Nógrádi Népújság. 1963. szeptember (19. évfolyam. 71-78. szám)
1963-09-25 / 77. szám
4 NÖGRÁDI NEPÜJSÄG 1963. szeptember 28. HARMACZI JÓZSEF: Katonák Porosak voltak, szürkék, emberek — Meneteltek a mars ritmusára és baltak ha kellett, ahogy élni kell. — Csillogó acélt markolt a kezük mintha kedvesük fejét tartanák vállukra simulva — Égő szemükben fénylett a remény, hogy a harc után a dal visszatér, de nem a vad mars ritmusára, hanem az élet szent Szimfóniája csendül majd akkor, mint annyiszor vágyott csókok éneke. Fejük felett ágyú szava zengett mint mikor órákig mennydörög az ég villámot szórva s a nótaszóra válasz érkezett a messzi sötétből, ahol sokan haltak élni akarva, ahol a dal vége összevérezte a hangjegy milliárdokat, amit az élők énekeltek. Katonák voltak, hősök, emberek. Hallgattak a mars ritmusára, csak szívük énekelt, mikor halni kellett, tudva, hogy a többi embernek élni kell. A hadsereg napján büszke szívvel szólok — Tiszta érzelemmel emelem szavam köszöntve a múlt, s jövő hőseit — kik megértik a szent szózatot: Az életért rendületlenül harcolni kell és ha kell — halni is. A Múzeumi Hónap programja Amint már hírt adtunk róla, szeptember 29 október 31 között a Nógrádi megyei Múzeumok Igazgatósága Múzeumi Hónapot rendez. A változatos eseménysorozat keretében szeptember 29-én nyílik meg a balassagyarmati Palóc Múzeumban a hajdúböszörményi képzőművészek tárlata. Október 5-én a mohorai művelődési otthonban „Több és jobb gyümölcsért" címmel vándorkiállítás nyílik. Október 6 -án leplezik le Szécsényben Ferencit Teréz költönö emléktábláját, 10-én ugyancsak Szécsényben. a művelődési otthonban Dümmerling Ödön, az Országos Műemléki Felügyelőség osztályvezetője „Szé- csény műemlékei” címmel tart előadást. A Múzeumi Hónap keretében október 12-én a hugyagi művelődési otthonban kerül bemutatásra a „Több és jobb gyümölcsért” kiállítás anyaga, 13-án pedig Herencsény- ben lesz ünnepség és emléktábla leleplezés Lisznyai Da- mó Kálmán költő halálának századik évfordulója alkalmából. Október 15-én a .balassagyarmati Palóc Múzeumban á vidéki iskolák tesznek látogatást a múzeum tudományos dolgozóinak tárlatvezetésével, 17-én a salgótarjáni József Attila művelődési otthonban Waigand Mária, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa beszél „Nógrád megye népi műemlékei” címmel. Madách Imre életéről és munkásságáról október 19-én a csesztvei művelődési otthonban Versényi György gimnáziumi tanár tart előadást, 20-án délelőtt leplezik le Lükén Borbás Vince geobotanikus, a növényföldrajzi kutatások hazai kezdeményezőjének emléktábláját s ugyancsak ezen a napon a balassagyarmati Palóc múzeumban kiállítás nyílik László Gyula gra-. fikusmüvész rajzaiból. Október 22-én a balassagyarmati Palóc Múzeumban a város üzemi dolgozói tesznek látogatást tárlatvezetés mellett, majd 23-án kerül sor a Múzeumi Hónap egyik legkiemelkedőbb eseményére: emléktáblával jelölik meg Inászón a Nógrádi szénbányászat megindulásának helyét. Az alkalmi beszédet Sült Tibor, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt főmérnöke mondja. Nagy érdeklődésre tarthat számot október 24-én a salgótarjáni József Attila művelődési otthonban Jakab Sándor elvtársnak, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága első titkárának előadása, aki „A Magyar Kommunista Párt Nógrád megyei szervezeteinek megalakulásáról és kezdeti tevékenységéről” címmel tart ismertetést. Október 25-én délután örhalomban „Az őrhalmi Hazafias Népfront Tsz története” címmel vándorkiállítás nyilik, 26-án a ilinyi művelődési otthonban kerül bemutatásra a „Több jobb és gyümölcsért” című vándorkiállítás, szintén 26-án lesz a balassagyarmati Palóc Múzeumban Haülisch Lenkének, a Nemzeti Galéria munkatársának vetített képes előadása Székely Bertalanról. A Múzeumi Hónap során nyitják meg október 27-én a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeumban a „Salgótarján története” és „A nógrádi szénmedence munkásmozgalmának története" című állandó kiállításokat, i B. T. (ffocxátwsi kíftejpLafi FENEKETLEN TÓ — PARK ÉTTEREM VAJDAHUNYAD VARA A HÍDRÓL (Szlovák György rajzai) LADÁNYI MIHÁLY: Varázslat Nem láttad-e a bűvölő manót? Síró szeme, nevető szája volt. Azt mondta: nézd, fiú, ott az a nő legyen szívednek nehéz, mint a kő. Ében szeme erdőtüzében less, elszenesedj és elkopj és eless. Kiss melle holdját nézd, hogy száll tova és halj meg érte minden éjszaka. Lám gyönyörű állat a szerelem, hószínű mén, legel égő gyepen, de amikorra kengyelébe lépsz, akkorra rég elégsz már, rég elégsz EMBEREK Szentiványi Kálmán: NÓGRÁDI Mint nyugtalan folyam ai partokat, úgy ostromolja a növő, terjeszkedő Salgótarján a Karancs ölelő hegyeit — a városban nagyiramú építkezés, de itt bontani kell előbb, hogy helye legyen az újnak. Ilyen formán ez az emberekkel, az emberekben is. A pálfalvi üveggyár kéményei felnyújtózó üzemei tövében az árnyékban még itt vannak a roskadozó kolónia épületek; ez a kép ismerős, szőkébb hazámból, a dunántúli iparvidékről, mert szemben — új lakótelep. A kultúrotthonban szocialista brigádok — író-olvasó találkozó. A gyárban láttam már a kötényes érvédős embereket, most ünnepi figyelem feszül közöttünk. — Hogyan kell jó regényt írni? A technikáról különböző írói módszerekről beszélek, s kémlelem, kielégítő-e a felelet? Udvariasan bólogatnak. A végén kimondom: mennyire kell ismernie az írónak a mi világunkáslányt. Régen itt dolgozom, figyeltem én, hogy az urak rendre „kiemelték” ezeket a lányokat, s a legtöbbnek elcsavarodott a sorsa. Miért nem írnak az írók könyvet az üveggyári munkások új életéről, és ezeknek a lányoknak a sorsáról? Salgó várának romfaláról nézelődünk, Somoskő is ide látszik. Emléktábla és hagyomány Petőfi, és Balassi lába nyomán. Körben a Karancs koszorúja, s az erdő zöld tengere felett a tarjáni üzemek füstje terjeng. Salgó bányatelep mellett nyugdíjas vájárok sütkéreznek az erdőszélen az őszies napsütésben. Jakubovics Gyula barátom megmutatja, hová épít hamarosan egy gyermek és egy felnőtt üdülőt a SZOT. S helyreállítják a régi hegyivasutat, azon lehet közlekedni a városból, úttörők kezelik majd. dók — keresik az utat, módot, hogyan lehetne, kellene tanulni, művelődni. Üzemenként berendeznek most egy- egy könyvtárat, s az minden műszakban az olvasók rendelkezésére áll. Sok üzemben jártam már, nem hittem volna, hogy ilyen mély és maradandó benyomások érnek a Salgótarjáni Üveggyárban. Néztem a fúvókat, csiszolókat, festőket, — aztán a művészi munkával készülő szép üvegtárgyakat, s megint feltolult bennem a régi vágy, meg kéne itt állni, hosz- szabb időt eltölteni az üveggyári munkások között, s könyvet írni az életükről. Délután az itteni szocialista brigádok vezetőivel találkoztam. — Miért nem adják ki a könyvtárakban agyonolvasott mai magyar regényeket újra? — Miért van, hogy némely mai műben túlteng a nyugatról beszivárgott szleng-nyelv, s a művek úgy ábrázolják a mai fiatalokat, mintha azok nagy többsége huligán lenne? Aztán itt is felszólalt egy idős munkás — Schink József — hogy miért nem segítik hatékonyabban és jobban a magyar írók a tanuló, művelődő munkások kulturális emelkedését? A PIÉRT V. szeptember 25-től október 7-ig é v v é g i leltározás miatt árut nem ad ki. HWOE8SEN a Nógrádi nép új ságban Cserépkályha átrakását, szobafestést, villanyszerelési munkáit RENDELJE MEG A Vegyesipari Vállalatnál Szécsény, Rákóczi-u. 125. kát, a mi embereinket, s említést teszek a szocialista szemléletről, s azonnal megtelik feszültséggel, a levegő. — Kit tart Írói példaképének? — Miért olyan rosszak a magyar filmek? — Miért nem születik meg az új magyar dráma? Hej, hej! ügy érzem, egyre melegebb lesz a teremben, már magam is izzadok. Aztán egy ősz munkás habozva beszél, hogy nem látott még szemtől- szembe eleven írót. A régi üveggyári életet emlegeti, mikor Tauber volt az úr, hat hónapig dolgoztak, s a másik hat hónapban hitelben vásároltak a kantinban. Az öreg ember szavai pendülnek a csendben. — Azelőtt a régi világban ha begyújtották a kemencét, mindig kiválasztottak egy munkáslányt, akinek érintetlennek kellett lennie, mint a májusi virágnak. ősi hagyomány, régi üveges babona ez, s az urak pénzzel jutalmazták meg a tűzgyújtó munMátraverehélyen a . r 1-111 atszvetanacselnokkel, zetoivei beszélgettünk. Találkoztunk a járási pártbizottság titkárával és a járási tanács elnökével. A jól dolgozó tsz idei munkájáról, fejlesztéséről, terveiről. Láttam az új hidat a Zagyván, s eszembe jutottak a pesti tréfák, arról a másikról, mely nemrégen még a fővárosban a Kossuth Lajos utcai aluljárónál szolgált. A Salgótarjáni Üveggyárban Oó Lajos, Mgth József, és Vratni József fogad. A gyárban hetven szocialista brigád van, 530-an dolgoznak új módon. Nézegetem az írásbeli vállalásokat, ezek között kulturális alig akad. A párt- és szakszervezet vezetői — s maguk a szocialista brigáAz izgalmas kérdéshez többen hozzászóltak, egymásnak válaszolgattak. A szocialista brigádok vezetői elhatározták, hogy más írókat, művészeket is meghívnak, a találkozásokat rendszeresítik. Meglátogattuk még a nagybátonyi városi könyvtárban Laun Ottót, az öreg könyvtárost, akiről cikk jelent meg nemrégen a Nógrádi Népújságban. Az idős ember, aki egész életét a könyvek szolgálatában töltötte el, büszke művére, a szép könyvtárra. Petőfi annak idején verset írt a könyvárushoz, úgy gondolom, mi a könyvtárosoknak, műveink gondozójának igen sokkal tartozunk. Ezzel a gondolattal búcsúztam el Kiss Imrénétől, Menyhárt Istvánnétől, Bozó Jánostól és Bauer Ágnestől. Maradandó élmény volt e találkozás a nógrádi emberekkel, s azzal váltunk el, viszontlátásra!