Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)

1963-07-31 / 61. szám

A terven felüli 121 ezer tonna szénért

WVWWtVtf^VVVWtfVWWWWMWtf'WVWVtfSWWWtfWWVW'WVtfWVWVWVWWWVWWWWWVWWrfWWVM^^

Sokat láttunk, tapasztaltunk a nógrádi bányákban

Már több mint két órája tart a baráti beszélgetés. A tolmács, — a mindenki által megszeretett, egyszerűen Tibor — fordítja a szavakat. Hol a magyart szlovákra, hol a szlovákot magyarra. Hangja már rekedtes, hiszen az itt eltöltött öt nap valóban fárasztó volt. Hosszú órákat töltöttek a bányákban, még többet beszélgettek egy-egy bányalátogatás után. Trangos elvtárs, a nováki bánya igazgatója is éppen erről beszél!

— A mi látogatásunk célja az volt, hogy megismerkedjünk a nógrádi bányák viszonyaival — mondja. — Amire kiváncsiak voltunk, amit látni akartunk ,az sikerült is, hiszen mindenütt kommunista szivélyességgel fogadtak bennünket. Két bányában voltunk. Mátranová- kon és Kányáson. Mondhatom, meglepett bennünket az ott talált rend és tisztaság Felesleges anyagot szétdobál-’' va sehol nem láttunk, minden a maga helyén volt.

— Különösen feltűnt az az ideális levegő, amit itt a bányászoknak biztosítanak, hiszen a jó levegőzéstől függ a munka. Különösen Kányáson, ahol a mélység, a körülmény a 30 fokos meleg ellenére is jó levegőt biztosítanak a munkahelyeken. Nagy figyelemmel kisértük a szállítási megoldásokat. Meg kell mondani, nálunk jobb. Míg a nógrádi bányákban majdnem mindenütt a vágá- nyos szállítás érvényesül, nálunk sokkal több a szállító- szalag ,a kaparóberendezés. Mi tetszett például? Kányáson találtunk olyan szállítási biztonsági berendezést, amit nálunk is megvalósítunk. Mátrano vakon a kötélszállításnál volt egy úgynevezett lakat, amit szeretnénk mi is bevezetni. Feltétlen említést érdemel — különösen elővá- jáson — a munka minősége. Meg kell mondani, hogy a munkások nagy tapasztalattal, felelősséggel végzik ezt a munkát.

Szó esett ezen a beszélgetésen mindenről. A fejtések kialakításáról, a fejtések biztosításáról, a gépesítésről, egyszóval mindenről. S a kettőt, az itt látottakat, és a hazai viszonyokat mindjárt párhuzamba is hozták.

A tolmácsnak nincs ideje.

Valovic Milosláv elvtárs, a prievidzai járási pártbizottság első titkára a pártéletről tapasztaltakat monja el.

— Megfigyeltük — mondotta, — hogy itt magas a párttagok száma. Még nagyobb a szakszervezeti és az ifjúsági szervezetben tömörül- teké. Ennek meg van a maga értelmezése is. Azt tapasztaltuk, hogy itt több éves bányászok vannak, jó a törzsgárda. Nálunk más a helyzet. Nálunk nagyobb a létszámvándorlás, mert ha egy embernek letelik a szerződése, tovább megy. örömmel tapasztaljuk, hogy a brigádokban a kommunisták a példamutatók, akik nemcsak a munkában állják meg a helyüket, hanem jól agitálnak érvelnek a párt politikájáért. Hasznos tapasztalatokat szereztünk a szocialista munkaverseny formájáról is, amit otthon feltétlen hasznosítani tudunk.

Kötetlen volt a beszélgetés. Mindenki kérdezett, s mindenre választ is kaptak. Hiszen az itt eltöltött öt nap gazdag volt és tanulságos, így fogalmazták meg a csehszlovák elvtársak, így Pothor- nik József elvtárs, trösztigazgató, így Szabó István elvtárs, a járási pártbizottság titkára. A csehszlovák elvtársak pedig úgy köszöntek el: várják magyar barátaikat, s a két találkozás, ismerkedés után még többet tehetnek a magyar csehszlovák bányák többtermeléséért. Bízunk benne, hogy így is lesz.

IPARI MUNKÁSOK A FÖLDEKEN

A zagyvái bányaüzem vontatási üzemrészének dolgozói nem régóta patronálják a salgótarjáni Uj Élet és a zagyvái szövetkezetek egyesüléséből-létrejött közös’gazdaságot, de a termelőszövetkezet vezetői, tagjai a legnagyobb elismeréssel szólnak munkájukról.

Tevékenységüket a borsó aratásával kezdték, s 10 hold termését takarították be. Munkalendületük most az aratás és a gabonahordás idején sem csökkent. Nap-nap után 30—35 üzemi munkás dolgozik kinn a földeken, hcpv mielőbb magtárban legyen a termés.

Percze István otthonában

A Rákóczi úti újtípusú berházak egyik második emeleti lakásának ajtaján csengetek. Ajtónyitáskor a bemutatkozás után erős férfikéz szorítja meg kezem. Percze István vájár, akit keresek.

Középtermetű, erős, izmos férfi. Most ért haza a munkából, igaz. már megtörtént az ebéd, tálán pihenni is szeretne, de mikor jövetelem célját mondom, szívélyesen kalauzol a szobába. Hellyel kínál, előkerül a cigaretta, Kossuth és Terv, indulna a beszélgetés, de tekintetem önkéntelenül is végig járja a falakat, a berendezési tárgyat. Modern bútorok, kényelmesen berendezett szoba. Itt él Percze István négytagú családjával.

Felesége a konyhában foglalatoskodik, majd mikor bejön hozzánk, újságot tesz jegyzeteim alá, hogy kényelmes legyen. A családról érdeklődöm, hogyan élnek, mivel telik a szabad idő.

A féltő, anyai szív szólal meg először, Istvánról, fiukról beszél, aki katona most. Valahogy nem számítottak rá, hogy behívják. Hiába — mondja a férj —, kell az a katonaság, nem árt az senkinek — csak hiányzik az egyetlen fiú. Nemcsak a szülők, de a fiú felesége és 4 éves kislánya, Évike is várja. Majd csak eltelik az idő —

állapítjuk meg közösen, végezve a témával, mert közben látogató érkezik, akit a feleség tart szóval az előszobában.

Percze István lendül most a beszélgetésbe. Otthonáról, a lakásról, a „gépesített háztartásról” beszél. Az előszobában mosógépet láttam, szembe velem formás állványon televíziót, porszívó, rádió, presszógép, no és a legfőbb szenvedélye, ami természetesen nincs a lakásban, a 350-es IZS motorkerékpár. Mert szenvedélye a motor és a horgászat. Igaz csillogás az arcon, felgyorsuló mondatok jelzik, nagyon szereti mindkettőt. Tegnap jött haza Kékesről. Szabad időben motorra ül. Vízválasztó, vagy az Ipoly, kezében a horgászbot. Mondja is az eredményt: Vízválasztón 2 kiló 70 defects ponty, az Ipo- lyon 3 kiló 40 deltas csuka volt a rekord.

Parázslik már az új cigaretta, mikor betör a múlt, a kényelmes bányász otthonba. Mert van összehasonlítási alap. Komor lesz az arca, mikor a 2 pengő 40 fillérről esik szó, Baglyosról, ahol csillédként kezdte, 1933-ban. Gyalog a hegyen keresztül, ha esett, ha fújt a szél. A gyakori szanálásról, amiből kivette részét, mint fiatal bányász, gyakran került rá a sor. Aztán a Forgács-telep. Bányászlakások, a szomszédokat említi. Tizenketten laktak egy szobában. Az egy pár cipőt, két öltönyt, ami az akkori ruházatát jelentette.

— Most, — komolyan, nem túr dóm mennyi ruhám van. — Mondja is a feleségem, olyan vagy, mint egy legény ember. A fájó múltra ellenpéldaként fiát említi, ifjabb Percze Istvánt. Ügy házasodtak össze, hogy nem volt semmijük. — Nem is kell apuka, majd mi megszerezzük — és jogos büszkeséggel tárja szét a szekrényajtót. A legalsó polctól a legfelsőig tele ruhaneművel. A szorgos igyekezet, a jó munka gyümölcse.

Üjabb terve is van a családnak, egy személygépkocsi. Ez a jövő évi beütemezés. Ha hazajön a fiú a katonaságtól, akkorra tervezik a megvételt. Szűknek bizonyul a motorkerékpár az öt fős családnak. Meg aztán rokonok is vannak, most is Csehszlovákiából várnak vendégeket. Budapest és Balaton is lesz a hatnapos programban, most még csak motoron. ,

Boldog, kiegyensúlyozott családi élet, helytállás a munkában, a szénfalnál, ezt jelenti a ma Percze István vájárnak, a Király-tárói szocialista brigád tagjának.

Sz. U

■iHiifMiiiiiiiiiiiMiiiHiiiHiinMntiiiimiiiiiiiiiiiiniiimiiitiiiiiiniiiniiiiimiiiiiiiiiiniHiiniiMiiiiiiitmiininiiiiimiiiiiimiiiiiimiiiHiiiitiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiHiiiminiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiuiii*

— A mindenáron való tervteljesítésről áttétünk a biztonságos termelésre. így aztán nagyobb biztonságban, jobb kedvvel dolgoznak a bányászok. Biztosítjuk a termelést, vastagabb a boríték is. Talán ez a titka mindennek — válaszolt kérdésemre Kun Sándor, aki a ménkesi bánya egyik harminc fős szocialista brigádjának harmadvezető vájára. Ugyanis arra a kérdésre kerestem választ: mi az oka annak, hogy a korábbi elmaradás utón a trösztben is, az igazgatóságon is elismeréssel beszélnek a ménkesi bányászok, vezetők ezévi munkájáról. Mert tudni kell, hogy Ménkesen sok baj volt hosszú hónapokon keresztül: nem ment a termelés, rosszak voltak a különböző termelési mutatók, sok-sok százezer forint esett ki a tröszt elmúlt évi tervéből is — éppen a ménkesiek miatt. Nem volt megértés vezetők és vezetettek között. A civódás, a hibák egymásra való hárítása — mind ebből pedig az emberek elkeseredése volt a jellemző. És ma?

— Ha a termelési eredményeinket vizsgáljuk, nincs miért szégyenkeznünk — tájékoztat Nagj’ Oszkár, a bánya vezető főmérnöke. — Az első félévben több mint 3 ezer tonnái szénnel tetéztük tervünket. Lényegesen javult a szén minősége is. A 35 kálóAmi a ménkesi eredmények mögött van

riás javulás tonnánként 6 forint 20 fillér többletet jelentett számunkra, ez pedig féléves szinten több mint 700 ezer forint. Büszkék lehetünk bányászaink teljesítményére is. A szénfalon dolgozók például 43 kilóval termeltek többet műszakonként, mint terveztük. Lemaradás csupán az összüzemi teljesítményben, jelentkezik, féléves szinten, de ha a II. negyedévi 31 kilogrammos túlteljesítést figyelembe vesszük, akkor e téren is sokat léptünk előbbre.

Érdemes figyelemmel kísérni a bányavezető főmérnöktől kapott számokat. Még akkor is, ha némi elmaradásról is szó esik. Azt ugyan belátják, hogy az összüzemi teljesítményben még van elmaradás, hogy az önköltséget sem sikerült úgy alakítani, ahogyan szerették volna, de ezek a számok már önmagukért beszélnek. Sőt! Bizonyítanak.

— Nagy dolog az, hogy másfél év után a bánya dolgozói most részesülnek újból prémiumban — veszi át a szót Tóth Jenő bányamester. — Megítélésünk szerint is sokszor emberfeletti munkát kellett a bányászoknak végezni, hogy törlesszük az első negyedévben felgyülemlett adósságunkat. Megnyugtató érzés számunkra, hogy bányászaink tolmácsolják: megkapták, amit a munkához kértek, — mondja kissé halkabban, mintha ezzel csökkenteni akarná saját és mások segítségét.

— Ezek szerint akkor kölcsönös a megértés, jó a kollektív szellem — szegezem mindjárt Tóth Jenőnek a kérdést.

Perceket kellett várnom a válaszra. Nem is sürgetem, hiszem azok a ceruzavonások, amelyeket leír, már a szavakat rakja csokorba. Végül megszólal:

— Erről nehéz né- künk, jelenlegi vezetőknek beszélni. Mindenesetre kijelenhetem, most együtt van a kollektíva. Megmondjuk a bányászoknak az igent is és a nemet is. És ez nagyon jó ... Szóból ért az ember ...

A fizikai dolgozók már bátrabban beszélnek ezekről. Nem mintha a Tóth Jenő mondását cáfolnák, sőt! Azt erősítik. Mert bizony az a 35—36 mázsás műszakonkénti teljesítmény, amit a szénfaliak elérnek, a környező bányák dolgozóinak is dicsőségére válna. Ehhez pedig megfontolt, meggondolt műszaki vezetésre van szükség, arra az egységre, amit a látogató ma Ménkesen tapasztal.

— Az igazság az, — mondja Végh Sándor omlasztó vájár —, hogy korábban keveset találkoztunk vezetőinkkel a bányában. Ma szinte mindennap ott vannak. Vagy a főmérnök, vagy a bányamester, a főaknászok meg mindig. Többet vannak velünk, többet segítenek is. És látni kell, hogy a bányász ezt várja vezetőitől. Azt, hogy a helyszínen adjon segítséget, ne a térképről magyarázzon.

— Hogy ez mennyire így van, egy példát említek — vág közbe Hajas Imre szocialista brigádtag. — Tudja, vasárnap is termeltünk, mert kellett a szén. A vezetők akkor sem hiányoztak. Aztán meg sokat változott a bányánk is — folytatja most már kissé halkabban. — Gumiszalagos fejtéseket alakítanak ki. Kaparó- kat szerelnek be, egyszóval jobban tudunk termelni, jobb a kereset, jobb a hangulat is.

— Tudni kell azt is — veszi át a szót Kun Sándor vájár —, hogy itt az emberek nagyon féltek. Most a biztonságos termelés érdekében bevezették az úgynevezett földalatti jogosítványt. Ez azt hozta magával,

hogy jobban -vigyázunk például az ácsolás elkészítésére, de mindenre.

— Még egyet elmondok. Míg korábban bizony letolták a bányászt, ha valamit nem csinált jól, most behivatják, elbeszélgetnek vele, megmagyarázzák mit miért kell tenni. Az ilyen ember aztán már, nem igen követ el hibát — vélekedik még Végh Sándor.

Hallgatom a bányászokat, s közben a jegyzeteim között kutatok. Amit mondanak, tények is bizonyítják. Már korábban jegyeztem fel, hogy a baleseti gyakorisági szám /az elmúlt évi 64-ről 29,7-re csökkent. Aztán. Jobb a hangulat, biztonságban érzik magukat az emberek, jobban dolgoznak, jobban is keresnek. Míg 1962 áprilisától júniusáig alig érték el a 90 forintos műszakkeresetet, ez év azonos időszakában egyetlen hónapban sem kerestek 100 forint alatt.

Ez lenne hát a ménkesi eredmények titka? Ki tudja. A tény azonban cáfolhatatlan. És arról tanúskodik: a közös összefogás, a jó, meggondolt vezetés egy- gyé kovácsolja a bányászt és vezetőt egyaránt. És ha valóban ez a ménkesiek nagyszerű eredményének alapja, hát legyen. Ezt csak dicsérni lehet.

Somogyvári László

A KOTROCZÓ BRIGÁD ÉLETÉBŐL

A mátranováki bányaüzem egyik kiváló együttese a Csurgó táróban dolgozó Kotroczó Géza brigádja. Munkájukkal, példamutató együttélésükkel már több esetben kivívták a bánya és az egész szénmeden ce kollektívájának elismerését. Műszakonként 40—50 esille szenet küldenek a felszínre. A brigádvezető éppen a fúrási munkálatokat végzi, hogy robbantás után elegendő szén álljék rendelkezzésükre.

A rakodást még be sem fejezték, de már a biztosításon fáradoznak. Az acéltámos munkahelyen Kotroczó Géza, Kaj- tor Vilmos II. és Maruzs Zoltán vájárok ezt a nagyon fontos munkát végzik el.

Pontos és felelősségteljes munkát igényel a tárnok és süveg- gerendák megerősítése. Ezt csak szakképzett vájár végezheti.

Tanácskoztak a bányász újítók

A bányász művelődési otthonban kedden fehér asztalok mellett tanácskoztak a szénmedence legjobb újítói és újítási ügyintézői. A tanácskozáson részt vettek a tröszt vezetői mellett a szak- szervezeti trösztbizottság vezetői és az üzemi bizottságok képviselői is.

Ondrék László elvtárs vitaindító előadása foglalkozott a tröszt I. féléves újítási eredményeivel. Megállapította, hogy a félév során több mint 500 újításból 239-et megvalósításra elfogadtak, melynek előkalkulált népgazdasági eredménye meghaladja az 5 millió forintot. A továbbiak során a medence újító mozgalma előtt álló. megoldandó legfontosabb feladatokról esett szó. Többek között a szénminőség javítása, a bányafa és egyéb anyagok, valamint az elektromos árammal való takarékosság és nem utolsó sorban a bányamunka biztonságossá tétele. A beszámoló foglalkozott az egyre szélesedő újító mozgalom előtt álló még meglévő akadályokkal. Ügy mint az ügyintézés körüli még esetenként fennálló huza-vona, mint az újító műhelyek helyenként még elégtelen kapacitása és a még észlelhető újtól való tartózkodás.

A vitában számos újító és ügyintéző vett részt, akik a meglévő helyzet bírálata mellett helyes javaslataikkal segítették elő a tanácskozás sikerét.

A beszámoló és a vita után került sor a medence legeredményesebb újítói és ügyintézői jutalmazására. Az I. féléves újítási verseny feltételeit teljesítve Budavári Károly, Gaál Sándor, Palotás Ferenc és Telek Flórián újítók egy-egy tranzisztoros táskarádiót kaptak. Számos újító ér ügyintéző vette át mintegy JT ezer forint összegben a megerdc melt jutalmat.