Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)
1963-11-06 / 89. szám
1063. november fi NÓGRÁDI NßPÜJSAG 5 BOBÁL GYULA: PIHENŐ BÁNYÁSZ Az őszi eső feláatatta a falu egyetlen utcáját. A nehéz járművek meg sártömeggé gyúrták. A lánctalpasok még a köveket is kimozgatták. Betörték a kapukat, az udvarokat is felszántották. Hadszíntérré változott a falu. Egy pelyhesállú, tömzsi legényke — mintha a zajból menekülne — sarat kerülve ugrált az utcán és eltűnt az egyik kapu mögött. Felugrott a nyitott tornácra, megzörgette az ablakot és várt Csikor- tíult az ajtó és egy vele egykorú legény lépett ki. Vállasabb volt és nyúlánk, barna arcú. Lomhán mozgott, kezét a zsebébe dugta és fázósan összehúzta magát. A tömzsi barátja füléig ágaskodva súgta: — Azt mondják, partizánok vannak a Karancsban. — Ki mondja? — Anyám. Tegnap a Pál- hegyről bejött az erdész, tejet vitt nekik. Csak a homlokára szaladt sűrű ráncok árulták el, hogy a hallottakon nagyon gondolkodik. Tekintete a hegyeken kószált, amelyek lombtalanul íeketéllettek. Tetejéhez kövér felhők dörgölték hasukat. — Ki megyünk Pálpusztára — morogta a nagyobbik fiú és befordult a lakásba. A másik követte. Már csak asszonyok, gyerekek maradtak a faluban. Akik nem húzódtak az erdőbe, azokat elhurcolták ki tudja, hová? Megtanulták: ami úri és német, gyűlölni kell. A két legény nehezen cammogott a sárban. A falut már messze maguk mögött hagyták. Csend volt, csak az eső maradt kitartó kísérőjük. Felgyűrték a gallért, behúzták a nyakukat, és nagyokat fújva haladtak előre. Már benn jártak az erdőben, rátértek a puszta felé vezető gyalogútra, mikor a sürüböj valaki rájuk kiáltott: — Állj' Nem láttak senkit, de megálltak. Ennek az erélyes felszólításnak engedelmeskedni kellett. Közelebb húzódtak egymáshoz. Arcuk megfehére- dett. — Vegyétek ki zsebetekből a kezeteket! Kelletlenül engedelmeskedtek. És akkor eléjük lépett egy katona. Egy közönséges magyar katona. Mindketten egyre gondoltak. Mit akar ez itt? A faluban csak németek vannak. Vagy ezeket már oda sem engedik be? Nézték a katona sáros köpenyét, elnyűtt bakancsát. A vállasabb fiú a száját is elhúzta és tovább megy, ha az elszánt, hideg tekintet és a feléjük irányított fegyver csöve nem tapad olyan makacsul rájuk. — Hová? ... A nagyobbik fiú gúnyos, unott hangon válaszolt; — Az erdőbe... — Minek? Néztek rá, mintha nem hallották volna a kérdést. A katona elvesztette türelmét, akkorát kiáltott, hogy a kisebbik legény összerezzent. — Válaszoljatok! De még ekkor sem jött ki hang belőlük. A katona éleset füttentett és várt. Pár pillanat múlva léptek alatt csörgött az erdő. a sűrűből kilépett egy másik katona, akinek már csizmája volt és, vatta kabátja, hóna alatt géppisztoly. — Vidd fel őket! — mutatott a két legényre. Elindultak. A géppisztolyos szorosan mögöttük. Elkerültek Pálpusztát. Végig mentek a Csepegőn, fel a Zarahegyre és leereszkedtek a déli oldalán. A két fiú jól ismerte az erdőt, tudták, a vadászház környékén járnak. Nem voltak még benne, oda csak az urak jártak. Már feltűnt a vadászház. kéményéből füst szállt a fák fölé. Szép nagy ház volt. Kőből épített, gerendákkal díszítve. Az udvaron katonák ác-sorogtak. Egynéhányan a tűz körül melegedtek. Csak abban különböztek egymástól, hogy egyiknek vattás kabátja, a másiknak rendes köpenye, puskája, vagy géppisztolya volt. Közömbös pillantást vetetettek a két legényre, akiket kísérőjük beparanKét fiú csőit az épület egy nagyobb termébe, ő pedig bekopogott a mellékajtón, ahonnan magas, egyenes tartású tiszt lépett ki. Zubbonyának gallérján alezredesi rendfokozat csillogott. Mögötte barna, jó- tartású asszony, vállára vetett vattakabáttal. A két fiút mintha elhagyta volna a bátorság, riadtan tekintettek szét. A szobában térképek, fegyverek, konzervdobozok össze-visszasága. A tisztre néztek, aki keményen kérdezte: — Kit kerestetek? Mit akartok? Zavarba jöttek. Megmondhatják ezeknek útjuk célját? A kisebbnek eszébe jutott, amit a leventén tanult, kihúzta magát. — Alázatosan jelentem ... — de megakadt, köszörülte torkát, s azután folytatta. — Alázatosan jelentem, csak erre jártunk. A vállasabb mérgesen rápillantott, majd határozottan az alezredes szeme közé nézett. — Erre jártunk, máskor is szoktunk erre járni. A tisztet meghökkentette a hang. Még nagyobb kíváncsisággal nézte a fiúkat, majd hátra pillantott. A mögötte lévők elnézően mosolyogtak. A kínos helyzetet a belépő erdész oldotta fel, aki illedelmesen megállt az ajtóban. Az alezredes rászólt: — Na, jöjjön csak! Ismeri vendégeinket? Az erdész szemre vette a két fiút. — Falusiak! Ez a Vető Berci — mutatott a kisebbre. Az meg... — de a másik fiú neve nem jutott eszébe, megkérdezte tőle. - Téged hogy is hívnak? — Pál Mihály. — Igen. Pál István kaba fia — mondta most már határo. zottan. ' A fiúk az ismerős lattan megkönnyebbültek, s valamelyest visszanyerték nyugalmukat. Már méregették a helyzetet. És ha ezek a partizánok? ... És az asszony? ... Na és az erdész . .. ! Az Alezredes gondolkodott. Nézte őket és ahogy az előbb, olyan határozottan mondta: — Háború van, nektek otthon a helyetek. Menjetek haza. Csend volt. Mindenki a fiúkat nézte. Pál Mihály nem jött zavarba, csöndesen, de határozottan kijelentette: — A falu tele németekkel, mindenkit elhajtanak, haza nem megyünk. — Partizánok akarunk lenni — szólta el magát Vető Berci. A tiszt erre nem válaszolt, de látszott, hogy fontolgatja a helyzetet. Szomszédságban a község, a németek ugrásra készen. Hátha az egész csak kelepce. Viaskodott is önmagával, mert tetszett neki a két legény. Végül a kiutat választotta: — Partizánok? Fegyver nélkül? Menjetek csak haza, titeket nem bántanak. A két fiú elment. A vadászházban pedig tovább folyt a munka. Mindenki végezte a maga dolgát és elfelejtették a két legényt. Hajnalban felköltötték a parancsnokot. Mikor kiment, a két fiú állt a szoba közepén, sárosán, megtépázva, de kemény tartással. Vállukon puska. A kisebbik bokáját verte. Zsebüket lehúzta a lőszer. Éjszaka lopták. Ezelőtt már meg kellett hajolni a parancsnoknak is. Megengedte, hogy a két fiú velük maradjon. 1 Hamarosan egy másik vadászházba vonultak. amely mélyebben volt az erdőben, a Köveshegy oldalán. Nem volt olyan kényelmes, olt nagyobb biztonságban voltak, jobban szemmel tarthatták a környéket is. Már két nap múlt, a fiúk azt gondolták, azonkívül, hogy Bíró Vera, a fekete asszony, aki a parancsnok egyik helyettese volt, fegyverkezelésre tanítja őket. más nem történt. Pedig bent az épületben megszakítás nélkül kopogta titkos jelét a rádió. Felderílők mentek, érkeztek. A jelentéseket hosz- szan tanulmányozták. elindult Az eső rövid szünetekkel egyre esett. A fiúk elkókadt testtel, nyugtalan tekintettel egyre sűrűbben néztek össze. Innen menni kell... Már meg is beszélték, hogy meglépnek, amikor egyik hajnalon riadóztatták a tábort. A Sándor-völgyön német egységek vonulását jelezték. Gyorsan, de csendben készüli mindenki. Átvizsgálták a fegyvereket, megtömték zsebeiket lőszerekkel. A két fiút is beosztották. Nagyon örültek, lázas sietséggel készültek, nehogy elkéssenek. Csillogott a szemük. Abba a csoportba kerültek, amelyik azt a feladatot kapta, szállja meg az útmenti pusztát és ha a németek arra keresnek menedéket, szorítsák őket a túloldali erdőben lévő főerő felé. Hosszú harcba ne bocsátkozzanak. Ez látszott a legve- szélytefenebbnek. A csoportot Bíró Vera vezette. A fiúk vele együtt a magtárépület padlásán rejtőzködtek. Innen messze elláttak a hosszú völgyön. Az izgalomtól pirosra gyúlt az arcuk. Tizenegy óra lehetett, amikor meghallották az erős motorzúgást. Berci belemarkolt Miska karjába és jobban felhúzta a cserepet. Nagyot nyelt. Szinte hallani lehetett a szívük dobogását. A parancsnok rájuk szólt: — Nyugalom — de az izgalomtól ő is sápadt volt. Óráját nézte és számolta a perceket. Az autók feltűntek a völgyben. bukdácsoltak, erőlködtek a tengelyig érő sárban. És akkor, mintha az ég szakadna le, a szemközti hegyről, oldalt a sziklásról, a völgykijárattól óriási robajjal megszólaltak a partizán fegyverek. .*<>->■««. rí ISIM A két fiú, mint aki megbénult, riadt félelemmel, nézte a lángbaborult autókat, az emberek eszc-veszett futkáro- zását, vad ordítozását, halál- hörgést. Ég}' kisebb csoport kivált az össze-visszaságból és a tanya felé rohant. Kétségbeesetten kapaszkodtak a hegyen fölfelé. Bújtak a gyér bokrokba. Mivel a halált a hátukban érezték, egyre többen, gyorsabban tódultak erre. Szaporán tizedelte őket a halál, de nem fogytak. Vető Berci görcsösen markolta 'fegyverét, de mint akinek megbénult keze, nem sütötte el. Pál Miska falfehér volt és gyöngyözött a homloka. Bíró Vera, aki harchoz szokott, nem árulta el izgalmát. de minden idegszálát megfeszítve figyelte az eseményeket. Ilyen tömegre nem számított, ök mindössze kilencen voltak, hárman a padláson, hatan az udvaron, fészerben, farakások mögött. A parancs szerint döntött. Fellőtte a piros rakétát, aztán a jövevényekre Zúdította géppisztolya tárát. Haja széthullott a rázkódástól, arca tűzben égett. Fülével jól érzékelte, az udvaron is szólnak a fegyverek. Túlharsogva a zajt, kiáltotta a fiúknak: — Lőjjetek ...! Miska fegyvere megszólalt. A padlást már megtöltötte a kesernyés, fojtogató füst. A menekülőket váratlanul érte ez a támadás, de mivel más lehetőségük nem volt, viszonozták a tüzet. A lövedékek darabokra törték, szag- gatlák a tetőcserepet. A két fiú- kétségbeesetten hasra vágta magát. Szünet nélkül szóltak a fegyverek. Bíró Vera fegyvere már átmelegedett. Szorongó érzéssel figyelte, hogy az udvaron már csak négy fegyver szól és a menekülők csak jöttek, jöttek, szünet nélkül tüzelve, túlerőben. Nem volt más választása. Fellőtte a visszavonulást jelentő zöld rakétát és te- letorokkal kiáltotta a lapuló fiúknak: — Vissza . .. ! Vissza . . . ! Vonuljatok vissza! — Hangjában benne volt a féltés. A házak védelmében egyre tüzelve vonultak vissza, aztán az erdő mint jóbarát fogadta őket. Már nem látták, mi maradt a völgyben, de abból gondolták, hogy az autók zúgása elmaradt. Mert a zajt a hegyek messzire hírül viszik. Szótlanul értek a kőhegyi házhoz. Jöttek a többiek is. Azok is szótlanul. De voltak, akik soha többé nem jöttek vissza. A parancsnokok jelentést tettek, röviden, halkan. Bíró Vera is jelentett, öt az alezredes még megkérdezte: — A fiúk? — A fiúk átestek a tűzkeresztségen. A tábor csendesen szedelőz- ködött. Tovább vonultak, egymás mögött, hosszú sorokban, keresztül a feketére ázott hegyeken. Uj harcok elé, a dacoló holnapokért. A két fiú valahol a menet közepén Bíró Vera nyomában lépkedett. aki közben naptárba jegyezgetett. Negyvennégy november 7-e volt. TAMÁS ISTVÁN: volt mint minden évben Bagót köpött a városra az alkony és szájról szájra járt a vén csibuk Október volt mint minden évben Ugyanúgy nyúlt a nyálkás sárga köd a tetők fölé ,s a belga macska úrnője lábához csak a sí/nógatás maradt el s a kandalló tüze nem sütött Október volt mint minden évben i Október volt . Félelmetesen Október Október volt virágosán és véresen Matrózok léptek a márvány kőlapokra Mihajlo Sztyolmah: Az ember Solohov után nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy a polgárháború idejéről súlyos, reprezentatív jellegű művet írjon valaki a Szovjetunióban. Sztyelmah-nak volt hozzá bátorsága, tehetsége és egyéni mondanivalója, hogy a Csendes Don után ne csak megírja a maga regényét a forradalomról, a földosztásról, a petljuristák és kulákok acsarkodásáról — de úgy Írja meg ezt a regényt, hogy államától Lenin-díjat, a közönségtől pedig egycsapásra népszerűséget kapjon érte. Sztyelmah ukrán. Szőkébb hazája parasztságának vergődését, tétovaságát és egyenes- betalálását irja meg könyvében. Az ember vére drága egyetlen pap története. De ebben a napban benne van az egész korszak, minden jellegzetes problémájával és bonyodalmával. És benne van legfőképpen az ember nagy, erős vágya a boldogságra... Remekbeformált kommunista hősei azért áldozzák, ha kell, életüket is, hogy az ember „örömmel a szivében lépkedjen a földön”. De a boldogság vágya különféle utakra. ösvényekre tereli az em(Mustó János szénrajza) Október s katonák rongyát Október volt tükrözték a falak Mint még soha Munkások gyűltek a kovász szagú plakát betűit habzsolva az árkádok és vörös tászlók alá Október volt virágosán és véresen hol letépte lábáról kapcáját a gubancos muzsik s tüzes csóvaként a palotákra dobta hogy meleg legyen mindenkinek Október volt mint minden évben Október volt Félelmetesen Október Október volt virágosán és véresen Október van s ki tudja ma a nyomorultak sírját Ki ismeri Iván és Petya sírját és Boriszét ki az utcán lakott S ki az ki ......................— n e emlékezne rájuk A Hősökre kik kenyérért álltak a sorba s egy új világ vajúdását látták któber van la emlékezzünk Rájuk És köpjünk a sunyi süket szemekbe s ne lógassuk lábunk langyos melegben ha forr a kor November van Az ígéretek Vörös Októbere vére drága bereket. Ezek között van zsákutca is. Néha úgy tűnik, hogy a boldogság már-már megvan, aztán kiderül, hogy szánalmas konc csupán az uraság asztaláról, vagy a „nemzettestvér” ravasz hitegetése. Sztyelmah azt is ragyogó művészi eszközökkel mutatja meg, hogy a haszon szenvedélyétől megszállott ember képtelen igazán szeretni az életet, a világot, embertársait, képtelen arra. hogy ne csak a maga boldogságáról álmodjék. amely épp ezért nem lehet igazi boldogság.:. Ennek a műnek tiszta eszmeiségén. a dráma történet sodrán kívül az is arany fedezete, hogy az iró igazán ismeri a környezetét, az ukrán falut, az őszi földek illatát. a földosztást megelőző, kísérő és követő harcokat és mindez belső, saját ügye. A magyar közönség nem igen hallotta eddig Sz.tyel- man nevét. De bizonyos, hogy aki ezt a regényt elolvassa, az érdeklődéssel várja majd a további köteteit is. Mert Az ember vére drága a maradandó szép és igaz alkotások közé tartozik. (A Kossuth Könyvkiadónál jelent meg.) Szovjet filmnapok megyénkben Immár hagyományos a szovjet film ünnepe. Az idei szovjet filmnapok keretében kiváló alkotások kerülnek közönség elé. Salgótarjánban november 7-én az Üresjárat című magyarul beszélő film bemutatójával kezdődik az ünnepi napok sorozata, majd nov,ember 10-13 között az Orosz csoda című Lenin-díjas alkotás első és második része szerepel a műsoron. A salgótarjánii szovjet film-1 napok megnyitó ünepsége keretében 7-én délután fél 6 órakor a November 7. Filmszínházban Godó Györgynél az MSZBT megyei titkára mond megnyitót. Szovjet filmnapokat rendeznek a megve egyéb helyein is. Szécsényben. Zagyvarónán, Bercelen, Ságu.ifaluban, Szal- matercsen és Sámsonházán az Orosz csoda. Az emberi sors, az Üresjárat, a Papát vásároltam. valamint az Egy év kilenc napja című filmeket vetítik. Egyébként a Nagy Októberi Szocialista Forradalom alkalmával a Nógrád megyei Mo-. zi üzemi Vállalat új. illetve korszerűsített mozikat avat több helyen is. Nagyorosziban és Rútságon az eddigi keskeny vetítő helyett normál vetítőt: állítanak munkába. Csesztvén a vándormozit állandó mozi váltja fel. Bánkon. Mihály- gergén és Felsőpetényben az iskolából a Művelődési Otthonba költözik a mozi. s a vállalat szélesvásznú vándormozit biztosított a falvaknak.
