Nógrád. 1964. április (20. évfolyam. 43-67. szám)
1964-04-09 / 49. szám
m ' ™'~- ó' •'•■•'•,; V'V ‘ r S. Ö G R A U 1964 április 9. csütörtök tPLexlmj OMuLéfi“ Jó dolog az, hogy a régi kocsmák, talponállók helyett ma már majd minden faluban kisvendéglők vannak, ahol a fáradt utas kényelmes asztalok mellett pihenheti ki magát, ehet valamit, s le is öblítheti torkát bambival, sörrel, ki-ki gusztusa szerint. így van ez Jobbágyiban is. Azzal a különbséggel, hogy a kárpitozott székekről csüng a huzat és az abroszokat csak üggyel- bajjal lehet levenni az asztalokról. Ennek pedig az az oka, hogy akadnak olyan vendégek, akik — fittyet hányva a kultúrának és a közös tulajdon védelmének — azzal szórakoznak, hogy a székekből kiszedett szögekkel rászögezik a térítőkét az asztalokra. Nagyorosziban is a „kedves vendég*-gel volt a 'baj! A másutt már jól be- szeszelt V. Józsefnek sehogyan sem tetszett, hogy a vendéglő vezetőjétől nem kapta meg a kért korsó sört. Nemtetszését úgy fejezte ki, hogy amikor a pezető kiment a raktárba. felkapott egy széket és teljes erejével belevágta a söntésbe. Szerencsére a helyiségben tartózkodott Pothragyai földművesszövetkezeti igazgatósági tag is, aki a ga- rázd/xlkozóhoz ugrott és lefogta, amíg a rendőr megérkezett. így aztán Pothragyai elvtárs felelősségérzetének és nem utolsó sorban testi erejének — csak a ripity- tyára törött szék esett áldozatul, meg persze a „kedves vendég” renoméja. Az utóbbit becsületnek is nevezik. K. E. Diákok Világos ablakok mögött A jókedvből és ötletekből kifogyhatatlan úttörők egy csoportja „harci megbeszé lést” tart Karancssag szélén, az országút mentén esti járatban mindig felfigyel az utas egy világító pontra. A fényes ablakok mögött. a község művelődési élete folyik. S már ez önmagában beszédes bizonyítéka annak, amit erről a hajlékról járási és megyei vezetőktől hallani: Dénes Sándor tanító kezében Karancsság művelődési ügye megbízható, jó helyen van. Dénes Sándor csendes és nehezen szórabírható ember. Nem kenyere a dicsekvés, a látványosság keresése, a „kirakatpolitika”. Tiszteletdíjas vezetője a művelődési otthonnak, de a függetlenített igazgatóknak is dicséretére váló buzgalommal és hozzáértéssel >öiti be feladatát. Élete az iskola és a művelődési otthon között, telik, egyik nélkül sem tudna meglenni. Egy élet értelme Szó volt már arról, köny- nyítsen a munkáján, álljon teljes hivatással a művelődési otthon élére, de csöndes mosollyal kitért az ajánlat elől: — Én már egészen kisgyerek koromban a nevelést választottam életcél”... Amerikából jöttünk mesterségünk címere..." előbb parancsolj egy kis cukorkát — de Micsoda pók! Az amerikai New Ha- venben 88 éves korában elhunyt Alexander Petrun- ke Vitch, a Yale Egyetem tanára, a világ egyik legnagyobb „pók szakértője”. A több mint 75 ezer pók- iajtáből a legtöbbjét olyan oontosan tudta megkülön- sztetni, hogy egy alka- mmal az utcán sétálva odalépett egy hölgyhöz és válláról levett egy pó- ot; a hölgy sikoltozni ezdett. mire a tudós meg- yugtatta: „asszonyom nincs miért ijedeznie, ez rsak egy merőben ártal- natlan Epeira Marmorea nőstény”. nak, nem tudnék meglenni nélküle. — mondotta. S mert arra nem találtak módot, hogy függetlenített kultúrmunkásként óraadó lehessen az iskolában, tovább is mindkét tisztének eleget tesz. S mindkettőnek egész emberként. . Az első benyomások alapján nem is lehet sejteni mennyi energia, kitartó áldozatkészség halmozódik Dénes Sándorban. Nem kenyere a kérkedés — pedig lenne mivel —, szinte harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót. Keret és tartalom Apránként tudjuk meg, hogy a színjátszó együttesük sikerrel mutatta be és játssza már a szomszédos közegekben is Nyiri Tibor: Menyasszonytánc című színművét... hogy az együttes most a Mézesmadzag cjmű darab bemutatójára készül. — Mitől világosak a ka- rancssági művelődési otthon ablakai? — kérdezem. — A klubélet mindennapos nálunk — mondja. — A fiatalok, de az idősebbek is estéről estére összejönnek különböző szórakozásokra: televíziót nézni, olvasgatni, beszélgetni, társasjátékokra. Ez szép és örvendetes, de úgy érezzük, most már többre kell jutnunk ennél. Tartalommal kell megtöltenünk a keretet. Éppen ezért elhatároztuk, hogy a továbbiakban hetenként egy alkalommal tervezett klubösszejöveteleket tartunk. — Mit jelent ez a tervezés? — Programot. Kötetlen formájú beszélgetést, köz- érdeklődésre számító (témákról, mint például: szerelem, házasság, boldogság. .. Ilyen volt a filmszemináriumi foglalkozás sorozat, amelynek e héten- lesz utolsó foglalkozása. Most arról a kiállításról fogunk beszélgetni, amely művelődési otthonunkban a XIX. század festészetét mutatja be, ezt követően irodalmi sorozatot indítunk. Persze lépésről, lépésre kell megküzdeni minden eredményért. De a kudarc nem szegi szárnyát a munkának. — A termelőszövetkezet a maga gondjával-bajával van elfoglalva, anyagi támogatásban nem számíthatunk rá, de még szervezési dolgokban sem. ösz- szeállítottunk például egy mezőgazdasági előadássorozatot, de érdektelenség miatt befulladt az egész, a tsz képtelen volt tagjai mozgósítására. — Azért a téli ismeret- terjesztésnek eredményei is vannak s már most megkezdtük a készülődést az új népművelési évre. Legfontosabb feladatnak az analfabétizmus megszüntetését tűztük magunk elő. Ennek érdekében összehívtuk a község főleg cl- gánylakósságából tevődő írni-olvasni nem tudóit, számszerint 73 lakost és közülük eddig 23-at sikerült megnyernünk a tanulásnak. Barna Tibor Ismeretterjesztő nap volt Magyarnándorban Vasárnap egésznapos ismeretterjesztő napot tartottak Magyarnándorban. Leszák Pál, a járási tanács elnökhelyettese a korszerű ■P/NTER - SZABÖ ;• - V;' » * _**• M t** A 1 í** KŰLÚHÖS VA*ASIAT — Ferenczi Éva, nyújtott kezeit a leány Pálosnak. Egy pillanatra megálltak a kézfogás miatt, de ez elég volt ahhoz, hogy Pálos odalépjen melléjük, s most már velük együtt menjen tovább. Az őrnagy tudta már a leány nevét, mégis szükségesnek tartotta ezt a bemutatkozást, hogy kapcsolatot teremtsen. — Olyan régen jártam erre... Fiatal koromban . .. ön mióta van itt? — szólt előre Pálos az erdésznek. — Én? Már jó néhány éve, válaszolt az. — Azért kérdezem, mert az erdészekről mindig azt hallottam, hogy öreg rókák, akik még a fákat is külön-külön ismerik... — Nem dicsekvésképpen mondom, de én is elég jól megismertein az erdőmet — válaszolta nevetve Járták 40. — Mindig is az volt a vágyam, hogy erdőben lakjak ... Egy időben erdész akartam lenni.— mondta Pálos. Járfás hátrakapta fejét. — Igazán? — Igen, igen ... Maga hol járt erdésziskolába? — Főiskolát végeztem Sopronban. Én is szeretem az erdőt. Meg aztán elvesztettem a családomat, egyedül maradtam, a kért kértem ki magam ide, a hegyek közé .'.. — Sopronban végzett? Én is oda jártam két évig... — Hohó, örég cimbora, hát akkor mi egy kicsit földik is vagyunk! — állt meg egy pillanatra Járfás. és barátságosan megveregette a zenetanár vállát— Hát, ami azt illeti, igen . .. — Nézzenek oda, hogy összetalálkoztak! — biztatta őket a mögöttük haladó Éva. — Szép. hivatás, sajnos, abba kellett hagynom. Elcsábított egy másik, e&iu még szebb: a zene-rv.----— Mikor járt a főiskolára? — kérdezte Járfás. — Az már régen volt. Nézzen rám: megettem a kenyerem javát. — Már én sem vagyok fiatal... Hány éves az elvtárs. Vagy inkább ... kolléga? — Ha a kettőt együtt lehetne csinálni, a zenét, meg az erdészetet, milyen szívesen tenném. Egyébként ötvennyolc éves vagyok . .. — Ugyan már, hát ez is kor? Én meg ötvenhárom. — Mikor járt a főiskolára? — kérdezte Pálos. — Ezerkilencszázhuszon- nyolcban végeztem — mondta pillanatnyi szünet után az erdész. — És maga mikoir járt utoljára Sopronban? Olyan ismerős az arca... — Régen jártam, Igaz, laktam is ott. — Hol? Mikor? — 1926-tól 1928-ig — válaszolt Pálos. — Hát akkor onnan ismerem ! — mondta lelkendezve! az erdész, de aztán hirtelen másra fordította a szót: —r Nézzék csak ... Egy lesántult őzike... A kirándulók felkapták fejüket. Egy bokor tövében feküdt az őzike, füleit hegyezte, riadt szemében félelem ült. A zajra fel akart ugrani, de visszarogybft a földre. A$ erdész oda ment hozzá, aztán köré sereglettek a többiek is. * Éva megsimogatta a riadt állatot... Járfás gallyakból sínt csinált, és ráillesztette az őzike beteg lábára. Átkötözte a gallyakat, aztán óvatosan lábra segítette az őzikét. Az. állat nehezen bár, de arrébb ugrált, s eltűnt a bozótosban. Járfás körülnézett, szinte látszott rajta, hogy várja az elismerést ... — Éhen pusztult volna szerencsétlen néhány napon belül/ Legalább egy hét kell, amíg úgy összeforr a csontja, hogy táplálékot tud szerezni magá1- nak — mondta. Az egyik vadász hirtelen felkapta fegyverét, előrefu- raködott, célzott, s máris lőtt. Sokan megijedtek a váratlan durranástól, amelyet a hegyek is felfokoztak. — Miért nem szólt előbb? — ugrott oda Járfás. — Nem szabad mindenre lövöldözni! — mondta németül kissé mérgesen. ““-Róka volt... — válaszolta a külföldi. — Eltalálta? — Azt hiszem, igen ... — Gyerünk mindany- nyian, megkeressük... — hívta Járfás a.többieket is. A kirándulók neki szaladtak a lejtős résznek, s szétszóródtak. Mindenki kereste a rókát. Sipos és Éva együtt hajtogatták félre a bokrokat, de a róka nem volt sehol. Zengett az erdő, az üdülők vidám kutató kedvvel szaladgáltak g bokrok között, _ mintha legalábbis a fáraó kincseit kellett volna megtalálniuk. (folytatjuk.) I ismeretterjesztő munka módszereit ismertette megnyitó előadásában. Ezt követően az iskola négy tantermében kiállításokon mutatták be a korszerű ismeretterjesztés legújabb eredményeit, és fejlődését. Az első teremben dr. Zon- da József járási főorvos nyitotta meg az egészség- ügyi kiállítást, amely a fogászat fejlődését mutatta be és a megelőzés módszereit ismertette 30 nagyméretű tabló és makett segítségével. A másik teremben az utóbbi 100 év négyszáz kézimunkáját mutatta be a honismereti szakkör, melyet Zólyomi József, a Palóc Múzeum igazgatója ismertetett. A következő teremben a legújabb mező- gazdasági módszereket állították ki 30 nagyméretű tabló, képek, fényképek, makettek és egyéb illusztrációk segítségével. Ezt a kiállítást Gdál Dénes, a Balassagyarmati Mezőgazdasági Szakiskola tanára mutatta be. A negyedik teremben a helyi főzőés várró szakkör ismertette hathetes tanfolyama alatt készült munkáit és főző tudományát. Itt Szálai An- talné, a szakkör vezetője töltötte be a kalauz szerepét. A kiállítások anyagát a következő hetekben a járás (községeiben vándoroltatják. X
