Nógrádi Népújság. 1963. június (19. évfolyam. 44-52. szám)

1963-06-05 / 45. szám

I NÓGRÁDI NÉPÚJSÁG 1963. június 5. Kitüntették, megjutalmazták a legjobb pedagógusokat Megyeszerte ünnepségek a XII. Pedagógus Napon Immár tizenkettedszer ren­dezték meg megyénkben is a pedagógusok napját. Az idei Pedagógus Napon több mint húsz pedagógust, illetve isko­lai dolgozót tüntettek ki. A kitüntetések átadására szombaton délelőtt került sor a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa nagytermében. Az ün­nepségen megjelent Havas Péter, a megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztá­lyának vezetője, Géczi János, a megyei tanács elnökhelyet­tese, a járási pártbizottságok és tanácsok, valamint a váro­si tanácsok vezetői is. Juhász Béla, a pedagógus szakszerve­zet vezetője köszöntő szavai után Géczi János elvtárs adta át az oktatásügy legjobb dol­gozóinak járó kitüntetéseket. Az „oktatásügy kiváló dol­gozója” címet Németh László, a salgótarjáni járási tanács el­nökhelyettese, Sztruhár János, a rétsági járás felügyelője, Dudás Ferencné balassagyar­mati általános iskolai tanár, Chmely Jolán, a salgótarjáni Sztahanov úti iskola nevelője és Ungvári Jenő, a pásztói já­rás szakfelügyelője kapta. ■„ Szocialista Kultúráért” ér­deméremmel tüntették ki Dé­nes Sándor karancssági peda­gógust. Hortobágyi László hi­vatalsegéd több évtizedes munkássága jutalmaként „Ki­váló dolgozó” jelvényt és ok­levelet kapott. Miniszteri di­csérő oklevéllel tüntették ki Szűcs Lajost, a salgótarjáni gimnázium tanárát, Csukly László mátraverebélyi, Radics Cyözöne szécsényi és Kovács Géza Marakodi-pusztai peda­gógust. Kiváló kultűrmúnká- jáért megjutalmazták Békéssy Szilárdné nógrádgárdonyi ne­velőt. „Kiváló KISZ Mun­káért” érdeméremmel tüntet­ték ki Pál Gyula homoktere- nyei úttöröcsapatvezetőt. To­vábbá aranykoszorűs K1SZ- jélvéiW kapott Dénes Sándor karancssági és Kökény Tibor karancslanúitői pedagógus is. Kmetyi Ferencet, a megyei ta­nács vb. művelődésügyi osz­tálya csoportvezetőjét, Berki Mihályt, az osztály gazdasági felelősét, Csík Pál előadót és Kolynok Nándort, a salgótar­jáni tanács művelődésügyi osztálya vezetőjét miniszteri jutalomban részesítették ki­váló munkájukért. Ez alkalomból több mint háromszáz pedagógust pénzju­talomban részesítettek. A leg­jobb pedagógusok között mintegy 250 000 forintot osz­tottak ki, többeket rendkívüli fizetésemeléssel jutalmaztak. Negyven tanító, illetve tanár részesül külföldi jutalomüdü­lésben. A XII. Pedagógus Napon bensőséges ünnepségeken vet­tek részt a nevelők megye­szerte. Salgótarjánban az is­kolák igazgatóit Sándor Ele­mér, a városi tanács elnöke köszöntötte. A megye kitünte­tett pedagógusainak tisztele­tére rendezett díszebéden Ha­vas Péter elvtárs mondott po­hárköszöntőt. Salgótarján is­koláiban házi ünnepségeken köszöntötték a tanács vb. tag­jai a tanítókat, tanároka'J óvónőket. Este pedig az acél­árugyár színjátszó csoportja jutalomelőadást rendezett a város többszáz pedagógusá­nak, ezen Seribe: Egy pohár víz című színművét adták elő. De ünnepelt a megye vala­mennyi nevelője. A rétsági járásban körzetenként meg­rendezett ünnepségeken kö­szöntötték a párt és a tanácsi vezetők az oktatásügy dolgo­zóit. A pásztói járás pedagó­gusainak központi ünnepségét Jobbágyiban rendezték meg. Hasonlóképpen központi ün­nepséget tartottak Szécsény- ben is. Ugyancsak együtt ün­nepelt a megyei tanácson megrendezett találkozón a sal­gótarjáni járás iskoláinak va­lamennyi nevelője. A/balas- sagyarmati járásban pedig körzeti iskolánként tartották a Pedagógus Napot. A megyei kulturális szemle balassagyarmati és kisterenyei eseményei A Lovász József Kulturális I mindenütt befejezéshez köze- Szemle járási szinten lassan 1 ledik a megyében. Szombaton délután Balassagyarmaton a város öntevékeny együtte­sei rendeztek színvonalver­senyt a Mikszáth művelődési otthonban. A bemutStó né­hány kimagasló teljesítmény mellett számos problémát is felszínre hozott: A balassa­gyarmati városi szemlén jó­részt azok mutatkoztak be. akik előzőleg részt vettek az MTH-sok gyöngyösi, vagy a középiskolások sárospataki vetélkedőién. A különböző ve­télkedők értékítéletének kü­lönbözőségét mutatta meg igen élesen az. hogy az MTH ba- lasagyarmati színjátszói, akik Mikszáth: A kántor fia című egyfelvonásossal Gyöngyösön aranyérmet szereztek, a hazai bemutatkozón csupán bronz fokozatra voltak érdemesek. Hasonló volt a helyzet Bállá Tibor iparitanuló szavalatával is. Neki a gyöngyösi arany­cA lapii jtai (ni e nnek álműk im/óra luduak MESSZI KÖRNYÉKRE el­röppent már a hír, hogy Ka- rancslapújtőn — nevezhetjük littörőháznak, úttörő üdülő­nek, mindegy a név — festői környezetben épül egy mese­szép „házikó”. Már az ötlet úgy született, valamelyik szü­lőkkel, vagy tán úttörőveze­tőkkel, történő beszélgetésen, hogy minden idegen csodálja ezt a környéket, még sincs egy aprócska házikó sem, amelybe vendéget, kirándulót, vagy másik csapatot fogad­hatnának. Az ötlet ott izmosodott, te­rebélyesedett az emberi szí­vekben, lassan tervvé érlelő­dött, most már szorgoskodnak is kinn a helyszínen a szülők, a pedagógusok és a gyerme­kek is, hogy mindez mielőbb valósággá váljon. Jászberényi Frigyes, az igazgató készség­gel kalaúzol bennünket akvá­riummal, zöld dísznövények­kel csinosított irodájába. És előveszi a tervrajzot, oly fi­noman, aggódó gondoskodás­sal fogja, hogy rögtön lát­szik; nagy becse van ebben a kollektívában a spontán öt­letből megvalósulóban lévő létesítménynek. Kiteríti író­asztalán, s magyarázza: — A bejárati részt hátúira terveztük. Ja, persze, minde­nek előtt azt hadd mondjam el, ezt a tervrajzot is társa­dalmi munkában készítette Miklós Ferenc tervező tech­nikus és brigádja. És itt min­den, a munkák nagy része az emberek felajánlásaiból ké­szül el. Volt olyan vasárnap, hogy a földmunkáknál nyolc- van-kilencven ember is szór­Somlyó bányatele­pen, Salgótarjánnak e hegyektől körül ölelt peremén talán 120 család él. Ősi ha­gyomány, hogy az itteniek szinte örök- lik a bánya szerete- tét, valamennyien a szénnel dolgoznak. Talán az egyetlen értelmiségi a telepen a rokonszenves Szi- lasi tanító házaspár. Az utóbbi napokban központi szerepet töltöttek be a tele­piek életében. Hu- szonegynéhány em­ber még az őszön be­iratkozott az általá­nos iskola hetedik osztályába, s közülük 12, a legbuzgóbb 12 ember számadásra készült, lemérni, mi mindent tanult a tíz hónap' alatt. A párszáz telepi ember pedig %velük izgult. Hogyisne, csu­pa 30-on jelüli bá­nyászembernek nem kis dolog kézbe ven­ni a könyvet. A csá­kányhoz, géphez szo­kott izmos kéz sem szívesen engedelmes­kedik már a ceruzá­nak. körzőnek. S ne­hezíti dolgukat az is, hogy legtöbbjük há­rom műszákban dol­gozik. Volt olyan,, aki végig éjszakás beosz­tást vállalt, csakhogy beülhessen hetente kétszer az egyszem tanterem apró sárga padjába. S most min­denről számot kellett adni. Oravecz Ferencné meséli, hogy az egyik nap hárman is be­mentek hozzá tuli­pánt kérni. Virágsze­rető és ápoló asz- szonyként ismerik ottan, s most ezek­nek a „felnőtt gyere­keknek” tulipán kel­Vizsgázó felnőttek lett a biológiához. Csak, valami száraz kelyhet találtak a kertben, a tanulók azonban azt is mele­gen köszönték. Szó­val így teltek el a napok a telepen, na­pi nyolc óra munka után bújták a köny- vqf, kísérletezgettek, méricskéltek. Olyan becsületesen tanul­tak, készültek, hogy érettségiző diáknak becsületére válna. Mesélik, hogy Pó- csa Sándor aludni sem tudott izgalmá­ban a vizsga előtti éjszakán. Hajnali négykor bújni kezdte a könyvet. Nemcsak a buzgóság, a szülői tekintély is hajtotta. Akinek vele egy osz­tályba jár a lánya, annak bizony kétsze­res a. felelőssége. Mi­csoda szégyen lenne a gyermek mögött lemaradni. Persze aztán a vizsga sok mindent eldöntött. Mindenekelőtt azt, hogy ezek a felnőt­tek félannyi izgalom­mal is szép ered­ményt értek volna el. Legrosszabb jegy lett a hármas s jutott majd mindenkinek az ötösből. A vizsga elnöke meleg, nyugtató szó­val igyekezett léfa­ragni valamit a drukkból s aztán megkezdődött a szám­adás. Egymás után húztak a keskeny pa- pírszeletkékre gépelt tételekből. Úgy lát­szott, mindenkinek szerencsés volt a ke­ze, mert tételéről, megfontolt, egyszerű szóval, mindenki tu­dott beszélni. Vagy inkább úgy fordíta­nám meg ezt a dol­got, hogy mindőjük tanult becsülettel, és hogy mégsem olyan nehéz felnőttként is­kolapadba ülni. Kovács László Kos- suth-díjas vájár érte el a legjobb ered­ményt. Pedig Szilasi- né szerint tán neki volt a legnehezebb dolga. Beteg felesé­gét, a gyermek gon­dozását is neki kel­lett ellátni, s a má­sodik műszak nem egy asszonynak okoz számos gondot. Hát még a bányából ha­zatérő széncsaták hősének. Mellette Barják János kultúr­otthon igazgató jeles­kedett hasonlóan. De kitett magáért Ba­lázs László is, aki máris olyasmit for­gat a fejében, hogy a nyolcadik után a t gimnáziumban pró­bál újabb szerencsét. Beszélgetünk egy kicsit a tanulásról. Izgatott, mi az, ami ennyi kitartásra ösz­tönzi ezt a néhány embert. Azt gondol­tam, talán a munka­hely követel többet? Kétségtelen, hogy manapság a gép és szerszám mellett is többet kell tudni, mint régen. De csak egy van köztük, akit a munkahelye kül­dött. A többi úgy fo­galmazta ezt meg, hogy belső szükség­ből jött. Hogy job­ban eligazodjon a be­tűk világában, s hogy hozzá tudjon szólni olyanhoz is, aminél eddig legfeljebb csak hallgatott. Lapozgatom a bi­zonyítványokat. Bu­dafoki Sándorné még Balga Erzsébet né­ven kapta az első ér­tesítőt. Csupa dicsé­retes, kitűnő, meg je­les szerepel a könyv­ben, a népiskolai ér­tesítő könyvecskében, ahogy akkor hívták. Havasi Károly, Szi- lasi András és fele­sége már a követke­ző évek perspektívá­járól beszélget. Hogy jövőre másféle mód­szerrel kellene kísér­letezni. A nappali ál­talános iskolai gya­korlathoz hasonlóan megpróbálnak úgy tanítani, hogy szám­űzzék a feleltetés kínzó izgalmait az óráról. A felnőttek az apró gyermeknél is több gátlással küz­denek. Talán jobban feloldódnának az órán, ha beszélgetné­nek a témáról fele­lés helyett. Ha már ott, az órán megta­nulnák a legnagyobb részét az anyagnak. Ha több lenne a szemléltetés, több idő jutna a kísérletezés­hez, ha nemcsak a fül, a szem segíthet­ne az új tudnivalók megértésében. A Somlyó-telepiek így is nagy szorga­lommal igyekeztek tanulni. S jövőre, a nyolcadikban min­den bizonnyal keve­sebb izgalommal öl­tik fel az ünneplőt az évvégi vizsgára. f UJLAKY MARIA goskodott. Ezerkétszáz négy­szögölnyi területet kaptunk, mondhatom, gyönyörű ez a vidék. Mi már az épület mel­lé a sátortábort is odaképzel­jük. Micsoda sportversenye­ket lehet majd ott megren­dezni! — ÉRDEKES ÉS MINDEN­RE kiterjedő már a szervezés is — kanyarodik ismét visz- sza, az elejére a beszélgetés. — Úgynevezett szervező bi­zottságot hoztunk létre, ebben minden területnek, munkának megvan a felelőse. Asztalos, kútásó, ács szállító csoport van, hogy csak néhányat em­lítsek. Az • anyagszállítás’ okozza a legtöbb problémát. Kaptunk ugyan az üzemektől szállító eszközt, de még több kellene. Sokat remélünk Sal­gótarján nagyüzemeitől. Hi­szen naponta 800 ember ül a munkás járatokra és kevés panasz van a karancslapújtői munkáskezekre. Azt is el­mondom az igazság kedvéért, hogy eddig nem is volt kü­lönösebb panaszunk, mert bármit kértünk, szívesen tá­mogattak bennünket az emlí­tett üzemek vezetői. Az Acélárugyár most is anyagot és szállítási segítséget ígért. — Hogy az eddigi tapasz­talatok szerint milyenek a kilátások? Az idén szeret­nénk a földszinti részt befe­jezni. A kútásók munkája egyenesen megragadó. Barta Gyula, Juhász József és szentpéteri László fizetett szabadságából vett ki néhány napot, hogy jól haladjunk. AZ EMBERI ÖSSZEFOGÁS szép példája máris ez az er­dőmentén alakuló leendő út­törő paradicsom. A szülők lelkesedése, a pedagógusok összefogása csakugyan nem is­mer határt. Ha azok a szer­vek, amelyeknek segítsége nélkülözhetetlen, állják adott szavukat, nemsokára messze földön híressé válik a Na­rancs első úttörő üdülője. érem után Balasagyarmaton bronz éremmel kellett meg­elégednie. Az arany érmet a kiváló előadói képességű Bö- kény Erzsébet és Dorotkin Ka­talin. az ezüstöt pedig Merczel Erzsi kapta. Bronz érmet ka­pott még szavalatával Bar- tal Gábor. Feltűnően gyengék voltak a balassagyarmati vetélkedő ze­nei produkciói. A művelődé­si otthon szimfonikus zene­kara hiányosan állott ki — tudásából csak ezüst éremre futotta. A többi zeneszámnak csak emléklap juthatott. A balassagyarmati népitánc bemutatók feltűnő szépséghi­bája volt ezen a versenyem hogy a Villany és Épületsze­relő Vállalat a Kőbányai Por­celángyár balassagyarmati te­lepe és 3 Palóc Együttes ..szí­neiben” szinte kivétel nélkül azonos szereplőket láthattunk ráadásul meglepően más-más színvonalon táncolni. így a három — egyetlen csoport a Palóc. Kerámiás és Épületsze­relő égisz alatt — kapott arany, ezüst és bronz érmeti Vasárnap délután igen moz­galmas volt a kisterenyei kastélypark és művelődési otthon környezette. Ekkor tartották a salgótarjáni járás fiataljai kulturális vetélkedőjüket a községben. Ez az erőpróba a tehetséges nemti színjátszók­nak Dobozi: Ez fáj az em­bernek című komédiájával arany érmet jelentett, a róna­bányai színjátszók bronz ér­met szereztek lényegesen ala­csonyabb szintű, sok rendezői felületességet mutató játékuk­kal; A versenyen három szava­ló mérte össze képességeit. Közülük Juhász László salgó- bányai és Petre Mária ma- conkai fiatal ezüst érmet. Bércesi Erzsébet mátravere­bélyi középiskolás versenyző emléklapot vitt el; A salgótarjáni járás vetél­kedőjén egyetlen kórus vett részt: László László vezény­lésével a karancskeszi fiata­loké. Ez viszont jó felkészült­ségével arany érmet szerzett. Az együttes szereplésével kap­csolatosan. a továbbfejlődés biztosítása érdekében meg kell .említenünk: jó lenne, ha a földművesszövetkezet pártoló szárnyai alá venné, ezzel igen értékes szolgálatot tehetne a kórusmozgalomnak. A versenyző tánccsoporto­kat két kategóriában értékel­te a zsűri. Az egyikben há­rom együttesnek jutott hely s közülük Czikora Tibor mű­vészeti vezető irányításával a kiváló somoskői táncosok egé­szen átlagon felülit produ­káltak. joggal lettek az arany érem birtokosai. A kazáriak ezüst érmet, a karancslapúj- tőiek emléklapot szereztek. A tánc másik kategóriájában a maconkaiak és a kisterenyei- ek népi játékot mutattak be; A színes, eleven játék mind­kettőnél arany éremben ka­pott elismerést; A bemutatók nyomán fel­vetődik a jogos igény, hogy a balassagyarmatihoz hason­lóan jó lenne Salgótarjánban is megrendezni az öntevékeny együttesek városi szemléjét s a távolabbi időkre gondolva: sokkal emelné a nap. az ese­mény mozgalmasságát, ha az augusztus 20-i ünnepség ke­letében szemlélői lehetnénk Salgótarjánban a megyei arany érmes népitánc. ének­és zeneeevOttesek reprezenta­tív bemutatkozójának. KONYVNAPI MORZSÁK Az idei Ünnepi Könyvhét a hivatalos terminus szerint vasárnap befejeződött, a könyvsátor azonban változatlan buzgalommal kí­nálja tovább is kincseit a tarjáni járókelőknek. Oktalanság lenne, ha nem tenné — az árusítók úgy vélik: még legalább, vagy két hétig — prolongálva a könyvhetet, mint vala­mikor a jó filmet — mert az érdeklődés változatlanul nagy a sá­tor körül. Keletje van a betűnek. Az Ünnep hivatalos idő­szakában mintegy 12 ezer forint voá.t a forgalom, csupán ezen az egy árusító helyen. S kik voltak a vásárlók? Minden „rendű és rangú” emberek. Néhány érdekesebbről szívesen tesznek említést a köny vterj esztők. íme. közülük három: — Tizenhét-tizennyolc éves kislány vet horgonyt a sátor előtt — mesélik. — Szabályos, formás pofi. Nézeget. — Valami szép; szerelmes regényt szeretnék — közli végül szemérmesen a kíván­ságot. Mutatunk neki. Sajnos, csak kilenc forint az összvagyona. Hát ennyiért, bizony, csak a labdarúgás zsebkönyvét ajánlhatjuk. A lelki tusa rövid. A szerelem felett a futbalé a győzelem. * — Öreg néni állít a sátor elé: adjunk valami mesekönyvet az unokának. De olcsó is legyen, mert búcsúból jött, Szentkútról, s húsz forint a vagyona, abból meg tizenkettő buszra kell. Hát ad­nánk. de mi legyen, ha 10 forint a legolcsóbb mese. — Adhatják azt nyolcért is, lelkem — kezd alkuba a néne. S mert közöljük; bogy a könyvnek szabott ára van — nem mint a tj'úknak nála — hát tovább megy nagy bosszúsan. Eltelik jó félóra; amikor megint feltűnik s még egy kísérletet tesz: — Na, adják, nem adják? Mert indul a buszom. * — Ormótlan, nehéz bakancsban, erősen borostás férfi áll meg a könyvek előtt. Gondoljuk, műszakból jöhet, olyan üveggyári- vagy acélgyári-féle. Úgy mondja: valami kedvére valót keres — No, ha igaz, amit sejtünk, jó keresetű lehet. Ajánlgatunk ezt is; azt is. Nem kell. Az asszony már megvette. Mást. Az Is megvan. — Mégis, mit tehát akkor? — Ady? — Van. József Attila? — Van. ~ Akkor? — Adják nekem az Isten! színjátékot. — Dantét? — hül- ledunk el az igényes kívánságra. — Miért? — Mert. . . sajnos, nincs meg. ^ Nincs meg?.. Kár. Kár. mert régen pályázom rá — mondja és elbaktat az ormótlan bakancsban. *« Nagy érdeklődő közönség előtt nyílt meg a megyei képzőművészek tavaszi tárlata Vasárnap délben népes ér­deklődő közönség körében nyílt meg a salgótarjáni Jó­zsef Attila Művelődési Ott­honban a Nógrád megyei képzőművészek munkacsoport­jának s a megye legjobb ön­tevékeny alkotóinak tavaszi tárlata. A kiállítást Paróczai Ger­gely, a megyei művelődésügyi osztály művészeti előadójának bevezető szavai után Aradi Nóra budapesti művészettörté­nész nyitotta meg. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a rtehd- szeressé váló megyei tárlatok az utóbbi néhány esztendőben milyen örvendetes gazdago­dást mutatnak mind témavá­lasztás, mind megfogalmazás, mind a művészek szemléleté­nek egészséges irányú alaku­lása szempontjából. Ezek az eredmények nem elszigetelten jönnek létre, mert a vidéki képzőművészek h^nne élnek az országos áramlatokban s ez a látókörük kitárulását eredményezi a múlttal szem­ben. Alkotásaikat is az egész ország nyilvánossága elé tár­ják. Szólott a vidéki képzőmű­vészeti munkafeltételek to­vábbi javításának lehetőségei­ről, mi az, amiben segítséget várhatnak a nógrádi alkotók is, hogy még eredményeseb­ben tölthessék be feladatukat az érzelmi fogékonyságra ne­velés, a szocializmust építő, tudatosan gondolkodó, érzel­mileg gazdag ember nevelése érdekében. A megnyitó szavak után a megjelentek változatos, nagy művészi igényességű anyag­ban gyönyörködhettek a tava­szi tárlaton. Az ismert művé­szek: id. Szabó István kis­plasztikái, Czinke Ferenc, Ivá- ryi Ödön, Pataki József, Mustó János, Radics István, Farkas András, Králik Andor, Réti Zoltán, Takács Imre és mások képei mellett számos olyan alkotó nevével is talál­kozhattunk, aki most lépett jóformán első ízben nyilvá­nosság elé. Különösen figye­lemreméltó közülük Kolocsá- ryi Anna, Légrádi Jenő, Ke­rekes László néhány munkája. A kiállítás részletes mélta­tására még visszatérünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom