Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)
1963-07-31 / 61. szám
6 NÖGRÄD!NEFŰJSAG • 1963. július 31. roitni SZER1MT Forma szerint nincs itt hiba kérem. A Kereskedelmi Hűtőgép javító Vállalat salgótarjáni telepe vagy három hónapja kapott egy YVarsawa márkájú féltonnás kis tchergépKocsit. A masina elérkezett a tízezredik kilométerhez. Gyöngyösön, az erre kijelölt vállalatnál szétszedik. megvizsgálják kiviil belül. Erre vállalt garanciát a gyár: ha a kocsi lefutott tízezer kilométert, és elromlik benne valami. ingyen mcgreperálják. Forma szerint. A gyakorlatban azonban kissé másként fest ez a garanciális szerviz. Tekintve, hogy a gyöngyösi vállalat nemcsak garanciális javítással foglalkozik, a kapacitása sem korlátlan, garanciális javításra szoruló gépkocsi pedig van éppen elég, rendet kell tartani, s a gépkocsikat besorolják: a hűtőgépjavítóét például augusztus 5-re. Igen ám, de mit csináljanak A GA 70-06-os Az csak igazán örvendetes, hogy az „Ismerd meg hazádat” mozgalmon belül mind több vállalat, intézmény szervez országjáró utakat. A hetek óta tartó kánikulában pedig a strandok is nagy számban csalogatják az embereket. S mivel Salgótarjánban fürdési lehetőség nincs, a kirándulók legtöbbje Egerbe látogat, mert hogy ott nemcsak a strandolás lehetősége biztosított, hanem az érdeklődők a város történelmi nevezetességeit is megtekinthetik. No és a legtöbb kiránduló érthetően busszal teszi meg ezt az utat. mégpedig úgy, hogy különjáratot bérelnek az AKÖV- től. Ez eddig rendben is lenne. A legtöbb baj ott kezdődik, amikor induláskor az autóbusz vezetője kijelenti: kérem, kerüljék a kocsi piszkítását, napraforgó magot ne rágcsáljanak. A helyzet tovább feszül, amikor a gépkocsi vezetője megtagadja például azt, hogy az autóbusszal a Szépasszony völgybe lemenjen — mivel rendelet tiltja azt. És ahogyan közeledik az este, mind nagyobb a feszültség a a hűtőgépjavítók akiket szidnak amúgy is — ha a gépkocsijuk már július 24-re le- futtota a maga tizezer kilométerét? így szemre nincs semmi baja, futna az tovább vidoran, de be kellett állítaná a garázsba. Ottan tétlenkedik azóta. A telep szerződésben vállalt kötelezettséget, hogy az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat és a vendéglátó ipari vállalat hűtőgépeit, fagylaltgépeit karbantartja romlás esetén 24 órán belül megjavítja. Ha túllépi a 24 órát kötbért köteles fizetni. Ezenkívül romlik az áru, ehetetlen a fagylalt... Ismétlem, forma szerint minden rendben van, senki meg nem sértett, egyetlen paragrafust sem. De megbékélhetünk azzal, hogy a kollektív emberi bölcsesség alkotta szabályok ellenünk forduljanak. s enyhén szólva ilyen ésszerűtlenséghez vezessenek? nem áll elő... gépkocsivezető és az utasok között. Ugyanis nem egy esetben tapasztalható, hogy egyes kirándulók a Szépasz- szony völgyben nagyon is megfeledkeznek magukról, s bélyegüket — ami ontja a bűzt — ott felejtik az autóbuszban. Így volt ez vasárnap is, a GA. 42—30-as forgalmi rendszámú autóbusszal, így a GA. 70—06-os farmotorossal. A takarítást azonban már senki nem vállalja — végezze azt a gépkocsivezető el. És ha ezt senki nem végzi el, úgy jár, mint a GA. 70-06-os autóbusz — az egri kirándulás után. Ez ugyanis hétfőn nem tudott fuvarba menni. — ' Ha csak ez a két példa lenne, szót sem érdemelne. De mind gyakoribb a jelenség. Márpedig ha Egerbe nemcsak a bort, hanem a kultúra t szomját is magukba szívják az emberek, és ha megkövetelik, hogy tisztán álljon elő reggel az autóbusz, akkor önmagukkal szemben lehetnének annyira igényesek, hogy visszafelé is kultúrált körülmények között utazzanak. Ez csak érthető! Nem? S. L. Hátulsó pár előre fuss avagy: variáció egy gyermekjátékra A népszerű gyermekjátéknak az a lényege, hogy az a bizonyos hátulsó pár előre fut. Annak a játéknak, amit valamivel nagyobb, 20-tól 60-ig korú gyermekek űznek egynémely falusi moziban, épp a fordítottja az erdekes. Ismertetem ä játékszabályokat. Megváltjuk az előadásra érvényes. lehető Jegolcsóbb jegyet, az első sorok valamelyikébe s várakozunk türelmesen a bemenetre. Elhangzik a kezdést jelző csengetés, elfoglaljuk helyeinket. Amikor a nézőtérre teljes sötét borul s felharsan a híradó zenéje, óvatosan feléltünk székünkből s a már világosban kiszemelt hátsó sorok valamelyikébe futunk. Miért tartják fel a Egy papírt találtam az előszoba kövén, a posta nyíláson dobhatta be ismeretlen tettes — nem a postás, mert ő a földszinti postaládákba helyezi el a küldeményeket! — Az van a papíron, hogy szerdán délelőtt legyek otthon, mert közel egy éve lakott lakásomnak most lesz a műszaki átvétele. Ugyanilyen értesítést kapott minden krönyékbeli bérház lakó. Még az időpontot is egyformának jelölték, délelőtt tízre ígérik a nagy pillanatot. Az ember mit tehet mást. fájó szívvel ellop egyet féltve őrzött. másra tartogatott szabadságából, és vár. Vár egy órát, két órát, félnapot, késő estig, hiába. A műszaki átvevő bizottság nem érkezik meg. Másnap egy cetlit olvasok a bér- házkapun, 9 órakor folytatják a tegnap félbe hagyott műszaki vizsgálatot. S az ember újra üzen a munkahelyére, ma sem tud menni, mert a lakását nyitva és gazda nélkül csak nem hagyhatja. És újra ismétlődik az előző napi bosszúság, várunk, várunk órák- h.osszat, de hiába. Végül a szomszédomnál hagyom a kulcsot, és megyek végezni a dolgom, hiszen A játéknak azonban van egy szépséghibája, mint általában minden szenvedélynek, amit túlzott mértékben űznek. A takarékosság ugyanis meglehetősen egyéni jellegű és kissé költséges az államháztartásnak s gyakran erős borsot tör az olyan jámbor mozijárók orra alá, akik megváltva drágább, magasabb kategóriájú helyeiket vagy veszekedni kényszerülnek székükért, vagy megelégednek az elhagyott sorokkal, a nagyobb pénzért' olcsóbb helyekkel. Szóval hát. . . nem egészen jól van ez. Hangzatosán úgy fogalmazhatnánk meg: baj van még egyesek szocialista öntudatával, (b.t.) dolgozó embert? mégsem a várakozásból, hanem a munkából élünk. Azonban nemcsak én bosszankodom. Sok a dolgozó nö a környéken, s mind kivett egy szabadnapot potyára. Megvallom, már az elején furcsállottuk, hogyan tudnak majd minden lakásba egyszerre belépni ezek az emberek. De aztán megnyugodtunk, hogy bizonyára ezen a napon minden műszakinak ez lesz a feladata. S ők azért vannak jóné- hányán. De lám, mégsem így történt. Ha csak most az egyszer járt volna így az ember, még valahogy lenyelné. De előfordul máskor, hogy a nagymosásra kér ki egy szabadnapot, s aztán majd szétrobban dühében, hogy nincs áram, s hiába a jó technika, kézzel kezdhet neki a mosásnak. Máskor a vizet zárjak el minden szó, s figyelmeztetés nélkül. Csakugyan: nem egyszerűbb lett volna bérházanként időre beosztani most is e műszaki szemlét? Miért csapják be az embert, mikor egyszerűbben, egy kis törődéssel emberségesebben, és bosz- szúságmentzsen meg lehetett volna mindezt oldani? (Újlaki) Äz ész az isten, mely bennünket vezet..." Beszélgetés a TIT munkájáról Van Marxnak egy emlékezetes megállapítása: „A munka az olaj a lámpásban, a szellem meggyújtja és világít vele”. Önkéntelenül is ez a nagyon mélyértelmű gondolat jut eszünkbe, amikor arról szeretnénk számot adni, milyen feladatokat oldott meg az utóbbi időben a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és milyen célok megvalósításáért indul harcba a további munka során. Köztudomású, hogy a művelődési forradalom célja a dolgozó nép tudatának szocialista átformálása, műveltségi színvonalának folyamatos emelése és korszerűvé tétele. E cél megvalósításáért küzdenek az iskolák oktató-nevelő munkájukkal, a könyvkiadás és a könyvtári hálózat, a különböző kultúrálís intézmények sajátos tevékenységükkel és nem utolsó sorban a tudományos ismeretterjesztés a maga mindinkább szélesedő táborával. Megkértük Gálfi Árpád elvtársat a TIT megyei titkárát, tájékoztasson bennünket a társulat munkájáról. — Van-e fejlődés az ismeretterjesztő munkában s ha igen, mi ennek a magyarázata? —A fejlődés ugrásszerű — mondja Gálfi elvtárs. Míg 1954-ben 457 előadást tartotr tunk és a hallgatók száma 33 ezer volt, addig 1958-ban már 1.376 előadás 52 ezer hallgatót vonzott és 1962-ben 2.452 előadásnak már 136.500 hallgatója volt. Ezt az emelkedést az általános konszolidáció mellett a mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése, a VIII. pártkongresszus irányelveinek közzététele és az iskolareform megvalósításának kérdései eredményezték. — Tükröződnek-e napja"" " ink legizgalmasabb problémái a megtartóit előadásokban? — Természetesen. A termelőszövetkezeti mozgalom megerősödésére mutat, hogy 208 agronómiái előadást tartottunk, de emellett az is örvendetes, hogy ugyanebben az időben elhangzott 111 jogi előadás is, amelynek jórésze a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos problémákat ölel fel. A nevelésügyi kérdésekkel kapcsolatos megnövéke- dett érdeklődésre mutat a 297 pedagógiai-lélektani előadás, de ugyanígy széles tömegeket érdekelnek az egészség- ügyi kérdések is, erre mutat a megtartott 273 előadás. Vál- tozatlanúl látogatottak a nemzetközi helyzettel és a belpolitikai kérdésekkel foglalkozó előadások és jónak mondható az irodalmi ismeretterjesztő munka is, amelynek során 122 előadás hangzott el. — Melyek a legjobban bevált előadási formák? — Az utóbbi években országos viszonylatban, s így megyénkben is mindinkább előtérbe kerülnek az egy-egy alkalomszerű előadásokkal szemben az akadémiák. Csak ebben az esztendőben 59 akadémiát szerveztünk, amelyekre 2.600 hallgató iratkozott be. Egy-egy akadémia átlagban 8-10 előadásból áll. Igen sikerültnek mondható a Belkereskedelmi, a Közgazdasági, a Pedagógiai, az Ülnöki, a Munkalélektani, valamint a Nötanács és KISZ részére indított Akadémia. — Ha már a kérdésnél tartunk, milyen a Társulat előadó hálózata? | — Társulatunknak 16 szakosztálya van, 542 taggal. Bár a TIT alapszabályai kimondják, hogy minden egyes tag évente legalább 2 előadást köteles tartani, mégis az a helyzet, hogy különböző okok miatt a tagságnak csak 65- 70 százaléka tud eleget tenni ennek a kötelezettségének. — Mindannyian tudjuk, hogy egy ismeretterjesztő előadás sikere nagymértékben függ az előadó szakmai felkészültségétől, előadói készségétől. Tudna- e néhány olyan előadót megnevezni, akinek munkája különösen eredményes volt? — Minden szakosztályban van néhány olyan előadónk, aki bármikor szivesen vállal előadást és akit a hallgatók is kedvelnek. Pl. a mezőgazdasági tárgyú előadásoknál ki kell emelni Guth Gábor, So- ós Endre és Gaál Dénes előadóinkat, valamint a Moho- rai Növényvédő Állomás kollektíváját, akik bármikor szivesen állnak rendelkezésünkre. A műszaki, csillagászati előadásoknál Manker Lajos, Boródi Ferenc, Gerlei Andor, a politikai tárgyuaknál Ban- dur Károly, Kálovics Géza, Hegedűs László, az irodalmi vonatkozású előadásoknál Bugán, József. Herold László, Kojnok Nándor, Szabó Miklós, a képzőművészet és zene területén Iványi Ödön, Czin- ke Ferenc és Szűts Pál, egészségügyi vonalon dr. Monori József, dr. Szabó Lajos, jogi vonatkozásban dr. Czipó Ernő, Kovácsik Erzsébet, Gulyás Sándor, Tóth István, s talán igazságtalanság is a felsorolás, hisz még jónéhány tagot kellene kiemelnem — Vannak-e negatív jelenségek az ismeretterjesztő munkában? — Sajnos igen. Első helyen kell kiemelnem az előadások szemléletességének hiányát. A megtartott előadások során mindössze 1.317 alkalommal éltek pl. a film adta szemléltetési lehetőséggel, de ezek az előadások is 60 településre esnek, tehát a többi helyen még szembetűnőbb az elmaradás. V — Milyen segítséget vár a TIT a további munkájához? — Elsősorban azt, hogy minden érdekelt szerv tekintse szívügyének a tudatformálás, a szocialista ember nevelésének kérdését. Nyilvánuljon ez meg többek között abban is, hogy nagyobb társadalmi megbecsülésben részesítik az ebben a munkában résztvevőket, de ne maradjon el ennek a megbecsülésnek az anyagiakban. való kifejezése sem. Jelenleg az a hejyzet, hogy a TIT-nek az előadói díjazásra csak azok az összegek állnak rendelkezésére. amelyeket a Tanács és a különböző társadalmi szervek és üzemek megajánlanak. Ennek következtében bizonv néha olyan megszégyenítő esetek varnak, hogy egy komoly előtanulroányo- zást igénylő előadás elkészítését és megtartását 30 Ft- ta1 tudjuk „díjazni”. Meg kellene valahogy oldani az előadók közlekedésének a kérdését is. Az előadások központi rriegtervezése és a művelődési autók ilyen célra való rendszeres beállításával közelebb lehetne kerülni: ennek a nehéz kérdésnek a megoldásához is. Csukly László .................................................................................................................................................................................................................................till...........................................................................minimum A SZEMKÖZTI HÁZ harmadik emeletének erkélyéről kiáltás süvít: — Józsi! Téglát! Józsi — Csík József a toronydaru pilótája. A toronydaru ottH&gyja Verebélyiéket, tesz egy félfordulatot és lusta mozdulattal lenyúl a hatos téglákkal megrakott konténerért. Verebélyi leül egy már helyére illesztett vasbeton panel Ire, szedi zsebéből az ösz- szehajtogatott üzemi újságot és olvassa. Hiába, az idő pénz, az újságban is valami ilyen cikk van, hogy az építőipari vállalat lemaradt a tervével, ezért minden perc drága, s ha már várakozni kell a darura, legalább elolvassa ezt a cikket. Persze — köztünk maradjon — most azért szívesebben rakná, szerelné a paneleket tovább. Dehát mit csináljon? Tíz percért nem érdemes lerakni a kis emelővasat, más szerszám, meg munka után nézni. És ma még istenes. Tulajdonképpen szabad szombat lenne, hát nincs teljes létszám az építkezésen, mégsem percenként csattan a kiáltás, hol innen, hol onnan: — Daru! Józsi! Ezt hozz! Azt hozz! — hogy a darus már néha azt sem tudja, merre fordítsa ezt a nyurga jószágot. Mindenkinek eleget kell tenni, így aztán senkinek sem tud, szegény. Szabad szombat van, a szocialista brigádok vállalták a munkát, vállalták vasárnapra is, csak az hiányzik, aki a busz miatt nem tud megjelenni. Dehát úgy látszik, egy daruhoz még így is sokan vannak. Verebélyi Pál kőműves bri-' gádja az egyik. A brigádveze- tő egy társával a Pécskő utcai építkezésen a 4. jelű ház első emeletének födém elemeit rakja, vagyis hát néha csak rakná. Az ő dolguk a salakblokkok és a nyílászáró szerkezetek — magyarul ajtók, ablakok szerelése. Teljesítménybérért dolgoznak, a műszaki norma, amely júliusban lépett életbe, elég szigorú, mozogni kéne feszt — nem újsáA daru és a kőművesek Látogatás a Pécskő-utcában got olvasni. Csakhogy az ember belefárad a sürgetésbe, szaladgálásba, veszekedésbe is. — A legutóbb, mikor a hatost raktuk — meséli Verebélyi —, nemcsak mi, három brigád összesen — elfogyott. Átálltunk más munkára, — az is időveszteség, de anyagért hiába kiabáltunk. Azt mondják — meg van rendelve. Most így leszek a lépcsőtartó gerendával. Nincs. Tegnap szóltam, mi lesz? Azt mondja arra is a művezető, meg van rendelve. Egy óra múlva raknom kellene — itt meg egy darab sincs. A megrendelést nem rakhatom a helyére! A négy szint szerelését egy hónap alatt kell elvégezni. Elvégeznénk mi hamarább is, de nem így. Átmegyünk a 3-as jelű épületbe, itt ma fejezik be a közfalak rakását. Zagyi Lajos 7 tagú brigádja is ezt csinálta. Most vakolnak. Kényszerű pihenőt legfeljebb akkor tartanak, ha- a habarcskeverő, vagy a kompresszor elromlik. De mikor a válaszfalakat rakták, szitkozódtak ők is éppen eleget. Egyszer össze is számolták, mit álltak amiatt, hogy a darura folytonosan várni kellett: előfordult, hogy a tízpercek, negyedórák egy műszakban három órát tettek ki. Mostanában elég gyakran el is romlott a daru — más meg nincs helyette. Az építkezésen ez az egyetlen emelő szerkezet. — És ezt az egyet nem lehetne jobban kihasználni? Zagyi leszegi a fejét, elgondolkozik. — Két művezetőt ismerek a vállalatnál. Akikkel ilyen bajom sosem volt. A Verebélyi Lajost, aki most a kórházat építi, meg a Herczeg Józsefet, az Üveggyárral szemben van a szövetkezeti lakóház, no, most ott művezetők, ők előre gondoskodtak anyagról. Ügy, hogy mire a kőműves a következő szintre ért, csak hozzá kellett látni a munkához. VALAMI HASONLÓT mond Szabó brigádvezető is, aki társaival a közfalakat rakja. Időnként recsegés, ropogás, csattogás hallatszik kívülről. Ilyenkor emeli a toronydaru az erkélyre a konténert. Szabó lerakja a kezében lévő téglát, kanalat, gesztikulálva magyaráz: — Nem megfelelő a gépesítés. Egy daru a két épülethez — a négy kőműves brigádhoz, meg az ácsokhoz, kubikusokhoz ,mert a többihez — nem elég. Kellene legalább még egy emelőszerkezet. Az anyagot pedig akkor kellene idekészíteni, amikor még nem födémeztek, s nem az erkélyen keresztül berakni. Időt kellene erre szakítani, a művezetőnek kiszámítani, miből mennyi szükséges, és akár éjszaka elvégezni ezt a munkát. Mi valamennyien dolgozni járunk ide, keresni akarunk — aki nem ezt akarná, nem jönne ide. Azonkívül higyje el, a magunkfajta munkás akkor érzi jól magát, ha látja, látszata van annak, amit csinál. S ha az idő múlásáról az ebédidőt, meg a műszak végét jelző csengetés figyelmezteti — és nem az, hogy hol anyag nincs, hol darura kell várni, hol áramszünet van. Mi tizenhatan vagyunk. Ha csak 10 percet is kell egy nap emiatt állnunk — az 160 perc. Higgye el, néha ebben kopik el a lábunk; áramkiesés, rossz a daru, nincs anyag — egyik munkáról átállni a másikra. A brigádvezetö ahelyett hogy a saját munkaterületén szervezné, osztaná el a munkát, ellenőrizné helyette — szaladgál, kiabál, idegeskedik. — Hol az anyag? Hol a daru? Miért nincs áram? A munkaidő befejezte előtt fél órával miért nyom vizet habarcs helyett a kompresszor? És ez napjában nemcsak egyszer fordul elő. Mi teljesítménybérért dolgozunk és ez igazságos, mert mindenki keressen annyit, amennyit megtermelt. De folyamatosan dolgozni, ehhez feltételek kellenek. — x — ... EZ A RIPORT mt. lajdonképpen befejezetlen marad. A három brigádvezető és társaik szemrehányásai egyeznek. Megkérdeztük az építkezés egyik művezetőjét, Narancs elvtársat, mi a véleménye arról, amit a brigádvezetők felhánytorgatnak, de félúton elakadtunk a beszélgetéssel. Ö ugyanis azt' mondta, hogy a legtöbb kiesés amiatt van, hogy a daru sokszor elromlik. Aztán megnéztük a naptárában, kiderült, hogy júniusban egyszer és júliusban, a hónap végén háromszor állt több órát a daru — a brigádok panaszai pedig minden napra vonatkoznak — nemcsak erre a négyre. Azt is mondta Karancs elvtárs, hogy jobb, folyamatosabb munka csupán szervezés kérdése — amivel egyet is értünk. Hozzáfűzte: már ki is dolgozták a pontos, precíz munkaszervezést. Hamarosan éleibe lép. Fönntartva véleményünket, hogy ez a munkaszervezés már jóval hamarább elkészülhetett volna — bizonyos idő elmúltával újból meglátogatjuk a Pécskő utcai építkezést. Hogy a helyszínen győződjünk meg, valóban változott-e a helyzet. A riportot akkor fejezem be... Csizmadia Géza
