Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)
1963-12-21 / 102. szám
6 W0 GR A O t NÍPOJSAO 1963. december 21. Brigádvezetők tanácskozása Salgótarjánban .v Több megbecsülést a falusi szocialista brigádoknak A termelőszövetkezetek szocialista brigádvezetői tanácskoztak a napokban Salgótarjánban. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Matúz József elvtárs, a megyei párt bizottság titkára. Jelen volt Seres Vladimirné a megyei Nőtanács titkára és Ozsvárt Zoltán, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa is. A termelőszövetkezetekben dolgozó 56 szocialista címért küzdő mezőgazdasági brigád képviselőit Matúz elvtárs üdvözölte. Elmondotta, hogy ez a mozgalom már eddig is komoly eredményeket hozott a termelőmunkában és a falusi dolgozók tudatának ki- szélesítésében. A sikereket azonban sok helyen nem megfelelőképpen méltányolják, a brigádoknak, amelyekben főleg nők dolgoznak, sem a tsz-vezetősége, sem a járási és megyei szervek nem adják meg a kiérdemelt elismerést, támogatást. Már pedig ez a kezdeményezés helyes és tovább fejlesztésére, széleskörű elterjesztésére szükség van. Azok a termelő- szövetkezetek járnak el helyesen, ahol a mozgalom jelentőségét felismerték és kibontakozását segítik. A vitában több felszólaló példákkal mutatta be, hogy helyenként a közömbösség és megnemértés akadályozza a munkát, s azt, hogy még ilyen tapasztalatok ellenére is miként erősödik a szocialista brigádok közösségi élete, az egymásért érzett felelősség és a tanulási kedv. A brigádtagok, elsősorban a nők, többszörös elfoglaltságuk ellenére is szakmai tanfolyamokon vesznek részt, szakmunkások akarnak lenni, hogy megfeleljenek a nagyobb követelményeknek. Ezt a vállalkozást is nagyobb erkölcsi és anyagi elismeréssel kellene segíteAz „elnökgyerek” — Na és te ezekután mit ígérsz meg nekem? — Megígérem, hogy szólok édesapámnak, vegye fel magát éjjeliőrnek a tehénis-.állóba, már régen keresünk oda egy nyugdíjast (Gerő Sándor rajza) ni, .több alkalmat kellene teremteni a brigádok közös kirándulásaira, szórakozására, vagyis közös éltükre. A tanácskozás azzal a következtetéssel zárult, hogy a szocialista brigádok szerepe egyre nagyobb a mezőgazdaságban, ezért a megyei és járási szervek a helyi termelő- szövetkezetek adjanak több támogatást működésükhöz. A tárgyalóteremből: rágalmazásért — pénzbírság Zagyi Istvánná mátravere- bélyi lakos a nyár folyamán több feljelentést tett az egyik mátraverebélyi pedagógus ellen. Amikor a bejelentést vizsgálni kezdték, Zagyiné többek jelenlétében olyan kijelentéseket tett, hogy a tanítónő azért adott jobb jegyet az egyik gyermeknek, mert annak szüleitől ingyen kapott széncédulát. Egy másik gyermeknél pedig azért volt az osztályzásnál elnézőbb, mert annak szülei felkapálták a tanítónő kertjét. A salgótarjáni Járásbíróság Zagyi Istvánnét rágalmazás bűntette miatt jogerősen 500 forint pénzbüntetésre ítélte. RENDŐRSÉG! KRÓMKA Beleszaladt egy tehergépkocsiba December 18-án, hajnalban Király Sándor a pásztói tejüzemből tejterméket szállított Salgótarjánba. Tar és Mátraverebély között beleszaladt a javítás miatt álló YB—46-33 forgalmi rendszámú tehergépkocsiba. A baleset következtében Kecskés József rakodómunkás nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett, a tejet szállító gépkocsin pedig mintegy 22 ezer forint értékű kár keletkezett. Összeütközőit a vonat ,és teherautó Ferencz János gépkocsivezető tehergépkocsijával figyelmetlenül ráhajtott a sorompó nélküli maconkai vasúti átjáróra. A Kisterenye irányából közeledő személyvonat a gépkocsinak ütközött és azt 87 méteren át tolta maga előtt. A gépkocsiban tartózkodó hat személy súlyos sérüléseket szenvedett. A mentők a salgótarjáni kórházba szállították őket. Az összeütközés következtében a tehergépkocsiban 40 ezer forint értékű, a mozdonyon pedig kisebb kár keletkezett. Leégett az előszoba December 19-én Salgótarjánban a Házi Ferenc utca 36-os számú bérház lakói észrevették, hogy a második emelet 6-os lakásból füst szivárog. A lakók tudták, hogy a lakásban senki nem tartózkodik. ezért betörték az ajtót majd, látva, hogy tűz van, azonnal kihívták a tűzoltókat. Mint a későbbi vizsgálat megállapította. Tuza Vilmos 10 éves Erzsébet nevű kislánya iskolába menet előtt befűtött a szobában, hogy édesanyját meleg lakás várja. A hamu között parázs is volt, amit ő letakarva az előszobában helyezett el. A keletkező tűz a lakásban 15 ezer forint értékű kárt okozott, A rendőrség ezúton is kéri a szülőket, hogy Otthon hagyott gyermeküket gondosabb . oktatásban részesítsék hasonló károk megelőzése érdekében. Nyílt levél AZ 50 201-RŐL Kedves Levélírónk! 1 Olvasom a Nógrádi Népújságban, hogy megyénkben a takarékbetétkönyvek száma elérte az 50 200-at. ön — Kedves Levélírónk — pedig éppen azt teszi szóvá, hogy üzemükben az egyik vezetőnek, az átlagosnál lényegesen, jobb fizetése, a prémium és más jövedelem mellett mégis állandóan anyagi gondokkal küzd. Az a bizonyos paplan meglehetősen nagy. ő még sem fér el alatta, rendszeresen nagyobb összegekkel tartozik kisebb keresetű, de takarékos és józanul gazdálkodó munkatársainak. Emlékszem rá, hogy 1956 elején, amikor Nógrádban a takarék betétállomány elérte a 12 millió forintot, az illetékesek milyen eredménynek könyvelték el ezt az összeget. Ma, amikor a betétállomány már 175 millió körül mozog, jóleső érzéssel és szerényen vesszük tudomásul életünk változásának ilyen irányú jelenségeit is. Sokminden- röl tanúskodik az, hogy a megyében élő családok 80 százaléka valamilyen formában jövedelmének egy részét összegyűjti, egységes céllal, de családonként változó igények kielégítésére. Jólét, biztonság és bizalom — ebben lehetne összefoglalni a takarékossági mozgalom eredményeinek tartalmát. A közvélemény napjainkban már természetesnek tartja, hogy az emberek, a családok egy-egy nagyobb célkitűzés eléréséhez gazdaságilag megalapozottan látnak hozzá. Múltbeli életünk kuporgatása helyett — már ha volt mit kuporgatni —, a megalapozott létbiztonság, a családi tervezés és az előrelátó gazdálkodás jellemzi napjainkat. Ma már nem ■ a takarékoskodás kelt feltűnést, hanem éppen fordítva: a túlköltekezés. A közvélemény helyes, egészséges állásfoglalását tükrözi az Ön levele is. Kedves Levélírónk! Az emberek egyre határozottabban állást foglalnak a szerénység, a meggondoltság, az előrelátás mellett a közéletben és magánéletben egyaránt. Vonatkozzék ez munkára, magatartásra, erkölcsi, vagy anyagi dolgokra. Az anyagi bizonytalanság, a jövedelem helytelen beosztása, vagy — ahogyan mondani szokták —, a „Nagylábon élés” elebb-uióbb morális tekintetben is megingatja bárki önbi- ' zalmát, és az iránta táplált bizalmat. A rendezetlen anyagi körülmények, a tartozással járó állandó rossz érzések nem növelik senkiben a biztoságot, nem használ senki tekintélyének, különösen, ha vezetőkről van szó. Az 50 201-ről szólunk mind a ketten, ön a levelében, én írásomban. Arról a jövendő takarék betétkönyv tulajdonosról, aki látva a véleményeket, felismerve saját életének fonákságát, előbb-utóbb belép a takarékos emberek nagy családjába... Sokat használna ez az üzemben végzett munkájának, a róla kialakí*ott munkatársi véleménynek, félfogadásoknak is.! Balogh Gyula Közgazdászokat, vagy mérlegképes könyvelőket keres Nógrád megyei revizori Kézműipari beosztásba Vállalat a Nőgrád megyei Tanács VB Pénzügyi Osztálya. Illetmény a 116/196(1 Mű, M. sz, utasítása szerint. Pályázatokat az osztály személyzeti előadójánál lehet benyújtani varrni tudó bedolgozókat vesz fel. Jelentkezni lehet január 1—15 között Salgótarján Május 1 út 77. A keresztény felekezetek tanítása szerint karácsony Krisztus születésének ünnepe. Arról beszélnek, hogy az isteni „megváltó” december 25-én született, hogy magára vegye a világ nyomorult embereinek bűneit. cA kapáeiöMf legendába .Szerintük a karácsony éppen emiatt öröm- ünnep. Híveik elfogadják ezt a nézetet és fel sem merül bennük, hogy igaz-e a karácsonyra és Krisztus születésére vonatkozóan az, amit papjaik, egyházaik állítanak. Márpedig a tényékhez való hűség és a tudomány szempontjából a kérdés nagyon is jogosult és szükséges. A tudományos vallástörténeti kutatás az utóbbi évszázadokban oly sok, keresztény felekezetek álláspontjával szemben álló tényt hozott napvilágra Krisztus személyét és a kereszténység keretein belül az ő születéséhez kapcsolt karácsonyi ünnepeket illetően, hogy ezekről feltétlenül beszélni kell. Mindenekelőtt ezt a kérdést feszegette: létezett-e Krisztus? Nyilvánvaló, hogy ennek megválaszolása a karácsony keresztény magyarázatát illetően nagy jelentőséggel bír. Ennek a problémának azonban tulajdonképpen két oldala várj, Egvrészt az, hogy létezett-e az a Krisztus, amelyről az Újszövetség beszél, tehát a „Fiú”, aki maga isten, csak emberi alakot öltött, aki csodás módon fogantatott, született stb. Másrészt az, hogy létezett-e történelmileg egy Jézus nevű ember, aki a kereszténység kialakulásának kezdeti időszakában jelentős szerepet játszott gyakorlati tevékenységével és bizonyos eszméivel egy meghatározott területen és időszakon belül. Bizonyos élettörténeti mozzanatok arra engednek következtetni, hogy volt egy Jézus ember történelmileg a keresztény fejlődés kezdetén! Ezzel összefüggésben csupán egy dolgot említünk meg: az evangéliumok szerint Jézus nagyon dicstelenül, mint egy közönséges vallási próféta szerepel saját hazájában, Názáretben. Az emberek megbot- ránkoztak rajta, nem hittek neki, emiatt gyorsan távozott onnét, mondván, hogy „nincsen próféta tisztesség nélkül másutt csali a maga hazájában, a rokonai között a maga házában.” Ebből is nyilvánvaló, hogy a szövegek nem isteni egyéniségről szólnak ilyen esetekben, nem a „Fiúról”, hanem az emberről. S egyáltalán nem igyekeznek a szóbanforgó személyt természetfeletti lényként feltüntetni. Az ilyen újszövetségi szövegrészek éppen emberre utaló jellegüknél fogva jogosan engednek arra következtetni, hogy a kereszténység kialakulásának legelső időszakában minden valószínűség szerint élt egy Jézus nevezetű egyén, akinek tevékenysége és eszméi jelentős hatást gyakoroltak. Egy ilyen személyiség történeti létének > elismerése mellett azonban teljességgel el kell vetnünk a tények alapján a természetfölötti Krisztus létezését, akiről az Újszövetség egésze beszél. A keresztény felekezetek bizonyítékként két dologra szoktak hivatkozni, hogy létét a hívők és ellenfeleik előtt igazolják. Egyrészt utalnak rá, hogy egyes első századbeli „pogány” szerzők műveiben (pl. Josephus Flaviusnál. Tacitusnál) Krisztusra vonatkozó adatok szerepelnek, másrészt pedig szerintük mindenekelőtt az Újszövetség a maga egészében kész bizonyíték arra, hogy az emberré vált isten-fiú, Jézus létezett. Az első érvükkel kapcsolatban röviden a következőket szeretnénk megjegyezni: ezek az említett „pogány” szerzők mindig jóval később éltek és írtak, a náluk található Krisztusra vonatkozó „adatokról” pedig a szövegkritika kiderítette, hogy későbbi keresztény betoldások, tehát nem hitelt érdemlőek. Hátra marad annak megvizsgálása, hogy vajon az Újszövetség Krisztusra vonatkozó részei bizonyítják-e a természetfölötti messiás létét, emberréválását stb. Válaszunk egyértelmű: nem bizonyítják, sőt éppenséggel amellett szólnak, hogy nagyon is emberi viszonyok fejeződnek ki ezekben. Az Újszövetség Krisztusra vonatkozó „életadatai” teljességgel ellentmondóak és lerontják egymás hitelét. Vizsgáljunk meg ezek közül néhányat! Mindenekelőtt azt, kinek a leszármazottja Krisztus az Újszövetség szerint. Két eltérő választ kaphatunk. Abban mindkettő egyezik, hogy a zsidó királyra, Dávidra vezetik vissza ősei sorát. Ezen túl azonban ellentmondó különbségek jelentkeznek a Máté, illetve Lukács evangélistáknál található nemzetségtáblák között. Ezek "közül említsünk kettőt, Lukács evangéliumának 3. fejezete szerint Jézusnak Dávidig visszamenőleg — őt magát is beleértve — összesen negyvenkét őse volt. Máté evangéliumának első fejezete szerint viszont csak huszonhat, Lukács szerint Dávid Nátán nevű fiától származik Jézus, viszont Máté szaruit Salamon nevű fiától. Ezek a Jézus kirá4 lyi családból való származását igazolni akaró nemzetségtáblázatok nyilvánvalóan mesterséges készítmények, nincsen semmi történelmi alapjuk. Ez egyébként kiderül magából az Újszövetségből is. Egyik helyen ugyanis arra igyekszik felszólítani bizonyos embereket, hogy „ne mesékkel és vége-hossza nélkül való nemzetiségi táblázatokkal foglalkozzanak, amelyek inkább versengést támasztanak, mint istenben való épülést a hit által” (1 Tim. 1,4). A nemzetiségi táblázatok tehát hamis kreációk. Sorolhatnánk tömegével az ilyen ellentmondásos újszövetségi Krisztusra vonatkozó „életadatokat”, a cikk terjedelme azonban ezt nem teszi lehetővé. Hasonló a helyzet az újszövetségi tanításoknál. E tanítások ellentmondó volta annak bizonyítéka, hogy nem volt semmiféle természetfölötti Jézus, tehát a karácsony sem lehet az ő születésének emlékünnepe. Állítólagos születésének dátumát az Újszövetség egyébként sem említi egyetlen helyen sem. De arról sem beszél, hogy az őskeresztények ilyen ünnepet megültek volna. A rendelkezésekre álló adatok szerint a IV. század közepén került sor először a keresztény karácsony megünneplésére december 25-én. A legrégibb evangélium — Márké — Jézus születéséről semmit sem tud. Ellenben arról beszél, hogy isten-fiúként való megjelenése, messiássá való átalakulása emberből, Jordán vizében való megkeresztelés eredménye. Ezt a gondolatot vallották egy korai keresztény szekta tagjai — a basili- diánusok — is. Jézusnak „testi kisgyermekként” való megszületésének gondolata kezdetben csak egyes szekták nézete volt és csak fokozatosan hódított teret. Ezen emlékünnep december Í25-ére való helyezésének oka az volt, hogy a III—IV, században a Római Birodalomban elterjedtek a különféle napkultuszok. Ezek igen nagy hatást gyakoroltak az emberekre és a téli napforduló időpontja táján — december 25-én — megült ünnepek ellensúlyozására tették a keresztény vezetők Krisztus állítólagos születésének megünneplését a mai időpontra. Ily módon Jézus szoros kapcsolatba került ,,a Nappal, amely a téli napforduló táján újjászületik, amelynek fénye, melege egyre fokozódik” és sok kellemetlenségtől szabadítja meg az embereket. Ezért szerepel Jézus gyakran úgy, mint a „világ világossága” stb., s ezért ábrázolják .glóriával övezetten, ezért használnak karácsonykor gyertyát. Ez az ókori népeknél általánosan elterjedt szokás volt. A karácsonyi ünnepeknek egyik legjellemzőbb vonása a béke. Ez egyáltalán nem a kereszténységből fakadó mozzanata az ünnepeknek, hanem a korábbi „pogány” ünnepektől kölcsönzött sajátosság. A római saturnáliák alkalmával — ezek decemberi ünnepek voltak — tilos volt dolgozni, háborút kezdeni, s ezen kívül megfordult a rabszolgák és az uraik közti viszony is — de csak ideiglenesen. A karácsony békés motívuma tehát nem keresztény eredetű. Az emberek elérhetetlen vágyát fejezte ki, s ma is ez a döntő oka a karácsony népszerűségének. Ez a mély emberi tartalma a jövőben is megmarad, sőt gazdagodik. Megszabadulva Jézus születése legendái mozzanatától, egyre inkább a megvalósult társadalmi békének lesz kifejezője, örömünnepe. Dr. Pais István , \
