Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-26 / 51. szám
6 . 1963. június 26. nógrádinEpojsäg Gazdára találtak a „Száz forint eg)7 munkaegység” pályázat jutalomtárgyai A szurdokpüspöki termelőszövetkezeti tagoknak kedvezett legjobban Mintahogy arról már lapunk korábbi számában hírt adtunk, június 23-án délelőtt került sor Szécsényben a járási művelődési otthonban, a „100 forint egy munkaegység’* pályázat eredményhirdetésére és jutaiom sorsolására. Az ünnepségen részt vettek dr. Tresser <*ál, a Földművelésügyi Minisztérium Üzemvezetési Főosztályának vezetője, a megye és a járási pártbizottságok és tanácsok vezetői, munkatársai, Kecskés László, az Állami Biztosító megyei igazgatóságának vezetője, valamint a MÉSZÖV megyei igazgatóságának vezetői, munkatársai. A jelenlevőkkel S. Nagy Sándor, a Nógrádi Népújság főszerkesztője ismertette a pályázat célját, s eredményeit. A bíráló bizottság mintegy négyszáz pályamű közül választotta ki azt a tíz legjobb javaslatot, amelyek írói a tíz díj, többek között a kombinált szobabútor, a televízió, a konyhabútor tulajdonosai lettek. így az első díjat, a kombinált szobabútort Gyetván Béla kutasói fogatosnak ítélte a bírálóbizottság. A n. díj, egy televíziós készülék, Sándor Kálmánné. a vizslási termelőszövetkezet brigádvezetőjének tulajdona lett. A IIT. díjat, egy konyhabútort, Kmetty Lajos, a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa kapta. A mohorai Kaizinger Pál javaslatát 10 kötetes könyvtárral jutalmazta a bíráló bizottság. Egy-egy órát n vertek: Kecskés József László alsótoldi termelőszövetkezeti tag, Kelemen Bála nógrádszakáli, Klikely Mihály sámsonházi, lakosok. Ugyancsak egy-egy óra tula idnnosa lett. Fenvővári István a Nemzeti Bank szécsényi fiókjának dolerozója. Nagy Laiosné a herencsénvl termelőszövetkezet tagja, és Girtler István, mátra- vereb^lvi lakos. A len-több javaslat a sztirdok- pü^nöki Béke termelőszövetkezetből érkezett, s így a nái vázat Trfiiöndvíat, eev irodabútor garnitúrát, a szurdokpüspöki termelőszövetkezet kanta. Az ünnepségen sorsoltak k! további négy díjat. A sorsolási bizottság elnöki tisztségét Sümegi János országgyűlési képviselő, a vendéglátó szécsényi Rákóczi termelőszövetkezet elnöke látta el. A szerencsekerékbe 274 pályázó neve került. Négyszer pörgött a szerencsekerék, s gazdára talált egy kombinált bútor, egy televízió, egy konyhabútor és egy 15 kötetes könyvtár is. A szerencse ismét a szurdokpüspöki termelőszövetkezet tágjainak kedvezett. Szurdokpüspöki szövetkezeti tag Buda Miklósné tulajdona lett a televíziós készülék. Lájtrik Miklós, ugyancsak a szurdokpüspöki termelőszövetkezet tagja nyerte a konyhabútort. A szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezetben a pályázati felhívás nyomán sok vezető, szövetkezeti tag, fogott tollatt, hogy megírják, hogyan erősödhet toa szerencse vább a közös gazdaság. A szerencsekerékbe a legtöbb név Szurdokpüspökiből került, s így szerencsesorozatuk nem véletlen. A boldog nyeresek a napokban át is vteték nyereményeiket Salgótarjánban, az Állami Áruházban. Buda Miklósné, a televíziós készülék tulajdonosa elmondotta, a család nagyon örül, hogy melléjük szegődött a szerencse. Lajtrik Miklóst, aki a konyhabútort nyerte, elkísérte Salgótarjánba lánya is, aki a gimnázium III. osztályos tanulója. A boldog nyertes arról beszélt, hogy a konyhagarnitúrát leánya kapja meg, ha „bekötik a fejét”. A 15 kötetes könyvtár tulajdonosa Bozó Sámuelné, mátraszől- lősi termelőszövetkezeti tag lett. Az első díjat pedig, egy kombinált szobabútort, Ifjú Koreny János a cserháthalápi termelőszövetkezeti tagja nyerte. Az eredményhirdetést és juta- lomsorsolát az Állami Déryné színház szereplése, a somoskő- újfalusi és a szécsényi földművesszövetkezetek népi tánccsoportjai tették ünnepélyessé. Igen kedves színfoltja volt az ünnepi műsornak Lukács Péter a Szátokon élő idős palóc dudás és Kmetty Lajos palóc énekes fellépése. A boldog nyertes átveszi a pály ázat első diját, a kombinált szobabútorra jogosító utalványt. Dr. Tresser Pál, a Földművelésügyi Minisztérium Üzemszervezési Főosztályának vezetője a ven dégek között. ff es sürgősen Hozzászólás Vass Miklósnak, a megyei tanács ipari állandó bizottsága elnökének, a helyiipar átszervezéséről szóló nyilatkozatához A Nógrádi Népújság május hó 25-i számában közölt nyilatkozat tartalma megvallom nem érintett váratlanul, mert az ipar nagyrészét foglalkoztatja az átszervezés problémája, nem csak megyénkben, hanem országos viszonylatban is. Előre kell bocsátanom, hogy teljes egészében egyetértek Vass Miklós kollégám álláspontjával. Magam a tanácsi ipar megszületése óta dolgozom a Tatarozó Vállalat és a Megye VILL egyesüléséből létrejött Nógrád megyei Villany- és Épületszerelő Vállalatnál, illetve 10 hónapja a Balassagyarmati Vasipari és Javító Vállalatnál, így volt alkalmam megismerni és nem kevés tapasztalatot szerezni ebben a szakmában. Vass elvtárs az első kérdésre helyesen válaszolt. A helyiipari vállalatok „ma sek minden más ipari tevékenységen kívül szolgáltatással is foglalkoznak”. Miért van ez így? A terv törvény, ez mindenki előtt ismeretes és a vállalatok vezetői igyekeznek is ennek eleget tenni. Ez viszont csak úgy lehetséges, ahogy azt a cikkíró is jelzi. Nézzük meg az érem másik oldalát. Én. inkább ezzel igyekszem foglalkozni. Mi volna a vállalatnak és egyben a népgazdaságnak is előnyös. Nem más, mint a tiszta profil kialakítása.Ez alatt azt értem, hogy vagy javító szolgáltatói tevékenységet folytasson, vagy új áru előállításával foglalkozzon a vállalat. Tovább megyek. A tiszta profillal nem egyeztethető össze a fém, a fa, az építőipari és konfekcióipari tevékenység: vagy egyiket, vagy másikat folytassa a vállalat. Semmi esetre sem a felsoroltakat együttvéve, mint az például a mi vállalatunk esetében történik. Szerintem leghelyesebb volna külön választani az új áru előállítást a javítástól, még abban az esetben is, ha a csak javítás-szolgáltatással foglalkozó vállalat alaprentabilitása tiszta nyereséget nem hozna, vagy éppen ráfizetéses volna. Helyes volna a különválasztás az anyagellátás szempontjából is. A mi vállalatunknak például 3 millió forint építőipari terve van. Igen ám, de a vállalat ipari és nem építőipari jellegű, tehát építőanyagot úgy kap, ha még jut... Művelődnek a salgótarjáni népzenészek A salgótarjáni és általában a Nógrád megyei cigány lakosság művelődésének előbb- revitelét igen fontos párthatározat szabja meg. Ennek a határozatnak a szellemében tett kezdeményező lépést a TIT-tel és az Országos Szórakoztató Központtal karöltve a Nógrád megyei Népműve-- lési TanácsadjLj^mikor május, június'GT jXlius nőnapokra háromhónapos tanfolyamot szervezett _a—ealgótarjáe k száA tanfolyam" keretében heti egy alkalommal jönnek össze rendszeresen a népzenészek s hallgatnak meg felvilágosító előadásokat fontos egészségügyi kérdésekről, művészeti problémákról, ismerkednek meg a cigányság eredetével. történelmével s gyarapítják szakmai tudásukat is. A szakmai továbbképzésben például olyan kiváló művész jön rendszeresen segítségükre, mint Rácz Kiss János, az Állami Népi Együttes- koncertmestere. A tanfolyam rendező szerveinek távolabbi célja az, hogy ősztol rendszeres továbbképzésbe vonja be nemcsak Salgótarján, de a megye más nagyobb helyeinek cigányságát is s ezzel utat készítsen számukra a felnőttoktatásba való általános bekapcsolódáshoz, a hivatásos zenészek számára is immár kötelezővé váló érettségi megszerzéséhez. Alkalom szüli Azt mondja a pénzügyőrség nyomozó csoportjának vezetője. azt mondja, az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ellenőre, hogy ilyen merész, szinte gátlástalan visszaéléssel mint ez a mostani, hosszú gyakorlatuk alatt nem találkoztak. A Nógrád megyei Vendéglátóipari Vállalat 30. számú italboltjához kapcsolt a Salgótarjáni Bányász Művelődési Otthonban árúsítási engedéllyel működő söntés és büfé vezetője — azaz most már volt vezetője — Molnár Sándomé, a söntésben eladott pálinka, rum, konyak, likőrök árát a kasszából hosszú idők óta bezsebelte. Az így keletkezett hiányt úgy pótolta, hogy a demizsonokba vizet töltött, azt hamisított pecséttel látta el. Leleplezés idő- ponjában ilyenformán már 200 liter vizet tárolt eredeti szeszes italok helyett. Az igy okozott anyagi kár 17 ezer forint, ezenkívül 8 ezer forint leltárhiányt állapítottak meg. A bűncselekmény elsősorban nem is az összeg nagysága miatt tűnik különösnek. Találkoztunk ennél nagyobb összegek sikkasztásával is — sajnos. Számunkra inkább azért elgondolkoztató és tanulságos ez az eset, mert olyan állapotokról lebbenti fel a fátylat, amely termő talaja az ilyen és ehhöz hasonló bűncselekményeknek. Éreztetik ezt már a leleplezés körülményei is. Június 10- én a vállalat belső kereskedelmi ellenőrei ellenőrző leltárt mentek készí+'"'! a 30/a jelzésű mozgóárushoz. A leltár felvétele során Mustó Gyula ••• ellenőr találomra felemelt egy 10 literes demizsont, amelyben a felirat szerint 40 százalékos rumnak kellett lennie. Meglepetésére, a világosság felé tartott üvegben fehér színű folyadékot látott. Észrevételét közölte társaival majd értesítették az Állami Kereskedelmi Felügyelőséget, az pedig a pénzügyőri nyomozó csoportot. Az így megtartott együttes vizsgálat során a raktárban lévő valamennyi — összesen 20 — demizsont ellenőrizték. Ebben már Molnár Sándorné is „segédkezett”: Kár nézni — mondta, mikor a következő demizsonért nyúltak volna — abban is viz van. Mindben víz van. Mindegyikben. Ezek után természetesen már értesítették a rendőrséget is, amely a vizsgálatot megindította társadalmi tulajdon sikkasztása címén. Molnámé 1961 októbere óta van a vendéglátóipari vállalat alkalmazásában. Manipulációit hamarosan elkezdte, de vérszemet akkor kapott, amikor az 1961, december 31. leltár alkalmával az ellenőrnek nem tűnt fel a vízzel töltött demizson. Attól kezdve rendszeresen emelt el a kasszából különböző összegeket és töltögette vízzel a demizso- nokat, míg végül a raktárban lévő 20 demizson végig megtelt, s eredeti italok már csak a kiöntő üvegekben voltak. Máris itt az első elgondolkodtató kérdés: hogyan lehet hogy ez csupán másfél év elteltével derült ki. Miféle leltári és pénzügyi ellenőrzés lehet ennél a vállalatnál, ahol csak akkor jönnek rá az efféle visszaélésekre, mikor a bűncselekmény elkövetője már-már teljesen kifosztotta a gondjaira bízott üzemegységet. A mulasztások, egy sor törvényes rendelkezés felrúgása* a kötelező ellenőrzés bűnös elhanyagolása — ez teremtette meg, a sokáig zavartalan lehetőséget Molnáménak a sikkasztás elkövetéséhez. Kezdődik Molnámé alkalmazásával. Megfelelő rendelkezés szerint mozgóárust, aki egy napnál hosszabb ideig dolgozik a vállalatnál, állományba kell venni, munkakönywel kell alkalmazni. Molnámé alkalmazásának napjától mostanáig munkakönyv nélkül dolgozott. Továbbá: arra is van rendelkezés, hogy mozgóárus csak szabadkasszás (gebines) üzemegységhez kapcsolható, amelynek a mozgóárús köteles rendszeresen elszámolni. Ez néhány hétig Molnámé esetében is így történt, ekkor azonban a 30. számú szoros elszámolású italbolthoz helyezik át. Az erről szóló Írásos engedély, illetve utasítás azonban szőrén-szálán eltűnt. Ezek után már azon sem csodálkozzék senki, hogy az áruforgalmi osztály nem gondoskodott a negyed évenkénti kötelező leltári ellenőrzések lebonyolításáról, hogy elmaradtak a havi egyszeri váratlan rovancsolások és nem kötelezték . a 30. számú üzemegység vezetőiét sem. hogy hetenként egyszer elszámoltassa a bolthoz kapcsolt mozgó árust. Sőt. ellenkezőleg. Az 6 feladatát arra korlátozták, hogv a mozgóárus által, rajta keresztül rendelt árüt saját készletéből „leírja”.'átadja a mozgóárusnak, ezzel kész* Egy vállalati utasítás szerint — amelynek írásos nyoma szintén nem. maradt —r az üzemi elszámoltató csoport közvetlenül számoltatta el a mozgóárust. Ezt a szokatlan eljárást az elszámoltató csoport vezetője azzal indokolta: hogy a mozgóárus a 30. számú szoros elszámolású üzemegységtől kapja az árút — amihöz az áruforgalmi osztály ragaszkodott. az elszámoltatást — csak így oldhatta meg. Alighanem túlságosan nem firtatták a ragaszkodásnak a hátterét, mindenesetre az ellenőrzésnek ezt a módját az elszámoltató csoport sem vette komolyan. Az árukészletről, az eladott áruk mennyiségéről, értékéről. a mozgóárus által befizetett összegekről tablót kell készíteni itt. Nem szükséges semmiféle pénzügyi szakértelem ahhoz, hogy 1961 decembere óta a következő gyanús jelenségek üssenek szöget az elszámoltató csoport vezetőiének és a tabló számfejtőjének, alkalmazottainak fejében: 1. A mozgóárus legfeljebb 3000 forint értékű árukészletet tarthatott raktáron* Molnámé a vízzel töltött de- mizsonokat raktárkészletként tüntette föl. 3000 és 25 000 — nagy különbség. Még sem tűnt föl. 2. Annak ellenére, hogy a mozgóárus árukészlete egyre nőtt. újra és úira rendelt, olyan italokat, amelyekből pedig bőséges tartalékkal kellett rendelkeznie. 3. Csodálatos módon nem tűnt fel az sem. hogy a Molnár- né által eladott áruk ellenértéke. illetve. a befizetésről tanúskodó csekkek nem érkeznek be a vállalathoz, vagy ha érkeznek is. egyáltalán ' nincsenek arányban a tablón szereplő árúk értékével. Ennyi „jóhiszeműség”. és „jóindulat” tapasztaltán Mol- nárné, természetesen meglehetős biztonságban érezhette magát. S hogy a vállalat belső ellenőrzési csoportja sem nagyon zaklatta őt — hiszen hosszú ideig még csak nem is tudtak a létezéséről —• étvágya is egyre nőtt. Dehát addig jár a korsó a kútra míg el nem törik. Mol- nárné korsója is eltörött méghozzá alaposan. Sikkasztása ügyében rendőrségi vizsgálat folyik. De számunkra az sem közömbös, hogv a vállalat áruforgalmi osztálya, üzemi elszámoltató csoportja — vezetőinek és beosztottjainak hanyagsága. felületessége. egy sor rendelkezés megszegése hallatlan veszélyeket rejt magában. A kötelező ellenőrzés elmulasztása könnyű helyzetet teremtett Molnárnénak a sikkasztás