Nógrádi Népújság. 1963. július (19. évfolyam. 53-61. szám)

1963-07-24 / 59. szám

A terven felnit 121 ezer tonna szénért A Szolgáltató Vállalat is megteszi a magáét Tlr« nng’vohl» iVlatlaíok előtt Műszaki — termelési tanácskozás Salgótarjánban 121 ezer tonna szén. Ez a terven felül vállalt szénmeny- nyiség termelése Nógrád me­gye bányászaira vár. A telje­sítés sikere elsősorban bányá­szainkon múlik, de nem sza­bad megfeledkezni a Szolgál­tató Vállalatról sem. Nem kis részben veszik ki részüket a feladat végrehajtásából, hi­szen a Szolgáltató Vállalat látja el a bányákat gépiekkel, javításokat végez, különböző beruházásokat eszközöl, me­lyek elengedhetetlenek a mun­ka, a vállalt terv sikeres tel­jesítéséhez. A Nagybátonyi Szolgáltató üzem igazgatójával, Benczés elvtárssal beszélgetek prob­lémákról, feladatokról, a terv- teljesítésről. Teljes erővel az első ne­gyedév' lemaradásának beho­zásán fáradoznak. Az idei- ke­mény tél nehéz feladat elé állította bányászainkat. A szolgáltató üzem első negyed­éves tervteljesítésében is ez okozta a legfőbb problémát, főleg a beruházás, az építé­szet vonalán. A létszámhiány- nval való küzdés, valamint a tervellátottság nem megfelelő biztosítását említi másodlagos elemként Benczés elvtárs. Az idei terv-, amely a fel­újítási. beruházási munkát il­leti, közel 40 millió forint összeget tesz ki. Emellett az üzemre javító munkák el­végzésének egész sora hárul. Műszaki intézkedésekkel igye­keznek elősegíteni a lemara­dás behozását és a terv> telje­sítését. A második negyedév­ben az üzem teljesítette a ter­vet. 10 millió 800 ezer forint a végzett munka összege. Még nem teljes a lemaradás beho­zása, ezt a harmadik negyed­évre tervezik. Szeretnék ezt is 10 millió forint felett teljesí­teni. „A harmadik ne^vedév- ben behozni az első negyedév lemaradását, a negyedik ne­gyedévben pedig ,.hozni” a tervet. Ez a feladatunk — mondja Benczés elvtárs. A harmadik negyedév prog­ramjában komoly, nehéz fel­adatok várnak megvalósulás­ra. A szolgáltató üzem dolgo­zói, a szocialista brigádok, a műszakiak mind azon fára­doznak. sikerüljön a teljesí­tés. A beruházás és építészet fiatal mérnöke, Pál Ferenc is erről beszél. Az építészet programjából nem kisebb fel­adatokat említ, mint a ká- ryási patak szabályozása, a ctipkési bekötőút építése, a kisterenyei betonút építése, a kisteleki védögát elkészítése- stb. Mindent megtesznek ók is, pedig baj van az anyagel­látással. Cement-, sóder-, tég­lahiánnyal küzdenek. Ezek az anyagok alapkellékei az épí­tészetnek. Nem rajtuk múlik majd, mert a dolgozók becsü­lettel, rendesen dolgoznak. Az Asztalos-brigád nemrégi­ben fejezte be a mátranováki MEO épületének asztalos munkáit. A Gáti-akna aszta­los munkáihoz az utolsó perc­ben kaptak faanyagot, pedig már május 3-án megrendel­ték. Az anyagellátáson kelle­ne segíteni, mert számtalan más probléma, így a tervellá­A zagyváink példamutatása Ki mondja azt, hogy ma július 24-e, szerda van, ami­kor a zagyvái bányászok már július 29-ét írnak naptáruk­ba. Az év eddig eltelt időszakában ugyanis úgy dolgoztak, hogy minden hónapban egy napot csíptek el a naptárból, rendszeresen túlteljesítették termelési tervüket. Az eddig terven felül felszínre küldött több mint 12 ezer tonna szénnel éves teri'ükben hat napos előnyre tettek szert. A szénfalon dolgozók munkáját nagy mértékben elő­segítették a szállítás dolgozói is. A szénnel teli csillék gyors továbbításával, az ürítés meggyorsításával rendszere­sen biztosítják az ürescsilléket, s így a bányászok zavarta­lanul termelhetnek. Megérkezik a vonat a zaBJ’vai osztályozóra. A Király­tárói bányászok „küldeménye" ez Az ürítők sem késlekednek, hiszen kell az üres csille, özv. Hegyi .lózsefné és Koós Ferenc a körbuktatón gondos­kodik a gyors ürítésről tottság hiánya is már kikü­szöbölődött — mondja Pál elvtárs. Jönnek a tervek a ti öszttől. A munkaidő kihasználás, gazdaságilag helyes szervezet iiányítás a III. és IV. negyed- é' es szinten az önköltség lej­jebb szállítása, a ráfizetéses munkák számának minimum­ra csökkentését jelöli meg Pál elvtárs feladatul a tervtelje­sítés érdekében. Sikerülni fog, mert jó a tár­sadalmi szellem az üzemnél. A problémákat megbeszélik a műhelybizottsággal is jó a kapcsolat, kölcsönösen segítik egymást a dolgozók. Rádi elvtárs mondja ezt a szolgál­tató üzem gépműhelyének. Az anyagellátás problémá­ját sikerült kiküszöbölniük. Nem is jelentkezik komolyan. Az anyagosztállyal állandó kapcsolatot tartanak fenn, a műszaki csoport előre beüte­mezi a szükséges anyagokat- s így zökkenőmentesen megy a munka. Gépműhely 16 tagú Gagarin KISZ-brigádja is ak­tív részese a vállalt terv- tel­jesítésének. Nemrégiben nyer­ték el a szocialista brigád cí­met. a brigádnaplóból kitűnik eredményességük, jó munká­juk. Minden hónapban mun­katervet készítenek a válla­lást illetően. Kispál Sándor, a brigád vezetője mondja: „Jo a kollektív szellem, a munká­hoz való viszony.” A vállalati n unka mellett jelentős társa­dalmi munkát is végeznek. A tervteljesítést jelentősen segíti az üzem pártszervezete. A taggyűléseken az őszinte bírálat jegyében vetik fel- tárgyalják meg a problémá­kat. Jelentősen segíti ez is a feladatok megoldását. A Nagy­bátonyi Szolgáltató Vállalat vezetősége a műszakiak, a dolgozók összefogása, eredmé­nyessége meghozza majd a vállalt terv teljesítését. Sz. L. A tegnap délután Salgótar­jánban megtartott bányász termelési és műszaki tanács­kozásnak igen nagy jelentő­sége van. Nemcsak azért, mert Sült Tibor elvtárs, a szénbányászati tröszt főmér­nöke nagyszerű termelési EREDMÉNYEKRŐL tudott számot adni, inkább azért, mert ezen a tanácsko­záson esett szó azokról a fel­adatokról, amelyek szén me­dencénk fizikai és műszaki dolgozói előtt állnak. Egy igen nehéz dlső félév tapasztalatait vitatták meg ezen a napon. A kölcsönös megér­tés, az egymás megsegítése pedig nagyszerűen gyümöl­csözött az év első felében. A tröszt főmérnöke elégedetten sorolta a termelési számokat, melyek mögött ott voltak az emberek, akik a párt;, a kor­mány felhívása után mindent elkövettek a tervek túltelje­sítéséért. Nagyon régen tör­tént meg, hogy a rendkívül kemény és zord tél ellenére szénmedencénk dolgozói 76630 tonna szénnel teljesítették túl első félévi tervüket. Kü­lönösen a mizserfai bányá­szok tűntek ki, akik — a külfejtés és mélyművelés eg.vütt — 28 ezer tonna szén­nel adtak többet népgazdasá­gunknak. Nagyszerű a nagy­bátonyi bányászok teljesítése is. Itt a terven felül felszín­re küldött szén meghaladja a 21 ezer tonnát. De nem szé­gyenkezhetnek a zagyvaiak sem. akik 12. a mátranová- kiak, ahol 6800. de a kistere­nyei bányászok sem. akik 6100 tonna szenet adtak előirány­zaton felül népgazdaságunk­nak. A mennyiségi terv túltelje­sítése mellett csak örvende­tes. hogy az egyéb más mu­tatókban is kiváló eredménye­ket értek el bányászok és mű­szakiak egyaránt. A többi kö­zött például az év eddig el­telt időszakában műszakon­ként 15 kilogrammal nőtt az ósszüzemi teljesítmény, 63 ki­lóval pedig a szénfalon dolgo­zó bányászok teljesítménye. Igen figyelemre méltó a mi­nőségi iavulás is. A mennyi­ségi túlteljesítés ellenére a korábban vállalt 3 kalóriával szemben eddig 5 kalóriával ja­vítottak a szén fűtőértékét, ami különösen az árbevétel­nél jelentkezik kedvezően. Feltétlen említsük meg az ön­költség alakulását is. A mély­művelésű bányákban dolgo­zók tonnánként 1,10 forintos megtakarítást tudtak fél év alatt felmutatni. És ez na­gyon is dicséretes. És ha már a termelési és műszaki tanácskozás az első félévet teljes egészében érté­kelte. mi sem mehetünk el SZÓ NÉLKÜL néhány negatív jelenség mel­lett. Noha az első félév mun­káját ezek a jelenségek nem gátolták, mégis fel kell rá a figyelmet hívni. Ugyanis a második félév szempontjából nem lehet közömbös. hogv hogyan teljesítették az üze­mek például fővágat hajtási tervüket, hogy a zagyvái, ti- ribesi és kátalini bányaüze­meken kívül nem hajtották végre a korszerű biztosításra előírt tervet, stb. Népgazdaságunk az eredeti tervtől eltérően 1 millió ton­na szénnel kér többet 1963- ban. Ebből a menniységből szénmedencénk bányászaira 120 ezer tonna jut. A már korábban megtartott termelé­si tanácskozáson, röpgyűlése- ken azonban 121 ezer tonna terven felüli szén kitermelé­sére tettek kötelező ígéretet. És ennek minden reális alap­ja biztosított is. A műszak’ felkészülés jó. hiszen a többi között csaknem nvolc hónap­ra elegendő fejtésre kész szénvagyonnal rendelkeznek, az előkészített készlet pedig meghaladja a két esztendőt. Természetesen egyéb más mű­szaki intézkedés is segíti a fi­zikai dolgozók zavartalan munkáját. És mit tesznek a fizikaiak? Amellett, hogy ma már 173 brigád több mint 2 ezer tagja küzd a megtisz­telő szocialista címért, vagy annak megtartásáért, mintegy 540 brigád 4 ezer tagja csat­lakozott a szocialista rounka- versenvhez, s harcol a több termelésért, a minőség javí­tásáért, az önköltség csökken­téséért. A második félév leg­fontosabb feladatát éppen ez a három igen komoly ténye­ző képezi. Egy nehéz első félévet, ko­moly feladatokat tartalmazó második követi. Nem lesz könnyű feladat valóra válta­ni azokat a célkitűzéseket, amelyeket szénmedencénk bá­nyászai ma már szinte köte­lező érvényűén magukra vál­laltak. De a műszaki, terme­lési tanácskozás hangulata, bányászaink akarata feltétlen gyümölcsöző lesz. s biztosí­ték is arra. hogy valóra vált­ják a nagy tervet. Mást ne is említsünk csak azt. hogv szénmedencénk bányászai a kormány rendeletét sem vár­va meg. vállalták: ha kell vasárnapi termeléssel is, de felszínre küldik a 121 ezer tonna terven fetüli szenet. A helyzet tehát adott. SZÜKSÉGE«?. hogy a fizikai munkások tö­rekvését minden erővel se­gítsék műszaki dolgozóink, se­gítsék a párt- és tömegszer­vezetek vezetői, aktivistái. És bízni kell abban, hogy az oly sok győztes széncsatát megvívott nógrádiak becsüle­tén ezután sem esik csorba. Somogyvari László Csigakuti tanácskozás AMIKOR véget ért a párttaggyűlés, Sándor Kálmán a titkár váratlanul nekem szegezte. .— Na, mi a véleménye? Amilyen váratlanul ért a kérdése, olyan röviden vála­szoltam. — Jó volt. Hogy kielégítette-e nem tu­dom, nem kérdezett többet. Ballagtunk, átlépegettük a ■síneket, én kerülgettem a zsíros fűszálakat a megfeke­tedett port, ő meg szélesre gombolva ingét törölgette magáról az izzadtságot. Lát­tam, nagyon el van gondol­kodva. Biztos még mindig a taggyűléssel foglalkozott. Gé­piesen biccentett akkor is, amikor Kovács Imre, ez a bányásznak elég kistermetű ember oda szólt neki. — Kálmán bácsi, 1.20 a föl­dön — s újjával mutatott. Sándor Kálmán értetlenül nézett rá. Akkor értette meg Kovácsot, amikor az lehajolt és egy új sínszeget emelt fel a porból. — Add be a raktárba — motyogta. Aztán beértük a többieket, s közrefogták őt. Azon vetí­tem észre, folytatják, amit a taggyűlésen abba hagytak. Pedig a taggyűlés 3 órakor kezdődött, s most már fél hat felé járt az idő. Eltűnődtem, egyáltalán abba tudják-e hagyni a munkáról való vi­tát? Nagyon érdekes embe­rek ezek a bányászok. Leg­többjükben nagy-nagy felelős­ség él. Amikor hallgattam őket a taggyűlésen is- jópár- szor megfordult az agyam­ban: sok ember eljöhetne hozzájuk felelősséget, lelkese­dést tanulni. Nem sok reményem volt a taggyűléshez. Az a fullasztó meleg, aztán amilyen fárad­tan támolyogtak ki a bányá­ból, estek neki vizet inni, szívni a cigarettát, hogy a nyolcórai kényszerszünet után pótolják a nikotint, ezeknek az embereknek ez a legfonto­sabb. meg a pihenés, nem a taggyűlés. A hatszor hat méteres párt helyiségben a melegtől megsűrűsödött a levegő. Csak Klajrik Béla bácsi, gazdaság­felelős bírta rendületlenül és végezte tennivalóit, miközben foglalkoztatott. — Ez már a második tag­gyűlés. Reggel tartottuk az el­sőt — magyarázta. TAE Ő IS megunhatta, mert ettől aztán töb­bet nem mondott. Lassan szál­lingóztak a többiek. Ahogy lenni szokott, ők is hátulról kezdték a helyfoglalást. Csak Lovas József dobta le magát az első sorba, s kinyújtotta lá­bát. A beszélgetés, mint a fá­radt embereknél szokott, csen­desen csordogált. Aztán be­robbant Sándor Kálmán, az asztal mögé állt, felkapott egy darab papírt, két sort, ha szántott rajta a ceruza és be­szélni kezdett. Ügy mondta, mint a vízfo­lyás, s olyan összefüggően, hogy nem vallott volna vele szégyent az országgyűlésen sem. Nincsen felső fogsora, szisszenve csúszik a szájából a szó. De kit zavart ez. A be­szédével. a számokkal én úgy kfttam, szinte megbűvölte az embereket. — A Csigakút-lejtős 110,6 százalékra teljesítette féléves tervét. Büszkék lehetünk elv­társak ... Odakint indulásra sürgette a csilléket a jelzőcsengő. A bá­nyából kifelé megindul a szál­lítópálya. A csillék belezörög- tok a szavába. Az emberek türelmetlenül mocorogtak. Va­laki a bejárat mellett felállt s bezárta az ajtót. Aztán vá­rakozva néztek Sándor Kál­mánra. TVAGYON megszorult a levegő a kis párthelyi- ségben. mégis, amikor a párt­titkár befejezte. 22 emberből buszán véleményükkel meg­toldottak beszédét. De nem arról beszéltek, hogy milyen nagyszerű dolog a 110 6 száza­lékos teljesítés, hanem arról, hogy a következő felévben mi vár a csigakútiakra. Gordos József urasági dol­gozó rászólt az aknászra, hogy nem tudnak szállítani, mért rosszak a lakatok. Sándor Ist­ván, az aknász nem hagyta szó nélkül, s azzal kontrázott, hogy Gordosék meg nem vi­gyáznak a szerszámra. Szilá­gyi László, a lőmester a mun­kafegyelemről beszélt. Liszkó- szi László pedig azt mondta, hogy ő a szerszámát úgy el- augja, hogy az senki illeték­telen kezébe ne kerüljön. Már öt óra felé járt az idő. de a vita egyre terebélyese­dett. Hol volt már a fáradt­ság. mit számított itt a me­leg. A munka, a fegyelem, a várható sikerek. ez fűtötte, de hűtötte is. s pihentette is őket. Amikor Lovas a tag­gyűlés előtt bejött a helyiség­be. fáradtan vetette el ma­gát. de most parázs volt a hangja. Égett a szeme a szen­vedélytől. mikor mondta. — Csak ha mindannyian azonos akarattal do’eozunk várhatunk eredménvt. Vannak lógósok, de ezek csak akkor javulnak meg. ha oda állunk eléiük és megmondjuk: rosz- szi’1 cse1 ekednek. A MIKOR Sándor Kálmán beszélt. az egyszerű szavai közül szinte kiesett az a mondat, hogy mi. munká­sok tartozunk felelősséggel azért, ami körülöttünk tör­ténik. Valahogy nagy sza­vaknak tűntek az egysze­rű gondolatok között. De aho­gyan ezek az emberek szól­nak. az kifeyaftie annak, hogv ami rájuk tartozik, azért ők tényleg felelősséget is vállal' nak. Huszonkét párttag tanács­kozott Csigakúton. Egyetlen kis le.itösakna ügyéről volt szó csupán, mégis mennyire itt élt az egész ország. Mert ez a kis taggyűlés küzdelem volt. az emberek küzdelme a szebbért, a jobbért. A bá­nyászoknál ez a küzdelem nagvon sajátosan nyilvánul mee. Igazi, gazda módián. Ilyen mozdulat volt Kovácsé, amikor felvette az elhullott sínszeget, ez csengett Kalo­csai János bányamester meg­fontolt. higgadt, oktató sza­vaiból: „őrizzétek meg a ren­det. tanítsatok erre másokat is. a magatoké fölött őrköd- tö.k.” Fél hat lehetett, amikor Sándor Kálmán bezárta a taggyűlést. Amilyen csendesen jöttek, olyan csendesen is mentek. De ekkor már meglátszott, hogy mögöttük van nyolc óra a bánva mé­lvén. Amikor ballagtunk és Kálmán bácsi olyan hirtelen kérdezett és én olvan hirte­len válaszoltam, még sok min­den mást Is szerettem volna mondani. Dehát elsodródott mellőlem. Remélem, ebből az írásból azért kiérzi. hosrv mit éreztem, amikor annvit mond­tam: Jó volt. M ÉRT sokan tudnak ar­ról. — jómagam is. —• hogy Csigakút valamikor bün­tetőtábornak számított a bá­nyászoknál. Nem szerettek itt dolgozni. Most meg el sem lehetne zavarni senkit. És eh­hez azoknak is van egv kis közük, akik ebben a oaránvi párthelyiségben ezalatt a né­hány óra alatt tanácskoztak. Mert azért még mindent meg­valósítottak, amit célul tűz­tek. És ezt nagvon szeretik, tiszteletben tartják az embe­rek. Bobál Gyű Is

Next

/
Oldalképek
Tartalom