Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)

1963-11-23 / 94. szám

? ♦ / < 6 »öeHÄDf weptrisÄö 1963 november SS; * \ CSALÁDI KÖR csecsemő gondozása A csecsemőgondozás alap­feltétele az állandó tisztaság, 3 szennyeződések és betegsé­get terjesztő kórokozók távol­tartása. Az anya, a csecsemővel va­ló foglalkozás előtt, mindig körömkefével, szappannal mosson kezet, ruhája elé tisz­ta kötényt tegyen, s ha eset­leg beteg, orrát, száját kösse be. A csecsemő szobáját, he­lyét takarítsa gondosan, gyak­ran szellőztessen és ilyenkor nagyon vigyázzon arra, hogy a csecsemőt léghuzat ne érje. A szoba hőmérséklete egyen­letesen 20—22 fok, fürösztés- nél 24—26 fok, koraszülött csecsemőnél 26—27 fok legyen. Ha a csecsemőt nagyon me­leg szobában tartjuk, vagy túl melegen öltöztetjük, bőre megizzad, hamarább lesz gyulladásos, „kipállik”, sőt, a nyirkos bőrű csecsemő köny- nyen meg is fázhat. Egyéves korig naponta 36— 37 fokos tiszta vízben, lehető­leg zománcozott fürdőkádban, vagy új fakódban fürösszünk, leginkább a délutáni étkezte­tés előtt. A fürdőkádat mo­sásra vagy más célra hasz­nálni nem szabad. Fürdetés előtt a csecsemő orrát, fülét olajos vattával töröljük le. Orrba, fülbe vattát ne dug­junk, szájába nyúlni még szájpenész esetén sem SSabad. A víz hőmérsékletét a fürdő előtt hőmérővel, vagy kezünk­kel ellenőrizzük. A csecsemő lemosásához babaszappant használjunk. Fürösztés után bőrét ne dörzsöljük, csak pu­ha lepedővel óvatosan itassuk le. A csecsemő gondos bőrápo­lásának az a célja, hogy a tisztán tartás mellett meg­tartsuk a bőr rugalmasságát, s megóvjuk a kiszáradástól. A hajlatokban - különösen ké­nyesbőrű csecsemőknél — fő­leg kukorica- vagy naprafor- gómagolajat, puhító kenőcsöt használjunk, esetleg véko­nyan hintőporozzuk. A gyak­ran mutatkozó apró, piros vagy sárga tetejű kiütéseket alkohollal dörzsöljük le, fer­tőtlenítő sebhintőporral szór­juk be. A megnőtt körmöket óvatosan lenyírhatjuk. A köl­dököt teljes gyógyúlásig seb­hintő- vagy más fertőtlenítő porral kezeljük. A csecsemőt általában csak étkezések előtt tesszük tisztá­ba. A pelenkázásnál fontos az, hogy a pelenka sehol se szo­rítson, ne gátolja a csecsemőt mozgásában és ne kényszerít­se lábát kényelmetlen hely­zetbe. Ez vonatkozik a cse­csemő egész ruházatára is. Vigyázni kell arra, hogy a csecsemő alatt a pelenka min­dig simán, kiterítve feküdjön, különben nyomják a ráncok. Hathetes kortól a csecsemőt már nem tesszük pólyába, pó­lyazsákot vagy rugdalódzót lehet ráadni, gumipelenkát- nadrágot minden cserénél szappanos vízzel mossuk le, szárítás után vékonyan hintő­porozzuk be. A csecsemő ru­házata puha anyagból készül­jön, legyen kényelmes és könnyen feladható. Az újszülött egy-kéthónapos korig kosárban, vagy bölcső­ben fekhet, később kényel­mes, lemosható függőleges rá- csú ágyat szerezzünk be, melyben sima, kemény mat­rac van. A csecsemőt párna nélkül fektessük. A lakásban sohase hagyjuk egyedül. A csecsemőt ne tart­suk tűzhely közelében, mert az esetleg kipattanó szikra meggyújthatja az ágyneműt. Arra is vigyázzunk, hogy a beadásra kerülő gyógyszere­ket ne cseréljük össze bőr­ápoló, tisztító, vagy fertőtle­nítő szerrel. Ezeket a szereket jelöljük meg és^ tartsuk kü­lön. A csecsemőt csak tisztázás, öltöztetés, vagy táplálás cél­jából vegyük kézbe, csókolga- tását senkinek se engedjük meg. A csecsemő mellett ne tartózkodjanak sokan és ne dohányozzanak. Nyers gyümölcs Szőlőt hosszabb ideig ép­ségben tarthatunk, ha szárá­val lefelé akasztjuk fel. A szemek súlya széttárja a für­töt és így a levegő jobban hozzáfér. Vagy a hibás szemeket kis kocsánnyal együtt lecsípjük, a szár végét pecsétviasszal le­zárjuk. Úgy akasztjuk fel. hogy ne érjenek egymáshoz a fürtök. és tojás tárolása Dió. 3—4 hétig szellős he­lyen tároljuk, 3—4 naponként forgatjuk. Ha penészes — tiszta, száraz kefével alapo­san átdörzsöljük. Ha felhasz­náláskor a dióbél nagyon száraz áztassuk héjastul 3-4 óráig hideg vízben. Citrom. A megmosott cit­romot uborkás üvegben, tisz­ta hideg vízben, vagy kő­edényben só között tároljuk. ELLESETT PILLANAT Kozmetikusunk tanácsolja: A zsíros bőr ápolása Legutóbbi számunkban beszél­tünk a mitesszeres, zsíros bőr részbeni ápolásáról (gőzölés, tisz­títás, fertőtlenítés) most pedig egynéhány gyakorlati tanácsot szeretnénk adni az efajta bőr ápolásához. Akinek zsíros bőre van, gyak­ran mossa arcát, lehetőleg kén, kátrány, vagy epe szapannal, jó meleg vízben. Jó ha pár percig rajta hagyja a habot. Megelőzhe­tő azzal is, ha gyakran mossa a haját, vagy legalábbis a homlok feletti hajrészt tiszta, sebbenzines vattával naponta áttöri!. Az arc zsírosságát ugyanis erősen befo­lyásolja a háj zsírossága. Semmi esetre se használjon zsíros kré­met, akár hogy is ajánlja a szom­szédasszony, kivéve természetesen a szakorvos által írt kenőcsöt, ha az valamilyen gyógyanyagot is tartalmaz. Igen jő hatással van az ilyen bőrre a kvarcolás. Ezt úgy végez­zük, hogy egy-két perccel kezdve nyolc-tíz napon át naponta egy perccel tovább kvarcoljan. Arra azonban vigyázni kell, hogy a szem az erős fénytől gyulladásba ne jöjjön, ezért vizes vattát kell helyezni mindkét szemre és ügyelni arra is, hogy a kvarc­lámpa kb. fél méter távolságra álljon a kezelendő arctól. A zsíros, pattanásos arcú egyén füszertelen ételt fogyasszon, jót tesz a gyümölcs, zöldségféleség és a gazdag B-vitamin tartalmú élesztő, melyből naponta egy babszem nagyságút nyugodtan meg ehet. Speciális receptünk a zsíros, mitesszeres bőrre: két gramm precipitált kén (kéntej), 12 gramm glicerin, 4 gramm kámforszesz és 100 gramm lepárolt viz keverékét használat előtt Jól íelrázva na­ponta kétszer kenjük az arcra. A serdülő korban lévő leányok gyakran ismerősök „jótanácsára” hallgatva, különböző krémekkel, kenőcsökkel kísérleteznek, .hogy i kellemetlen szépséghibától megszabaduljanak. Pedig szak- otvos, vagy kozmetikus segíthet csak, vagy olykor egy jóadag hashajtó is jótékony hatást ered­ményez. Prajda Gyulán« Új Hemingway-kőtet A New York-i Charles Scibner’s Sons kiadónál nem­sokára megjelenik Heming­way egyik posthumus műve. A könyv címe >rA movable feast” (Egy mozgalmas ün­nep). Több karcolatot tartal­maz, amelyekben a szerző megrajzolja néhány párizsi barátja, köztük F. Scott Fitzgerald, Ezra Pound, Gert­rude Stein és mások portré­ját cA h áront zgjjüyt/A Élt egyszer régesrégen egy hatalmas várúr, aki más dol­ga híján egyebet se csinált, mint napkeltétől napnyugtáig a legyeket csapdosta a csiz­mája szárán. Egy nap aztán beleunt ebbe a foglalatosságba, s valami szórakozásra áhíto­zott, amivel agyonüthetné a lassan múló időt. Hivatta hát a szolgáját és ezt a parancsot adta ki: — hemégy a városba és há­rom nap múlva idehozod mu- lattatásomra a három leg- együgyűbb embert, akit ott előtalálsz. De úgy igyekezz ám. hogy ha jól végzed a dolgod, a három emberért há­rom arany üti a markodat; viszont ha nélkülük térsz vissza, nem három arany, ha­nem három suhogó vesszőcsa­pás lesz a jutalmad! A szolga mit tehetett mást, fogta magát, lebandukolt a városba, s jól kinyitotta a szemét, hogy eleget tehessen ura bolondos "kívánságának. Mindjárt első nap szerencséje volt. Elébe került egy öreg­ember, aki szamáron ülve, nehéz liszteszsákot tartott a vállán, nagyokat nyögve a sú­lyos tehertől és az igyekezet­től, hogy a zsákot egyensúly­ban tartsa. — PuUkutya legyek hat hé­tig, ha ez a jámbor vén nem esett a feje lágyára pendelyes korában! — csóválta meg fe­jét a szolga. — Más hogy le­het valaki olyan együgyű, hogy nem a szamárra rakja a terhet, hanem a vállaira?! — No, jöjjön csak öregapám, az uraság hivatja! — Másnap sem kellett so­káig keresgélnie a szolgának. Csakhamar útjába akadt egy legény, aki hatalmas szál ge­rendával altart bejutni egy kapun, de hasztalan mester­kedett, mert a gerendát ke­resztben tartotta a hátán. — Ennek is eggyel kevesebb kerék• forog a masinájában, mint kellene! — állapította meg a szolga, azzal a legényt is odaintette a vénember mellé; — Te is velünk jössz! Hanem harmadnap cserben hagyta őt a jószerencse. Hiá­ba járta keresztül-kasul a vá­ros minden zegét-zugát, hiá­ba nézte ki majd a szeme bogarát, nem talált senkit, aki ura hóbortjának megfe­lelt volna. Végül is ráestele­dett, tovább nem várhatott, elindult hát hazafelé, a két ügyefogyottal. — Már lesz, ami lesz — gon­dolta magában — jutalmat nem kapok, az szent, de két botütéstől megmenekszem, hi­szen csak egy híja van a há­romnak! A várúr meghallgatta a szolga jelentését a két egy­ügyű cselekedetéről, aztán elégedetten bólintott: — Jól van fickó, helyesen jártál el. Ennek a vén tökfil- kónak gyalog kellett volna mennie a terhével, ez a fa­jankó meg simán bemehetett volna a kapun, ha kettéfű­részeli a gerendát. Hanem hol van a harmadik együgyű? A szolga nyelt egy nagyot, aztán elszántan így szólt: — Megbocsáss, uram, de azt csak akkor árulhatom el. ha megígéred, hogy nem harag­szol. A várúr rábámult. — Mi­féle botor beszéd ez? Már miért haragudnék? — Azt megtudod, ha bírom az ígéretedet. — No jó, megígérem, hogy nem haragszom! — egyezett bele az uraság. — De most már bökd ki, hol a harmadik együgyű? ^ Itt — felelt csöndesen a szolga. A várúr nagyot nézett. — Itt? Ki légyen az? — Te, uram! — hangzott a válasz. Hej, felugrott a gazdája, mintha kígyó mart volna be­lé: — Te orcátlan vakmerő — kiáltotta méregtől vörösen —, hogy mersz ilyet mondani? Mindjárt leüttetem a fejedet! — De bizony nem teszed te azt, uram — mondotta nyugod­tan a szolga. — Egy azért, mert megígérted, hogy nem haragszol, s nem hinném, hogy megszegd a szavad;‘más meg azért, mert nem hazug­ság, amit állítottam, hanem tiszta szinvaló. Mert lásd, a vénember akkor cselekedett volna helyesen, ha a zsákot nem a vállára, hanem maga elé, a szamárra rakta volna; a legény meg akkor, ha meg­fordítja a gerendát, s nem keresztben, hanem hosszában viszi. Aki ezt nem találta ki, az biz a harmadik együgyű, akárhogy is nézem a dolgot! A várúr dühében meg akar­ta korbácsoltatni az emberét, de aztán belátta, hogy mégis csak a szolgájának van igaza, s odaadta neki a hárofo ara­nyat. Gallay Sándor Nagyon nehéz az ön szavaiból kihámozni a valóságot Erdösi Györgyné. Feldúltan tekintett rám, amikor reg­gel 8-kor ajtót nyitott. „Jaj már azt hittem, megint az az asszony... én félek tőle—” mondta. Háromórás, mindenre kiterjedő, csak a lényeget ke­rülgető előadásából én azt állapítottam meg, hogy önt lelkiismeretinek belül zörgető hangja teszi zaklatottá. Az önvád, amelyet nem képes csitítani s amely özvegy Csikai Imréné sorsa miatt nem alszik el, hiába szeret­né elaltatni, hiába szeretné másnak is, önmagának is el­fogadhatóvá tenni cselekedetüket, az embertelenséget. Az az asszony, Csikainé, menekült valakihez, valakik­hez. Földhöz verte és meggyötörte 48 éves korára az élet. ötvenegyben elvesztette a férjét, aztán a fiával, a fiának élt. Szép nagy, dolgos fiával, tiszta, rendes kis házukban, domboldali kertecskéjük közepén. S mikor már embernyi ember lett volna a gyermek nyert a lottón, motorkerék­párt vásárolt, majd az egyik útján halálos baleset érte. Az anya összeroppant. Haja megőszült, idegrendszere tönkr e ment. Mikor a kórházból hazakerült, hideg és üres volt az otthona. Egy bútor, a kép a falon, az udvar málnabokrai, fái, a kútban a vödör — minden szellőrezzenés az ő húsz­esztendős fiának emlékét idézte. Ebbe valóban bele lehet őrülni. Jöttek a gondok, a megélhetés gondjai, a párszáz forint nyugdíj csekélysége. Hát menekült, keresett vala­kit, embert, hogy megossza az övét és kapjon a máséból is. Meleg étel mellé egy-két meleg szót, együttérző simo- gatást, a benne tomboló érzések megszelídítését. önöknek más vidékről ideérkeztük után egy rokon adott hajlékot. Azzal laktak, öten egy szobában. Csikainé megszánta Önöket, meg látta azt is, hogy ott vannak a gyermekek, a tizenhat és a tizenötéves fiú. Bennük saját gyermekét vélte felfedezni. .Jöjjenek hozzám, hiszen olyan egyedül vagyok”. S megosztotta, amije volt. A szobába, az ágyaiba, a párnái közé, szekrényeibe, mindenébe Önök he­lyezkedtek el, Csikainénak a köves konyhában egy desz- kapriccsen jutott hely, öltözékei feje fölött a fogason lóg­tak. A tűzhelye, az edényei, a kamrája, az udvar, a gyü- mólcsffákkal teli kert — mind-mind az Önöké lett, illetve úgy beszélték meg, hogy egy család az egész. Csikainé, mint családtag élelmet kap s a ház körüli munkát, a ta­karítást, mosást közösen végzik. Senki nem fizet a má­siknak s majd azoké lesz a ház és minden, akik emberi közelséget adta a szerencsétlennek. De már a második héten összevesztek. Ki tudja ki­nek a hibájából Egy bizonyos: az hogy nyilván önöknek kellett volna, a csaknem ötvenéves, beteges asszonyhoz, pártfogójukhoz alkalmazkodni elsősorban és nem megfor­dítva. Aztán olyan helyzetet teremtettek, hogy Csikainé fél­jen önöktől. Fél is. Nem mer hazamenni. Az ő házába, otthonába. Csavarog az utcákon, napokig éhezik, míg meg nem szánja valaki. A postára jár melegedni, vasúti váró­termekben alszik hetek óta — most már valóban kór­házi ápolásra szorul. Szombaton este a ház mögötti fészert felgyújtotta va­laki, ön határozottan állítja, hogy Csikainé. A szomszé­dik verték fel Önöket álmukból kilenc és tíz óra között s most újabb „bizonyíték” van arra, hogy ki a rossz, a kibírhatatlan, ki a bűnös. Nos, 'mindezekért tényleg ki hát a bűnös. Kérdezze csak meg az álmatlanságot okozó lelkiismeretélől. A A saten fehérnemű divatos kellemes Satén nő! kombiné Satén női hálóing 180 Ft-tói 96 Ft-tól GÖRDÜLŐ CSAPÁGY JAVÍTÁS RÖVID HATÁRIDŐRE , , .. Budapest VT., AZ ORSZÁG LEGRÉGIBB JAVÍTÓÜZEME M ”

Next

/
Oldalképek
Tartalom