elkövetéséhez és — hacsak az illetékesek radikális tanulságokat és következtetéseket a történtekből le nem vonnak — nincs biztosíték arra. hogy a jövőben hasonló visszaélések ne történjenek. Csizmadia Géza A vállalat nevében ugyan ott van, hogy „vasipari” de alapjában véve javító vállalat, tehát vasat csak úgy kap, ha marad, holott az új árút előállító vasipari részlegnek ugyancsak 3 millió forint értékű cikket kell előálltam amihöz körülbelül 200 tonna vas szükséges. Ez a probléma is megoldódik a tiszta profil kialakítása esetén, mivel a megyei tanács tervosztályának ebben az esetben nem kell elapróznia az anyagokat, hanem az arra illetékes vállalatnak egy tételben kiadhatja. És nem kell a vállalatoknak „biztonsági” tartalékokat halmoznia, ha kell, ha nem kell. Nézzük a műszaki és fizikai dolgozók kérdését. Itt is Vass elvtárs álláspontját kell alátámasztanom. Hiszen, ha azonos ipari tevékenységet több vállalat folytat — néha egymást keresztezve — azért például mindegyiknek szüksége van főmérnökre, míg ha egyesítik a vállalatok irányítását — csupán egy főmérnök kell. Tapasztaljuk azt is, hogy Aem sikerült megszüntetni a munkásvándorlást. A vállalatok egymástól „csábítják” el a jó szakmunkásokat, műszakiakat. A tiszta profil kialakítása nemcsak az építőiparban, hanem a többi szakosító iparban is. ezen a problémán is jelentősen enyhítene. Jó példa erre konfekció üzemünk, ahol aránylag kevés a fluktuáció. Nem kielégítő az építőipar gépesítése, de ugyanez elmondható a többi iparágakról is. Ez viszont, ha a különböző vállalatoknál kihasználatlanul elfekvő gépeket (amelyek legtöbb helven egy műszakban üzemelnek! összevonnák, akkor beszélhetnénk egvséees gépparkról, — ami «- TMK feláll at&t fi "nagymértékben meokönnvítené — és a gépek jobb kihasználásáról. Ugvnn ezt elmondhatjuk a gyártás előkészítésről, a technológiai folyamat megszervezéséről. a MEO-ról és még sok egyéb műszaki problémáról. Nézzük vállalatunk egyes részlegeinek elhelyezési problémáit. Akár műszaki, akár munkavédelmi szempontból — egyetlen részleg elhelyezése sem kielégítő. Nincs mefele- lő nagyságú munkahely, közlekedési utak, stb. Amennyiben a vállalat ezt meg akarná oldani, a KÖJÁL és a szakszervezet által már többször előirt követelményeknek megfelelően, úgy tetemes beruházás válna szüségessé. Míg ha a fenti átszervezést végrehajtanánk és vállalatunk például kizárólag javító tevékenységet folytatna, a fa és építőipar leválasztásával a rendelkezésre álló helyiségek beruházás nélkül elégségesek volnának. Ha az ember figyelemmel kiséri akár a könnyűipari minisztérium vállalatait, akár a KGM minisztériumi vállalatait, mindenütt azt látja, hogy a vállalatok szakosítása van folyamatban. De ugyanezt látjuk a KGST-be tömörült országokon belül is, ahol nemzetközi méretekben folyik a szakosítás és a hagyományoknak legmegfelelőbb profilok kialakítása. Már pedig, ha az átszervezés indokolt még nemzetközi szinten is, még indokoltabb — természetesen a helyi adottságoknak megfelelően — a tanácsi vállalatok jövendő. magasabb színvonalú tevékenysége. Janák Endre Nógrád megyei Vasipari és Javító Vállalat műszaki vezetője Tájékoztatjuk vásárlóinkat, hogy leltár miatt a megjelölt időben pontban telepeinket zárva tartjuk: 201. Salgőtrján június 27, 28, 29, VII. 1 202. Salgótarján június 28, 29. 214. Kisterenye június 27, 28, 29. 215. Rétság június 27, 28, 29. 216. Zagyvapálfalva június 29. Eger-Salgótarjáni Tüzelőszer Építkezési anyagértékesítő V. Eger.
