Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)
1963-06-01 / 44. szám
<5 nőgradinépújság június 1 1963. Egy hét telt el a Sáros- c pataki Diáknapok befejezése óta. A friss élmények kezdenek megülepedni, a lényegtelen lassan elkülönül a lényegestől. Eljött az ideje a nyugodt, higgadt elemzésnek. Mi nógriádiak, mint azt már előző híradásomban is jeleztem, túlzott várakozásokkal nem néztünk a sárospataki napok elébe. Tanulni, tapasztalni mentünk. És azt hiszem egyelőre elégedettek lehetünk, ha emellett a huszonnégy féle fajta produkcióból tizenháromban díjat nyertek szereplőink. Hanem anélkül, hogy a teljesség igényével fellépnénk, lássuk, hogy az érmeken és élményeken kívül mivel gyarapodott útipoggyászunk. Elöljáróban feltétlenül el kell mondani: érdemes volt megrendezni a seregszemlét. Érdemes, hiszen a középiskolás kulturális munka ilyen tömeges szemléjén felbukkant szinte minden, ami benne jó és minden, ami nem az. S ez is, az is jellemző köntösében. S azért, mert ez így van, az elemzést sem választhatjuk szigorúan ketté: mi nógrádiak és a többiek. Nem, mert ahogyan a nógrádi csoport szereplőinek és együtteseinek fellépésére az egyenetlen színvonal volt a jellemző, az egész találkozóról elmondhatjuk ugyanezt. Ennek okát a szemle túlméretezettségében is kereshetjük. Bármily impozáns szám is a seregszemle lebonyolításában így, vagy úgy résztvevő 3 ezer diák és 200 tanár, oktató, kísérő szakember — ez a túlméretezett tömegesség elhatározó módon hatott a nívóra. Gondolják csak meg: egyedül a vers és prózamondás zsűribizottságának több mint 120 előadó teljesítményét kellett elbírálnia három délelőttön, s bizony az előadó terem hangulata gyakran volt unott, álmos. S hogy az efajta tömegesség indokolatlan, bizonyítja, hogy a zsűrinek az aranyérmek odaítéléséről döntenie csupán azért nem volt nehéz, mert az igazán jó előadók — sportnyelven szólva — szinte klasszisokkal emelkedtek a mezőny fölé. Hasonló hangulatot árasztottak gyakran az irodalmi színpadi előadások is, csupán néha-néha felvillantva e műfaj sokrétű lehetőségeit. Ezt a benyomást még erősítette, hogy rebben s amabban a művészen ágban is a drámai tónus dominált olyannyira, hogy végül a zsűri szinte lelkendezve üdvözölt olyan, egyébként művészileg közepes szintű műsorokat is, amelyek frissebb, vidámabb, az ifjúság hangulatát, karakterét erről az oldalról tükröző produkcióval rukkoltak elő. Egyébként hadd állapodjunk meg egy kissé az irodalmi színpadok értékelésénél. Azért is, mert egyre inkább kitűnik, ez a műfaj, amely akár iskolás, akár iskolánkívüli öntevékeny művészeti csoportok számára a legtöbb, ma még kiaknázatlan lehetőséget kínálja, de azért is. mert az irodalmi színpadok előadásai körül forrt a legtöbb és leghevesebb vita. Cajnos, az általános szín^ vonal meglehetősen alacsony volt. Láttunk kerek kompozíciójú műsorokat, kitűnő versmondókkal, mint például a Debreceni Tóth Árpád Gimnázium előadását. De itt — és más iskolák műsoraiban is — a változatos szcenikai hatások, a különböző műfajok felvonultatásának kizárása, s az ezért mozdulatlanná vált színpad végül nyomasztóan hatott, az előadás más-már szinte kultikus szertartássá vált. Más műsorokban, elsősorban a nógrádi iskolák produkcióiban, volt törekvés nemcsak tanítani, de szórakoztatni is a nézőt, ám tőlük is vegyes érzelmekkel búcsúztunk. Az ő hibáiktól leginkább a Balassagyarmati Ealassi Bálint Gimnázium előadása volt mentes, amelynek friss, egészséges és életvidám, mégis komoly mondandót rejtő kerek története jól összefoglalta a műsort, a versek válogatása remekbe sikerült, az előadók jók voltak. De nem használt az előadásnak, hogy a gárda legkiemelkedőbb versmondója mindjárt legelső számként szavalta el Vihar Béla döbbenetes hatású versét az Isten halálá-t, s a hátralévő több mint félóra folyamán nem sikerült megközelíteni ezt a feszültséget. Márpedig régi dramaturgiai szabály, hogy az előadás nem kulminálhat az első percekben. A többi irodalmi színpadok, akár a tarjáni Madách, akár a gyarmati Szántó Kovács akár a salgótarjáni közgazda- sági technikum tehetséges, de félbemaradt produkciója el- mdlfadt ettől a színvonaltól. Ennek ellenére szerintem a nógrádiak felfogása a leginkább kívánatos út az öntevékeny irodalmi színpadok számára. Hozzá tehetjük: ezen az úton járni kockázatosabb, a tévedéseket, buktatókat elkerülni nehezebb. A kísérletezést és útkeresést folytatni mégis érdemes. Néhány szempontra azonban szeretném felhívni elsősorban a Madách gimnázium alkotó kollektívájának figyelmét, éppen az elkövetkező sikeresebb szereplések érdekében. „Dicsérje a fényt ez az ének” című előadásuk szándékai, választott mondanivalója talán az ösz- szes irodalmi színpadok közt a legnehezebb fajsúlyú: bemutatni a mai fiatalság keresztmetszetét. A produkcióban tengernyi áldozatos munka fekszik, sok és tehetséges szereplőt mozgat. Q ** hogy a fogadtatás mégis a várakozáson alul maradt, eredendő hibáinak köszönheti. Az előadás drama- turgiailag teljesen kettétörik. Első része műfajilag egységes, kerek, Rozsgyesztvenszkij Requiem-jének befejező sorai lezárják. Függöny. A nézőtéren taps, mindenki azt hiszi — vége. De az előadás folytatódik, s ami utána kö- / vetkezik, már jórészt erőtlen szövegmagyarázat, versillusztrációkkal. A forgatókönyv dramaturgiai hibái még élesebben hangsúlyozzák az alap- koncepció gondolati tisztázatlanságát. Csak néhány momentum: az első részben érezhető rés tátong, Sartre: A fal cífnű dramatizált novellájának filozófiája és a keretül szolgáló Rozsgyesztvenszkij mű szemlélete között. Az előbbiben, Sartre jószándéka ellenére is áttörnek exiszten- cialista, cinikus motívumok, s a főhősben egyre inkább felülkerekednek az egoista ön- fenntartás ösztönének erői, amelyek végül „véletlenül” árulóvá teszik. Rozsgyesztvenszkij Requiem-jének mondanivalója alapvetően igenlő: Apáink, a múlt ifjúságának — nem véletlenül vagy szándékosan áruló múltjára — hanem valóban és tisztán hősi tetteire apellálva buzdít és szól a mai ifjúságról. A második részben a mai ifjúság bonyolult lelkivilágát illusztrálná Rozov ABCD című forgató- könyvének egy kiragadott része. Egy kételyekkel, a felnőttek iránti bizalmatlansággal küszködő fiatalembert látunk a színen, akinek magatartása ' cinikus, szüleivel szemtelen. Az író, ha együtt is érez ezekkel a fiatalokkal, forgatókönyvében meg is okolja ezt a bizalmatlanságot, látja, hol igazságtalan ez a vélemény. Ám a kiragadott jelenet a cinizmust és szemtelenséget hangsúlyozza, ellenszenvet keltve a mai fiatalság iránt. S hogy később a fiú megváltozik? Ezt néhány szürke, konvencionális szóval — ahogyan ezt az előadásban hallottuk — elhitetni nem lehet. Ez lenne hát a múlt és a ma fiataljainak keresztmetszete? L| ár most igazságtalanok lennének ezek a megjegyzések, ha először hangzottak volna el. Azonban már a felkészülés során több oldalról is történtek hasonló észrevételek, de sajnos az irodalmi színpad művészeti vezetője, Bugán József, az utolsó percig makacsul ragaszkodott elképzeléséhez, máig avatatlannak, sőt rosszindulatúnak nyilvánítva minden előzetes és utólagos bírálatot. Amilyen kár, hogy a Madách gimnázium szereplése, tehetséges gárdája ellenére, éppen emiatt csalódást okozott, éppen olyan kár lenne, ha a művészeti vezető és az iskola művészeti életének többi irár nyitói továbbra is megmaradnának ebben a semmiképpen nem helyeselhető sündisznó állásban. Elsősorban nem az aranyérmek hanem a közös ügy, a diákifjúság világszemléleti, művészeti izlés-nevelé- se miatt. Aggasztó, hogy hasonló jelenséggel a balassagyarmati Szántó Kovács gimnázium szereplésével kapcsolatban is találkoztunk. A felkészülés során e műsor rendezőinek felhívták a figyelmét az előadás erényeit súlyosan lerontó stílus és izlészavarra, a bírálatot azonban ők is visszautasították. Nem hallgathatjuk el, ehhez hozzájárult az illetékes tanácsi művelődésügyi osztályok „semleges” magatartása a felkészülés időszakában, holott az eszmeileg és művé- szetileg alaposan megszerkesztett forgatókönyv elkészítéséhez, az előadás céltudatos, egységes, ízléses megrendezéséhez sok segítséget nyújthattak volna. A többi művészeti ágban diákjaink általában a várakozásoknak, képességeiknek megfelelően szerepeltek. Sőt a salgótarjáni Táncsics- köz- gazdasági technikum alig fél esztendeje működő leánykara, Guthy Éva vezetésével kellemes meglepetést szerzett. Ezüstérmét még értékesebbé teszi, hogy a kórusok versenye — a néptánccsoportokéval együtt, — a szemlén tapasztalt, általánosnál jóval magasabb színvonalú volt. Igaz viszont, s ezt nem tartjuk egészségesnek, hogy több csoportban nem középiskolások is szerepeltek. Lehet, hogy így a zsűri és a közönség nagyobb művészi élvezethez jutott. Mi azonban jobban szeretjük, ha realitásokkal számolhatunk! hiszen a továbbiakban ebből kiindulva és erre alapozva kel építenünk. A kirakatpoli- tika a diákművészeti munkában sem célravezető, s a szemle szándékaival is ellentétes, ha az öncélú pontszerzés kerekedne felül. Ugyanezért kell elmarasztalnunk az elbírálás tárgyilagosnak nem mondható módját, amely- lyel a társas táncverseny zsűrijének ténykedésében találkoztunk, és amellyel elütötték a jutalmazástól a jó produkciót nyújtó szécsényi köz- gazdasági technikum néptánc csoportját. A nnak ellenére, hogy a ** Sárospataki Diáknapok rendezőit köszönet és dicséret illeti, úgy véljük, a következő alkalommal egy sor zökkenő elkerülhető lesz a lebonyolításban. A pályázók számának túlméretezettsége — amelyben nyilvánvalóan a pályázó iskolák vezetői, de az előzetes elbírálást végző zsűrik sem jártak el elég szigorúan — nemcsak a nívót rontotta. de állandó időzavart okozott. Ezenkívül a rendelkezésre álló színpadok, előadótermek zöme technikailag is elégtelennek bizonyult, a szabadtéri színpad dobogóján pedig csoda, hogy baleset nem történt. Csaknem meghiúsult a szellemi vetélkedő — a helyszínen alakult meg egy alkalmi —, s a jövőben megengedhetetlen, hogy a TV munkatársai — akik különben magatartásból nem valami jól vizsgáztak — önkényesen felborítsák a programot. Végül, úgy érezzük, sok már említett tényező hatására is elsikkadt a diáknapok egyik fő célkitűzése: nem kerülhetett sor a küldöttségek barátkozására, ismerkedésére, Újból végigolvasva beszámolómat látom, hogy a kritikai észrevételek kissé elsötétítették a sárospataki napok bennem is őrzött képét. A négy nap, amelyet Sárospatakon diákjaink töltöttek, a hibák ellenére vidám, élményekben gazdag, maradandó emléke lesz mindannyiunknak. Mégis ha most a problé- mátlan méltatás helyett, nagyobb hely jutott a bírálatnak, ez a sugaras örömöket el nem homályosítja. Helyette tegyen jó szolgálatot ahhoz, hogy két esztendő múlva még több sikerrel téphessünk haza Sárospatakról. S ez feltétlen bekövetkezik, ha a sikereken felbuzdulva, a kudarcok miatti elkeseredést, helyenként elfogult sértődöttséget félretolva, mások helyes véleményét és segítségét is szívesen elfogadó higgadt és alkotó munkálkodással szolgálja mindenki, aki ezt választotta hivatásul, a felnövekvő ifjú generáció szellemi, lelki arculatának formálását. > Csizmadia Géza VASÁRNAPI FEJTÖRŐ VI. 1. Jjh vf y t* e ; t h %o . * ft. L R \ R, «»t ft ÜL , On r <í 't w■9 20 L *7 a 2Z 25 V Is t M **.» i ft 29 0 |so h \ Pr .IV u He k h pt vT fe Ka L la A fA O A Aki i •Ú, V * K Th 5» ti n |Y t s i fc _ -• % Ny ft 1 Rt ú 0 |\A«. jÉlsj i 1 (9 ti «5 T«, 0 i N 1/ _i_ N b VÍZSZINTES: 1. Jörge? Amad* műve. Az Ünnepi Könyvhét ünnepi kiadványa. 13. Hitelesíti az okmányt. 14. A Szovjetunió egyik területére való. 15. Pára! 17. Egyik évszakbeli. 18. Lusta, rest. 19. Állóvíz. 20. Míg — keverve. 21. Majdnem ezek! 22. M-mel az elején: erdei emberke. 23. Nyom. 24. Angol mértékegység. 27. Német város. 28. Finom rétes. 29. Ital. 30. Egyik megyénk. 31. A Balaton jege teszi. 34. Épület része. 35. Spion. 36. Házikó. 37. Kutyák. 42. Egészen kevéssé. 45. Letisztít. 46. Béke oroszul. 47. Névelővel; tejtermék. 48. Női becenév. 51. B-vel az elején: déli gyümölcs. 52. KEE. 53. Ilyen hangot adott a szputnyik. 55. Orosz kérdőszó. 57. AND. 58. Csont latinul. 59. A véletlen jelzője lehet. 60. Allatfekvőhely. 62. IO. 63. Súlyt állapíttat meg. 64. Testedzés. 66. Az Ünnepi Könyvhéten jelenik meg a Kedves csirkefogók c. mű. Ki az írója? FÜGGŐLEGES: 2. Ve párja. 3. Nem halt meg. 4. Üt is van ilyen. 5. Számrendszerünk. 6. Férfinév. 7. Mértani test. 8. Jó tulajdonság. 9. Szovjet város. 10. B-vel az elején férfinév. 11. Téli sport. 12. Az Ünnepi Könyvhét alkalmából külön díjat kapott kiadó. 14/a. Viktor Konyeckij műve. Az Ünnepi Könyvhéten jelent meg. 16. Névelővel: afrikai köztársaság. 19. Súlymérték. 23. Szárnyasok testét fedi. 25. Európai nép. 26. Mulatság. 27. BOA. 32. Folytonossági hiány. 33. Béke latinul. 38. Kukucskál. 39. Budapesti kávéház. 40. KOA. 41. Szenvedés. 42. Alma . . . szovjet város. 43. Hold latinul. 44. ''.Ázsiai 4llamt>a való. 49. Neves. 5Ö. Félretett kártyalap. 53. Európai vártSs. 54. Étel. 55. Női becenév. 56. Kosár németül. 59. Szorgalmas állat. 61. Tagadó- szó betűi keverve. 63. MO. 65. AC. Az oó, illetve az öő betűk között. nem teszünk különbséget. BEKÜLDENDŐ: a 4 hosszú sor megfejtése, valamint a VASÁF- NAPI FEJTÖRŐ szelvény június 5-ig. MÜLT HETI KERESZTREJTVÉNYÜNK HELYES MEGFEJTÉSE: Nyikolajev, Tyitov, Glenn, Popo- vics, Gagarin, Schirra, Cooper. KÖNYVJUTALMAT NYERTEK: Jambrich Pál Salgótarján, Józsa Ferencné Szécsény, Kurdi Attila Salgótarján. A könyvet postán küldjük el! Biztató üdvözlet öt Nógrád megyei fiatal kapott meghívást a június 4-én, este 6 órakor, a Televízió nyilvánossága előtt Budapesten rendezendő szellemi vetélkedőre. Közülük négynek a fényképét itt közöljük, de valamennyiüknek sikert kívánunk a nagy küzdelemben. Molnár Lajos tanító Bállá Géza segédmunkás a TANULD BALESETBIZTOSÍTÁS _ * aéfaMsiA/eA aUMT! JUTAIOMSORSOIÁS.ISUSZ! ^ AUAM/ B/ZTOSiTO i
