Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-31 / 105. szám

4 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. december 31: BÉKÍS - DOLGOS ÉLETET! TASNÁDI VARGA ÉVA: Árassz most fényt! Ki mit yár az újesztendőtől? új esztendő küszöbén kérdéssel fordultunk megyénk munkásaihoz. Kérdésünk az volt: milyen ter- lépnek az újesztendőbe? Az alábbi Az jövőjének vekkel, feladatokkal válaszokat kaptuk: Schink József a Salgótarjáni Üveggyár H. számú fazekas üzemének szocialista brigád vezető je: — A következő évet is szeretném a békében, munká­val élni. Szocialista brigá­dunk e mindennapi tervek teljesítését törvénynek tekin­ti. Üzemünk pártbizottsága az ősszel felhívta figyelmünket, hogy az év utolsó negyedében még milyen feladatokat keik megoldanunk. Brigádunk és munkacsarnokunk dolgozói az egész vállalatot versenyre hív­ta. Vállalásunkat 2 millió 300 ezer forintra teljesítettük. 1964-ben is folytatjuk a mun­kaversenyt. Ehhez azonban szükségünk van a műszakiak támogatására. Várjuk, hogy adják meg a legteljesebb se­gítséget. Jobb munkaszerve­zéssel szeretnénk elkerülni az óvvégi hajrát. — Egyéni terveim? — Ilyenek is vannak. Sze­retnék TV-t vásárolni, lá­nyomnak egy magnót. Ha za­vartalanul dolgozhatom, még más. egyéb vásárlásokat is megengedhetek magamnak, hiszen átlagkeresetem eléri a 3100 forintot. Ezt a szintet a jövő évben is tartani akarom. — Még néhány szót váro­sunkról. Itt nőttem fel. ösz- szehasonlítási tudok tenni a régi és a mai között. Büsz­keség tölt el, amikor látom kibontakozó jövőjét. A vá­ros építéséből társadalmi munkával magam is kivettem és ki is akarom venni a ré­szem. A városi tanácstól az a kérésem. 1964-ben jobban szervezze meg a társadalmi munkát. És ha már a városi tanácsot említettem szeret­ném, ha jövőben a tanács egyes dolgozói udvariasabbak lennének az ügyfelekkel. ka előfeltétele. A búcsúzó év meghozta az enyhülést a nuk­leáris fegyverkísérletek rész­leges eltiltását kimondó moszkvai a tóm csendszerződés nyomán. Remélem, hogy az 1964-ben összeülő genfi lesze­relési értekezlet ismét előse­gíti a további enyhülési fo­lyamatot. Korunk emberében a biztonság és a béke utáni vágy, minden más vágynál erősebb. Azt várom, hogy az új esztendőben ismét előbbre lépjünk a teljes leszerelés ügyében. Ebben a reményben kívá­nok minden kedves válasz­tómnak, a' megye, a járás valamennyi dolgozójának eredményekben gazdag, békés boldog újévet, sok sikert mind új társadalmi rendünk építésében, mind egyes embe­rek életében. Rakonczai József né termelőszövetkezeti tag Nagy­oroszi: — Növénytermesztési imra- kacsapatvezető vagyok. A kö­zelmúltban új vezetőséget vá­lasztottunk. Tőlük sokat vá­runk az új esztendőben. A vezetés színvonalának emel­kedésétől munkacsapatom tagjai is mindenekelőtt azt várják, hogy több tapaszta­lattal, teljesebb egyetértésben kezdhesük jövőre a munkát. Hiszen ez előbb-utóbb meg­mutatkozik a termésátlagok emelkedésében, a szövetkezet jövedelmezőségében, ami az egyéni élet javulásával is jár. — Magánéletemben?. %. hiszen az építkezés áldoza­tokkal jár. Azt szeretném még, hogy fiam továbbra is jól tanuljon, és olyan szak­ember lehessen, mint az ap­ja. — A szülőknek az a leg­nagyobb boldogsága, ha gyer­mekei becsületes életének örülhet. Jó lenne, ha az újév számomra meghozná ismét ezt az örömet. Ozsvórt Ferenc a Balassagyarmati Járási Pártbizottság titkára — Ha az ember a jövőre gondol, elkerülhetetlen, hogy ne szóljon a tegnap eredmé­nyeiről. Jóleső érzéssel gon­dolok a megtett útra. Járá­sunk termelőszövetkezetei egyenletesen erősödtek. Az előzetes számítások szerint az egy munkaegységre jutó jö­vedelem harminc forint fe­lett lesz. — Ipari vállalataink is fi­gyelemreméltó erdeménye- ket értek ei. — A gazdasági fejlődés mellett szépen emelkedett az emberek politikai és általá­nos műveltségi színvonala. — Véleményünk szerint ez az út jó, a jövőben is ezen kell járni. A végrehajtó bi­zottság már most foglalkozott a tsz-ek vezetőinek tevékeny­ségével. A zárszámadási köz­gyűlések igen nagy lehetősé­geket nyújtanak, hogy a tag­sággal részleteiben is megbe­széljük a feladatokat. Ez évi tapasztalatok igazoljak, hogy a vezetés színvonalára a ter­méshozamok növelésére min­den mezőgazdasági üzemünk­ben nagy lehetőség van. tása. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan szeretnénk, ha szélesedne a munkaverseny, a szocialista brigád- és újító­mozgalom. — Balassagyarmat fejlődé­sét illetően legfőbb vágyunk megkezdeni a város közmű­vesítését, mert ez a feltétele, a nagyméretű lakásépítkezés­nek. — Tehát 1964-ben is bőven lesz munka. Remélem, hogy a célkitűzéseinket közös ösz- szefogással sikeresen meg is valósítjuk és számunkra ez lesz a legnagyobb öröm. Tóth Endre járási művelődési otthon igazgató, Szécsény: — Az új év feladatai a nép­művelés dolgozói számára sem jelentenek csupán új gondo­kat, hanem új örömöket is, 1964-ben legsürgetőbb tenni­valónk a művelődési otthon épületének felújítása. Az épü­let szebbé, otthonosabbá té­tele, ily módon a munka tár­gyi feltételeinek javítása. Ez esztendők óta dédelgetett ter­ve a járás művelődésügyi dol­gozóinak. A felújítási mun­kákra mintegy 250 ezer fo­rint áll rendelkezésünkre. — Nevelő munkánkban az újévben az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a felnőtt- oktatásra, ezen belül az elő­adások színvonalának emelé­sére. Ennek érdekében janu­árban új klubot nyitunk a négy működő akadémiánk és előadássorozataink előadói számára, ahol kölcsönösen ki­cserélhetik tapasztalataikat. Az 1963—64-es művelődési évadban tovább fejlesztjük művészeti csoportjaink belső’ nevelő munkáját, újjászervez­zük képzőművészeti és foto szakkörünket, javítjuk a szakköri munka tárgyi felté­teleit. — Ezek az én kívánságaim 1964-re. Schuchmann Zoltán országgyűlési képviselő, Ba­lassagyarmat: — Nagyon örülök a közel­múltban aláírt csehszlovák­magyar államközi megálla­podásnak. amely a két or­szág közötti kapcsolatok to­vábbi könnyítését, illetve ja­vítását szolgálja. A balassa­gyarmatiaknak különösen so­kat jelent ez. Remélem, hogy a megállapodás alkalmas lesz a két szomszédos nép barát­ságának további mélyítésére az élet valamennyi területén, a gazdasági s kulturális élet­ben és a magánéletben egy­aránt. *—* Remélem, hogy Nógrád megye és a balassagyarmati járás számára különösen hasznos ez a szerződés, és már a következő év lehetővé teszi azt, hogy egyes intéz­mények, vállalatok, iskoíák megtalálják és kidolgozzák a mindkét fél számára hasznos és előnyös kapcsolatok lehe­tőségét. Csak példának emlí­tem. hogy a Palóc Népi Együttes együttműködése, il­letve tapasztalatcseréje egy hasonló szlovákiai együttes­sel, a nógrádi képzőművészek találkozása a besztercebányai művészekkel milyen ösztönző hatású lehet, milyen nagy­szerű eredményeket szülhet mindkét fél számára. El tu­dom képzelni azt is, hogy például a képviselőcsoport egyik ülésére a szomszédos megye egy-két képviselőjét is meghívjuk, kicseréljük ta- pasztalatainka t. — Mit várok ezenkívül 1964-től? Egy nagyon fontos dolgot. Mondhatnám úgy is: a legfontosabbat, a békét. Hi­szen ez minden emberi mun­— Két lányom férjnél van. fiam első éves lakatos ipari- tanuló. Szeretném, ha 1964- ben az ő életük is tovább szépülne, gazdagodna. Jövőre egyik lányomék családi há- ópítését tervezik, nekik so­kat keli majd segítenünk. — Felsőbb szerveink hatá­rozata értelmében dolgozunk a mezőgazdaság szerkezeté­nek megváltoztatásán. — Az iparban legfőbb fel­adatunk a Balassagyarmati Kerámia Üzem 250 millió fo­rintos beruházásának támoga­— Feladataink sikeres meg­oldásához a körülmények ked­vezőbbek, mint az előző esz­tendőkben. Az új évben is újabb támogatást várunk Szé­csény dolgozóitól, a vállala­toktól intézményektől. Ez r feltétele annak .hogy életűn! e fontos területén is előbbre lépjünk egy lépéssel. ANDRÁS ENDRE: A fény kialszik Amikor eloltotta az olvasó­lámpát, akkor is őrá gondolt . Még hosszú ideig nem aludt el, hanyatt feküdve, tarkója alatt nyugtatta mindkét ke­zét. A távoli villamoszörej egybefolyt a szomszédból át­szűrődő dzsessz-rouzsikával. Odaát rádióztak. — Nem alszol, fiam? összerezzent felesége hang­jától. — Nem. Kurta válasza koppant, mint kavics a száraz padlón. Ingerelte váratlan kérdése, aki úgy látszik eddig csak mí­melte az alvást. — Nem! — mondta mégegy- szer, most már fémes csen­géssel, aztán hátat fordított az asszonynak. Jolán jelent meg képzelete vásznán. Csodálkozó vagy in­kább tűnődő mosolyával, fe­hér plasztronos sötétkék se­lyem köpenyében, ahogyan először meglátta a napfény­ben fürdő igazgatói előszobá­ban. A titkárnő tavasszal jött az üzembe. Azelőtt a minisz­tériumban dolgozott, állítólag valamelyik helyettes mellett. Mint a szép nőket vagy álta­lában a magasabb helyről ér­kezőket, nyugtalanító titokza­tosság vette körül. Bizonyosat senki sem tudott felőle. Ta­lálgatták: asszony-e, lány-e? — Különváltan élek — mondta Jolán halkan és hangsúlytalanul, amikor vé­letlenül egy asztalhoz kerül­ve, tulajdonképpen megismer­kedtek. Lopva megcsodálta kissé elrajzolt, mégis harmo­nikus arcát. Aztán külön fes- tetlen száját, amely egy gon­dolatnyival duzzadtabb volt a szabályosnál. — Egyedül él? — kérdezte nagy hallgatás után. Jolán talán még halkabban, mint az előbb, elrévedező arccal felelte: — Nagyon. Egy hétig ugyanabban az időpontban ment ebédelni, de a titkárnővel nem találkozott. A nyolcadik napon. az. utol­só váltásnál próbálkozott. Amikor ő befordult az üveg­falas keresztfolyosóra, Jolán éppen akkor lépett ki a szár­nyas ajtón. Jobbján egy fel­tűnően elegáns, idősebb férfi­val, akiről később megtudta, hogy a minisztériumból érke­zett bizottság vezetője. Az idegen, amíg a titkárnőt ud­variasan eiőreengedte, kezével megérintette annak hátát. Aznap délután — hétéves házasságuk alatt először — nem várta meg Böbét a mozi előtt, ahol munkából jövet mindig találkozni szoktak. Hazament, s ahogy volt, vé­gigfeküdt az ágyakon. Még cipőjét sem húzta le. Az ódi­vatú csillárt nézte és Jolánt látta. — Ó, a lustaság — lepődött meg Böbe, amikor egy órával később hazaérkezve őt ebben a szokatlan helyzetben talál­ta. — Csak nem vagy beteg?... Szólj már! — Fáradt vagyok — hazudta kényszeredetten, s e pillanat­ban gyűlölte az asszonyt. — Ferikém!... — Hagyj... — Ahogy parancsolod — vágta rá felesége ajakbigy- gyesztve és kifordul* a szo­bából. Akkor* hasonlította először össze Jolánnal. Amit addig sohasem vett észre, felfedezte Böbe arcának széles járom­csontjait, összeérő szemöldö­két. csípőjéhez képest vékony lábszárát. De Jolán nemcsak külsőjében különb nála! Bi­zonyára sohasem gügyög, nem gyullad fel apró örömöktől, nem hervad el, ha fájdalom éri... -Jolán csupa finomság, intimitás. Belőle a derű vagy a szomorúság nem a tükörkép élességével verődik vissza. Két nap múlva, amikor a gyárkapuban összetalálkozott vele és hazakísérte, mindezt el is mondta neki. Nem ilyen durván, de félreérthetetlen hódolattal. Szilveszter éjjel. Bűvös lámpa, árassz most fényt az éjszakára! üj reggel jön majd, tiszta reggel, tele munkával, szerelemmel Szilveszter éjjel, drága éjjel, • repülj a zúgó, téli széllel, arany kötélen szállj a ködbe, aztán — tovább menj mindörökre. Libbenj fel XJjév kéklö fátyla, hídra — malomra tó vizére — s jöjjön veled az áldott béke! Legyen béke! — Jaj, nem. kell fegyver! Játszhassunk tovább gyermekekkel, nézhessük tovább erdők lombját, — daluk a méhek tovább dongják, — fehér cipók illata lengjen, — szerelem, otthon énekeljen. — Itt van az Újév — Újév napja, kiáltsunk holdra, csillagokra, kiáltsunk fákra, útra, rétre: — Legyen emberség — legyen béke! KATAY ANTAL: Munkásszálláson Végigsiklik az alkony a tájon, pihen az ész, a gondolat, s a munka dalai elcsendesülnek. A csend hozzásimul az életünkhöz, ágyat vetünk, hol megpihen kéz s a láb, hol munkára ébredünk a mával Haza szállnak a gondolatok, s az évek ezernyi színnel változnak széppé megint... Tervek nőnek az alkonyt árnnyal óriássá, s mire elobban a fény: parányi ponttá zsugorodnak a gondolatok! Tokaji utcarészlet (Ivánja Ödön rajza) — Mondja, miért nem válik ei tőle? — vonta fel szemöl­dökét az asszony. — Az nem olyan egyszerű.» ő szeret engem. — De ha egyszer maga nem szereti!... Mellbe vágta Jolán nyíltsá­ga. Válasz helyett azonban kér­dezett: — És maguk miért élnek kü­lön?... Persze, nem szereti, így van? De akkor miért ment hozzá? — Öngyilkossággal fenyege­tőzött. Utálom a tragédiákat! Kínos csönd állt be közöt­tük. Megdöbbentette az asz- saomy hidegsége, de ez nem sokáig tartott Magában már mentegette is; miért lenne ez a tündöklő, magányos csillag előítéletek rabja. Még büszke is volt rá, hogy ilyen költői hasonlattal mentheti fel a mellette macska puha járás­sal lépegető asszonyt. Nem akarta, mégis kimondta: — Igaza van. Blválok. Már Dem bánta, hogy ki­lendül* kezdeti tartózkodásá- bóL Szinte berúgott a merész lehetőségtől, amire fél órával ezelőtt még gondolni sem mert. Jolán várta a folytatást, de nem szőtt, csak tekintetével sürgette. — Jövőre beiratkozom az egyetemre... Magához kevés egy művezető. — Művezető? Azt hittem, mérnök... Másnap ismét megvárta a gyárkapunál. Séta közben egy presszóba is beültek. Ko­nyakot és feketét fogyasztot­tak. Most már nemcsak ő áradozott az asszony szépsé­géről, amaz is viszonozta a széptevést. — Tudja, kis mérnököm, ki­re hasonlít maga? ... Gary Cooperra .. . Kedvenc filmszí­nészem volt bakfiskoromban. Hirtelen évődni támadt kedve. — Maga túloz. Nem inkább az a Gary Cooperja, akivel egy álló hétig együtt ebé­delt? ... — Juj, hogy a férfiak mi­lyen ostobák! Megérdemelné, hogy borsóra térdepeltes­sem ... Csacsi gyerek!... Sugárzó arccal ment haza. Böbe már ágyban volt, olva­sott. — Sürgős exportmurrkát kaptunk ... talán a jövő hét­re befejezzük — hazudott im­már harmadszor, s mert ez már gyakorlatnak számított, nem jött zavarba. Villanyol­tás után még beszélgettek is. — A kis Szabónénak babája született — újságolta Böbe és hangja nagy melegséget árult el. — Na. akkor hallgathatjuk majd a bömbölést.., — Hogy lehetsz ilyen ia>- dok? Gyönyörű kis baba ... Kerek három kiló. — Minden részvetem az anyáé... — Feri!... És ha nekünk s lenne? — Ugyan, ne tréfálj! Még csak az hiányzana!... — Nem ismerek rád! — Bő­be elsírta magát. Már bánta, hogy ilyen ot­rombán érvelt. Aztán nagy- nehezen megvigasztalta, üt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom