Nógrádi Népújság. 1963. november (19. évfolyam. 88-96. szám)

1963-11-13 / 91. szám

I 1963. november 13. NÖGRÄD1 NÉPÚJSÁG 5 AZ ÉPÍTŐK SZÁMVETÉSE A végső számvetés talán még korai. Következ­tetéseket levonni elhamarko­dottan nem tanácsos. Még­is, lépten-nyomon szembe ötlik, hogy a Nógrád megyei Építőipari Vállalat életében, tevékenységében nyár óta valami új kezdődött. A nógrádi építőmunka törté­netének új fejezete, amely kétezer dolgozó, vezető és munkás kezemunhájával, tehetségének, képességei­nek, gondolatainak legjavá­val íródik. Teremtő munka és törté­nelem. Mit jelent ez? Azt is, hogy ez a sokat szenve­dett, de végül diadalmas munkásváros napjainkban érkezik virágkorához. Épí­tünk! Ma többet, mint bár­mikor, mióta ez a város fennáll. Azt is jelenti, hogy mindazt, amit alkotunk, a máért születik — de száza­dokra is. Nagy a felelősség a kortársak előtt, de nagy a felelősség az utókor, a jö­vendő generációk előtt! Érzik-e ezt a felelősséget Salgótarján újjáépítői? Ha bárki kételkedne ebben, menjen a Pécskő utcában dolgozó kubikosok, kőműve­sek közé, a szálloda vasbe­ton kolosszusának vala­mennyi emeletén szorgos­kodó festők, burkolok kö­zé, a kultúra fellegvárat formázó ácsokkal, betono- zókkal váltson szót: kicsen­dülni hallja ezt a felelőssé­get akár itt, akár más épít­kezéseken, s akár a műve­zető, az építésvezető, a mérnök, az igazgató minden megnyilatkozásából. Ö tödik hónapja immár, hogy a város népe megbolydulni látta az épí­tők táborát. Még bizonyta­lanságban, a kemény tél és a szervezetlenség, s a nyo­mában nagyra nőtt terme­lési adósság árnyékában kezdődött az év második fele. Nagy fogadkozásokkal, mindent jóvátenni szándé­kozó akarással. S az ígére­tek lépésről lépésre valóra váltak, tartalommal telítőd­tek. Az év második feléből azóta eltelt egy negyedév. A pillanatnyi szusszanás, mely követte a szakadatlan munkát, elég volt arra, hogy körülnézzen az építő, s meghallgassa vezetői jelen­tését. Amit hallott, öröm­mel és büszkeséggel töltöt­te el. Még nem volt rá pél­da, hogy a nógrádi építő­munkások három hónap alatt több, mint hatvanmil­lió forint termelési értéket tudhassanak maguk mögött. Más évek azonos időszaká­ban volt ötvenhárom-ötven- négy millió. Egyszer már előfordult ötvennyolc is. De ennyi — még' sohasem! Hogy mit jelent a felelős­ségtudattal párosult lelkese­dés, ékesen bizonyítja a munka termelékenységének emelkedése. Tavaly július­ban például nem érte el a tizennyolc millió forintot a vállalat egyhavi termelése, az idén júliusban messzi túlszárnyalta a tizenkilenc milliót. Egy munkásra ak­kor tizenegy és félezer fo­rint megtermelt érték ju­tott, az idén júliusban már tizenhárom és félezer! Az idei júliussal összehasonlít­va pedig szeptemberre csak­nem másfélezer forinttal emelkedett az egy munkás által elvégzett munka érté­ke. Olyan negyedévben tör­tént ez, amikor júliusban nem volt cement, augusztus­tól kezdve állandó vagon- és gépkocsihiány miatt aka­dozott a szállítás. Míg ko­rábban öt-hét százalékkal emelkedett a termelékeny­ség egész esztendőben, most egyetlen negyedév során — annyi akadály dacára — tíz százalékkal. Ö rül tehát az építő­munkás, bár jól tud­ja, lelkendezésre, megnyug­vásra nincsen ok. S amióta a vezetőket sem kápráztatja el az elköltött milliók ösz- szege, kellő, emberséges szi­gorral veszik bonckés alá az építésvezetőség munká­ját. És e vonatkozásban még van javítani való. Mert ha az elvégzett munka és a ki­fizetett bérek között az egyensúly kezd is helyre­állni, bizony a szakipari munkákra ez még nem vo­natkozik. Aztán vannak épí­tésvezetők, akik napról nap­ra tudni akarják, hányadán állnak, s így is tevékeny­kednek. Akadnak azonban olyanok is, akik a nagyvo­nalúságot a hanyagsággal tévesztik össze; művezetők, akik elmerülnek a napi ten­nivalókban. Száz és száz példamutató munkás közt előfordulnak olyanok, gkik jcgaik követelése közben, elfeledkeznek kötelességeik­ről. A számvetés a harma- " dik negyedév mun­kájáról jó volt erre is. Ren­deződnek a sorok. Az ered­mények fényében élesebb árnyat vetnek a hibák. El­lenük, s az utolsó hónapok feladatainak végrehajtására indult hadba valamennyi építőmunkás. Tudják, ha a harmadik negyedévben több, mint hatvanmillió forint volt az elvégzett munka ér­téke, ez a negyedik negyed­ben csak több lehet, keve­sebb nem. De a tennivalók további kitartó munkára serkentik az építőket. De­cemberre a pártszékház tető alá kerül. A megyei műve­lődési ház építkezésén vég­rehajtják a téliesítést. A szállodánál kellő ütemben folynak a belső munkák. Előreláthatólag befejeződnek a mezőgazdasági építkezé­sek is. A lakásépítők elmondhat­ják, amivel az országban kevés építőipari vállalat di­csekedhet: eddig pontosan teljesítették tervüket. A Pécskő utcában és a Rákó­czi úton az idén még lesz lakásátadás. A főtéri tizen- hármason pedig — ígéretük szerint — karácsonykor fönn lesz a karácsonyfa, az épü­let tetején. Lakásokról, középületek­ről van szó. A tét tehát nagy. Ezért a vállalat igaz­gatója több, mint ötvenhá­rom ezer forint prémiumot ígért azoknak a szocialista brigádoknak, amelyek túl­teljesítik tervüket. A cél ér­dekében tevékenykedik a szakszervezeti bizottság is. Űj munkaversenyre mozgó­sítja a vállalat valamennyi munkását. Érvei közt ott szerepel az is, hogy a har­madik negyedévben nyolc- száz(!) forinttal emelkedett átlagos keresetük, a nyere­ségrészesedés kilátásai is igen jók. Mégis, a legfőbb érvek, melyek az építők munka­kedvét serkentik, ma már bensejükből szólnak: a fe­lelősség, melyet a kortársak és az utókor előtt viselnek egy új város megalkotá­sáért. Csizmadia Géza A nógrádi w/énl>ányássat húszéves feladatai Még? Éj bátyát nyitnak szénmedencénkben Megteremtik a nagyüzemi termelés előfeltételeit — Új gépek könnyítik a munkát Korszerűen biztosított vágatok — Kulturáltabb életkörülmények A megyei pártbizottság 1961 augusztusában tartott ülésén foglalkozott a megye ipar, műszaki fejlesztésének kérdé­seivel. Ez az ülés felhívta a figyelmet arra, hogy he­lyes lenne, ha a Nógrádi Szénbányászati Tröszt egy távlati , tervet készítene, amelyben több változatban kidolgozná termelése módoza­tait. Ezzel kapcsolatban mun­katársunk kérdéseire Lgssan József elvtárs, a szénbányá­szati tröszt műszaki fejlesz­tési osztályának vezetője vá­laszolt. — A húszéves távlati fej­lesztési terveit clfogadlák-e és ez milyen fejlődést jelöl meg? — A szénmedence fejlesz­tési tervének készítése 1982- ben kezdődött és 1963 év ele­jén készült el. A távlati ter­vezés idején igen sok tár­gyalást folytattunk a minisz­tériummal. A tervezést meg­nehezítette az a körülmény, hogy a tervezés egybe esett azzal az időszakkal, amikor az egész szénbányászat jö­vő feladatai még a termelés vonalán sem voltak tisztá­zottak. így nehéz volt megál­lapítani azt a termelési szin­tet. mely az országos tervbe, beilleszthető. — A termelési szint, három alternatívának megfelelően lett meghatározva: I. üzemelő bányákra, II. üzemelő és re­konstruálandó bányákra, III. üzemelő rekonstruálandó és új bányákra. — A minisztérium október 10-én tartott értekezletén a tröszt távlati fejlesztését el­fogadta. — Milyeti elképzelés van új bányák nyitására, különös tekintettel a szén minősegé­nek javítására? — A medencefejlesztési tervben négy új bánya nyi­tását terveztük: a Bárnavöl- gyi lejtősakna. Gyula II. lej­tősakna, János-Ferencakna, Újlak VI. lejtősakná. A fel­sorolt négy bánya 'közül, az első három szénvagyonának zöme, gyenge minőségű, csak energetikai szénnek felel meg. Az Újlak VI. akna szenének minősége ugyan jó, de a mos­toha település miatt nem le­het versenyképes gazdaságos- sági mutatókkal a létesítését megindokolni. — Távlati tervünkben nem terveztük meg a zagyvái tér­ség továbbfejlesztését, mert az erőmű 1970. évben történő üzemenkívül helyezése