Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-01 / 44. szám

1,063. június 1. NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 5 JÓSKA HAZATALÁLT... — NYOLC ÉVVEL EZ­ELŐTT vékonydongájú, feke­tehajú gyerek kopogtatott be a Balatonfüredi Tangazdaság igazgatójához. Az igazgató szívesen fogadta, s elbeszél- I gettek. „Ismerkedjen meg a gazdasággal, aztán egy-két nap után a növénytermesz­tésben hozzákezdhet a mun­kához. A főagronómus majd megismerteti a munkájával. Sok szerencsét. „Valahogyan így mondta az igazgató, s ke­zet fogott Léman Józseffel. A fiatalemberen még érződött az iskolaszag, de gondolat­ban már a mezőket a földe­ket járta. Úgy érezte, hogy az övé a több ezres holdas gazdaság. Szárnyalni szeretett volna a Villányban eltöltött iskolai évek után; valami nagyszerűt alkotni. Végre, eljutott vágyai színhelyére, s alig várta, hogy bizonyíthas­sa tudását a munkában. TELTEK-MULTAK A HE­TEK. hónapok, évek. Jóska fáradhatatlanul járta a határt, koratavasztól késő őszig. De télen sem tudott nyugodtan maradni. Kijárt megnézni, hogyan telelnek az ősszel el­vetett növéAyek. Szerette a földet. Sohasem mondta, de minden szónál jobban bizo­nyította ezt a szorgalma, lel­kiismeretes munkája. Talán éppen ezért esett rá a válasz­tás, mikor a tangazdaság kö­zelében fekvő két gyenge ter­melőszövetkezet patronálásá- val bízták meg. Több mint három éves múlt áll már mögötte Bala- tonfüreden, amikor egy na­pon az igazgatóhoz hivatták. Többen voltak már ott. Meg­kérdezték. hogy vállalná-e a kószalyi és a balatonarácsi szövetkezetek szakmai segíté­sét. Azonnal bólintott: igen. — De egyik helyen sincs terített asztal — figyelmeztet­te az igazgató. — Majd megterítjük — vá­laszolt tréfásan. Talán még nagyobb lendül lettel látott munkához, mint mikor Füredre került. A tan­gazdaságban szervezett ta­pasztalatokat megbeszélte a szövetkezetek vezetőivel, s igyekezett minél több új, jö­vedelmezőbb termelési mód­szert bevezettetni. Egyik este. mikor lakása elé ért. motorkerékpárt lá­tott a ház előtt. Találgatta, kié lehet. A szobájában vil­lanyfény világított. Régi ba­rátja várta. Évek óta nem látták egymást, mert a ba­rát Pesten dolgozott. A találkozás megzavarta Jóska életét. Dolgozott, de már gyakran megállt, elréve- tíezett. Állandóan a fülében csengtek a barátja szavai: ,,Itt penészedsz meg vidéken? Mennyit keresel? 1300—1400 forintot? Én két és félezret keresek...” Bármerre ment, nem tudott szabadulni ettől a beszélgetéstől. Kínlódott. Szerette ugyan a földet, de az is igaz, hogy évek óta csak 1300 forintot keresett. Mint­ha itt megállt volna a fizetés, nincs tovább. Egy veszekedéssé fajult vi­ta után elhatározta, hogy ott­hagyja a falut. Egy pesti elektromos KTSZ-nél helyez­kedett el. Másfél év alatt el­sajátította a szakmát, s attól kezdve szerelőként járta a vidéket. Sokkal több lett a keresete, szórakozhatott ked­vére. .. VILLANYT SZERELTEK 1961 őszén Szentén. Másfél hónapig járták a község há­zait. — Ekkor ismerkedtem meg a jelenlegi feleségemmel — mondja mosolyogva. — Az ismerkedésből a következő év márciusában házasság lett. — S azóta dolgozik itt a termelőszövetkezetben ? — Nem. Sok útjelző köve van az én utamnak... Jóska balatonfüredi fiatal­ember. Újdonsült feleségével is a Balaton mellé költöztek. Hívták a szülei, a régi bará­tok. Az asszonyka hűségesen követte a férjét. Boldogságban teltek a há­zasság első hónapjai. Azon­ban Jóska mégsem érezte jól magát. Koratavasszal már rohant volna a mezőre, meg­nézni a földeket. Beszívni az ébredező természet illatát, s újra alkotni — traktorokat, vetőgépeket irányítani. Egy szerencsétlen véletlen következtében vissza kellett költözniük Szentére, a fele­sége szüleihez. i — Válaszút elé kerültem — emlékszik vissza. — Azt hiszem nem volt ne­héz a választás... — Sokat töprengtem. Egye­dül dolgozom... Szeretnénk jobban élni, meg szükség van még néhány holmira is. De a régi vágyak sem hagytak nyugton. Mindig a fülemben zsongott a gépek zaja, érez­tem a föld nehéz illatát. Vá­gyódtam vissza a földhöz. A szentéi Űj Élet Termelő- szövetkezetben akkoriban ke­restek egy agronómust. Ami­kor meghallotta, megdobbant a szíve. Gondolkodott: jelent­kezzen, ne jelentkezzen? Ol­vasta az újságokban, hogy üzemekből, bányákból is ki­helyeznek embereket a gyen­ge termelőszövetkeztek meg­erősítése érdekében. Egy-két álmatlan éjszaka után döntött. Legyőzte magá- ' ban a kételkedést. Mert kétel­kedett abban, hogy sikerül megállnia a helyét. Néhány év óta nem foglalkozott a szakmai gondokkal. Hiányzott a „friss” gyakorlat a mező- gazdasági munkában. A JÁRÁSNÁL örömmel FOGADTAK, s egy-két nap alatt elintéződött az elhelyez? kedése az új munkahelyen. — Az egészben az volt a legérdekesebb, hogy a köz­ségben csak nagyon kevesen tucfták, hogy nekem mező- gazdasági technikumi képzett­ségem is van — Csak akkor lepődtek meg, mikor megje­lentünk a termelőszövetkezet­ben, hogy átvegyem a mun­kákat, — magyarázza. — Hogyan fogadták? — Egyesek azt találgatták, meddig bírom, értek-e még ehhez a munkához... A tavaszi munkákat már Léman Jóska — az egykori villanyszerelő — irányította Szentén. Az emberek hamar megtanulták becsülni a szor­galmáért, határozottságáért és igazságáért. Mikor először ment ki szét­nézni a határba úgy érezte, végleg megtalálta önmagát, a jövőjét. Hatalmasat lélekzett, a friss levegőből, s elindult mert sürgette az idő kezdeni kellett a szántást és vetést. $?. '«ej*­A útotWv*-’ l’ilinyi hétköznapok II. A Televízió munkatársai ismét felkeresték a pilinyi Buzakalász Termelőszövetke­zetet. Látogatásukat kedden este és szerda délelőtt közve­títette a Falujáró kamera. A „Pilinyi hétköznapok” második adásában beszámol­tak a televíziósok arról, hogy a községben előrehaladtak a legutóbbi látogatás óta, a termelőszövetkezeti gazdálko­dásban azonban még néhány dolog akadályozza az erősö­dést. A tavaszi munkák zömét elvégezték a pilinyiek, de a cukorrépa egyeléssel, kapá­lásai elmaradtak egyesek. Az elmaradás viszont a háztáji földek megkésett szétosztásá­ból következett. A tagság ki­egyensúlyozott munkáját za­varja az is, hogy nem tisz­tázta végérvényesen a veze­tőség a tagsággal, hogy mi­lyen munkáért mennyit kap­nak. A televíziós riport bemu­tatta áz épülő szépülő közsé­get, azt a szemmel is látha­tó fejlődést, amely Pillinyben is érvényesíti a hatását. Ember és gép a határban kapál Tervszerű, szervezett munka Bujákon A pásztói gépállomás körze­tében 18 termelőszövetkezet dolgozik, a közös gazdasá­gok gépparkja az elmúlt években több erőgéppel és munkagéppel gyarapodott, így az idei tavaszon és nyá* ron a 2 700 hold kapásterü ­letből nem egészen 1000 hol­dat művelt meg a gépállomás, a többit a szövetkezeti tagok kapálják meg a gépek segítségével. A takarmánybetakarításban ugyancsak segít a közös gaz­daságoknak a gépállomás. Már korábban felmérték a já­rási tanáccsal, a termelőszö­vetkezetek vezetőivel. mAinyi az a takarmánytermő terület amely most betakarításra vár és ennek értelmében kötötték meg a szerződéseket. A szá­mítások szerint mintegy 600 holdról takarítja be a gép­állomás a takarmányokat Nem egészen ezer holdon a termelőszövetkezetek saját erőből, saját géppekkel vég­zik el a munkát. A gépállomáson időben fel­készültek a növényápolásra és a takarmányok betakarí­tására. Időben kijavították a munkához szükséges erőgépe­ket és már a tavaszi szemlére rendbehozták a növényápolás legfontosabb gépét, a kulti- vátorokat is: a munka meggyorsítása érdekében az erdőkörti és a karancskeszi gép­állomásról is kölcsönöz­tek kultivátorokat és így a jelentkező igényeket teljes egészében kielégíthetik. Korán elkészültek a fűkaszák­kal is. Néhány lengyel gyárt­mányú fűkasza munkáját aka­dályozza. hogy a gépállomás nem rendelkezik elegendő ék­szíjjal. Egyébként a gépállo­más körzetében a kiadós eső hatására a talajszerkezet jó, megfelelő ütemben halad a kapásnövények ápolása és a takarmánybetakarítás. A gépállomás a legnagyobb segítséget az idén is a pász­tói Béke és a bujáki Zöld­mező Termelőszövetkezetnek ad. A szerződések szerint mintegy 300-300 holdon vég­zik el a két termelőszövetke­zeiben a kapásnövények ápo­lását. Különösen a bujáki Zöld­mező Termelőszövetkezet­ben halad jól a munka. Még a korábbi években Bu­jákon mindig gondot okozott a vetés időbeni befejezése, a kapásnövények ápolása és a takarmánybetakarítás, az idén már alig-alig jelentkeztek Szervezettebben végzik a munkát a termelőszövetkezeti tagok is. A vezetés megerő­sítése, az anyagi érdekeliség szé­leskörű alkalmazása meg­hozta a termelőszövetke­zeti tagok túlnyomó több­ségének munkakedvét is. A termelőszövetkezetben es­ténként rövid megbeszélést tartanak a másnapi tenniva­lókról és ezeken a megbeszé­léseken képviseltetik magu­kat a gépállomás kihelyezett brigádjának tagjai is. A tervszerűen szervezett mun­kának az anyagi érdekeltség alkalmazásával a nagyarányú gépesítésnek köszönhető, hogy Kiosztották a pedagógus pályázat díjait A pásztói gépállomás műhelyeiben és udvarán szorgos munka folyik: javítják, karbantartják az aratógépeket, kombájnokat, csép­lőgépeket, tehát az aratás gépeit. Sürget az idő, hiszen a növény- ápolással egyidejűleg kell munkaképes állapotba hozni a „nyá­ri munkák’* fontos gépeit is. ilyen gondok a közös gazda­ságban. Jelenleg is két Ze- tor a takarmánybetakarítást végzi, két Utos pedig a ka­pásokat tisztítja a gyomok­tól. . a bujáki Zöldmező Termelő- szövetkezet az idén jelentő­sen előrehaladt a kapásnövé­nyek ápolásában, s ha az idő kedvez, a holdankénti hoza­mok növelésében is. A megyei művelődésügyi osz­tály és a pedagógus szakszervezet tavaly meghirdetett pályázatára 12 pályamű érkezett be. A feldol­gozott témák igen színesek, sok­rétűek. A szemléltetésről, tanul­mányi kirándulásról, a dolgozók iskolájának szervezéséről, a gya­korlati foglalkozás tapasztalatai­ról írtak a résztvevők. A zsűri döntése alapján az első díj nem került kiosztásra. A má­sodik díjat - belföldi jutalom­üdülést — Csíki Mária, a Salgó­tarjáni Rákóczi úti Iskola neve­lője kapja Az én második osztá­lyom című dolgozatáért. A har­madik díjat, ezer forintos pénz­jutalmat Pál Sándor zagyvapál- falvai nevelő és Nagy Imre tanul­mányi felügyelő közös munkája, a Leraktuk a gyakorlati foglalko­zás szertárának alapjait című mű kapja. A külön meghirdetett néprajzi és nyelvjárási munkák közül Simon Elemér dolgozatáért kap pénzjutalmat. A következő évben ismét meg­hirdetik a már hagyományossá váló pályázatot, hogy a nyarat a nevelők felhasználhassák a gyűjtő munkára. Az új pályázat témája az iskolareform munkája és a szemléltető oktatás segítése lesz. Nyugdíjas pedagógusok találkozója fiatalokkal Harminc őszhajú nyugdí­jas pedagógust hívott meg baráti beszélgetésre a Peda­gógus Szakszervezet Salgótar­ján városi és megyei Nőbi­zottsága. Kedves szokás, hogy min­den évben két-három alka­lommal találkozóra hívják meg a munkából kiöregedet­teket, hogy elbeszélgessenek a mai fiatal nevelők gondjai­ról, több évtizedes tapaszta­V VW VW V WV WWVWA latuk kincseiből adjanak a fiataloknak. A péntek esti ta­lálkozón — melyet a Pedagó­gus Nappal kötöttek egybe, úttörők köszöntötték az idős nevelőket, s rövid műsorral kedveskedtek nekik. Herik Józsefnek, a Pedagógus Szak- szervezet Városi Bizottsága titkárának köszöntő szavai után fehér asztal mellett folytatódott a fiatal, s idős pedagógusok baráti eszmecse­réje. • • m Ki tudja, hol áll meg? Ismét több panasz futott be szerkesztőségünkbe, me­gint a Salgótarjánból induló távolsági autóbuszok indításá­val kapcsolatban van észrevé­telük. Mint mondják, az utóbbi időben többször előfor­dult, hogy a megszokott tá­volsági járatokat idegen ko­csiállásról indították s így a várakozó utasok nagy része lemaradt. Megtörtént például, hogy a karancskeszi autó­busz üresen indult ki éppen emiatt, mert az első kocsiál­lásról (innen szokták máskor a. karancskeszi autóbuszt in­dítani!) az etesi autóbusz in­dult, az utasokat pedig senki sem figyelmeztette. A kárvallott utasok annak a jogos kérésnek tolmácsolá­sát kérik, hogy oldja meg az autóbuszüzem az utasok tá­jékoztatását. Tegyenek táblá­kat az egyes indulási helyek­re, hogy hová indulnak az 1-es, 2-es, 3-as, stb. kocsiál­lásról az autóbuszok. Esetleg állítsanak üzembe hangszóró­kat és hangosbemondón irá­nyítsák az utasokat. De addig is, legalább a személyzet tá­jékoztassa a várakozókat az egyes autóbuszok indulási he­lyéről. Elvégre ez nem lehet titok— L. Gy. A lógós traktoros Monda József, a Tolmácsi Gépállomás traktorosa május k’ -epén hat nap szabadságot kért az igazgatótól. Az igaz- citó megkérdezte miért megy cl éppen akkor, fontos tava­szi munkák idején. Az érve­lés ,.gyengén hangzott”, de minthogy a traktoros bGea édesanyjára hivatkozott, el­engedte. Egy megjegyzést azonban még megkockázta­tott: „Mikor akar már dolgoz­ni, Manda?” A válasz meglepett. Azért is, mert legalább tízpercig tartott, s azért, mert üres hősködés, szájaskodás volt. Kíváncsi lettem, vajon tény­leg lassan dolgozott ez az ember az utóbbi hónapokban? Elkértem a munkalapját. Meg az egyik jól dolgozó társának a munkalapját is. Tudnivaló, hogy télen a traktoristák a gépjavítások­kal foglalkoznak. Mikor Mon­dának üzentek, hogy menjen kijavítani a gépét, a fülebot- ját sem mozdította. Jelentke­zett traktoros tanfolyamra, de az első két hónap után otthagyta azj is. Ezután már MODERN, ÍZLÉSES ÖLTÖZKÖDÉS \ Legújabb női és férfi modellek: 9 , KÉSZÍTTESSE RUHÁIT A BALASSAGYAR­MATI SZABÓ KTSZ NŐI ÉS FÉRFI MÉR- TÉKUTANI ÜZLETEIBEN Balassagyarmat, Rákóczi út 34. Balassagyarmat, Ipoly u. 1. Szécsény, Rákóczi út 24. sz. Közületek figyelem! Munka és védőruhák készítését és javítását vállaljuk. feléje sem nézett a gépállo­másnak. Mintha nem is tar­tozna oda. Az április 29-től május 9-ig tartó időszak munkalapján csupán a kis- ecseti Mező Imre Termelőszö­vetkezet pecsétjét találjuk, meg egy beírást: munka hiány miatt állás. Ez az ami hihetetlen — a tavaszi mun­kák idején. Mondát azonban eay cseppet sem idegesíti, sőt; elmegy hat nap szabad­ságra. Megnéztem egy másik traktoros Kalácska János munkalapját is. Ugyanabban az időszakban 50 műszaknor- mát dolgozott és több mint 3500 forintot keresett. Ez az ember most példamutatóan részt vesz a gépek javításá­ban. Ez a különbség a Kalács- kák és Mandák között. Mert van még néhány Mandához hasonló notórius lóoós Tolmá­cson és más gépállomásokon is. De vajon mednig tűrik ezeknek a viselkedését? Egyik ember „éjt nappallá té­ve” dolgozik szorgalmasan, a másik meg kijelenti, hogy ő megelégszik az általány-fize­téssel is. Az ilyen ember nem törődik azzal, honv elvégzi-e a gépállomás a kijelölt fel­adatokat, az ilyen ember csu­pán a maga „gesztenyéjét igvekszik kikaparni”. Meddig tűrik? P. A. Felhívás! A „Száz forint egy munkaegy­ség” pályázat bírálóbizottság* értékelte a beérkezett pályázató­kat és lezárta a javaslatok köz­lését. A leközölt javaslatok szer­zői köfeül soknak nem tudtuk elküldeni az őket megillető ho­noráriumot, mert nem közölték a pontos lakcímüket. Érkezett már néhány reklamáló levél is, mivel nem kapták meg a pén­züket. Az egyébként jogos ké­réseknek csak akkor tudunk ele­get tenni, ha a leközölt javas­latok szerzői — akik eddig még nem kapták meg a honoráriu­mot — postafordultával közük a lakóhelyük pontos címét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom