is gondoltak. Csak szakember kell. A tiszte- letdíj keretből fizetni tud­nának érte. Tárgyaltak a Kerámia gyár budapesti főigazgatóságával. Húsz­harminc ember kap ott is munkát bedolgozásra. Mű­helyt is nyitnak, azoknak akik megszerzik a szak­munkás vizsgát. így bonto­gatták szirmaikat a ter­vek, nyíltak eleven virág­gá az elképzelések. A NÓGRÁDGARDONYI szanatórium betegei lassan megtalálják a helyüket. Még nyomasztó a súlyos betegség érzése. De már nem párosul a sötét kHá- tástalansággal. U jlaky Mária Négy nagydíj és 27 kategória Befejeződött a 3. budapesti műszaki-tudományos filmfesztivál Salgótarjáni és budapesti gimnazisták kulturális kapcsolata an kitüntetéssel távoztak — > a nagymamái szeretet jyémánt-csillagával.., A kisteleki bányaüzem munkásszállójában gyakori az ilyen meghitt csendélet munka után. Előkerül a sakk és az újság. Felvételünk a szálló 7-es szobájában készült. Szombaton délelőtt az Építők Rózsa Ferenc mű­velődési házában befejező­Pintér - szab ó ; ^ KÜLdMÖS VAfiMIAT — Mi a feladatom? — kérdezte a szakaszvezetö, miután zubbonya űjjával végigtörölte a száját. — Elfogom mondani. Előbb arról számoljon be, hogy közvetlen összekötte­tésben Van-e a B. 26-ossal? — Telefonon érintke­zünk. Levelet kaptam tőle annak idején, amelyben közölte a telefonbeszélge­tés módját, s azt is, hogy milyen szavakat fogunk használni bizonyos fogal­mak jelölésére. — Tudja, ki a B. 26-os? — faggatta Sípos a sza­kaszvezetőt. — Nem tudom. — Na mondja csak meg nyugodtan ... Nekem aztán igazán megmondhatja — mondta ártatlan képpel Si­pos. — Mondom hogy nem tudom! — J6, Jő." De mi W. együtt fogunk dolgozni ... — próbálta mindenképpen kiszedni az ügynök a nála tizenöt-tizenhat évvel idő­sebb emberből a titkot... Sipos tudta ki volt a B. 26-os azelőtt, s most sem azért faggatta a szakaszve­zetőt, mert olyan kíváncsi volt a titkzatos főnök sze­mélyére, hanem csupán próbára akarta tenni ezt az embert. Ha elárulja kit takar a B. 26-os fedőnév, akkor nagyon kell vigyáz­nia, nem bízhat a szakasz­vezetőben. Ha . viszont még a faggatásra sem haj­landó beszélni, akkor sza­badabban megnyilatkozhat előtte ... Bár lehetséges, hogy csakugyan nem tudja. Ügyes ember ez a ... — Mióta teljesít szolgá­latot? . — Ez ugyan nem fontos, de válaszolhatok rá — mondta a szakaszvezető, s hátracsapta ■ kissé őszülő fejét. — 1948 óta. — Azelőtt, negyvenöt előtt? — Katona voltam. Sipos tudta, hogy a sza­kaszvezető megjárta a frontot, aztán Németor­szágba, majd amerikai fog­ságba került. Onnan küld­ték haza, hogy jelentkez­zen továbbszolgálónak az újjászervezendő magyar hadseregbe. És ő jelentke­zett. Hadtáp-szolgálatra ke­rült, és most .is ott dolgo­zik. A rakétaegységnél. — No, tériünk a tárgyra — mondta Sipos. — Elő­ször itt van' tízezer forint. .. Gondolom, már megcsap­panhatott a pénze ennyi idő alatt. — Hát igen . .. Sípos a belső zsebéből elővett egy köteg százfo­rintost. s kitetté az asz­talra. De a szakaszvezető nem nyúlt hozzá. — Tegye el. — Majd a végén. Én ba­bonás vagyok... — Mit marháskodik? Mondom, hogy tegye el. Nem feltétlenül fontos, hogy a társbérlője az asz­talon lásson ennyi pénzt... Különben lehetőleg ne költekezzen nagyon. Az akció végén eljuttatok ma­gához még ötven ezer fo­rintot ... Ha megkérdi va­laki, honnan van ennyi pénze, mondja, hogy a lot­tón nyerte. Megértette? — Igenis! — válaszolta katonássan a szakaszveze­tő, mintha legalábbis a feljebbvalója lett volna az asztal túlsó oldalán ülő fiatalember. — Mit kell csinálnom? — Mindjárt elmondom... Ismeri Ferenczi századost? — Természetesen. — Milyen ember? — Hogy érti? — Ügy, hogy milyen ember mint katona ... — Pedáns! Szigorú! És vad kommunista! — Ez utóbbit tudom. — -Kitől? — Mindegy. Üjabb ter­vem született! — mondta Sipos. — Hiszen még a régit sem tudom ... — Hallgasson ide... Én mintát veszek a százados kulcsairól, ezt garantálom. Néhány napon belül. Maga megcsináltatja a kulcsokat, s ennek segítségével fog bejutni a laktanya irodájá­ba ... — Az szinte lehetet­len ... — Miért? — csattant fel Sipos. — Fél? — Hát... Nagyon for­galmas hely az az iroda ... És külön őrség áll á pa­rancsnoki épület előtt. — Márpedig be kell jut­nia! Ha sikerül az akció legfeljebb kijön hozzánk... — csillantotta meg a sza­kaszvezető előtt a disszi­dálás reményét. Sipos tud­ta, hogy a szakaszvezető szigorú parancsot kapott, hogy maradjon a helyén, ö ugyan nem volt felha­talmazva rá, hogy ilyen igérétet tegyen, de attól tartott, hogy a szakaszve­zető esetleg megijed és visszalép a feladat végre­hajtásától. — Ez biztos? — csillant fel a középkorú ember szeme. (folytatjuk.) dött a 3. budapesti műsz»- ] ki-tudományos filmfeszti-1 vál. A fesztivál három nagy-1 díját, a Küzdelem a hala- ] dásért című NDK — az élet született című japán és a tehetetlenségi erő című magyar film kapta. A cseh­szlovákok által külön fel­ajánlott negyedik nagy dí­jat pedig az Oj technika az erdészetben című szovjet1 filmnek Ítélte a zsűri. Ezen1 kívül a 9 kategória mind­egyikében egy-egy arany.' ezüst, és bronz plakettel jutalmazták a legjobb alkotásokat, 5 francia, négy csehszlovák, hó- rom-három angol, és nyu­gatnémet, 2—2 szovjet, lengyel, magyar, amerikai, és NDK- valamint egy-egy ! kanadai és buigár filmet. A fesztivál ezzel befeje­ződött, de filmjeink vetíté­se még nem. Május 8 és Mi között a Technika Házában, majd ezt IrövoMkag K) oagy vidéki ipari gócponton az érdekelt szakmák képwi— 1 lői ewm Ojból bematatják rmod a szaki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom