Nógrádi Népújság. 1963. október (19. évfolyam. 79-87. szám)

1963-10-23 / 85. szám

1963. október 23. 6 NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG Cikkünk nyomán: „A vasút és az üzemek felelőssége” Középiskolások a gyárban Jár-e nekem táppénz? üzem részére kiállított leadá­si kocsikat is. Ezek kirakása után azokat újra megrakva kell az elszállítást biztosítani. Ez nem új találmány, ez az egyik leggazdaságosabb és ke­leten, nyugaton egyaránt be­vált, úgynevezett „rakva-ra- kott” mozgalom. A sokszor emlegetett „szó­lamot” hangsúlyozom újra és újra: ha késedelem nélkül ki­rakják a címzettek a részük­re érkező árukat, ha nem kell kocsiállási bírságot fi­zetniük. mi minden kocsi­igényt késedelem nélkül ki- tudunk elégíteni. Újvári Ferenc állomásfőnök lönbözö raktáraiban, ötös cso­portonként osztották be. Az egyik csoport például Palotai András vezetése alatt dolgo­zik, aki szívesen foglalkozik a fiatalokkal, az irodai munká­ba is beavatja őket, amivel nagy segítséget nyújt a lá­nyoknak egyik iskolai tantár­gyuk, a „könyvvitel” megérté­séhez is. A lányok szívesen járnak politechnikai gyakorlatra, mert olyan elvtársaktól, mint például a szegcsomagolóban Holkó Ferenc, s az anyagrak­tárban Palotai András, sokat lehet tanulni, s mellettük öröm dolgozni. A politechnikai gyakorlat elméleti részét Adányi Erzsé­bet tanárnő vezeti s az elő­adásoknak az acélárugyári kultúrotthon vezetősége szép, tiszta termet biztosított. E politechnikai napok hasz­nosak, mert így lehetőségük van a diákoknak arra, hogy a fizikai munka e területét kö­zelebbről megismerjék. Lauter Zsuzsa pig megszakítás nélküli munka- viszonyban volt munkaadójával, illetve munkaadóival. Szervezzék meg jobban a diákok munkáját A salgótarjáni gimnázium egyik osztályával a zagyva- pálfalvi termelőszövetkezetbe mentünk szilvát szüretelni a közelmúltban. Nagy csalódás ért bennünket, mert nem kaptunk annyi pénzt sem fe­jenként, öt órán át végzett munkáért, mint amennyibe az oda szóló vonatjegyünk került. Javasolni szeretnénk, hogy valamilyen szerv, vagy fórum gondoskodjék a mun­kát vállaló diákok szervezé­sével, gyűjtse össze a munkát igénylő tsz-ek címét és tud­jon arról is, hol, mit, mennyi pénzért lehet megcsinálni. Kutassy György A salgótarjáni járási tanács me­zőgazdasági osztályán Veres Já­nos elmondotta, hogy a járási tanács nyilvántartja a diákmun­kát igénylő termelőszövetkezete­ket. Probléma általában ott for­dul elő, ahol a fiatalokat tanár nem kíséri el munkahely­re. Ügyüknek utána néznek. címmel a lap október 19-i számában megjelent cikkre Keretnél* néhány megjegy­zéssel reagálni. A cikk nagy tájókozódottsággal írja meg a hiányosságok egy részét és megállapításával egyet kell értenem. A cikk természete­sen megyei szinten tárgyalja a nehézségeket, az én hozzá­szólásom viszont csak salgó­tarjáni vonatkozású. Salgótarjánban gyakorlati­lag nyitott kocsi hiányról, amit a bánya igényel, nem beszélhetünk. A megrendelést, beleértve a későn érkező pótrendeléseket is, hiányta­lanul megkapja, mivel itt any- nyi a leadási rakott kocsi, hogy azok kiürítése és a he­lyi bánya, valamint üzemek kielégítése után még a me­dence más bányaállomásainak is jut belőle. Ezekkel a ko­csikkal való gazdálkodás azonban nem elég tervszerű és erről már nem mindig te­het a vasút Például: október 18-ra a bánya 1300 tonnát kért, majd délben pótrende­lést eszközölt 200 tonnát. Elő­ző napról is visszamaradt 110 tonna megrakatlanul. ez összesen 1610 tonna igénylés­nek felel meg. Ezt megkap­ta. Megrakott ebből 1365 ton­nát, tehát 245 tonnát odaad­hattunk volna olyan helyre, ahol kevés volt a vasúti ko­csi, a termelés elszállításához. És ez az úgynevezett „túl­biztosítás”, elég gyakori. Va­jon mi lett volna a termelés­lemaradás igazolása 18-án, ha csak 1365 tonnának elég kocsit állítunk ki? Nyílván az, hogy nem volt több ko­csi. Másik kérdés, hogy mire .volt jó a pótrendelés? Ha szeptemberben nézzük a bá­nya által tervezett és megka­pott kocsik 33 700 tonnás le­hetőségét és a tényleg bera­kott 31 774 tonnát, akkor ön­ként is felvetődik a kérdés: minek még pótrendelés is? Pedig az is volt bőven. A tarján! nagyüzemeknél két dolog is mútatkozik, ami nehezíti a kocsiellátást. Fe­dett kocsira adják be az igé­nyüket és az ugyanezen célt szolgáló nyitott kocsit pony­vával, vonakodnak elfogadni. Pedig jelen pillanatban az igénylés kielégítése csak úgy biztosítható, ha egy részét a kért mennyiségnek nyitott, ponyvás kocsikban teljesítjük. Vasáru, öblösüveg inkább ki­tehető a fagyás veszélyének, mint a mezőgazdasági ter­mék. Itt kell megemlíteni a tárcaközi bizottság intézkedé­seit, illetve azok végrehajtá­sának hiányosságait is. A bi­zottság intézkedései és az üzemek termelése, vagyis ko­csiigénye, nincs összhangban. Például az acélgyárnak ren­del a bizottság 40 kocsit, megrak a gyár 23-at Kisebb mértékben így van ez a töb­A Somoskőújfalui és a kis- terenyci földművesszövetke­zeti táncesoport gyakran sze­repel a nemzeti és nemzetkö­zi ünnepségeken megyénkben. Ez évben résztvettek a Lo­vász József Kulturális Sereg­szemlén is, ahol mindkét cso­portot aranyéremmel tüntet­bi nagyüzemnél is. És ha csak 23 kocsit adtunk volna? Meg lett volna a baj! Meg kell ér­teni azt is, — és itt a máso­dik nehézség — hogy az is kocsi, ami rakva van, csak előbb ki kell rakni. Azt a fényűzést a jelen helyzetben nem biztosíthatjuk, hogy a leadási kocsikon kívül az üzemeknek a napi megrende­lésüket üres kocsiban bizto­sítsuk. Csak úgy, hogy az igénylésbe beszámítjuk az ték ki. Legutóbbi fellépésük alkalmával a „Gyöngyösi szü­reti napok”-on harminckét népi tánccsoporttal vetélked­tek. A Czikora Tibor és Agas- vári Sándorné által betanított művész-együttes itt is nagy sikert aratott, amit nemcsak tánccsoportok a közönség viharos tapsa bi­zonyított, hanem a zsűri ál­tal nekik ítélt ajándéktárgyak és dicsérő oklevelek is. Az első képen a Somoskőújfalui a másodikon a Kistcrenyei tánccsoportokat láthatjuk. (K. E.) A kanyartól a harmadik házban lakik Berki Istvánná. A szép, új ház falán tábla: „Tiszta udvar, rendes ház”. Az udvaron mosáshoz készü­lődő nagy lány. öt gyerek az iskolában van, a legidősebb már asszony. Ilona és any­ja, Berkiné tartják rendben a népes családot. Ilonka kész­ségesen száll autóba, hogy megmutassa hol dolgozik édesanyja. Erdő, s hegy alján a répa­tábla, ott szorgoskodik Berki­né a nógrádmegyei tsz szo­cialista brigádjának vezetője. Középmagas, jó erőben levő asszonyka. Arca simasága nem vall a gondokról, amit egy bányász férj, meg hat gye­rek rendbentartása és a 21 tagú asszonycsapat (igazgatása jelenthet. S mellé olykor a bosszúság, mint most is, mi­vel négy asszony jött dol­gozni a huszonegyből. — Szombat van — magyarázza. De a répának, krumplinak addig kell a földből kikerül­nie, amíg tart ez a napfé­nyes idő. Mert ha egyszer elered az eső ... Mi négyen megfogadtuk, ad­dig nem megyünk haza, amíg répát látunk a földben. — Szeme felderül, mert az út- kanyarban felvillant három színes kendő. Most már heten vannak. De lesznek-e huszon­egyen? — Nem mondhatnám, hogy könnyű utat választottunk. A Pécskő utcai új lakások fürdőszobáiban a mosdókagy­ló s a fürdőkád fölött nin­csenek csapok. A vizet gu­micsőre szerelt kézitusoló szol­gáltatja. Hófehér műanyag, alakra a telefonkagylót utá­nozza, a beszélő helyén gu­micső csatlakozással. Elegáns, szép. Műanyag. Hát igen. A műanyagé a jövő. Ezesetben úgy látszik, csak a beköltö­zés utáni jövő hét, mert a kézitus a melegvíz hatására „dolgozni” kezd. A nyakrész kettéválik s a víz most már nem a szóró rózsán árad, ha­nem ott, ahol nem kellene. Az ember a boltokban hiá­ba keres pótlást. Az építés- vezetőséghez fordul: — Csak nem akarja azt mondani, hogy már az át­adáskor törött volt!?... — vágnak vissza. — Á, isten ments!..'! De­hogyis ... Csak amikortól vi­zet látott. — Ja, kérem, ez újítás... Most alkalmazzuk először. Nagy megtakarítást jelent a csapok helyett. — Igen, csakhogy a forró vízre... — Kérem, mi' kifogástalan állapotban adtuk át. — Akkor legalább mond­ják meg, hol lehet pótlást szerezni?.. — Sehol. Mondtuk, hogy újítás. A szocialista országok mező- és erdőgazdaságaiban folyta­tott tudományos kutatások egybehangolásával foglalkozó 5. konferencia határozata ér­telmében Moszkvában össze­ült a KGST-nek az a nem­zetközi munkacsoportja, amely a beruházások gazda­sági hatékonyságával, az új technikának a mezőgazdaság­ba történő bevezetésével fog­Néhányan még nem tisztáz­ták mire vállalkoztak, ami­kor a szocialista célokért áll­tak mellém. Sokat kell újra és újra vitatkozni, meggyőz­ni azt, aki nem ért egyet ve­lünk. — Nincs olyan este, hogy el tudnék aludni olvasás nél­kül. Az ilyen magunk fajta „szocialistákról” is olvasok eleget. Mások is botladoznak, néha mellé is íognak, de azért haladnak előre. Ugyan­ezt akarjuk mi is. — Jó érzés volt. Az idén már másoknak is elmehet­tünk segíteni. Aratáskor két­ezer csomót megcsináltunk. A kertészetnek is besegítet­tünk. Csak most ezeknél az utolsó munkáknál mintha alább hagyott volna a lendü­let... — Ki is gondoltam, azt te­szem, hogy nemcsak este szó­lok, hanem reggel kifeléjö- vet is benézek az asszonyok­hoz. Kinek, mi jött közbe, és ha nem tud jönni, legalább valakit küldjön a családból. Hogy nekem sem könnyű? Hát... Majd pihenek a té­len ... Nem mondja, de tudom, hogy akkor sem ülhet benn a meleg szobában. Berkiné se­rénykedik a szülői munka- közösségben. De a nőtanács és vöröskereszt is számít rá. Sőt a népfrontban is van egy kis megbízatása. Tanulni, ol­vasni is többet kell a télen. Gyűjteni a tudást, haladni előre. A képet a brigádtagok te­szik teljessé. Egyik is, másik is elmond valamit a brigád­vezetőről. Azt, hogy közbe­szól értük az irodán. Meg azt is, hogy beleegyezésükkel le­vonat a munkaegységből, ha valaki önhibájából marad el a rábízott résszel. Zokszó nél­kül toboroz viszont segítésre ha valakit beteg gyerek húz vissza a munkából. Ez csak félkész portré Ber­ki Tstvánnéról, amelyet a mindennapos munka tovább­rajzol. Ezek után márcsak az ér­dekelne: az újítón kívül ki­nek használ az efféle újítás? S még talán az: alkalmazá­sáért az építővállalat semmi­képpen sem felelős? Odahaza felfedeztem a csö­vön a lyukat. Azaz: a kémé­nyen. Megyek a vasáru boltban, olyan bádogdugót venni, amellyel a felesleges kémény­nyílást elzárhatom. A nyílás 12 centiméter át­mérőjű. Sajnálattal mondják, hogy ilyen mostan nincs, csak tíz- és félcentis, de legyek türelemmel, a keresett mé­retet rövidesen megkapják, néhány nap mindössze. Már meg is rendelték a nagyke­reskedelmi vállalattól... Azóta immár két hónap telt el, de a kívánt kürtdu­gó nem jött meg, sőt a ki­sebb méretű is rég elfogyott. A boltos azt mondja, már reklamálták, de hiába. Legyek türelemmel. Én türelemmel lennék, de mit kezdjek a füsttel, amely minden házi óvintézkedés el­lenére is árad a lakásban. Azért nem vagyok teljesen pesszimista. Bizonyosra ve­szem, hogy májusra feltétle­nül itt lesznek a kéménydu­gók. Korlátlan mennyiségben. (b. t.) lalkozik. A tanácskozáson részt vet­tek Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Len­gyelország, Románia és a Szovjetunió képviselői, s azon megfigyelőként jelen voltak Jugoszlávia, valamint o KGST titkársága mezőgazda- sági osztályának képviselői is. Drága percek! A Romhányi Cserépkályha- gyár dolgozóinak eddigi mun­káját úgy összegezhetjük, hogy harcoltak a percekért, mindent elkövettek az elő­irányzott tervek maradékta­lan teljesítéséért. A számok is ezt bizonyítják. Mert az, hogy a készáru termelési ter­vüket január 1-től eddig 168 ezer forinttal túlteljesítették, vagy az, hogy az év elejétől átlagosan csak 6,2 százalékos selejttel dolgoztak, végül pe­dig 1.1 százalékkal növelték az első osztályú gyártmány mennyiségét, — feltétlen a jó munkát bizonyítja. Annak természetesen külön örültek Komhányban, hogy bekapcso­lódott a termelésbe az új alagútkemence is, amelyben napi átlagban már 1.2 tonna csempét tudnak égétni. Nos, ezekután vállalták a cserépkályhagyár dolgozói azt a tervet, mely szerint az év utolsó negyedévében 500 ton­nával több csempét gyárta­nak, mint az etőzőben. Ugyan­is arra számítottak, hogy az új alagútkemence és a régi, együttesen biztosítani tudja ezt a termelést. Még akkor is, ha a régi kemencén a szokásos átépítést is elvégzik, de legkésőbb október 31-ig. Volt erre Ígéret. Egyfelől a gyár főhatóságától, másfelől, a kemence átépítését végző Gyárkéményépítő Vállalattól. A tervek elkészültek, az anya­gok leszállítása után szeptem­ber 8-án annak rendje és módja szerint hozzá kezdtek az átépítéshez. De ahogyan haladtak a bontással, mind több hibát, előre nem terve­zett hibát fedeztek fel. Az újítás valóraváltása — a hő kiegyenlítése céljából megvál­toztatják a fűtés belső rend­szerét —, mind több aka­dályba ütközött. A javításhoz szükséges idomkövek egy hó­napos késéssel érkeztek Rom- hányba. A bajt csak tetézi, hogy az ott dolgozó öt szak­emberből kettő, Bertalan An­tal és Varga László már csak félkézzel dolgoznak a kéménye- seknél, ott akarják hagyni a vállalatot. így tehát az októ­ber 31-re ígért határidő biz­tos, hogy füstbe ment terv. Pedig rendkívül drágák a percek Romhányban. Az ala­gútkemence kiesése naponta egy tonna kályhacsempét je­lent! Ezt kellene látni a Gyár­kéményépítő Vállalatnál. S ha megerősítené a létszámot, ha biztosítaná a megfelelő mennyiségű anyagot, akkor ezekből a percekből nagyon sokat le lehetne faragni. (S. L.) Kitagadottak Vezető főorvos felháborod­va meséli, hogy az osztályán fekszik egy beteg, gyógyítha­tatlan. Nincs szüksége mar .orvosi segítségre, pontosabban vele már tehetetlen az or­vostudomány. . Hazatanácsol- ta a beteget, s a hozzátarto­zói hallani sem akarnak visz- szafogadásáról. Képtelenek ápolni — mondják —, elvisel­hetetlen a közelében élni. Hát- a mostani kórházi környeze­tének. a vadidegen betegek­nek nem elviselhetetlen? Az illető beteg a felszaba­dulás előtt mint a család egyetlen keresője birkózott meg a tengernyi gonddal. És ez a család, a feleség és a gyerekek, nem éreznek ön­vádat az apa kitagadása mi­att? Az orvos több hasonló ese­tet mond el. A beteg emberekről teljes szívvel gondoskodik a társa­dalom. S éppen a legközeleb­bi hozzátartozók szive kérge- sedik meg ha áldozatot kel! hoznia szeretteikért? Elgondolkoztató! Aranyérmes földművesszövetkezeti A Közgazdasági Technikum Il/a. osztálya második éve jár politechnikai gyakorlatra a Salgótarjáni Acélárugyárba. Az osztály tanulói az elmúlt tanévben a szegcsomagolóban dolgoztak. Munkájukkal a cso­magoló vezetői nagyon elége­dettek voltak. A lányok öröm­mel várták a munkanapokat, de a csomagoló dolgozóinak arca is mosollyal, kedvvel telt meg a vidám, nevető lányok érkezésekor. A dolgozók sokat beszélgettek a diákokkal a gyár életéről, a maguk mun­kájáról, elmondták nekik, hogy milyen nehéz viszonyok között dolgoztak ők a múlt­ban, s a felszabadulás milyen változásokat hozott számukra. Szívesen feleltek a lányok kérdéseire, eligazították őket a munkában. E kedvesség, szeretet csak buzdította a ta­nulókat a munkára, s a Illa. osztályfőnöke, Bodócs István­ná tanárnő is elégedett volt a lányokkal. Az 1963-64-es tanévben az osztály diákjait, a gyár kü­A Budapest- és Vidéke Tejipari Vállalat pásztói üze­mében dolgoztam szeptember 1-től 30-ig, szerződéses mun­kásként. Szeptember 24-én megbetegedtem, két napig kórházban voltam, október 3- tól táppénzes állományban va­gyok. Közben szerződésem le­járt és munkakönyvemet pos­tán elküldték. Érdeklődni szeretnék, mivel betegségem hosszadalmas, szerződésem lejárta után jár-e még nekem a táppénz. A szerződésem előtt is hasonló munkaviszonyban voltam a pásztói szikvíz üzemben. Odler Ferencné Pásztó Érdeklődtünk az SZTK Nőgrád megyei Alközpontja Szolgáltatási Csoportjánál. Válaszuk, ha a dol­gozó betegsége munkaviszonya alatt történik, a munkaviszony megszűnése után is jár számá­ra a táppénz győgyulásáig. Ha a dolgozó a munkaviszony megszű­nését kővető első, vagy második napon betegszik meg, hasonló­képpen megilleti a táppénz. Ha azonban a munkaviszony meg­szűnését követő 3—15 napon be­lül betegszik meg, csak abban az esetben részesülhet e kedvez­ményben, ha legalább hat hóna­VALÓBAN MEGTAKARÍTÁS? K<*ST>tanácskozás (U. M.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom