Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-31 / 105. szám

4

NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG

1963. december 31:

BÉKÍS - DOLGOS ÉLETET!

TASNÁDI VARGA ÉVA:

Árassz most fényt!

Ki mit yár az újesztendőtől?

új esztendő küszöbén kérdéssel fordultunk megyénk munkásaihoz. Kérdésünk az volt: milyen ter- lépnek az újesztendőbe? Az alábbi

Az

jövőjének

vekkel, feladatokkal válaszokat kaptuk:

Schink József

a Salgótarjáni Üveggyár H. számú fazekas üzemének

szocialista brigád vezető je:

— A következő évet is szeretném a békében, munkával élni. Szocialista brigádunk e mindennapi tervek teljesítését törvénynek tekinti. Üzemünk pártbizottsága az ősszel felhívta figyelmünket, hogy az év utolsó negyedében még milyen feladatokat keik megoldanunk. Brigádunk és munkacsarnokunk dolgozói az egész vállalatot versenyre hívta. Vállalásunkat 2 millió 300 ezer forintra teljesítettük. 1964-ben is folytatjuk a munkaversenyt. Ehhez azonban szükségünk van a műszakiak támogatására. Várjuk, hogy adják meg a legteljesebb segítséget. Jobb munkaszervezéssel szeretnénk elkerülni az óvvégi hajrát.

— Egyéni terveim?

— Ilyenek is vannak. Szeretnék TV-t vásárolni, lányomnak egy magnót. Ha zavartalanul dolgozhatom, még más. egyéb vásárlásokat is megengedhetek magamnak, hiszen átlagkeresetem eléri a 3100 forintot. Ezt a szintet a jövő évben is tartani akarom.

— Még néhány szót városunkról. Itt nőttem fel. ösz- szehasonlítási tudok tenni a régi és a mai között. Büszkeség tölt el, amikor látom kibontakozó jövőjét. A város építéséből társadalmi munkával magam is kivettem és ki is akarom venni a részem. A városi tanácstól az a kérésem. 1964-ben jobban szervezze meg a társadalmi munkát. És ha már a városi tanácsot említettem szeretném, ha jövőben a tanács egyes dolgozói udvariasabbak lennének az ügyfelekkel.

ka előfeltétele. A búcsúzó év meghozta az enyhülést a nukleáris fegyverkísérletek részleges eltiltását kimondó moszkvai a tóm csendszerződés nyomán. Remélem, hogy az 1964-ben összeülő genfi leszerelési értekezlet ismét elősegíti a további enyhülési folyamatot. Korunk emberében a biztonság és a béke utáni vágy, minden más vágynál erősebb. Azt várom, hogy az új esztendőben ismét előbbre lépjünk a teljes leszerelés ügyében.

Ebben a reményben kívánok minden kedves választómnak, a' megye, a járás valamennyi dolgozójának

eredményekben gazdag, békés boldog újévet, sok sikert mind új társadalmi rendünk építésében, mind egyes emberek életében.

Rakonczai József né

termelőszövetkezeti tag Nagyoroszi:

— Növénytermesztési imra- kacsapatvezető vagyok. A közelmúltban új vezetőséget választottunk. Tőlük sokat várunk az új esztendőben. A vezetés színvonalának emelkedésétől munkacsapatom tagjai is mindenekelőtt azt várják, hogy több tapasztalattal, teljesebb egyetértésben kezdhesük jövőre a munkát. Hiszen ez előbb-utóbb megmutatkozik a termésátlagok emelkedésében, a szövetkezet jövedelmezőségében, ami az egyéni élet javulásával is jár.

— Magánéletemben?. %.

hiszen az építkezés áldozatokkal jár. Azt szeretném még, hogy fiam továbbra is jól tanuljon, és olyan szakember lehessen, mint az apja.

— A szülőknek az a legnagyobb boldogsága, ha gyermekei becsületes életének örülhet. Jó lenne, ha az újév számomra meghozná ismét ezt az örömet.

Ozsvórt Ferenc

a Balassagyarmati Járási Pártbizottság titkára

— Ha az ember a jövőre gondol, elkerülhetetlen, hogy ne szóljon a tegnap eredményeiről. Jóleső érzéssel gondolok a megtett útra. Járásunk termelőszövetkezetei egyenletesen erősödtek. Az előzetes számítások szerint az egy munkaegységre jutó jövedelem harminc forint felett lesz.

— Ipari vállalataink is figyelemreméltó erdeménye- ket értek ei.

— A gazdasági fejlődés mellett szépen emelkedett az emberek politikai és általános műveltségi színvonala.

— Véleményünk szerint ez az út jó, a jövőben is ezen kell járni. A végrehajtó bizottság már most foglalkozott a tsz-ek vezetőinek tevékenységével. A zárszámadási közgyűlések igen nagy lehetőségeket nyújtanak, hogy a tagsággal részleteiben is megbeszéljük a feladatokat. Ez évi tapasztalatok igazoljak, hogy a vezetés színvonalára a terméshozamok növelésére minden mezőgazdasági üzemünkben nagy lehetőség van.

tása. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan szeretnénk, ha szélesedne a munkaverseny, a szocialista brigád- és újítómozgalom.

— Balassagyarmat fejlődését illetően legfőbb vágyunk megkezdeni a város közművesítését, mert ez a feltétele, a nagyméretű lakásépítkezésnek.

— Tehát 1964-ben is bőven lesz munka. Remélem, hogy

a célkitűzéseinket közös ösz- szefogással sikeresen meg is valósítjuk és számunkra ez lesz a legnagyobb öröm.

Tóth Endre

járási művelődési otthon igazgató, Szécsény:

— Az új év feladatai a népművelés dolgozói számára sem jelentenek csupán új gondokat, hanem új örömöket is, 1964-ben legsürgetőbb tennivalónk a művelődési otthon épületének felújítása. Az épület szebbé, otthonosabbá tétele, ily módon a munka tárgyi feltételeinek javítása. Ez esztendők óta dédelgetett terve a járás művelődésügyi dolgozóinak. A felújítási munkákra mintegy 250 ezer forint áll rendelkezésünkre.

— Nevelő munkánkban az újévben az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a felnőtt- oktatásra, ezen belül az előadások színvonalának emelésére. Ennek érdekében januárban új klubot nyitunk a négy működő akadémiánk és előadássorozataink előadói számára, ahol kölcsönösen kicserélhetik tapasztalataikat. Az 1963—64-es művelődési évadban tovább fejlesztjük művészeti csoportjaink belső’ nevelő munkáját, újjászervezzük képzőművészeti és foto szakkörünket, javítjuk a szakköri munka tárgyi feltételeit.

— Ezek az én kívánságaim 1964-re.

Schuchmann Zoltán

országgyűlési képviselő, Balassagyarmat:

— Nagyon örülök a közelmúltban aláírt csehszlovákmagyar államközi megállapodásnak. amely a két ország közötti kapcsolatok további könnyítését, illetve javítását szolgálja. A balassagyarmatiaknak különösen sokat jelent ez. Remélem, hogy a megállapodás alkalmas lesz a két szomszédos nép barátságának további mélyítésére az élet valamennyi területén, a gazdasági s kulturális életben és a magánéletben egyaránt.

*—* Remélem, hogy Nógrád megye és a balassagyarmati járás számára különösen hasznos ez a szerződés, és már a következő év lehetővé teszi azt, hogy egyes intézmények, vállalatok, iskoíák megtalálják és kidolgozzák a mindkét fél számára hasznos és előnyös kapcsolatok lehetőségét. Csak példának említem. hogy a Palóc Népi Együttes együttműködése, illetve tapasztalatcseréje egy hasonló szlovákiai együttessel, a nógrádi képzőművészek találkozása a besztercebányai művészekkel milyen ösztönző hatású lehet, milyen nagyszerű eredményeket szülhet mindkét fél számára. El tudom képzelni azt is, hogy például a képviselőcsoport egyik ülésére a szomszédos megye egy-két képviselőjét is meghívjuk, kicseréljük ta- pasztalatainka t.

— Mit várok ezenkívül 1964-től? Egy nagyon fontos dolgot. Mondhatnám úgy is: a legfontosabbat, a békét. Hiszen ez minden emberi mun— Két lányom férjnél van. fiam első éves lakatos ipari- tanuló. Szeretném, ha 1964- ben az ő életük is tovább szépülne, gazdagodna. Jövőre egyik lányomék családi há- ópítését tervezik, nekik sokat keli majd segítenünk.

— Felsőbb szerveink határozata értelmében dolgozunk a mezőgazdaság szerkezetének megváltoztatásán.

— Az iparban legfőbb feladatunk a Balassagyarmati Kerámia Üzem 250 millió forintos beruházásának támoga— Feladataink sikeres megoldásához a körülmények kedvezőbbek, mint az előző esztendőkben. Az új évben is újabb támogatást várunk Szécsény dolgozóitól, a vállalatoktól intézményektől. Ez r feltétele annak .hogy életűn! e fontos területén is előbbre lépjünk egy lépéssel.

ANDRÁS ENDRE:

A fény kialszik

Amikor eloltotta az olvasólámpát, akkor is őrá gondolt . Még hosszú ideig nem aludt el, hanyatt feküdve, tarkója alatt nyugtatta mindkét kezét. A távoli villamoszörej egybefolyt a szomszédból átszűrődő dzsessz-rouzsikával. Odaát rádióztak.

— Nem alszol, fiam?

összerezzent felesége hangjától.

— Nem.

Kurta válasza koppant, mint kavics a száraz padlón. Ingerelte váratlan kérdése, aki úgy látszik eddig csak mímelte az alvást.

— Nem! — mondta mégegy- szer, most már fémes csengéssel, aztán hátat fordított az asszonynak.

Jolán jelent meg képzelete vásznán. Csodálkozó vagy inkább tűnődő mosolyával, fehér plasztronos sötétkék selyem köpenyében, ahogyan először meglátta a napfényben fürdő igazgatói előszobában. A titkárnő tavasszal jött az üzembe. Azelőtt a minisztériumban dolgozott, állítólag valamelyik helyettes mellett. Mint a szép nőket vagy általában a magasabb helyről érkezőket, nyugtalanító titokzatosság vette körül. Bizonyosat senki sem tudott felőle. Találgatták: asszony-e, lány-e?

— Különváltan élek — mondta Jolán halkan és hangsúlytalanul, amikor véletlenül egy asztalhoz kerülve, tulajdonképpen megismerkedtek. Lopva megcsodálta kissé elrajzolt, mégis harmonikus arcát. Aztán külön fes- tetlen száját, amely egy gondolatnyival duzzadtabb volt a szabályosnál.

— Egyedül él? — kérdezte nagy hallgatás után. Jolán talán még halkabban, mint az előbb, elrévedező arccal felelte:

— Nagyon.

Egy hétig ugyanabban az időpontban ment ebédelni, de a titkárnővel nem találkozott. A nyolcadik napon. az. utolsó váltásnál próbálkozott. Amikor ő befordult az üvegfalas keresztfolyosóra, Jolán éppen akkor lépett ki a szárnyas ajtón. Jobbján egy feltűnően elegáns, idősebb férfival, akiről később megtudta, hogy a minisztériumból érkezett bizottság vezetője. Az idegen, amíg a titkárnőt udvariasan eiőreengedte, kezével megérintette annak hátát.

Aznap délután — hétéves házasságuk alatt először — nem várta meg Böbét a mozi előtt, ahol munkából jövet mindig találkozni szoktak. Hazament, s ahogy volt, végigfeküdt az ágyakon. Még cipőjét sem húzta le. Az ódivatú csillárt nézte és Jolánt látta.

— Ó, a lustaság — lepődött meg Böbe, amikor egy órával később hazaérkezve őt ebben a szokatlan helyzetben találta. — Csak nem vagy beteg?... Szólj már!

— Fáradt vagyok — hazudta kényszeredetten, s e pillanatban gyűlölte az asszonyt.

— Ferikém!...

— Hagyj...

— Ahogy parancsolod — vágta rá felesége ajakbigy- gyesztve és kifordul* a szobából.

Akkor* hasonlította először össze Jolánnal. Amit addig sohasem vett észre, felfedezte Böbe arcának széles járomcsontjait, összeérő szemöldökét. csípőjéhez képest vékony lábszárát. De Jolán nemcsak külsőjében különb nála! Bizonyára sohasem gügyög, nem gyullad fel apró örömöktől, nem hervad el, ha fájdalom éri... -Jolán csupa finomság, intimitás. Belőle a derű vagy a szomorúság nem a tükörkép élességével verődik vissza.

Két nap múlva, amikor a gyárkapuban összetalálkozott vele és hazakísérte, mindezt el is mondta neki. Nem ilyen durván, de félreérthetetlen hódolattal.

Szilveszter éjjel. Bűvös lámpa, árassz most fényt az éjszakára! üj reggel jön majd, tiszta reggel, tele munkával, szerelemmel Szilveszter éjjel, drága éjjel,

• repülj a zúgó, téli széllel, arany kötélen szállj a ködbe, aztán — tovább menj mindörökre. Libbenj fel XJjév kéklö fátyla, hídra — malomra tó vizére — s jöjjön veled az áldott béke!

Legyen béke! — Jaj, nem. kell fegyver! Játszhassunk tovább gyermekekkel, nézhessük tovább erdők lombját,

— daluk a méhek tovább dongják,

— fehér cipók illata lengjen,

— szerelem, otthon énekeljen.

— Itt van az Újév — Újév napja, kiáltsunk holdra, csillagokra, kiáltsunk fákra, útra, rétre:

— Legyen emberség — legyen béke!

KATAY ANTAL:

Munkásszálláson

Végigsiklik az alkony a tájon, pihen az ész, a gondolat, s a munka dalai elcsendesülnek.

A csend hozzásimul az életünkhöz, ágyat vetünk, hol megpihen kéz s a láb, hol munkára ébredünk a mával

Haza szállnak a gondolatok, s az évek ezernyi színnel változnak széppé megint...

Tervek nőnek az alkonyt árnnyal

óriássá, s mire elobban a fény:

parányi ponttá zsugorodnak a gondolatok!

Tokaji utcarészlet

(Ivánja Ödön rajza)

— Mondja, miért nem válik ei tőle? — vonta fel szemöldökét az asszony.

— Az nem olyan egyszerű.» ő szeret engem.

— De ha egyszer maga nem szereti!...

Mellbe vágta Jolán nyíltsága.

Válasz helyett azonban kérdezett:

— És maguk miért élnek külön?... Persze, nem szereti, így van? De akkor miért ment hozzá?

— Öngyilkossággal fenyegetőzött. Utálom a tragédiákat!

Kínos csönd állt be közöttük. Megdöbbentette az asz- saomy hidegsége, de ez nem sokáig tartott Magában már mentegette is; miért lenne ez a tündöklő, magányos csillag előítéletek rabja. Még büszke is volt rá, hogy ilyen költői hasonlattal mentheti fel a mellette macska puha járással lépegető asszonyt. Nem akarta, mégis kimondta:

— Igaza van. Blválok.

Már Dem bánta, hogy kilendül* kezdeti tartózkodásá- bóL Szinte berúgott a merész lehetőségtől, amire fél órával ezelőtt még gondolni sem mert.

Jolán várta a folytatást, de nem szőtt, csak tekintetével sürgette.

— Jövőre beiratkozom az egyetemre... Magához kevés egy művezető.

— Művezető? Azt hittem, mérnök...

Másnap ismét megvárta a gyárkapunál. Séta közben egy presszóba is beültek. Konyakot és feketét fogyasztottak. Most már nemcsak ő

áradozott az asszony szépségéről, amaz is viszonozta a széptevést.

— Tudja, kis mérnököm, kire hasonlít maga? ... Gary Cooperra .. . Kedvenc filmszínészem volt bakfiskoromban.

Hirtelen évődni támadt kedve.

— Maga túloz. Nem inkább az a Gary Cooperja, akivel egy álló hétig együtt ebédelt? ...

— Juj, hogy a férfiak milyen ostobák! Megérdemelné, hogy borsóra térdepeltessem ... Csacsi gyerek!...

Sugárzó arccal ment haza. Böbe már ágyban volt, olvasott.

— Sürgős exportmurrkát kaptunk ... talán a jövő hétre befejezzük — hazudott immár harmadszor, s mert ez már gyakorlatnak számított, nem jött zavarba. Villanyoltás után még beszélgettek is.

— A kis Szabónénak babája született — újságolta Böbe és hangja nagy melegséget árult el.

— Na. akkor hallgathatjuk majd a bömbölést..,

— Hogy lehetsz ilyen ia>- dok? Gyönyörű kis baba ... Kerek három kiló.

— Minden részvetem az anyáé...

— Feri!... És ha nekünk s lenne?

— Ugyan, ne tréfálj! Még csak az hiányzana!...

— Nem ismerek rád! — Bőbe elsírta magát.

Már bánta, hogy ilyen otrombán érvelt. Aztán nagy- nehezen megvigasztalta, üt-