Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-22 / 50. szám

6 NÓGRÁDINÉPÜJSAG 1963. Június 22. 100 éves Balassagyarmaton a kórusmozgalom Felemelő és nagyszabású ünnepség színhelye volt Balas­sagyarmat az elmúlt szomba­ton. A Kisipari Szövetkezetek Nógrád megyei Szövetsége és a Balassagyarmati Szövetke­zeti Bizottság. „A nyár di­csérete” címmel kórushang­versenyt rendezett a városi szociális otthon (volt megye­háza) nagytermében. Ennek a nagyszabású dalostalálkozó­nak az emelte ünepélyessé- gét hogy a 100 éves balassa­gyarmati dalosmozgalom meg­ünneplésével egyidőben került sorra. Hét város kórusának mű­sorát lelkes tapsoló, a nagy ter­met zsúfolásig megtöltő kö­zönség hallgatta végig, kö­zöttük azok a régi dalosok, akik már nem énekelnek. Az estet Kocsis József ta­nácselnök megnyitó szavai után 180 tagú összkar nyitot­ta meg. Erkel: Nagyköszöntő bordala zengett fenségesen Réti Zoltán vezényletével, majd Galli János dirigálásá­val Händel: „A nyár dicsé­rete” című művel hangzott fel igen finom, kultúrált elő­adásban. Dr. Faludi Béla, az OKISZ nevében köszöntötte a dalo­sokat, a régi kórustagokat, majd megemlékezett a nagy­múltú balassagyarmati kó­rusról és annak már nem élő volt nagy karvezetőjéről, Er­délyi Józsefről, aki az 1930­as években elsők között tű­zött Kodály számokat műso­rára és az énekkart orszá­gos hírnévre emelte. * A vendéglátó balassagyar­mati városi szövetkezeti bi­zottság énnekkara kezdte meg a kórusok önnáló számainak bemutatását. Kodály: Esti dal c. műve hangzott el csiszolt, kellemes tónusban, majd Pö­dör: Mikor kedves Laci bá­tyám c. szerzeménye szólalt meg sodró lendülettel. Réti Zoltán vezetésével nagyon szépen fejlődik ez a kórus, kifejező, plasztikus vezény­lését az énekkar precízen kö­veti. Méltán arattak nagy si­kert. Másodiknak Somogyi Lajos vezényletével a Buda­pesti Műbútorasztalos KTSZ férfikara szerepelt. A jól ösz- szeforrott együttes műsorából különösen Maros: Háros fe­löl c. műve emelkedett ki. Valentsik István zongoraki- sérő és ,a karnagy összeszo- kottan vezették az együttes szereplését. Nagy szeretettel fogadta a közönség a Balatonboglári Ve­gyesipari KTSZ Vegyeskará­nak szereplését, a bájosan vezénylő karnagyukat, Fasch­ing Ferencnét. Gondosan ki­dolgozott számokat adtak elő. A kórusnak különösen Men­delssohn: Búcsú az erdőtől c. JtLárkíu létükképeze qép ek PRAKTICA IV. b. tokkal ZORKIJ 6 tokkal ZENT 3 tokkal STEREO MIKROMA felszere­léssel Kislabor felszerelés OBJEKTIVEK FÉNYKÉPEZŐ GÉPEKHEZ! 3600 forinttól — 4640 Ft-ig 1680 Ft 1880 Ft 1600 Ft 1000 Ft művével volt átütő sikere. Ki kell emelni az énekkar szólamainak arányos kiegyen­lítettségét, szép hangzását. Méltó befejezése volt a műsor első felének a salgó­tarjáni bányász művelődési otthon férfikarának szereplé­se. A hatalmas emelvényen jól mutatott a bányász egyen­ruhás kórus. Nagyszerű hang­anyag, rutinos előadásmód jellemzi éneklésüket. Karna­gyuk. Maróti Gyula és zon- gorakisérőjük, Harmat Árpád gyakorlott, jól összeforrott együttműködéssel vitték si­kerre ezen az estén is kóru­sukat. Műsoruk is szép volt. Nagyon jól szólt Behár La­kodalmasa és M. East: Szép tavasz idején c. műve. Szünet után a Nagykanizsai Szabó KTSZ vegyeskara kö­vetkezett. Meg kell említeni, hogy karnagyuk nem jöhetett el, vendég karnagy vezette őket. Utazásuk nagyon kö­rülményes volt, hajnalban in­dultak és este hét órára ér­keztek meg, mert több autó­busz elromlott. Fáradságuk ellenére szépen énekeltek, prcdukciójuk dicsérendő. Le­törli: Barátság c. művének előadása különösen sikeres volt. melyet a balassagyarmati­ak zongoristája, Krutsch Ka­talin kisért. A csongrádi Városi Szövet­kezeti Bizottság Vegyeskara jól hangzó, kultúráltan csen­gő kórus. Liszt Ferenc: A múzsák kara c. műve tisztán igen erőteljesen és fényesen szólalt meg, mintegy emelve az ünnepélyességet. Karna­gyuk, Galli János igen tehet­ségesen, muzikálisan vezé­nyelt Szirányi Béláné zongo- rakisérete méltó volt az elő­adáshoz. A hajdúszoboszlói Szövet­kezeti Bizottság Férfikara zár­ta be a kórusok önálló sze­repléseit. A biztoskezű Török Zoltán vezetésével megszóla­ló művek nagy sikerrel hang­zottak el. Különösen szépen szólt Palestrina: Egy Már­ványszoborhoz c. műve. Ezután a közös számok ke­rültek sorra. A hajdúszobosz­lói és a budapesti férfikar együttesen szólaltatta meg Smetana: Csillagom c. mű­vét Somogyi Lajos vezényle­tével, majd Török Zoltán ve­zette a hajdúsági népdalcsok­rot, ízes, lendületes előadás­ban. Befejezésül felvonult azösz- szes kórus és méltó záróak­kordként hangzott el három szám. Fasching Ferencné ve­zetésével J. Fornesete híres Nyár kánonja hangzott el, majd Mozart: Csalogány c. művét hallgattuk Réti Zol­tán vezényletével. Szintén ő vezette az estét bezáró, át­ütő sikert aratott palóc nép­dalcsokrot is, melyet a közön­ség szűnni nem akaró tapsai közepette meg kellett ismétel­ni. Az összekötő szöveget dr. Faludi Béla mondta, szelle­mesen, megnyerőén. Hangverseny után a régi dalosokat a megyei és -a vá­rosi tanács disznótoros va­csorával vendégelte meg, Kmetty Kálmán tanácselnök helyettes meleg szavakkal köszöntötte őket. Vacsora után dr. Rossa Ernő a nép­művelési Intézet nevében be­szélt. Reggelig tartó tánccal feje­ződött be a dalostalálkozó, másnap a vendég kórusok a környező várakat tekintették meg, a régi dalosok pedig megkoszorúzták volt karna­gyuk, Erdélyi József sírját. Kovalcslk András Szovjet egészségügyi dolgozók jártak a megyében A napokban harmincöt tagú szovjet egészségügyi küldött­ség járt a megyében. A Kazahsztán. — Alma Ata — beli egészségügyi szak­emberek megtekintették a pásztói kórházat. Elismeréssel nyilatkoztak a fejlődő kórház új műszereiről, gépeiről, be­rendezéseiről. A kórházlátogatás után a szovjet vendégek baráti ta­lálkozón vettek részt a Mátra-étteremben Pásztó ve­zetőivel az egészségügyi dol­gozók képviselőivel. Nagy ré­szük itt ismerte meg nemzeti táncunkat a csárdást is. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ VI. 22. VÍZSZINTES: 9. Hangszer-hang. Népfaj. 40 Előd m.-hangzói. 41. 10. Lekvár. 12. Német RT. 14. Beteg- Azonos betűk. 42. Névelővel: élel- ség. 17. Félig toló. IS. Futam. 20. miszer. 44. Ének. 40. Névelővel: Olló fele. 21. Életszükséglet. 2J. kaeat. 48. Nyilvántartásba vesz. Női becenév. 24. Daráló. 26. Visz- 50. A zsákmány. 52. Korzó része! sza — testrész. 27. A vízi állat. 53. Kettősbetü kiejtve. 54. A VI. 29. Európai nép. 32. Rangjelző Magyar Békekongresszus felhivá- szó. 33. Latin kettősbetű. 35. Sze- sában ennek a megvalósítása is mélyes névmás. 37. Egyiptomi szerepel (folyt, vízsz. 80., vizsz. napisten. 42. Arra fele. 43. Jegyzé. 39. és vízsz. 1. sz. sorokban). 57. 45. Gyilkolta. 46. Klasszikus üd- A legújabb szovjet férfi űrrepülő vözlő szó. 47. Női becenév. 49. Ki- (folyt, vízsz. 51.). 59. Olasz város, lép m.-hangzói. 50. Ábra. 55. Pat- 61. Figyelmesen. 62. Nem megy to­rénál - részben. 56. Gyümölcs, vább előre. 63. Műhaj. »5. Skála- 58. Ürmérték röv. 60. Az elején, hang. 68. Nem egészen késő! 70. 63. Fél kapja. 64. Nyomott, 66. Koros. 71. Vissza: amerikai állam. Igekötő. 67. Nem jár igaz úton. 77. Etes m.-hangzói. 79. A vízsz. 69. Menyasszony. 70. Mirtusz ré- 37. sz. fordítottja. sze. 72. Vlgyázója. 73. Kínai név. 74. Erre a helyre jutó. 75. Visszaró! 76. Tán keverve. 78. Magára. 79. Vonatkozó névmás. 81. Növény. FÜGGŐLEGES: í. Klasszikus és. 3 Csavar. 4. Lakat. 5. Egy néme- tül. 6. Férfi becenév. 7. Krém fe- 1 Az oó. illetve az öő betűk kö­zött nem teszünk különbséget! BEKÜLDENDŐ: az 54. és 57. sz. sorok megfejtése, valamint a VA­SÁRNAPI FEJTÖRŐ szelvényt le. 6. Női becenév. 11. Kikötö. 13. MÜLT HÉTI KERES ZTVÉ­Mértanl test. 15. Ital. 16. Bizo- NYÜNK HELVES MEGFEJTÉSE- nyos testhelyzetben van. 17. Ma- Barátságunk erós és megrendít- gasra emel. 19. öltözék. 22. Régi hetetlen. ülőaíkatoatosság 24 Mértékegy- KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: ség. 25. Előd. 28. Hangnem 30. Markovlch Vilmos Pásztó, Nagy Vágó eszköz. 31. Eruopai félszl- Cabor Salgótarján és Weisz Zsu- get. 33. Vissza: szép lakás. 34. zsanna Szente. Hullatás. 36. Patakocskák. 38. A könyveket postán küldjük el. ‘Hagymosátáost, 'Z^ÚulM.oA-o^oxí FIGYELEM! FIGYELEM! JlieqtHfílt a pásztói strandfürdő A pásztói földművesszövetkez et igazgatósága 1963. június 23 -án 15 órakor a strandfürdő­nél FÜRDŐRUHA ÉS STRANDCIKK bemutatót rendez. A bemutató alkalmával fellép ßarlai Kató táncdalénekes, kiséri á nagybátonyi Kit Ól US UTÁNA TÁNC! tánczenekar. Melyre szeretettel várjuk kedves vendégeinket. A hétfői nap kivételével hideg, meleg ételek, cukrászati készítmények a fürdőidény vé­géig állandóan kaphatók. F öld mű vesszővetkezet Igazgatósága. A VALLAS KÖZBESZÓL Kislányom II. álta­lánosba jár. Már az első tanítási napon megbarátkozott egy kislánnyal. Ez a von­zalom oly szorossá vált, hogy semmi kül­ső erő sem téphette volna szét. Együtt mentek iskolába, a szünetben együtt ját­szottak, még a tíz­órait is megosztották egymással. Mindent elkövettek, hogy egy­más mellett ülhesse­nek a padban is és megvédték egymást, ha arra volt szükség. Fogadalmat tettek, hogy nem maradnak el egymástól és arra is, hogy mindketten jól tanulnak. Tanul­mányi átlaguk félév­kor 4,2 volt. Év vé­gére pedig fogadal­muknak megfelelően elérték a 4,5-öt. Szin­te hihetetlen, hogy létezik ilyen nagy barátság ebben a korban. Mégis pár hét óta veszély fenyegeti ezt a vonzalmat. Nem a gyerekek gondolták meg magukat, in­kább a fanatizmus, a vallás szólt közbe. Pár hete csak, hogy kisdobossá avatták őket. Ugyanezen a napon a másik kis­lány áldozott a temp­lomban. Anyukája megkérdezte tőlünk, hogy a mi kislá­nyunk elmegy-e a templomba? Az enyém kereken ne­met mondott. A má­sik anyuka azonban megdöbbent: — Elég baj, hiszen annyi rossz ember van manapság, annyi a gyilkosság és egyéb. Kell a gyereknek, hogy féljen valami­től, valakitől, az is­tentől. No, nem is lesz a gyereknek töb­bé barátnője, ezentúl én, az anyja töltöm be ezt a szerepet. Mit tehettem egye­bet, szó nélkül fel­álltam, miközben forrt bennem a ha­rag, de láttam, kár lenne minden szóért. Hiába magyaráztam volna, hogy nem a vallásosság szabja meg az emberek be­csületét és aljasságát. Hiszen a háborúban is az isten nevével áldották meg a fegy­vereket, hát ez akkor nem volt gyilkosság? Emberek millióit küldték a halálba. És én magyarázzam: nem akarom, hogy féljenek az én gyer­mekeim. Erőszakkal nem akarok belőle istenfélőt nevelni! Szegény kislány az első áldozás előtt he­tekkel már járt a hi­deg templomba ta­nulni a vallást, fel­készülni erre az ak­tusra. És ugyanekkor tanulta a kisdobosok pontjait is. A gyere­kek megkérdezték tő­le: milyen kisdobos lesz belőled, ha ál­dozol? ö sírva fa­kadt. Ö továbbra is szeretne őrsi gyűlé­sekre járni, dalolni, játszani, szórakozni a többivel. És ehelyett neki a hideg temp­lomban kell ülnie? Aztán egy szép va­sárnap reggel 9 óra­kor a templomban csak megáldozott, • ahol ígéretet tett, és elismerte az isten hatalmát, délután 3 órakor pedig az is­kolában kisdobossá avatták. Ott ígéretet tett a munkásosztály dicsőségére és hatal­mára. Aztán este hét óráig vidáman szóra­kozott, játszott a töb­bivel. Talán el is fe­lejtette, hogy reggel még a komor temp­lomban üldögélt. Va­laki megkérdezte az anyukájától; mi lett volna, ha a két idő­pont egybeesik. Ö magától értetődően felelte: Előbb áldoz­ni ment volna, mert onnét nem lehet el­késni. Kisdobosnak legfeljebb utólag avatták volna fel. Van azért ebben valami. Mi emberek türelmesek vagyunk, meg tudjuk várni, míg minden ember­ben világossá válik az igaz hit, az embe­ri becsület. Az isten viszont pontos és sürget, hiszen ő nem ér rá, mert az ő nap­ja már lefelé üldö­zik. Az emberek nagy része már nem egy földöntúli lény­től várja a boldog jövőt, hanem két ke­ze munkájával igyek­szik felépíteni. Nagyon sajnálom, ha ez a szép barátság kényszer hatására szakad meg a két gyermek között. Én azonban csak ezért a barátságért nem fo­gom a gyermekemet arra kötelezni, hogy olyat tegyen, amire sem kedve, sem szüksége nincs. Hogy milyen lesz e két gyermek, ha fel­nő, becsületes-e vagy sem, azt a jövő dönti el. Én bízom a gyer­mekemben és tüdőm, hogy a társadalmi összefogás gyerme­kemből becsületes embert tud nevelni. Hiszem, hogy eljő az idő, amikor mind­nyájan javasoljuk nyugdíjba az istent, 4 iszén ő már elég feg ahhoz, hogy mégértse a ma ifjú­ságának nagy tetteit. Még mi szülök is ne­hezen tudunk lépést tartani a mai ifjúság­gal. De ha ők bíznak jövőjükben, mi is fiatalabbnak érezzük magunkat. MEZŐ SÁNDOR levelező v

Next

/
Oldalképek
Tartalom