Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)
1963-11-09 / 90. szám
VILÁG PROLET AK J AL EGYESÜLJETEK! Kenyerűnk becsülete A minap Hatvan felől utaztam Salgótarjánba és a személyvonaton, amely tudvalévőén igen alkalmas hely a különféle vélemények kicserélésére, a közelemben hangos vita keletkezett a kenyérgabonáról, a kenyérnek valóról. Az utasok egyike ugyanis kicsit nagyképűen és nagyon célzatosan a következő megjegyzést tette: „Bezzeg a háború előtt annyi búza termett az országban, hogy külföldre is bőven jutott belőle.” Már rendszereztem magamban az érveket, hogy „visszalőjek” a tájékozatlan megjegyzésre, útitársaim azonban megelőztek. Öröm volt hallani, hogy a munkások, bőszoknyás parasztasszonyok, vasutasok milyen közgazdasági és politikai tájékozottsággal rendelkeznek s úgy éreztem, ha valamikor érvényes volt a megállapítás, napjainkban kétszeresen az: politikus nép vagyunk. Maga a vita is megérdemelné, hogy részletesen leírjam, de ezúttal csak az elhangzott érveket szedem csokorba. A háború előtti nad- rágszíjparcellás időszakban csaknem négymillió holdon vetettek kenyérgabonát. 1963- ban pedig alig haladta meg a kétmillió holdat a kenyér- gabona vetésterülete. A háború előtt lényegesen kisebb volt az egy személyre jutó kenyérfogyasztás hazánkban és a kenyértésztához burgonyát, kukoricalisztet is bőségesen kevertek, napjainkban pedig kizárólag búzalisztből készül a fehér és félbarna kenyér. Kisebb területen termesztjük a kenyémekvalót* mint a háború előtt, de nem sokkal terem kevesebb, mint akkor, mert lényegesen növekedett a termésátlag mind a termelőszövetkezetek, mind az állami gazdaságok földjein. A múltban a nagyobb búzatermést nem a nadrágszíjparcel- lák, hanem az uradalmak, állami birtokok adták, ahol gőzgépekkel és traktorokkal mélyművelést alkalmaztak, s ahol szakember gondoskodott a talajerővisszapótlás és a szakszerűség betartásáról. Mindez már akkor azt bizonyította, hogy a nagyüzemi gazdálkodásé a jövő, csakis a gépesített nagygazdaság képes tartani a versenyt a világpiaci követelményekkel. Az idén a hirtelen hőségben megszorult a kalászokban a szem, a termésátlag mégis jobb volt, mint régen; ma már ott tartunk, hogy tervszerűen szabályozni tudjuk a betakarításra kerülő termés meny- nyiségét, éppen ezért emeltük meg öt százalékkal a kenyér- gabona korábban tervezett vetésterületét. Ahogyan sikerül tovább növelnünk a búza és a rozs termésátlagát, úgy csökkenthetik majd a szövetkezetek a vetésterületüket, de ez még a távolibbi jövő útja. Ilyen és ezekhez hasonló érvek sokasága hangzott el, s közben mind többször illette elismerés azt a vállvetett küzdelmet, amelyet munkás, paraszt, értelmiségi, nemre, korra és beosztásra való tekintet nélkül másfél hónapon át megyénkben is vívott a jövő évi kenyérért. Nógród megye más években is élenjárt az optimális vetési idő betartásában, az idén nehezebb körülmények között is megtettük kötelességünket, amit az ország joggal elvárt tőlünk. önzetlenség nélkül állíthatjuk, hogy Németh Károly elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának közismert, a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatának minden sora megyénk dolgozóira is vonatkazik, így a következő idézet is; „Azért, hogy jövőre mezőgazdaságunk teljes egészében megtermelje az ország kenyerét, nagy társadalmi összefogás bontakozott ki. Amikor arról volt szó, hogy mezőgazdasági üzemeink az eredeti vetéstervet mintegy öt százalékkal teljesítsék túl, termelőszövetkezeteink, állami gazdaságaink vállalkoztak a feladatra, s teljesítették is. Amikor a vetés előkészítés üteme lassúnak látszott, több mint ezer ipari munkás traktorra ült, hogy a gépállomási gépek kétműszakos üzemeltetésével meggyorsuljon a munka. A néphadsereg katonái azokban az állami gazdaságokban, amelyekben nagy területen termelnek kukoricát, derekasan dolgoztak e fontos takarmánynövény betakarításában, s így lehetővé tették, hogy a kenyérgabonával bevetendő területek idejekorán vetésre készen álljanak.” Minden bizonnyal a vonaton vitázó felek is tevékenyei/, derekasan kivették részüket a maguk munkaterületén, a vetési idény, erőfeszítést igénylő munkájából, de ha csak szemlélők lettek volna is, általánosságban a teljes dicséret hangján emlékezhetnek az október 25-tel lezárult időszakról. Hiszen nincs nógrádi falu, ahol ne született volna egy-fcét kiemelkedő teljesítmény, ahol ne emelkedett volna ki a szürkeségből egy-egy munkás, honvéd, diák, tsä-tag. tanácsi vezető vagy más dolgozó kiváló teljesítménye. Gondoljunk csak a vasárnapokra, amikor KISZ- tagok százai áradtak szét a megyében, hogy segítsenek kukoricát tömi, kukoricát, cukorrépát és műtrágyát rakodni. Gondoljunk a bányászokra és gyári munkásokra, akik az első hívó szóra megjelentek a nógrádi földeken. Gondoljunk azokra a honvédekre, akiknek féltett egyenruhájuk olajfoltot kapott a gondjukra bízott traktortól. Gondoljunk a megyei, járási és községi pártbizottságok, tanácsok munkatársaira, akik a felelősségteljes nehéz napokban megtalálták az operatív vezetés helyes módját. Gondoljunk az éjszaka csendjében berregő traktorok hangjára s reflektoraik fényére! Gondoljunk a becsületes tsz- tagok ezreinek szorgos erőfeszítésére, amint vezetőikkel összefogva igyekeztek leküzdeni a mezőgazdaság ősszel torlódó, sokrétű gondjait. Külön is említést érdemelnek a szécsényi járás tanács- és tsz- tagjai, akik vetési idény kezdetekor még a megkésett nyári munkákkal, a cséplés- sel birkóztak, de határidő előtt megoldották a búza és a rozs vetését. Mindamellett nemcsak a dicsérő szó, hanem az előttünk álló feladatok, kötelezettségek sora is érinti megyénk valamennyi termelő- szövetkezetét, állami gazdaságát, gépállomását. Nem elegendő tudnunk, hogy miért növeltük a búza vetésterületét s nem nyugodhatunk meg a vetési időszak valóban szép eredményei láttán, öntudat és éleslátás, szorgalom és hozzáértés kell kísérje mindenütt az őszi mezőgazdasági munkák most soronlevő feladatait is. Németh Károly elvtárs nyilatkozata ehhez is útmutatást nyújt: „ ... lendülettel, szervezettséggel végezzék most mindenütt a jövő esztendei növénytermelés legfontosabb őszi megalapozó munkáját, a mélyszántást... Ennek a még kinnlevö termények gyors betakarítása, a gépek jó kihasználása, a traktorvezetőkről való fokozott gondoskodás nélkülözhetetlen feltétele.” L. Gy. „Kísérletjárás” Nagylócon (3. old.) Épül a salgótarjáni tó-strand <3. old.) Fölényes győzelem Salgótarjánban (8. old.) Rádió és tv. műsor (8.* old.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján koszorúzás! ünnepség volt Salgótarjánban, a szovjet hősök emlékművénél. Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Házban, szerdán este került sor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulója alkalmából rendezett emlékünnepségre. Az elnökségben helyet foglalt Jakab Sándor, a Központi Bizottság póttagja, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, országgyűlési képviselő, Darvasi István, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs- és Propaganda Osztályának helyettes vezetője, országgyűlési képviselő, Jed- licska Gyula, az MSZMP salgótarjáni városi bizottságának első titkára, a városi tanács, a szakszervezetek, a KISZ, a Hazafias Népfront, a nőtanács, a fegyveres testületek képviselői, kiváló dolgozók. Ugyancsak az elnökségben foglalt helyet az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet katonai alakulatok két képviselője. Az ünnepségen részt vettek Salgótarján ipari üzemeinek, intézményeinek, hiv falain*^ le*: tál;» szerveinek vezetői es dolgozói, a murikúsmozgalom veteránjai. A magyar és a szovjet himnusz »I hangzása, után Jedlicska Gyula elvtárs köszöntötte az ünnepség résztvevőit, majd Darvasi István elvtárs tartott ünnepi beszédet. Darvas! István elvtárs beszéde Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Engedjék meg, hogy ezen a bensőséges ünnepen átadjam önöknek lenini pártunk Központi Bizottságának, a forradalmi munkás-paraszt kormánynak forró üdvözletét és ez alkalommal köszöntsem Salgótarján dolgozó népét. Arról emlékezünk ezen a ragyogóan szép őszi napon, hogy 46 évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyitott az emberiség fejlődésének történetében. Ezután arról beszélt a szónok, hogy mit köszönhet az emberiség Leninnek, aki megvédte és tovább fejlesztette a marxizmust, a proletárdiktatúráról szóló tanítást. Korunk a szocializmus Sora — folytatta Darvasi elvtárs. Eszméinket ma már nemcsak Európa, Ázsia és La- tin-Amerika, szocializmust építő és a függetlenséget kivívott, elszántan harcoló népei, hanem a kapitalista országokban óriási többséget jelentő, haladó erők is magukénak vallják. Nekünk ez az ünnep, magyar ünnep, nemzeti ünnep is, mert a mi forradalmunk, szocialista építésünk is a Nagy Októberi Szocialista Forradalomba nyúlik vissza. 1917 után elsőnek Magyarországon lobbant magasra a láng, amely az elavult és korhadt múlt felégetésére volt hivatott. Harcunk Darvasi István elvtárs ünnepi beszédét mondja. akkor nem járt teljes sikerrel, de joggal lehetünk büszkék az első magyar tanácsköztársaságra ma, amikor hálásan emlékezünk arra, hogy Lenin és az orosz forradalmárok segítették 1919-cs harcainkat. A nemzeti egységről Mi úgy érezzük, a történelem tett igazságot, amikor 1945-ben a világ első szocialista államának hős harcosai, a szovjet hadsereg hozta el népünknek a szabadságot, a függetlenséget, az emberi fel- emelkedés nagyszerű lehetőségét. Ma elmondhatjuk, hogy a magyar nép független, szabad hazában él, leraktuk a szocializmus alapjait; végérvényesen megszűnt nálunk az ember kizsákmányolása, kialakulóban van és egyre nagyobb erőt jelent a szocialista nemzeti egység, ami azt jelenti, hogy a szocializmus teljes felépítésének megtisztelő nagy célja megvalósításáért, együtt munkálkodik hazánkban munkás, paraszi és értelmiség. Hazánk nemzetközt tekintélye Iparunk a felszabadulás óta ötszörösére.nőtt . Ecöshdík a nagyüzemi mezőgazdaság, hazánknak elismert nemzetközi tekintélye Van, s már néhány területen versenyképesek vagyunk a kapitalistákkal. Népünk életszínvonala soha nem volt olyan, magas mint ma. Az utóbbi években 34 százalékkal emelkedett a dolgozók reálbére, a nép óriási tömegei élvezik a kultúra áldásait, tanulnak, hogy pótolják a több évszázados lemaradást. Felnőtt, öntudatos, politikailag érett néppé vált a magyar nép, amely alkalmas az előtte álló nagy feladatok teljesítésére. Salgótarján fejlődése, tükre az ország fejlődésének is. Itt és a megyében ötszörösére nőtt a kiskereskedelmi forgalom, 1000 lakás épült négy esztendő alatt, Salgótarján jelentős ipari központ és maholnap teljesen újjáépül. Darvasi . elvtárs ezután a feladatokról szólott. Példának említette a nógrádi bányászokat, akik az idén jóval többet termeltek a tavalyinál s ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy az ország ipari termelésében az év első 10 hónapja alatt lényegében sikerült behozni a szigorú tél okozta lemaradást. Ünnepi beszédének befejező részében Darvasi elvtárs internacionalista kötelezettségeinkről, a szocialista gazdálkodás és a szocialista eszmék egységének szükségességéről, a párthoz való hűségről, bizalomról, a békéről, megkezdett utunk töretlen folytatásának fontosságáról szólt. Éltette a szovjet—magyar barátságot és a szocialista országok összefogásából eredő közös győzelmeinket. Darvasi István elvtárs ünnepi beszéde után Laskovszkij Leonyid Zaharovics szovjet kapitány üdvözölte Salgótarján és Nógrád megye «ételfőzőit. s a díszünnepség első része az Internacionálé hangjával ért véget. Utána helyi kulhírcsoportok adtak ünneoi műsort. NÖSBllBI Népújság AZ MSZMP NOGRAD MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIX. ÉVF. 90. SZÁM. ARA: 60 FILLÉR 1983. NOVEMBER 9. ünnepség a Nagy Oktúberi Szocialista Forradalom évfordnléján