volt tervbe véve. Időközben helyi kezdeményezésből kiindulva beruházási terv készül, az erőmű központi fűtésre alkal­mas rekonstruálására. Ezt fi- gyelembevéve módosítottuk távlati fejlesztési elképzelése­inket. Javaslatot tettünk a Munka közben PÉNZTÁRCÁNK BÁNJA Egy korábbi bányajárásom során Ménkesen beszélgettem az emberekkel az életszín­vonal növekedéséről. Vájár és csillés is azt mondotta, hogy a mai modern lakás, a mo­dern ember élete el sem kép­zelhető pórszívógép, hűtő- szekrény és televízió nélkül. Még több szükségleti cikket is elsoroltak, amelyek való­ban szükségesek a ma embe­rének otthonába. S amikor ezeket mondották, még annyit tettek hozzá: csak az a baj, hogy valamennyi drága.. s Nem sokai később Hányá­son ültem a bányászok társa­ságában. Ugratták egymást. A végén azonban komolyra fordult a szó. Ha jól emlék­szem, Borza Gyula vájár jegyezte meg: még ma sem érti, a Tü/jép miért adja ol­csóbban a szenet, mint pél­dául amennyiért ők kiterme­lik. .. Ez a két beszélgetés még ma is a fülemben cseng. A ménkesi bányászok azt mondották, hogy drágák az iparcikkek. De nem drága-e az a szén. amit a nógrádi bá­nyászok kitermelnek? A szén­medence első háromnegyed éviben 242 forint 20 fülért fizettünk minden tonna szén kitermeléséért, ugyanakkor csak 178 forint 59 fillért kap­tunk egy tonnáért. Könnyű a számítás. ‘ Egy-egy tonna szénre eddig 63 forint 61 fil­lért fizettünk rá. Ennek pe­dig kárát vallja a népgazda­ság, s az egyes ember is! És ha drága a szén, drágább az energia, akkor ennek káros hatása az ipar valamennyi ágában jélentkezik. De meg­érzi az a bányász is, aki ter­melésével egyik előmozdítója volt ennek a folyamatnak. Vegyünk egy másik példát. A szénmedencében ma már mindenki tudja, hogy egy ton­na darabos, úgynevezett „dur­va” szénért 322 forintot kap a tröszt. Ezzel szemben egy tonna rostált dara ára 259 forint — ez is délnógrádiban számolva. — A többiért jóval kevesebbet. Ez a két szám éppen elegendő ahhoz, hogy bizonyítsuk: ma az egész szénmedencében a legfonto­sabb a darabos szénhullás nö­velése, azaz egy tonna szén eladási árának fokozása. Ez jól hat a népgazdaság vérke­Székvölgy II. és Margit VIII. aknák célüzemként való lé­tesítésére, mintegy napi 100 vagonos termelési kapacitás­sal. E javaslatunk érdemi el­bírálása még nem történt meg. — A fejlesztési terv sze­rint a húsz év alatt milyen mértékben korszerűsödnek a szénmedence bányái? — A medence fejlesztés végszámai szerint, tehát 62 százalékra lecsökkenő terme­lési volumen mellett 6 száza­lékkal kell növelni az össz­teljesítményt és 2 százalék­kal kell csökkenteni az ön­költséget. A 6. illetve 2 szá­zalékos fejlődés egyáltalán nem fejezi ki hűen azt a tevékenységét, melyet azok el­érése érdekében ki kell fej­teni, mert mind az össztel­jesítmény, mind pedig az ön­költség alakulását hátrányo­san befolyásolja, a termelés mennyiségének csökkentése. — A gazdaságosság javulá­sa érdekében, a tervezés so­rán, igen fontosnak tartottuk, a nógrádi medencére jellem­ző decentralizáltság folyama­tos csökkentését, az egy ak­nára eső termelés növekedé­sét. tehát a nagyüzemi ter­melés megteremtését. — Előző távlati terveink­ből (harmadik ötéves terv) a bányák műszaki fejlesztésére jellemző célkitűzés az aláb­biak szerint alakult. — A jövesztés gépesítésé­nek lehetősége a nógrádi me­dencében szerény. A géppel jövesztett szén aránya 1961- 1962 évben) 1,6-2 százalék kö­zött mozgott. A távlati terv­ben a következőképp alakul: 1965 évben 3,8, 1970tben 7‘ százalék. — A munkahelyi rakodás gépesítésénél célkitűzéseink lé­nyegesen számottevőbbek. A munkahelyen géppel felra­kott szén aránya 1962-ben 28,6 százalék volt. A távlati tervben a következőképpen alakul: 1965 évben 41,6, 1970- ben 60,3 százalék. — A munkahelyi. szállítás gépesítése, jelenleg is, vi­szonylag magas szinten áll, de itt még további fejlesztést terveztünk. A múlt években a folyamatos, szállítógéppel to­vábbított termelés aránya 58,5 százalék volt, 1965 évre 68, 1970 évre 70 százalék lesz. Vagyis 1970-ben csaknem minden fejtés hűl folyamatos szállítóberendezéssel kerül el­szállításra a termelt szén. — A korszerű fejtés bizto­sítás terén további célkitűzé­sek szerepelnek a harmadik ötéves tervben. 1965 évben 49,8, 1970-ben 60 százalék lesz a korszerűen biztosított- fejtések homlokhosszának aránya. 1962-ben ez az arány 32.6 százalék volt. A korsze­rűen biztosított vágatok ará­nya 1962Tben 33,2 százalék volt. A fejlődés ezen a terü­leten az alábbiak szerint lesz meghatározva: 1965 évben 48, 1970-ben 56,4 százalék. — A beruházások megvaló­sításával milyen mértékben javulnak a bányászok munka- és életkörülményei? — A közelmúltban elké­szítettük a tröszt üzemi für­dő építésének tervét, amely­nek során figyelembe vettük az üzemek éiottartamát. ter­melési kapacitását, az ott dol­gozók létszámát és ennek alapján döntöttünk, mely üze­meknél szükséges üzemi für­dőt létesíteni s .hogy az üze­mi fürdő — kivitel szempont- iából — milyen kultúrált le­gyen. E meggondolások alap­ján a következőben egyeztünk meg: 1963-64 évben a zagy­vái »műhely, Csurgótáró. Tor- das II. lejtősakna. 1965-1966 években Királvtáró, Székvölgy lejtősakna. Gáti II. lejtőáakna Kistelek lejtősakna. Szeptem­ber 6 akna. 1967-1968 évek­ben pedig Mátranovák mű­hely és osztályozó és Gusztáv lejtösakna kap fürdőt — fe­jezte be nyilakozatát Lassan József elvtárs. Röviden: VÉGKE... Hétfőn végre megkezdőd­hetett a Pécskő utcai hármas lakóépület műszaki átadása. ringésében és kamatosán a bányászok fizetési borítéká­ban — nyereségrészesedésről már nem is beszélve. Ezekből törvényszerűen adódik a bányászok feladata is. Ma már nem engedhető meg. hogy „agyorilőjjék a szénfalat” csak azért, hogy a bányász számára ma már idegen csákányt ne használ­ják. Mert bizonyított tény: ahogyan emelkedik a robba­nóanyag felhasználás, úgy csökken a szén bevételi ára! Ez megfordítva pedig úgy je­lentkezik, hogy a robbanó­anyag megtakarítással nö­vekszik a bányász bére. ugyanakkor minőében is jobb szenet nyerhetünk. És ez nem mindegy. A kisterenyei bányaüzem­ben már bevezették a minő­ségi bérezést, kisebb-nagyobb eredménnyel. Arra viszont máris jó, hogy a tanulságokat levonjuk. A kisterenyei pél­da igazolja: a nagyobb da­rab követ könnyebb válogat­ni javul a szén minősége Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy érvényt szerezzenek a robbantási technológiák szi­gorú betartásának, több hasz­nos. új kezdeni én vezés hono­sukon meg Nógráriban is. mint nélriául az űrlövés, vagy más. Utóvégre ezen is múl­hat. h~®v milyen vastag lesz a bányász pénztárcája. Somogyvári László Mint azt lapunk legutóbbi számában megírtuk, az átadás több, mint egy hónapja várat, mert a Fémmunkás Vállalat kecskeméti lakatosáru üzeme nem szállította le határidőre az egyik lépcsőhöz ablakke­reteit. Most végre megérkez­tek az ablakkeretek, beépíté­sük folyamatban van. s közben a műszaki átadással sem kell várni. így tehát a lakástulajdonosok hamarosan birtokba vehetik új otthonu­kat. Hármas megoldás Régi problémája az Állami Áruháznak, hogy nincs ren­des bútorraktára, a Pécskő utcád építkezések kellős kö­zepébe ékelődött az is, ami megvolt. Régi problémája a pécskő utcai lakásépítőknek, hogy nincs rendes ebédlő- helyiségiik, s nem olyan ré­gi, de eléggé égető probléma volt, hogy az épülő nyomda elkészültéig hol állítsák fel az újságot ideiglenesen előál­lító rotációs gépet. Rzt a hármas problémát ol­dotta meg az építőipari vál­lalni úgy, hogy a volt salgó­tarjáni strand területén, két­száz ezer forintos költséggel bútorraktárat építtet az Álla­mi Áruháznak, így az eddig bútorraktárnak használt épü­letben elhelyezhetik a rotá­ciós gépet, egy másik részé­ben pedig ebédlőt rendezhet­nek be a munkások számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom