Nógrádi Népújság. 1963. december (19. évfolyam. 97-105. szám)

1963-12-11 / 99. szám

4 nógrádi nepojsác 1963. december II AKI PARASZTOKAT VITT AZ OPERASZINPADRA Száz éve született Pietro Mascagni a ,,Parasztbecsület“ szerzője Mikor Wagner olyan balla­da operát komponált Párizs­ban, amelyben istenek, félis­tenek és hercegek helyett egyszerű hajósok szerepeltek (A bolygó hollandi), ugyan­csak rideg fogadtatásban ré­szesült a nézűtéren helyetfog- laló, előkelő uraságoknál. Pe­dig ezek a hajósok nem is voltak igazi köznapi kisem­berek, vagy legalábbis az ope­rában nem élték a kisembe­rek természetes, egyszerű éle­tét. Amikor több mint 30 év­vel később Párizsban bemu­tatták azt az operát, amely­ben először kapott hangot az alacsony rangú katonák, do­hánygyári munkásnők és hegyvidéki csempészek élete (Carmen), úgy megbukott, hogy szerzőjének, Bizetnek a korai halálát is ennek tulaj­donítják. Mert az opera ad­dig a királyi és főúri udva­rok művészete volt, ahol a görög drámák és a bibliai történetek linóm hangú meg­szólaltatását élvezték benne, s iszonyodtak minden közönsé­ges parlagi történettől és kör­nyezettől a színpadon. A Carmen párizsi bukása idején egy szegény livornói olasz család gyermeke, 12 éves volt és zenei tehetségé­re felfigyelt egy sokpénzű zenerajongó, majd taníttatni is műsoron maradt a buda- kezdte a milánói konzervató- pesti és a vidéki opera szin- riumban. A fiatal Pietro padainkon. Mascagni karmes- Mascagni azonban nem járta téri szereplései pedig a pesti végig az előkelő zenei isko- Operaházban, a Vigadóban és lát, hanem hamarosan elsze- a Szegedi Szabadtéri Játéko- gödött egy vándorszínész tár- kon a legemlékezetesebb ze- sulathoz karmesternek — nei élményeink sorába került, pénzt keresni. Aztán letelepe- Itt megszerette a magyar dett egy kicsiny városkában, muzsikát, a magyar mű- Cerignolában, ahol zongora- vészeket és a zenét sze- tanító és a városi zenekar re^P magyar közönséget, s dirigense lett. Itt alaposan életén át sok sze­megismerkedett a falusiak éle- emlékezett a ve­iével, vágyaikkal és indula- „uk vaI° találkozásaira. Ami- taikkal, s ebből az ismerke- kc!r mo,st Vl á?szcrt® tnegem- désből született meg az első lékf?ek születésének 100. ev- nagysikerű opera, amelynek fordulojárol, mi ugyanezzel hősei föfdet túró, köznapi a..na?f művésznek és közeli emberek voltak, „földszagú” lobaratnak kijáró szeretettel problémáikkal, heves indula- es tisztelettel gondolunk a tokkal, őszinte vágyakkal és mesterre, aki az egyszerű pa- az ebből született emberi tra- ^asztok eletenek belső gaz­gédiával. dagságát, emberi melegségét . „ .. ... . _. először emelte az operamű­PfJ,f.Zibf_CS“Í , _szf5z^íe vészét csodavilágába. Fodor Lajos kerek félévszázaddal volt fia­talabb Verdinél és Wagner­nél .Csakhogy ez alatt a fél­század alatt az olasz opera- előadások közönsége is meg­változott: egyre több helyet foglaltak el a nézőtérből a városok alacsonyabb sorban élő polgárai és a szegény diá­kok. A Parasztbecsület nálunk is hamar műsorra került, s ki­sebb megszakításokkal máig Mihálygergén felavatták az új művelődési házat Mihálygergén vasárnap ad­ták át az új művelődési há­zat. A falu dolgozói lelkese­déssel vettek részt az építés­ben. Most az avató ünnepsé­gen pedig teljesen megtelt a nézőtér. Ott volt az egész fa­lu. Kálmán János a községi tanács elnöke köszöntötte a községbelieket és üdvözölte a megyei, járási, vendégeket, akik az építkezés ideje alatt sok segítséget adtak. Az avatóünnepség alkal­mával mutatkozott be a helyi kultúrcsoport is. Különösen a vegyeskórus aratott nagy si­kert, amelyben a legidőseb­bek és a legfiatalabbak egy­aránt megtalálhatók. Sikerrel szerepeltek a szavalok és a tánccsoport tagjai' is. Épül a salgótarjáni sajtópalota Galgagutaiak az élvonalban Az észak magyarországi néptánc táj k on feren ci áról Az