Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)
1963-11-27 / 95. szám
19(53. november 27. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG I. Ismerkedés a megújult Dejtárral éve épült művelődési otthon, itt .kapott helyet a pártszervezet, a mozi, az 1200 kötetes könyvtár. Helyben lakik a körorvoshoz és a tsz majorban rendel az állatorvos. Kisiparossal viszonylag jól el va.i látva a község: egy szabó egy kőműves, két asztalos és három cipész tartotta meg iparát, a bognár és a kovács belépett a tsz-be, onnan látja el a lakosságot is. Két élelmiszerboltja és egy húsboltja eléggé 6zűkös és zsúfolt az igények kielégítésére. Sütödéjében napi három mázsa kenyér és sütemény készül, szikvízüzemének átlagtermelése: napi száz üveg Terményraktárt tart fenn a MÉK és a Terményforglalmi Vállalat. Közlekedése a vonatok és az autóbuszok számát tekintve nem lenne rossz, de távol esik a községtől a vasútállomás és még távolabb a távolsági (Budapest-Balassa- gyarmat—Salgótarján) autó- buszjárat megállója. Van területi napközi otthonos óvodája, van sportpályája és szabadtéri strandja az Ipolyon, de nincsenek megyei, vagy járási jelentőségű intézményei és létesítményei, nem dicsekedhet idegenforgalmi nevezetességekkel és — szerencsére — az utóbbi hatvan esztendő alatt nem sújtotta a községet elemi csapás. Egyes polgári, történészek, az új kultúrák alapvető követelményének tekintik, a vízművek létesítését és a csatornázást, s ha érvelésüket elfogadnánk, emiatt Dej tárt alacsony színvonalúnak kellene minősítenünk, hiszen vízellátása és csatornázása megoldatlan, két mélyfúrású kútra és vízvezetékre lenne sürgősen szüksége. Azonban nagyon jól tudjuk, hogy a jó víz hiánya Nógrád megyében eléggé általános jelenség és mindez nem kultúrális vagy cilvilizációs, hanem kizárólag geológiai okokra vezethető vissza. • Kommentár nélkül Tehát Dejtár, csak annyiban különbözik a megye többi községétől, amennyiben minden község sajátos jegyeket is hord magán. Elhelyezkedése és az első benyomá- haladó és szédületesen gyor- rád megyei községéhez ha- sok alapján legfeljebb az tűsan múló történelemben volt sonlítjuk, úgy találjuk, sem- nik fel, hogy eléggé nagy és a dejtári nép sajátja. miben sem tér el az átlagos- terjedelmes község a parány tói. Nagy utat tettek meg hegyi falvainkhoz viszonyít1945 óta, a fejlődésben újabb va. S egynémelyik udvaron eredményeket szeretnének el- sajátosan két-három lakás is érni, azonban nincsenek irre- egybekapcsolódik, mintha ális, nagyratörő álmaik. minduntalan egy újabb szoA legújabb lesújtó hír késztetett búvárkodásra. íz- Szamok galmas vállalkozás kikutatni , , .. ,, » egy falu történetét, népének es közvélemény változatos, sajátos életútját, s ■ különösen merész és úttörő Jelenleg 1420 mezogazdasa- feladat termeiőszövetekezete gi, 340 építőipari, 80 ipari, ellentmondásos, kívülről ne- 25 kereskedelmi és 20 köz- hezen megfeithető, hullámos lekedési dolgozót tartanak fejlődésének oknyomozó vizs- nyilván, azonkívül 45 a köz- gálata. Mi okozta a törést? szolgálatban és 78 az egyeb Hogyan változtathatja meg helyeken foglalkoztatottak tevékenységét s ezzel együtt száma. A mezógazdasaggal kiharcolt jó hírnevét egy fa- foglalkozók aránya a tizenöt lu közössége? év előtti helyzethez képest “ a , , szintén megváltozott. Számuk De mindennél elobbrevalo személlyel csökkent, s a történelem, mely a kesob- ugyanennyivel többen dolgoz- bi események alakulásának na^ az jparl üzemekben, magyarázatát szolgálhatta. Pergamentek és megsárgult A község teljes igazgatási lapok őrzik a község törté- területe 3772 hold és ebből neti emlékeit. Az első fenn- 3517 holdon kötötten homo- „ Boronát dobtak a fináncok a maradt adománylevél Patak- kos talajon a József Attila teherautó alá, úgy leplezték kai közös sorsban emlegeti Termelőszövetkezet gazdálko- ;e a csempészeket. Tele volt Dejtár nevét is: 1397-ben Or- dik. az autó borssal, de azok a solya; Lossonczy István bán .... . .... . „. csempészek pesti, nem dejtári özvegye, a két falut Verse- Sok u;i ház épült, de a bi- batidához tartoztak” — meséli nyi Lászlónak adományozta, karaso es a Hosszak dűlőben • Varga Pál. Negyvenegy év múlva (1438) újabb negyven házhely kimé- a király Dejtár és Patak „vá- rése vált szükségessé, hogy rosát” az esztergomi érsek- az építkezési igényeket ki- bát ragasztottak volna hozzá- nek ajándékozta örörökös' elégíthessék. A községben öt- juk. Némi iróniával azt min- használatra. (Talán ez az ese- tantermes körzetesített iskola dotta valaki: „Ezek voltak a mény az, mely a dejtári nép működik, művelődési köz- zsellérek házai, jobban mond- sorsának’ alakulását évszáza- pontja a 300 személy befő- va a primácia olcsó cselédei- dokra megszabta!) A török gadására alkalmas, alig pár nek lakásai.” De ezért valóBarangolás a történelemben Egy községet jó, vagy rossz híre egyaránt kiemelhet az ismeretlenség szürkeségéből. Dejtár nevét kedvező hír kapta szárnyra: «már az ötvenes évek elején hallottam a dejtári József Attila termelőszövetkezet kiváló szervezettségéről és termelési eredményeiről. A szövetkezeti élet eleven propagandája és a propaganda eleven hitelesítője volt akkor Dejtár s külön híre járt, hogy ifjúsága szakított apái nyugtalan vándoréletével és a szövetkezetben látja nyugodt, megalapozott jövőjét. Később legendákat hallottam a dejtári nők szépségéről, délceg tartásáról, hamvas arcáról, ápoltságáról. De felröppent olykor Dejtár neve a romantikus, izgalmas csempésztörténetekben is. S most legútóbb s ez a hír már mellőz kedvező fényt és romantikát! — Dejtár nevét szövetkezete belső bajai és a torlódó súlyos gondjai feketítették be. A község, mely lakói korszerű, okos vállalkozása révén az öntudat és kezdeményezőkészség cégtáblája lett, ezúttal ismét olyan vonásokkal jelentkezik, mely a régebbi múltban, a lassan A férfiak viseleté Dejtáron már szakított az ősi jelleggel, ellenben a lányok és asz- szonyok ruházkodását íratlan törvény szabályozza. A különböző egyházi ünnepek között más-más színű ruhát illik felvenni. Időszak, vagy családi esemény (keresztelő, lakodalom, haláleset) szabja meg, hogy barna, fekete vagy cifra ruhát vegyen-e fel a dejtári nő. A ruhák színe életkor szerint is változó. A képen látható népviseletet a hétköznapi munkákhoz öltik magukra Dejtár asszonyai és lányai. Bár a lányok közt egyre többen akadnak olyanok, akik szakítanak a időben Hasszán Daud hűbérbirtoka volt s a török kincstári adólajstromokban 13 adóköteles házzal szerepel. Nevezetessége még, hogy Szondy György lakása Dejtáron volt. 1866-ban az egész köszség a lángok martaléka lett s 1888- ban ismét leégett egy része. A tűzvésztől számítva újjáépítését egy évszádosnál is fiatalabb a község. Igazi megújulása mégis 1945-ben kezdődött. Irány: 1975 Legújabbkori történelmét a háromesztendeje, könyvecskévé összefűzött távlati tervben rótták papírra. A községrendezés irányelveit, amelynek lapjait vászonkötésű, aranybetűs borítólap védi az enyészettől, az 1961. októberben tartott tanácsülés hagyta jóvá. A kötet tartalma a kiindulási helyzetet rögzíti és utal arra a távlatra, amelyet 1975-ig óhajt elérni Dejtár kétezret álig meghaladó lakossága. Ha a községrendezési irányelveket bonckés alá vesszük, s a dejtári viszonyokat a többi NógDejtáron még mindig elengedhetetlen kellék a leányok és a menyecskék ruhatárából az úgynevezett cifra ruha. Hétköznap is gyakran láthatunk csizmás, bőszoknyás és fototos nőket a dejtári utcán, vagy kint a határban, a földeken. A néprajz a községet ma is a csizmás falvak között tartja nyilván, ezzel is jellemezve, hogy itt még nem vetettek le a csizmát és még erősen ragaszkodnak a régi viselethez. Valóban szép ruháik vannak a dejtári nőknek és különösen főkötőkben nagy a változatosság: minden ruhához más színű kendő és más főkötő kell. Az is igaz azonban, hogy a fiatal leányok már nem ragaszkodnak a népviselethez és öltözködésük a legfrissebb párizsi vagy budapesti divathoz alkalmazkodik. A menyecskék, fiatalabb asszonyok az átmenetet al cotják: nekik még több öltözet „csizmás” ruhájuk van, de már levetették a szűk pruszlikot és helyette nylon blúzt és divatos kardigánokat viselnek. Az alsó fehérneműk sorába is bevonult a nylon. A népviselet sem kézimunkával készül má r jóideje és a ruhák anyagai között ott találhatók az újfajta bársonyok és a műanyagokkal átszőtt szövetek. A ci. ra ruhához illő kendőt például Csehszlovákiából beszerzett esillogó-villogó fémszegéllyel, az úgynevezett ördöglakattal varrják körül. Uralkodik a szecessziós jelleg^és lassan mar csak formájában őrzik, még az idősebbek is, az igazi ősi népművészetet. jában magánházak voltak ezek a háború előtt is... Dej tárról azt is hiresztel- ték, hogy egykés falu. A hír hamis. Dejtár sohasem volt igazi egykés falu. Jelenleg meg különösen nem az. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint 518 „házas nő” él a községben s ebből 41 asz- szonynak nem született gyermeke, egy gyermeke van 111, két gyermeke 146, három gyermeke 101, négy gyermeke 49, öt gyermeke 32, hat-ki- lenc gyermeke 34 és tíz-ti- tenöt gyermeke négy anyának. Ehhez nem kell kommentár. Csempészek, félfalusiak A dejtári nép, ahogyan a múltbeli kényszerűség más községeket is megérintett, nem maradt teljesen makulátlan. A csempészés, mely az állami hivatalok elnéző segédletével a bolettás búza idején érte el tetőfokát.. Dejtáron megszokott cselekményé vált. Eleinte szűzdohányt vittek az Ipolyon túlra s hoztak érte csehszlovák textiliát, majd a búzát bocsátották a határon túl áruba, mert az itthon nyolc forintos búzáért odaát 32 forintot lehetett kapni s visszafelé olcsó bors, cukor. és ruhanemű lapult a zsákokban. A csempészés helyenként elérte a nagyvállalkozás méreteit, a dejtáriak azonban értették a dolgukat, soha nem kerültek finánckézre. Egyébként a csempészést csak a saját szükséglet erejéig tartották erkölcsösnek, a bandában, vagyonszerzésért üzletszerűen folytatott csempészést elitélték. A csempészésben, amit az Ínség csökkentése érdekében a vármegye és a főszolgabiró is támogatott, a dejtári lakosság csaknem valamennyi rétege részt vett. Varga Pál, a tez elnökhelyettese nekem is részletesen elmesélte hogyan vitték át vállon a kocsi búzát az Ipoly másik partjára. A rétegeződés rendkívül sokrétű volt. Általában 350- 400 személy vállalt ipari munkát Vácott. Balassagyarmaton és a fővárosban, közülük a legtöbben az építőiparban helyezkedtek el és a dejtáriakat országszerte kiváló állványozóknak ismerték. Bacsa Ferenc, az újdonsült tanácselnök tíz esztendőn át dolgozott ..félfalusiként”, kéthetenként Vagy havonként hazajárva, háború előtti tapasztalatai alapján állítja, hogy a dejtáriak az ács szakmában semmilyen előképzettséggel nem rendelkeztek, de kellő bátorságuk volt ahhoz, hogy elvállalják a rendkívül veszélyes állványozást. Nem egyszer a trepliken (állásokon) húzódtak meg éjszakára is, legfeüebb az eső kényszerítette őket más alkalmi fedél keresésére. A kirajzott falusiak jelentős része az agrárproletárok sorából került ki. az agárproletárok másik fele a községet félkönívben körülvevő hercegprímásí uradalomban. a primácia birtokán jutott napszámos, vagy részesmunkához. A fé’falusiak és az agrárproletárok kényszerűségből nem egyszer megvámolták a pimácia termését. ez azonban erkölcsi normáik szerint nem minősült lopásnak, üldözendő bűnnek, inkább virtuskodásnak, szinte dicsőségnek gondolták. „Két bőrt” — a homokról... Éles határokat vontak egymás közé a praszti munkából, földművelésből élő dejtáriak. Öt hold alatt a parasztember az évből 2-3' hónapot még napszámban töltött, a föld csak öt holdon felül nyújtott teljes megélhetést s akinek már a tíz holdat is meghaladta a birtoka, az már irigyelt nagygazdának számított. Az élelmesebb parasztok körében elterjedt a kupeekodás is, főleg marhakereskedéssel foglalkoztak és üzleti hálózatuk elért az alföldi megyék legtávolibb sorkáig. A háború alatt felfedezték a váci piacban rejlő üzleti lehetőségeket is, s akkoriban kezdtek el „két bőrt lehúzni” a dejtári homokról: általában csírázott burgonya után káposztát ültettek. Az egyes rétegek a községen belül élesen elhatárolták magukat egymástól s még a szerelem és a házasodási vágy is erőtlernek bizonyult az előítéletek bástyáival szemben. Általánosságban eltagadhatjuk az egykori cikkíróknak és szociográfusoknak azt a megállapítását, hogy Dejtárt életrevaló, vállalkozó szellemű nép lakta, s a — maguk módján — szívósan dacoltak az élet megannyi megpróbáltatásával. A megfontolt, papíron számoló, tágabb látókörű emberek jelenlétét igazolta az is, amikor 1949-ben megalakították (az országban az elsők között!) mezőgazdasági termelőszövetkezetüket: a József Attila Tsz-t. (folytatjuk) Lakos György l \
