Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)
1963-12-24 / 103-104. szám
156.3. december 24 Péter, Péter tanrend szerint usz- szerakta másnapra való könyveit. füzeteit, egy kis oszlopban az asztalra és igen meg volt magával elégedve. Lám, még csak 4 óra és ő már- mindennel kész. Nemsokára hazaérkezik édesanyja a munkából, átnézi az elkészült leckéket, aztán gyors uzsonna s Péter mehet játszani a térre, éljen! De mi ez a furcsa zaj, honnan jön ez a sóhajtás, jajgatás, sírás? Különös mintha onnan hallatszana, a legfeliilre került magyar írásfüzetből. ^éter rémülten kinyitotta az’ irásfüzetet és elámult. A vonalazott sorok közül egymásután kiléptek a betűk, sorbaálltak és megindultak a szoba ellenkező irányába, a játéksarok felé. De micsoda egy menet volt ez, szörnyűség! Ki bicegett, kinek kötés volt a fején, ki púpot hordott, másoknak félarcuk, karjuk hiányzott. A felvonulás megállt a bírói emelvény előtt, melynél középen, sötét talárban Betüország feje. az ősz óreg bölcs ÁBC bácsi elnökölt. (Péter ugyan még sohasem látta ebben az alakjában, de rögtön felismerte.) Mellette két bizalmas tanácsadója és minisztere: jobbfeiől a daliás, HtU'rá. P felírjál— NÓGRÁDI NEPQJSAG Betűországban egész életemben sántítanom kell. Igazságot kérek! A következő panasztevő egy ifjú pár volt: a kedves gömbölyded kettős, c és s. Kézenfogva jöttek, de igen különösen. C, az ifjú ugyanis hosszú langalétára sikerült felesége pedig apró törpeként baktatott mellette. , # — Szeretjük egymás — ki- álltott fennhangon c. — Mindig is együtt jártunk, ahol csak lehet. A legfontosabb szavakban is, mint amilyen például a csokoládé. De ez a Péter szerencsétlenné tett bennünket. Párom. Is az ö akaratából olyan picike iett, hogy nem tud velem lépést tartani. Elmaradozik, nem veszik észre mellettem, így a cs-vel kezdődő szavakat mind hibásan olvassák ki! Aztán egy vízfejű gyermek állt a tanuk padjára, csenevész kis lábán nehezen hordozva óriási fejét. Az e betű volt. — Ö tette ezt velem! — zokogta Péterre mutatva. Majd az ö jött bekötött fejjel. Hiányzott a félszeme, a homloka feleit a második pont. A kis r a vállát rángatta, ahonnan nem nőtt ki karja és így alig lehetett felismerni. A máshol nyúlánk — Miért tetted ezt? — kérdezte a kérdőjelbiró, Miért. — Mit tudsz felhozni mentségedre? — Én nem akartam nyomorékká tenni őket, véletlenül lettek ilyenek! — felelte Péter, maga is sírásra görbült szájjal. Aztán Hurra, a felkiáltójel tartotta meg a vádbeszédet, mivel ezen a tágyaláson ő volt az ügyész. — Iskolás Pétert kérem bűnössé nyilvánítani, hanyagság, nemtörődömség bűntettében. Nem veszi komolyan feladatait. rosszúl bánik a belükkel. Mert sajnálja tőlünk az időt, kapkod, csak a játékon jár az esze. Szigorú Ítéletet kérek! — A töredelmes beismerés enyhítő körülménynek számít — szólt jóságosán a kérdőjel, a talányos Miért, mert ezen a tárgyaláson ő volt Péter hivatalból kirendelt védője. Aztán a bíróság tanácskozásra vonult vissza. Majd pár perc múlva ismét beléptek. ABC bácsi, az elnök felállt és mindannyian felálltak vele együtt: •— Halljátok hát az Ítéletet! — kezdte —, A bíróság bűnösnek mondja ki Pétert felületesség bűnében, dorgálásra Ítéli és jóvátételre kötélebetük ceruzavonalból vannak. Fogd hát szépen elefántos radírodat és láss munkához! Egyenesítsd ki, ami görbe, hosszabítsd meg, ahol rövidre, hiányosra sikerült, egy-egv végtag. Édesanyád bizonyosan szívesen asszisztál majd a műtétnél. És addig ne fuss a játszótérre, ne gondolj a futballra, a pajtásokra, amíg jóvá nem tetted, amit vétettél! — Ügy lesz —. sóhajtott megkönnyebülten Péter. ABC elnök pedig intett bírói pálcájával és intésére a betűs a füzetben mind álomba merültek. Péter pedig fogta a radírt és a ceruzát és hozzáfogott a sok türelmet és figyelmet kivánó, nehéz műtéthez. Édesanyja, aki valóban segített — de inkább csak szóval — az operációnál, elmagyarázta fiának; nem muszáj először rögtön a íüzp'- be... Van elég tiszta papír 1 amíg még félő. hogy valam. félresikerül, készüljön in'«' előbb vázlat — ahogyan c szobrászok és festők nevezik az előkészítő munkát. Az iskolában ezt — ti is tudjátok — piszkozatnak hívják. Aztán jöhet a végleges munka, a fogalmazvány letisztítása a füzetbe. Péter megértette ezt és olyan gyönyörűen újjáterem- tette az elfuserált betűket, hogy öröm volt nézni most már szép. hibátlan alakjukat örült is ám neki: úgy, de úgy, hogy a lecke alá még a közmondást is beírta, amit Karácsonyfa Karácsonyfádra díszeket, ezüstös csillagot, csiklandós angyalhaj-köpenyt, cukorkát aggatok. Ac ágak végén jégcsapok szikráznak. Házikó leng hosszú szálon, és ragyog .a sok arany dió. A házikóban négy baba. — szülök és két gyerek — karácsonyfáját díszíti, és csókot dob neked. Fazekas Anna mm*
