Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-26 / 51. szám

1963. június 26. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG * 5 Amikor a kommunisták agitálnak A pártmunka mizserfai tapasztalatai Kétszázezer tonna szenet mentettek meg a tiribesi bányászok Ismeretes, hogy hosszú időn át nehézséget okozott a tiri­besi bányaüzemnél az újabb fejtésre váró szénmező elő­készítése. Az elmúlt évi szén­savas vízbetörés ugyanis szin­te lehetetlenné tette a bánya úgynevezett V-ös ereszkéjé­nek további feltárását — hi­szen a szénsav innét veszé­lyeztette a bányát, sőt már már az volt a látszat, hogy a fejtéseket ezen a részen nem lehet tovább folytatni. A bánya műszaki vezetői és a szénbányászati tröszt műszaki gárdája most egy új tervet dolgozott ki az V-ös számú ereszke feltárására. A tervek szerint tovább foly­tatják ezt a munkát, s meg­felelő, előretekintő, igen óva­tos feltárási móddal lehető­vé teszik az itt lévő több mint 200 ezer tonna igen jó minőségű szén lefejtését, A tiribesi bányában egyéb­ként a Il-es telepben is meg­kezdték a feltárást, s kísér­leti jelleggel rövidesen meg­kezdik a szén termelését. — BŐVÜL A KÖNYVTÁ­ROSI munka falvainkban. A jövőben könyvtárosaink az ol- vasítábor kiszélesítésén kívül a kultúra terjesztése érdeké­ben könyvbizományosi tevé­kenységgel is foglalkoznak. — Nagy kiterjedésű, új 6zénmezőt kapcsoltak be a termelésbe Gusztáv aknán. A távlati terv szerint innét több éven át biztosítják a terme­lést. A Nógrád megyei Malom­ipari és Terményforgalmi Vál­lalatnál már most megkezd­ték az előkészületeket az új gabona fogadására. Valameny- nyi járásban szakmai tanács­kozásokat tartottak, ahol termelőszövetkezeti raktá­rosokkal beszélték meg, milyen víztartalmú és tisztaságú gabonát kívá­natos értékesíteni. A tervek szerint a gabonaát­vevő helyek száma az idén sem változik, így azt is meg­beszélték már a közös gazda­ságok vezetőivel, egy-egy ter­melőszövetkezet melyik átve­vőhelyen, S mikor értékesíti a gabonát. Szakmai oktatáson "ettek részt a Terményfor­galmi Vállalat dolgozói is, akik a gabona minőségét vizs­gálják. s ' az átvett gabona- mennyiség elszámolását vég- zik. Áz idén lényegesen nagyobb készlet van még ó-gaboná­ból a terményraktárakban, mint tavaly ilyenkor volt, ezért a gabonaraktárak -taka­rítása, fertőtlenítése lépcsőze­tesen történik. Az új termés Egy üzemi pártszervezet, pártbizottság jó, vagy rossz munkája, agitációs tevékeny­sége feltétlen kihat a terme­lésre, a vállalat politikai és gazdasági tevékenységére. Ezt vallják a mizserfai pártbizott­ság tagjai, a pártszervezet tag­jai, a pártonkívüliek egyaránt. És hogy a mizserfai bánya­üzemnél jó á pártvezetés, a ter­melést ellenőrző és segítő te­vékenysége, bizonyítja ezt a bánya egészének első félévi eredménye. A mizserfai bá­nyászok ugyanis a szénme- áencében elsőként fejezték be félévi tervüket, s már szom­bat déltől a félévi terven fe­lül küldik felszínre a szénnel teli csilléket. Ugv számolnak: ha minden rendben megy, semmi sem zavarja munká­jukat. több mint 26 ezer ton­na szénnel tetőzik meg a hat hónapra előírt mennyiségi tervüket. Őszinte, nyílt légkör Az összevonás óta a mi­zserfai bánya a szénmeden­ce egyik legnagyobb termelő egysége lett. A régi kazári és a külfejtésű • bányával együtt naponta nem kevesebb mint 396 vagon szenet adnak népgazdaságunknak. Az év eddig eltelt időszakát nézve ez a mennyiség mindég több volt, hiszen rendszeresen és egyenletesen túlteljesítették napi előirányzataikat. És most nézzük az eredmények titkát. betakarításáig, azonban va­lamennyi terményraktárban befejezik ezt a munkát, Ez­zel párhuzamosan elvégzik néhány magtár korszerűsíté­sét is. A Palotáshoz tartozó Pajta-pusztai gabonarak­tárban megteszik a szük­séges előkészületeket a gabona nagyüzemi átvéte­léhez, tárolásához. A terménybetakarítás idejé­re készenlétbe helyezik a szükségraktárakat is. A Ter­ményforgalmi Vállalat meg­beszélést folytat valamennyi gépállomás vezetőjével, hogy szükség esetén a gépszínek­ben is gabonát tárolhassanak. Az idei csapadékos időjá­rás nemcsak a gabona érését késlelteti, hanem arra is kö­vetkeztetni enged, hogy a ma­gas víztartalom miatt * igen gondosan kell tárolni a beta­karított termést. A Malom­ipari és Terményforgalmi Vál­lalat a megyében két köz­ségben, Magyarnándorban és Őrhalomban gabonaszárító, Az újjáválasztott nagyüze­mi pártbizottságnak egyik el­ső és legfontosabb feladata az volt, hogy rendet teremt­sen a pártszervezetek életé­ben, rendszeres pártéletet ala­kítson ki az aknaüzemek alap­szervezeteinél. Megválasztot­ták a KISZ bizottságot is, s minden üzemnél létrehozták a KISZ szervezeteket. S ami­kor a mozgalmi életben ren­dezték a sorokat, azonnal életre hívták a pártbizottság mellett működő műszaki ta­nácsadó bizottságot is. A há­rom tagból álló bizottságba gépészmérnököt, műszaki ve­zetőt és technikust választot­tak. vezetésére a fiatal bánya­mérnököt, Zsuffa Miklós elv­társat kérték fel. Ez a bizott­ság igen hatékonyan segíti a pártbizottság tevékenységét, műszaki és szakmai tanácsok­kal látja el tagjait. A pártmunka továbbjavítá- sa céljából még bátrabb in­tézkedéseket is hoztak Mi- zserfán. Minden munkahely­re — szénfalhoz, külső és bel­ső szállításhoz — kommunista felelősöket állítottak, de nem idegenkedtek attól sem, hogy fontos területeken akár kisze- seket, akár igen jó munkát végző pártonkívülieket is munkába állítsanak. Ezek az elvtársak pedig vállalták e nagyszerű megbízatást. Míg például korábban állandóan baj volt a szállítással, a tal- bó hiány rendszeresen gátol­ta a belső szállítást, a ter­melést, a bunkerekből rend­szeresen vasárnaponként tud­ták a felgyülemlett szenet elszállítani. a kommunista felelősök beállításával egy csapásra megváltozott a hely­zet. Sőt! Éppen az elmúlt na­pokban szállítási rekordot ér­tek el Mizserfán. Ugyanazok­kal a villamos mozdonyokkal, azokkal a talbókkal, azzal a személyzettel mint az össze­vonás előtt, egy nap alatt 525 vagon szenet tudtak leszállí­tani! Pedig most is van — nem is kis mértékben villám- 14?,^ géphihásodás stb, amire korábban igen nagy előszere­tettel hivatkoztak vezetők és munkások egyaránt. Rendet teremtettek több üzem életében. A Pólyos üzemben például a civódás, veszekedés jellemezte egy-egy brigád életét. A pártszerve­zet — a műszakiak javaslatá­ra valóban kemény kézzel nyúlt ehhez is. A brigádta­gok meghallgatása után ja­vaslatot tett csapatvezetők le­váltására, s olyanokat bíztak meg, mint Kovács Imre Ist­ván vájárt, akit szeretnek az emberek, szakmai és politi­kai érettségével rátermett a vezetésre. üzemet létesít. Az üzem meg­felelő bérfizetés ellenében termelőszövetkezeteknek, álla­mi gazdaságoknak egyaránt szárít nagy nedvességtartalmú átvételre, tárolásra alkalmat­lan gabonát. A gabonaátvételhez, szük­séges mérlegek, műszerek ja­vítása, hitelesítése a tervezett­nek megfelelően halad. A számítások szerint, e hónap végére e munka teljes egészé­ben befejezést nyer. Serény munka folyik ezek­ben a napokban a malmok­ban is. Négy malomban már ed­dig befejezték az új ga­bona őrlését megelőző nagyjavítási munkálato­kat. Ezekben a malmokban a gé­pek, alkatrészek javításával pártuzamosan megtörtént a raktárak fertőtlenítése is. A munkát az új gabona őrlé­séig még két malomban kell befejezni, s akkor a termény­raktárakhoz hasonlóan a mal­mok is tisztán, őrlésre készen várják a jónak Ígérkező ter­mést. A pártbizottság, az alap szervezetek mindent elkövet­tek, hogy a munka tovább ja­vuljon. Egyik legfontosabb dolognak tartották, hogy meg­nyerjék az embereket, azok őszintén szóljanak a munká­ról a munkát gátló tényezők­ről. A szurdoki üzemnél pél­dául három akna szocialista brigádjait hívták össze ta­nácskozásra. Ezt a tanácsko­zást a nyílt légkör jellemez­te. Bátor és őszinte hang. Az emberek elsősorban a műsza­ki vezetést bírálták. Igazuk is van! Mert ahhoz, hogy a bányász jobban termeljen, több szenet adjon népgazda­ságunknak, ahhoz feltétlen hatékonyabb műszaki segítség- nyújtásra van szükség. Gara­mi Gyula szocialista brigád­vezető például itt mondotta el: több kamrafeitésben dol­goznak ,rossz körülmények között. Rosszak a gépek, nincs elég kaparóteknő. A nagy nyomás miatt is helyes ácsolási eljárást kellene ki­dolgozni. Helyes volt Garami elvtárs bírálata? Természete­sen! Azóta sok minden meg­változott! Már megkezdték a rossz kaparóteknők lecserélé­sét, mind nagyobb műszaki segítséget kap ez a brigád is. Az agitáció eszközéről Az a véleménye a mizser­fai pártbizottság vezetőjének Kaposvári Ferenc elvtársnak, hogy a kellő műszaki megala­pozottság után lehet a helyes agitációs tevékenységet is ki­alakítani. Nos, az összevonás után Miszerfán ez sikerült is. A szó legszorosabb értelmé­ben megvalósult az a jelszó, hogy minden kommunista agi­táljon. Agitálnak is! A bánya­üzemnél nagyon kevés kom­munistát lehetne találni olyat, aki ne ismerné a termelési mutatókat, hol tartanak a ter­melésben, mi a teendő a mi­nőség javításában, az önkölt­ség csökkentésében. Hiszen agitációs munkájuk közép­pontjában éppen ezek a leg­fontosabb feladatok végrehaj­tása szerepel. A kommunisták tehát is­merik a feladatokat. A vég­rehajtáshoz azonban az egész kollektíva segítségnyújtása szükséges. Ezért is váltak be a mizserfai üzemeknél a két hetenként megtartott röpgyű- lések. Megbeszélik: milyen eredményeket értek el, hol szorít a cipő, hol kell még valamit tenni. Rendszeres a csapatvezetőkkel, a műszaki középkáderekkel, való beszél­getés, de a munka dandár­ját a szocialista brigádveze­tőkkel, a brigádtagokkal vi-* tátják meg. És ez nagyon jó. Úgy fogalmazták meg Mizser­fán: van mindég példa, élen­járó, s ez a szocialista bri­gádmozgalom eredménye. A pártbizottság, az alapszer­vezetek agitációs tevékenysé­gének egyik igen fontos eré­nye az élenjárók népszerűsí­tése. Élénkek, elevenek a versenytáblák. A központin ott találjuk az üzem legjobb­jainak havi eredményét — a mennyiségi tervteljesítés mel­lett a minőséget, sőt a ke­resetet is. Az üzemeknél el­helyezett versenytáblák a dol­gozók tíz naponként elért eredményeiről szólnak. Külön tüntetik fel a szocialista bri­gádok eredményeit — átszer­vezték, megerősítették a mű­szaki patronálást — ez is pél­daként szolgál a nagyszerű derékhadnak. És ha már a szemléltető agitációnál tar­tunk. ma már dicséretesen működik az úgynevezett „Gombostű” faliújság, ame­lyik sorra járja az üzemeket, rajzaival, szöveges Írásaival dicsér és nagyszerűen bírál. Hogy ez-e csupán a mizser­fai bányászok eredményeinek titka, nem tudni. Leírni azon­ban érdemes volt, hogy a hasznos és jól bevált módsze­reket mások is vegyék át, al­kalmazzák munkájukban. Mert a tröszt megnövekedett feladatának végrehajtása nemcsak a mizserfai, hanem az egész szénmedence bányá­szainak kötelessége. Somogyvári László Korszerű üzletek A Nógrád megyei Élelmiszer Kiskeres« kedelmi Vállalat mind többet tesz azért, hogy me­gyénk lakói korsze­rűen berendezett üz­letekben vásárolja­nak. A kulturált ke­reskedelem megte­remtéséért ebben az évben több mint 2 millió forintot for­dít beruházásra, a rég! üzletek korsze­rűsítésére. Ebből az összegből 4 új pe- remboltot nyitnak és tíz régi üzletet korszerűsítenek. A képen látható nagy- bátonyi élelmiszer- üzlet átépítésére fél milliót meghaladó öszcget költöttek. Felkészülés az új búza átvételére Gépszínekből gabonaraktár — Gabonaszárítók — Fertőtlenítik a raktárakat Mikor lesz már vége? Július 1-től már két mű­szakban kellene dolgoznia a Balassagyarmati Bútorgyártó Vállalatnak. Ebből azonban már nem lesz semmi. A VÁL­LALAT VEZETŐI BOLDO­GOK lesznek, ha erre augusz­tus 1-re sor kerülhet. De még erre sem sok reményük van. Pedig éves tervüket már erre szabták, s most főlhet a fe­jük, hogyan oldják meg a nyakukba szakadt, erejüket felülmúló feladatot. A kettős műszak pedig azért nem idulhat meg, talán egy hónapos késéssel sem, mert... Én szinte már írni sem akarom, nem esik már jól, mert -ez már olyan, mint valami verkli egyhangú, sem testnek, sem léleknek nem kívánatos nyekergése. Hát persze, hogy a beruházást nem készítették elő úgy, ahogy az a nagykönyvben elő van írva. Ezért nem fogadta el a beruházási programot csak ötödszörre a Beruházási Bank, aztán az Építésügyi Minisztérium emelt kifogáso­kat. S mire végül az enge­dély is megszületett, s a Ba­lassagyarmati Vasipari és Javító Vállalat megkapta a kivitelezésre a megbízást, bi­zony benne voltunk a tavasz­ban. A kivitelező vállalatnak sem anyaga, sem embere nem volt a tevékenységhöz — hiszen a későn érkezett megrendelés terven felüli volt. S ha a munkaerőt még előteremtették, nem voltak sem födémelemek, sem vas­betongerendák, sem mész, semmi. A megrendelést ugyan föladták, de például a vasbe­tongerendát szállító vállalat a harmadik negyedévre iga­zolta vissza a rendelést — ak­korra, amikor az eredeti el­képzelések szerint mindennek készen kellett volna lennie, * sőt javában folynia a kétmű- szakos termelésnek. Kezdő­dött a futkosás, a „szocialis­ta összeköttetés” felhasználá­sa. Hírek szerint, ennek a futkosásnak köszönhetően si­került vasbetongerendát sze­rezni, s augusztus 1-re, ha teljesen nem is, de lehet szó valami kétműszak-féle ter­melésről. Nem lesz tragédia. De mikor lesz már egyszer vége az efféle beruházási „se­lejt gyártásnak”? Hiszen eb­ben az esetben is csaknem egymillió forint forog kockán. Mikor lesz már vége...? Cs. G. Emberi körülményekéi Sok az a kétszáz ember. Pedig még most is ennyi hiány­zik a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat létszámá­ból. Nagy részük kubikos. Lehet, hogy mind az. De ha a vállalat munkaerővándorlását nézzük, akkor még furcsábba helyzet. Ha két embert felvesznek, akkor három távozik a vállalattól. Pedig ha valaha szükség volt az építőiparban dolgozókra, akkor most igazán szükség van. Nem volt célom, hogy valamennyi okot keressem. Egyet­len dolgot vizsgáltam. Még pedig azt, ami véleményem sze­rint feltétlen befolyásolja a munkásvándorlást. Állítom: ha egy-egy munkás munkahelyén nem találja meg a számára megfelelő szociális szolgáltatásokat, könnyen fogja kalap­ját, s olyan helyet keres, ahol mindez rendelkezésére áll. De tessék csak megnézni a salgótarjáni szálloda, avagy a művelődési ojthon építőinek öltözőjét! Egyszerűen felhábo­rító. Nem is öltöző az! Mindjárt a bejárat előtt egv halom szemét. Bűzlik. Az odahordott gömbvasak a balesetek leg­nagyobb forrásai. A falak szögekkel teli verve. Azon csiin- genek a munkások ruhái. A szekrények alatt ujjnyi vas­tag por. piszok. Van ott mosdó, de nincs víz. Az emberek a mésznltáshoz tárolt edényből szerzik a vizet, abban mo­sakodnak. Van itt minden. Kerékpár, festékes doboz, szer­számosláda — egyszóval minden ami inkább raktár, mint öltöző jelleget biztosít ennél áz építkezésnél. A fal? Mocs­kos. Pedig lenne mész — végtére is énítkezésen vagyunk. Lenne tanuló is, aki kimeszelné ezt a helyiséget. De talán menüink tovább. A másik — öltözőnek csúfolt helyiségbe. Itt két szoba áll az építők rendelkezésére. Nem tudni me­lyik „okos” találmánya. A két helviség egymásba nyílik. Elől a női. ^ belső szobában a férfi öltöző. De csak azért, hnry zavariák a nőket öltözködés közben?! Ki tudja. Száz szónak is egv a vége. Járt itt már bizottság. Ki t«>d ín, hány utasítást adf*k ki az öltözők helyreállítására. Mindez azonban süket fülek re talált — éppen az építés­vezetőnél. De törvényeink íriák elő: teremtsünk emberi kö­rülményeket még az építkezéseken dolgozóknak is. S. I.. MI KELL MÉG? Leszólnak a megyéről: — Gyerekek, van 280 ezer forintunk, el kell költeni. Így kezdődött. — Gyerekek, a megye ad 280 ezret. Nálunk nincs für­dő öltöző — ebből megépít­hetnénk. . így folytatódott. Aztán összedugják a fejü­ket. Tervezgetnek, rajzolat­nak, számolgatnak. Világos, hogy a pénz csak a puszta épületre elég. Abból is a fel­menő falak, tető. A vakolás már nem fér bele a kerqtbe. De mindegy. Csak jöjjön ■ a pénz. Ha már a falak állnak, tető alá kerül, csak nem hagyják, hogy befejezetlenül maradjon! A terv elkészült, a Beruhá­zási Bank jóváhagyta, s a 268 ezer forintos beruházás üzembehelyezési határidejét 1962. október 1-re tűzte ki. De ezzel nem fejeződött be. Az üzem vezetésében azóta változások történtek. A Ba­lassagyarmati Vasipari és Javító Vállalatnak új igazga­tója, műszaki vezetője, fő­könyvelője van. Fogalmuk sincs, miféle tervek készül-, tek a szociális létesítményről előttük. Csak abban bizto­sak, hogy 268 ezerért, de még 280 ezerért sem lehet olyan fürdőt és öltözőt építeni, amely megfelelne a követel­ményeknek. Ahhoz legalább 460 ezerre lenne szükség ösz- szesen. Dehát csak 280 ezer volt. Azt elődeik el is költöt­ték. Az épület áll — igaz nem október, hanem december óta — de áll. Üresen, vako­latlanul. Benne cementes zsá­kok. Letakarva, mert csorog be a víz. Az üzem mostani vezetői hiába kérik, adjanak lehetőséget a befejezéséhez. — Nincs lehetőség, mondja a megye. — Nincs pénz. — De­hát akkor miért engedték fé­lig felépíteni — vitatkoznak a gyarmatiak. — Mi nem en­gedtük. Semmi közünk hozzá. Egyéni akció. Hát nem különös? No, mintegy. Az ügy nem sürgős! Igaz, hogy a tetőn a víz becsorog, rongálódik a félig kész épület. De nem sürgős. Össze nem dől. Jó téglából van rakva. A dolgo­zóknak sem olyan sürgős. Egyelőre jó a régi szociális létesítmény: 120 emberre van egy csap az udvaron. Mi kell még?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom