Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-22 / 50. szám

1963. június 22. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 Világszenzáció Néhány technikai probléma a oz újságban no íl eeepííIcnctcI kapcsolatban „c?// Simlis!” Riport az Űrrepülőtérről tornára, aztán figyel­mesen tanulmányoz­ta a fedélzeti naplót. Később láttuk zenét hallgatni, filmet néz­ni, aztán Gagarinnal együtt űr-ennivalót csomagolt — Bikov- szkij számára. Lát­tuk, amikor a felbo­csátás előtt két nap­pal a fodrásznál rendbe hozatta a fri­zuráját. Az űrrepülőtéren mindenki megszeret­te a kékruhás leányt. Váljához elfogultság nélkül megy oda az ember. Szemei talál­koznak a leány mo­solygó, kék szemé­vel. Arca egyszerű, nyílt — az ilyennek az ember már az el­ső találkozáskor min­dent elmond. Váljá- nak nagyon vidám természete van. Sze­ret tréfálkozni és maga is szívesen hall­gatja mások élcelő­dését. A start előtti na­pokban igen sokat dolgozott. Megismer­kedett az űrhajó do­kumentumaival, is­mételten áttanulmá­nyozta a repülés programját. Minden nap sokat tornászott, gyakran kiment a kilövőhelyre. A start színhelyén könyvet olvasott Ste­fan Zweigtől. Meg­kérdeztem: kik a kedvenc írói? Lev Tolsztoj, "Makarenko, Solohov. Azt mondta róluk: „Valósághűen írnak.” Legkedvesebb dala: „Szeretlek, élet.” Ez a dal való­ban illik a jellemé­hez, hiszen nagyon szereti az életet. Volt szövőnő, ejtő­ernyős, komszomol- vezető, tanult. A sok munkát önként vál­lalta és mindegyik­ben megállta a he­lyét. Az űrbe vezető úton, — amelynek so­rán sok jelölt elbu­kott, — nem vallott szégyent a férfiak mellett. Emellett iga­zi nő. Kedves par­fümje a „Vörös Moszkva”. Kedvenc virágai a margaréta és a fehér gladiolusz. Felhőtlen, derűs reggel. Közlik ve­lünk, hogy Válja 8 órakor felébredt, utána tornászott, most magára ölti az ürruhát. Most pedig már nem csupán egy leányt látunk, hanem egy női űrhajóst. Meleg, sötétkék öltö­zékben van. Mellén jelvény: Kék mező­ben napsugarak és egy galamb selyem­mel hímzett körvo­nalai. Az ábra alatt nagy betűkkel SZSZSZR. Váljára felteszik a sisakot. Ruhájára ráerősítik a rádióadókészüléket. A starthelyen eköz­ben a technikusok és a tudósok utoljára ellenőrzik az űrha­jót és a hordozó ra­kétát. Pontosan az előírt időben a rakétától negyven lépésre meg­áll egy kék autóbusz. Minden szem az aj­tajára tapad. — Most száll k* Tapsolnak a talpa­zatnál sürgölődő em­berek és tapsolnak a kilövőállvány felső szintjén dolgozót is. — Tyereskova űr­hajós repülésre kész! Búcsúcsókok... Akik Váljához oda­lépnek, apái, sőt nagyapái 'ehetnének. De most a vele egy- korúak: Gagarin, Tyitov, Nyikolájev csókjai következnek. Felmegy a lépcső­kön a lifthez. Még egy barátságos inte-. getés. A szél elviszi búcsúszavait. Aztán kattan a lift ajtaja. Váljával együtt, megy fel a felvonó­val a rakéta csúcsá­hoz az egyik konst­ruktőr is. Segít a leánynak helyet fog­lalni a fülkében és ellátja az utolsó ta­nácsokkal. Utána tá­vozik. Válja hangját most már csak rá­dión lehet hallani. Gagarin megkérdezi tőle: — „Sirály!”, milyen a közérzete? Meg­kezdjük a készülék ellenőrzését. Kap­csolja be a glóbuszt... — „Itt Sirály!” „Itt Sirály” Bekapcsolom a készüléket... Egy másik hang­szóróból ez hallat­szik: „Kilövőhelyet elhagyni.” A start­hely mögötti megfi­gyelőpontra vonul­nak vissza. Ismét halljuk Válja hang­ját: — i,Itt Sirály!” Minden rendben van. A készülékek kifo­gástalanok. Nyomás, nedvesség, hőmérsék­let — minden kifo­gástalan. A főkonstruktőr hangja: — Irigyelünk, Vál­ja. Nálunk harminc­öt fokos hőség van. Gagarin ezt közli az űrhajóval: „Si­rály! Sirály! A raké­tán krétával ezek a feliratok jelentek meg: szerencsés utat Válja!” „Válja, mind­nyájan csókolunk. A rakétások. Derék leány vagy, Sirály!” Bejelentik a 15 per­ces készenléti álla­potot ... — Itt Sirály! Be­zártam a sisak néző­kéjét, felvettem a kesztyűt. Eltelik 15 perc. Szememet le nem véve az óráról, bete­lefonálok az irányító- központba: — Vajon ezekben a percekben merre le­het Valeri j? Félpercnyi számí­tások után: — Valerij jelenleg az Egyenlítőtől In­dia felé tart... * Most a felbocsátás szempontjából nem­csak a percek, nem­csak a másodpercek; hanem még a má­sodpercek tört részei is fontosak. — Start! Először villanást látunk, azután óriási por- és füstfelhő tá­mad, mintha egy év­ezredek óta nyugvó vulkán lövellne az ég felé sötét gomo- lyagokat. Növekvő dübörgés reszketteti a levegőt. Láng tör fel, amely először vi­lágító gömbhöz ha­sonlít, azután szemet vakító csíkokra sza­kad. Már látni is, hogy a rakéta a leve­gőbe emelkedett.- Elindult!... El­indult! Ezek a szavak tör­tek ki mindenkiből, aki e nem mindenna­pi látvány tanúja lehetett. A viharos taps egybeolvadt a dübörgéssel. A raké­ta hosszú lángnyelve­ket rajzol az égre. Még néhány másod- percnyi lángolás, amely azután szik­rákká szelídül, végül a rakéta eltűnik a kék égben. A taps még egyre tart. Az ember szeretne ujjon­gani.- Itt „Sirály”. Itt „Sirály”! Minden rendben. Érzem a túlterhelést. Közér­zetem kiváló. Látom a horizontot! Vilá­goskék és sötétkék csíknak látszik. Ez a Föld. Ez a Föld.- Gratulálok! Gra­tulálok, gratulálok, Váljácska! — kiáltja a főkonstruktőr.- Itt „Sirály”. Itt „Sirály”. Minden rendben van, a röp- pálya kitűnő.- Itt „Sirály”. Itt „Sirály”!... — Ez egy volt szövőnő hangja. Ez egy szov­jet leány hangja! V. Peszkov Farkas Ferenc csapatvezető vájár Szoros­patakon. Éppen a főid alatt volt. amikor a Vosztok 5 űrhajót Föld körüli pályára küld­ték. Az egyik csillés az üres csille falára írta krétával: „újabb szovjet ember a vi­lágűrben”. Az érdeklődés bent a bányában is fokozódott. Alig várták, hogy felszállja- nak a föld mélyéből, többet tudjanak meg az űrhajóról. így tett Farkas Ferenc is. Az első tevékenysége az volt, hogy kezébe ve­gye az újságot. „Ez aztán nagyszerű. Én nemrég még a föld alatt voltam. Bikovszkij pedig már jóval a föld felett van” — mond­ja nevetve. Valentyina Tyereskova si­keres felszállását és repülését a Voszok 6 űrhajóval, sok­sok tanácskozás, tervezői ér­tekezlet előzte meg. A nő Űr­repülése nem okozott ugyan alapvető műszaki nehézsége­ket, de minden esetre szá­mos tényező alaposabb vizs­gálatát és több új berende­zés megtervezését tette szük­ségessé. Az űrrepülő ruhája Alaposan módosítani kellett viszont az úrrepülőnő ruhá­ját, ezt a túlnyomásos piló­taöltözéket, amelyet — a fér­fiak részére — ragyogó na­rancssárga színű műanyagszö­vetből készítenek. Valószínű, hogy a kifinomultabb „űrdí- vat” kialakulásáig, hasonló anyagból készülnek a női űr­repülőruhák is. Az űrrepülőruha a magas­sági repülők pilótaruhájából alakult ki. Feladata a test összes lágy részeinek szoros . megfogása és a test körül az egészséges életműködéshez szükséges mikrokörnyezet nyomás és összetétel szerinti fenntartása. S ha netán az űrhajó (vagy repülőgép) ka­binjának légmentes zárása megsérülne, akkor az űrre­pülőruha biztosítja a létfon­tosságú életkörülményeket. Minthogy a szoros, fűzősze­rű felfekvés a ruha hatásos­ságának egyik feltétele, ért­hető, hogy a férfiak részére készült űrrepülőruha nők szá­mára talán néhány percig el­viselhető lenne, de huzamo­sabb ideig már kibírhatatlan. A női test sajátos alkatának megfelelően kellett tehát mó­dosítani a ruha szabását, ami természetesen megfelelő mű­szaki jelleg-módosításokkal is együtt jár. A végtagok eltérő 3 Hruscsov, Brezsnyev és Mikojan telefonon beszél az alak sajátosságaira kellett itt űrben keringő űrhajósokkal Bikovszkijjal és Tyeresková­tekintettel lenni, s csak így val lehetett kialakítani az első női „űrkosztümöt”. A segédberendezések módosítása De ugyanígy módosítani kellett az űrhajónak és az űr­ruhának azokat a sajátos se­gédberendezéseit, amelyek az űrhajós huzamosabb tar­tózkodásával, élettevékenysé­gével kapcsolatosak. Minde­nekelőtt az úgynevezett aszení- zációs berendezésről van szó amelynek az emberi anyagcse­re hulladékainak eltávolítása a feladata. Ezek a hulladé­kok a testből túlnyomással távoznak, tehát minden eset­ben (súlytalan állapotban is) automatikusan kilépnek. To­vábbi eltávolításuk során azonban ügyelni kell arra, hogy bűzanyagukkal ne ront­sák le a kabin levegőjét (ne folyjanak ki), s hogy az űrre­pülés után az orvosi ellenőr­zés számára hozzáférhetők le­gyenek. Ezért kellett a nő anató­miájának megfelelően változ­tatni ezen a berendezésen is, amelynek bevezető, felfogó ré­szei a pilótaruhába vannak beépítve és az ülésbe épített vezetékhez csatlakoznak. A felfogó részeket úgy kellett átalakítani, hogy a női test­hez simuljanak szorosan, s így a hulladékok sima, zavar­talan elvezetését tegyék le­hetővé. A jelek szerint ez is sikerült. Az űrrepülőnő pszichikai állapota nyilván eltér a fér­fiétől. Lehetséges tehát, hogy emiatt az orvosi-élettani el­lenőrzés menetében is újabb méréseket, észleléseket kellett beiktatni. A Vosztok igen „tágas”, nagy befogadó ké­pességű adatgyűjtő és átvi­teli rendszerében erre köny- nyen nyílt mód. Csupán a megfelelő mérő és érzékelő fejek . beépítésére volt szük­ség (ezek egy része amúgy is az űrrepülőnő ruhájába ke­rült), valamint a hozzájuk tar­tozó adatátviteli telemetrikus csatornák biztosítására. Az itt közölt ténjrek talán érzékeltetik azt a sokrétű te­vékenységet, ami az el6Ő űr­repülőnő felbocsátását mege­lőzte és amelynek feladata az orvos-élettani és munka-lé­lektani szempontból egyaránt páratlan kisérlet technikai előfeltételeinek maradéktalan biztosítása. Nagy Ernő ŰR-BESZÉLGETÉS A sztyeppe még ki sem hült az első ra­kéta keltette perzselő hőségtől. Még el sem ült az első start iz­galma. Akkor ott áll­tam Váljával a kilö­vőhely megfigyelő pontján. A leány egyszerű, virágmin­tás kék ruhában volt. Merőn figyelte Bikovszkij rakétáját, amely villámokat okádott. Koradélután a hír­közlési központban találkoztam vele. A televízió nagy képer­nyője előtt ült. Az ernyőn annak az ar­ca volt látható, akit csak az imént bú­csúztattak űrútja előtt. Válja maga elé tette a mikrofont:- „Héja!” .........Hé­j a!”. Megismered a hangomat? Fogadd forró üdvözletemet! Az arc a képer­nyőn elmqsolyodoít:- Várlak. A nyárfák alatt meghúzódó kis ház ablakán megcsillant a lemenő nap vörös visszfénye. Eddig a start előtti éjszakát mindig itt töltötték a férfi űrhajósok. Reggel innét indul­tak el, hogy magukra öltsék az űrruhát. Most egy leány a há­zikó gazdája. Megje­lenik a főkonstruktőr és int:- Fiúk, menjetek aludni. Válját most nem szabad hábor­gatni ... Mi, startra váró újságírók egyazon szállodában laktunk az űrhajósokkal. Együtt röplabdáz- tunk, együtt horgász­tunk. Láttuk, amint Válja kijött reggeli Nagy érték felett őrködik Pás Ferenc, a pásztói Béke Termelőszövetkezet mezőőre. Az egész határt hízták rá a szövetkezet tagjai. Amióta Feri bácsi a mezőőr, bizony alig-alig akad eset, hogy avatatlan kezek nyúlnának a közös vagyonhoz. És hogy Fe­ri bácsi jól lássa el feladatát az azzal is jár, hogy bizony nagyon kevés időt tölt el a fa­luban, legtöbbet kint a határban tartózko­dik. A páros űrrepülés hírét a termelőszövet­kezet tagjai vitték ki hozá. Hallgatott bi­zony egy darabig. Sok gondolat fordult meg a fejében. Aztán egyszeresük elhatározta magát. Most úgyis dolgoznak a földeken — gondolta, nem vihetnek el semmit az idegenek, s útnak eredt. Meg sem állt a fa­luig. Kezébe vette az újságot — még a ci­garetta is kialudt a szájában, olyan érdek­lődéssel olvasta. — Ez igen, ez már valami — hajtogatta magában. Hogy még ez a nőszemély is fel mert repülni?! Nahát... és megvakarta fe­jét, azzal is növelve jelentőségét megállapí­tásának. Néhány szót is váltottunk Feri bácsival. Beszéltünk mi mindenről, legfontosabb azonban az űrrepülés volt. — No, csak aztán földet is érjenek sze­rencsésen! — mondta a beszélgetés végén. Hát visszajöttek Feri bácsi. Egészségesen... Dr. Harrer Magdolna gyermekgyógyász a pásztói kórházban. Sok a munkája. Néha alig tud néhány percet pihenésre szentelni. Az ő dolga az apró emberpalánták gyógyí­tása, hogy életerős emberekké váljanak ebben a társadalmi rendszerben. A világra­szóló szenzáció őt is kizökkentette megszo­kott életéből. „Igazán nagyszerű dolog. Hogy mi nők mire vagyunk képesek! — emeli fel hangját, amikor az újság híradását olvasta otthonában. A kisterenyei vasútállomáson teljesít szol­gálatot Molnár István forgalmista. Nehéz a 24 órás szolgálat, hiszen sok-sok vonat ha­lad át az állomáson. Két vonat között azon­ban szakítani lehetett arra időt, hogy a nagyszerű eseményről szóló újságcikket még az irodában elolvassa a forgalmista. „Ha nálunk a vasútnál fontos a precíz munka, a pontosság, akkor ott az űrben igazán az. Látják, oda szívesen elmennék forgalmistá­nak” — mondja nevetve társainak

Next

/
Oldalképek
Tartalom