észak-magyarországi táj- Borsod, Heves és Nógrád me- konferenciára öt megye: Sza- gye legjobb néptánc csoport- bolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, jai, szakvezetői kaptak meg­hívást s a korszerűség, neve­lő tevékenység, ízlésfejlesztés és a megyei oktatóképzés kérdéseivel foglalkoztak. Az elméleti tanácskozást bemutatók tették színvonalas­sá. A műsorban helyet ka­pott két Nógrád megyei cso­port; a Balassagyarmati Pa­lóc Együttes és a Galgagutai Népiegyüttes is. A szakembe­rek megállapítása szerint a balassagyarmatiak a Palóc­fantázia bemutatásával a kö­zépszerű együttesek sorából az élcsoportok közé nőttek. A galgagutaiakkal, mint a résztvevő; csoportok legjobbjá­val i foglalkozott a tájkonfe­rencia. Sári leánytáncuk, üde- ségével rendkívül megkapó, s az együttes képességeinek megfelelően választott fel­adat. Megyei csoportjaink sikeres miskolci szereplését értékesen segítette a koreográfiákat ké­szítő Manningen György, Tí­már Sándor, valarmnt a cso­portvezető Almási Ferencné és Varga Erzsébet fáradozá­sán kívül a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szö- (Iványi Ödön tusrajza) vétségé is. Fehiőttoktatás a pásztói járásban Palotáson — mondják — még csak istenes a helyzet. Ott 68 holdra jut egy szak­ember. Ebben azonban benne vannak a kiegészítő üzem­ágak szakmunkásai, s az egyéb képzettségűek. De ha csak a mezőgazdasági szak­munkásokat tekintenénk, Pa­lotáson sem mutatna ilyen „kedvezőt” a kép. Héhalom- ban 100 hold területre jut egy szakember. Pásztón még kevesebb. Párthatározat kimondta: 1965-re el kell érni, hogy minden 50 holdra jusson leg­alább egy mezőgazdasági szak­munkás. Eredményes nagyüzemi gaz­dálkodás ma már nem kép­zelhető el alapos szakértelem nélkül. De miképp biztosítha­tunk megfelelő munkáskép­zést? Erről, a megoldás lehe­tőségeiről és általában a fel­nőttoktatásról tanácskoztak a napokban a pásztói járási pártbizottság agit.-prop. osz­tályának kibővített ülésén. Előrelépést kell tenni az általános műveltség terén, most főképp a hallgatók szá­mának növelésében. A járás három községében, Garábon, Alsótoldon és Pásztón az ösz- szevont szervezésű dolgozók iskoláinak VII-VIII. osztá­lyában az általános műveltsé­gen kívül már mezőgazdasági szakmunkásképzést is adnak. Jelentős kezdő lépés lehet ez a cél felé, de még valóban nem több jó kezdetnél. Bár a járásban kétségtele­nül nőtt a tanulási kedv — a felnőttek általános iskolája VII. osztályába 288-an, a VIII-ba 145-en jelentkeztek 16 községben — a fizikai, fő­képp a mezőgazdasági dolgo­zók tanulási aránya igen rossz. Két olyan nagy községében a járásnak, mint Csécse és Hé­halom, egyszerűen képtele­nek dolgozók iskolája szerve­zésére. Héhalomban arra hi­vatkoznak, hogy 45 éves ko­rig mindenkinek meg van a legmagasabb fokú általános iskolai képzettsége. Az állítás valódiságáról meggyőződni roppant nehéz lenne... Tény az, hogy a járásban még ma is igen jelentős az analfabéták száma. Ennek a problémának megoldása ugyancsak komoly gondot je­lent. Az elmúlt oktatási év­ben Pásztón, Szirákon ésMát- nszűllősön szerveztek alapis- r, ereti tanfolyamokat, most Jobbágyiban, Pásztón és Szi­rákon, de égető szükség len­re hasonlókra Kallón, Héha­lomban, Taron is. Héhalom­ban tehát, amely arra hivat­kozik, hogy a 45 éven aluliak rég megszerezték az általános iskolai műveltséget, a nagy­számú cigánylakosságot sem szabad kifelejteni a jelenté­sekből. Az emberek tudásának, gondolkodásának a gazdasági, technológiai eredmények fej­lettségi szintjére emelése ér­dekében tovább kell kijavíta­ni a társadalmi és tömegszer­vezetek összefogását. Tervsze­rűbbé kell tenn a vezetők is­kolázását s az értelmiségiek továbbtanulásában is nagyobb aktivitásra van szükség. A ta­pasztalatok alapján a járás adottságai a nagyobb ütemű haladásra megvannak, a gyor­sabb előrejutásnak azonban fontos feltétele, hogy a helyi szervek: községi tanácsi, párt­ós tömegszervezeti vezetők a jövőben lényegesen többet foglalkozzanak az oktatásügy feladataival. B. T. Fogadás a Magyar Sajtó Kapja alkalmából A Hazafias Népfront Nóg- rád Ifjúsága és a Magyar rád megyei Bizottságának ve- Távirati Iroda újságírói szá­zétól szombaton délelőtt , Maevar Saitó Naoia fogadást adtak a Nógrádi ™anf * Magyar bajto Napja Népújság, a Tarjáni Acél, a alkalmából. A fogadás meleg, Nógrádi Építőmunkás, a Nóg- baráti légkörben zajlott le. Komlói művelődésügyi szakemberek Salgótarjánban Komlóról vendégek voltak a salgótarjáni városi tanács művelődésügyi osztályán. A fiatal szocialista város műve­lődési osztályvezetője, nép­művelési felügyelője, gyám­ügyi előadója, a művelődés- ügyi állandó bizottság egy tagja, valamint a mohácsi népművelési felügyelő láto­gatott el hozzánk, hogy az „öreg” és tapasztalt iparvá­rosban tanulmányozzák a szakszervezeti művelődési ott- honok állami irányításának szeleburdi gyerekek, voltak, § módszereit. Három nemzedék tanítói... — Beállít ide a múltkor egy nagydarab ember. Köszön és vár. Nézek fel rá, komoly szemeire, loboncos ősz hajára, s el nem tudom képzelni, ki lehet. Elneveti magát és hogy csak topogok körülötte, meg­szólal: „Kistanító néni, hát nem ismer meg? Én vagyok a Feri, az ötödik pad széléről. A Palkovics Feri.” Lehajol hozzám és megcsókol. Aztán elmondja, hogy Zágrábból jött Budapestre s a kíváncsi­ság elhozta ide, megtalál-e? Negyven évvel ezelőtt volt a tanítványom... . Az öreg kántor-tanítói la­kásban, történelmet sugárzó öreg bútorok árnyékában két őszhajú, mindig mosolygó örök fiatallal beszélgetek. A „kistanító néni” (jó pár éve nyugdíjas már) pamutot gombolyított, s akit kerestem, Laci bácsi a Viczián gyere­kekkel, unokáival osztolódott éppen. — Szervusz öcsém — ismert meg mindjárt —, tudod, hogy már a múlt héten is várta­lak? Poharakat tett az asztal­ra, a néni süteményt hozott, a két virgonc meg könyvek mögé bújt rögvest. De csak egy percig! — Az apjuk a dolgozók is­kolájában van, az anyjyk Vácra ment, a Mikuláshoz. Ilyenkor itt tanulnának ná­lunk, dehát ez abból áll, hogy elmondatják velem a leckét. Ötször is. — Mert maga türelmetlen hozzájuk — szól közbe nagy­mama s ezzel vége a gyere­kek hallgatásának! — Igen, nagyapa, első olva­sásra szó szerint akarja fel­kérdezni az állattant — nyel­vel a kisebbik, Pali, aki zso­kénak készül. Mutatja rajzait. Mind megannyi ugyanaz, a vágtató ló, hátán a hajtó, ő maga. Balogh László, aki a nőtin- csi körzeti általános iskolá­nak huszonegy éve az igazga­tója, ebből a házból járt isko­lába. Az apja is itt volt ta­nító, a falubeliek úgy emlé­keznek rá, ha valakit vezető­nek választanak: „Jó ember, még az öreg Balogh tanítot­ta.” 1902-től, ötven év, egy félévszázad is lepergett már, mióta a Balogh-család Nőtin­csen tanít. 1922-ben a mosta­ni Balogh, az aranyos kedé­lyű Laci bácsi vette át a sta­fétát. Erre mondja, hogy mintha tegnap történt volna. Olyan magától értetődő ez a kijelentés is: — Sokat lehet tenni negy­ven év alatt, különösen ha az ember hivatásának tartja a pályát. A „kistanító nénivel” itt is­merkedett meg, megházasod­tak, s aztán egy évtizedig ket­tesben oktatták a nőtincsi ne­bulókat, mai tisztes szülőket, s nagyszülőket. Itt született két lányuk, akikből szintén tanítót neveltek. Vicziánné, a kisebbik, eme virgoncok any­ja a képző után idejött taní­tani, férje nemkülönben. S a nagyobb unoka, Laci most ha­todikos, ugyancsak pedagó­gusnak készül. — Tornatanár lesz és Fradi- kapus — mutatja be nagyapa. (De a másik Balogh leány, Mit, Almási Ferencné sem volt hűtlen a hagyományok­hoz. A balassagyarmati Rá­kóczi iskola testnevelő taná­ra, s az immár külföldön is híres nagynevű Palóc Népi­együttes koreográfusa, tanító­ja, vezetője.) Sorra kerülnek a dicséretes néptanító-família történeté­nek gyöngyszem-emlékei. Nő­tincsen már tizenhat évvel ezelőtt kollégiumot csináltak a helybeli tanítók. A volt Szcitovszky-féle hercegprímá- si kastélyban. Ez a most in­tézményes iskolakörzetesítés első spontán megnyilvánulásai közé tartozott. A környékbeli falvak rászoruló gyermekei kaptak itt szállást, ellátást, nevelést. Nőtincsről nem kérte még el magát nevelő más község­be. Jelenleg tizenegyen van­nak, mind képesített, öt szak­tanár közülük, a többi most tanul a szakosítón. Óh bizony nagy szerepe van ebben Ba- loghéknak. Nyár végén egy szőke lányt ismertem meg a salgótarjáni pártiskolán, Fehér Rózsát. Nő­tincsről jött KISZ propagan­dista továbbképzésre, ő be­szélt oly lelkesen az iskolá­jukról, hogy felkeltette a kí­váncsiságomat. Később, szep­tember végén a régi iskola udvarán beszélgettem velük viháncoló gyermekek gyűrű­jében. Három nőpedagógussal, fiatalokkal. Akkor mondták: — Keresse meg az igazga­tót, mindannyian őt tarjuk példaképünknek. És most itt vagyunk a me­leg szobában. Kint az eget fényesre vikszolt csillagok kárpitozzák. Balogh néni tüs­köt tesz a cserépkályhába, s hideget jósol. Aztán elme­séli, hogy mióta osztályok szerint tanítottak Nőtincsen, ő mindig elsősök nevelője volt. — A legszebb hivatás a leg­kisebbek oktatása. Egyszer a gyarmati lányom betoppant az osztályomba, s összecsapta a kezét. Mama, nem szédülsz? Ennyi egyforma fej!” — Szeretnek az emberek, hiszen a falu lakóinak három­negyed részét mi tanítottuk az urammaL Voltak csintalan, akik elkéstek. Az ilyeneket § Á komlói küldöttek első­karikába állítottam, ez volt ^sorban a nagymúltú, sokév- a büntetés. Krétával kórt raj- S tizedes munkára visszatekintő zoltam a padlóra, s a gyere- y salgótarjáni üzemi művelő- keknek ott kellett állni öt § dési otthonokat keresték meg. percig. Berohant egy reggel c Ellátogattak az acélárugyári a falu legmódosabb gazdája. •;művelődési házba, az üveg- „Milyen középkorú kinzóesz- § gyári és a Salgó bányatelep! közöket használnak maguk ?K művelődési otthonba, s azok Hol van a vas?” így támadt%vezetőivel a munkamódsze- nekem. Aztán meglátta a íe-J) rekről tanácskoztak, Kiilönö- hér krétakört és bocsánatot §sen felkeltette érdeklődésü- kert. Persze, mert a gyere- ? j^et, hogy ezekben az ottho- k,^k szégy eltek a kankabaal- Qjtt>an évtizedes tapasztala- ŐStték rettGgVe em'Stú vezetők végzik az irányító Balogh Laci bácsi, az okta-§™nkátt Jelk«Jíul}ÚunuZ tásügy kiváló dolgozója, sok- § kás°k.. tevékenyednek, nagy száz becsületes munkás és pa- § tradíciókkal maguk mögött, raszt, mérnök, tanár, jogász, c A salgótarjáni üzemi műve- orvos és közéleti ember el-Slődési otthonok tanulmányo- ső kertésze mégis öreg Ba-§zása után a vendégek látoga- csa Istvánra legbüszkébb Ba-Ktást tettek a Sztahanov és a csa bácsi 65 éves létére ta-s Május 1. úti általános isko- valv végezte el a hetedik y Iákban mfnnvlt Olyan apróságnak tűnő ménnyel. Most beteg, ez év-e , „ »redménvesséeet te^ ben azért nem tanul. De a^ff az eredményességet te­múlt évben a legpontosabb§kl"^Ve. f'^lemremelto leglelkiismeretesebb tanítványff>eJ*k1 15 megragadták a ven- volt. Ha beteg volt levelet lde*ek figyelmet, mint az küldött, hogy miért nem je-Vskolák szaktantermi rendsze- lenhet meg. (Tre s a tantermek többszínű — Mondd, értesz te ehhez, | festése, amik előnyösen hat­mi vitte ezt az embert a ta-^nak a fokozott; koncentrálás- nulásra? §ra. :.. Azt hiszem, tudom. A £ Kortjlő szocialista városi ta- tanítók, Baloghék, Puchi Gyu-snácsi küldöttei háromnapos lánéék. Szabó Árpádék és Fe-y ittlétük alatt megismerked- hér Rózsák embersége, közel- §tek Salgótarján és a kömye- sége, tudásszomj ébresztő ki-ező vidék történelmi, munkás­váló munkája. g mozgalmi és kulturális neve­Kondorosi János «zetességeivel is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom