Nógrádi Népújság. 1963. május (19. évfolyam. 35-43. szám)

1963-05-18 / 40. szám

1963. május 18. nógrádi népújság 3 Társadalmi munkásokat tüntettek ki Salgótarjánban A napokban a megyei ta­nácson tartották összejövete­lüket Salgótarján élenjáró társadalmi munkásai. Két­százhúsz, a munkában leg­jobb eredményt elért társa­dalmi munkást tüntettek ki. Tóth Pál, a Hazafias Nép­front Bizottság elnöke rövid beszédben méltatta a köz­Jobban vigyázzon a MÉH! Salgótarjánban két MÉH át- Vevőhely működik. Itt napon­ta egymást váltják az ócska­vassal, hulladékkal megjelenő gyerekek, felnőttek. Sajnos, azonban a tűzhelygyár vas­raktárából is ide-idekerül egy- egy darab, amiért így álla­munk kétszer is fizet. Vélemé­nyem szerint a MÉH Vállalat, ha ilyen gyanús eredetű anya­got talál, megkérdezhetné, honnét is szerezte az illető. A seprű — hiánycikk? Évek óta hiánycikknek szá­mit a cirokseprű. Az üzletek­ben 13—14 forint közötti áron kerül forgalomba, míg az élel­mes elárusító ezt a hiánycik­ket 20 forintért árusítja. Természetesen a kereskede­lem is sokat tehet azért, hogy a seprű ne legyen hiánycikk. Gyakran tapasztaljuk, hogy hármasával, négyesével is vi­szik a seprűt, míg mások oly­kor hónapokig sem tudnak hozzá jutni ehhez a nélkülöz­hetetlen takarító eszközhöz. hasznú munkák eddigi ered­ményeit. Megállapította, hogy értékben megközelíti az 1 milliót a társadalmi munkások önfeláldozó te­vékenysége. Elmondta, hogy ebben az esz­tendőben újabb nagyobb lé­tesítmények készülnek a vá­rosban, melynek elkészülését önként felajánlott munkájuk­kal meggyorsíthatják a város dolgozói. Ezután sor került a megjelent társadalmi munká­sok megjutalmazására. Tíz társadalmi munkást, köztük több mérnököt, mű­szaki szakembert értékes tár­gyi jutalomban részesítettek. Tizenhármán arany, ti­zenhatan ezüst, ötvenhár­mán bronz jelvényt sze­reztek kiváló munkájuk­kal, kilencvenkét társa­dalmi munkást pedig ok­levéllel tüntettek ki. Kimagasló társadalmi mun­kájáért arany jelvénnyel tün­tették ki Udvarosi Józsefet 110, Szmolica Gábort 110, Varga F. Józsefet 205, Lu­kács Istvánt 123, Kolompás Lászlót 121, Almási Istvánt 125, Hetei Sándort 111, Szé­kely Antalnét 105, Vizi Lász­lót 110, Lefigyel Józsefet 110, Bácskai Jánosnál 109, Bodor Gyulát 105, Molnár Lászlót 131 és Nagy Sándort 125 órá­ban kifejtett közhasznú mun­kájáért. A résztvevők ezután fehér asztal mellett folytattak be­szélgetést a társadalmi mun­ka szervezésről, az újabb fel­adatokról, majd közös vacso­rán vettek részt 15.5 milliárdos népgazdasági haszon újításokból a vasútnál A közelmúltban országos ankéton tárgyalták meg a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium vasúti vezérigazga­tóságán a MÁV újítási moz­galmának fejlődését. Az an­kéton az újítómozgalom or­szágos helyzetét felmérve el­mondták, hogy 1949-től 1962-ig csaknem 4 millió javaslatot nyújtottak be a vasút terüle­tén. Közülük több mint más­fél milliót elfogadtak, ame­lyek csaknem 15,5 milliárd forint hasznot hoztak a nép­gazdaságnak. Mindezekből csak 1962-ben 42,3 millió fo­rint népgazdasági eredmény született. Igen jelentős az a minőségi javulás, melyet az újítási ja­vaslatok műszaki megalapo­zottságuknál, gazdasági hatás­fokuknál fogva tartalmaznak. Lényegesen emelkedett az új cikkekre és a többtermelésre vonatkozó újítások száma is. Az újítási mozgalom fejlő­dését megállapító ankéton sok szó esett arról is, hogy az eddigieknél is lényegesen na­gyobb fejlődés mutatkozhatna a MÁV újítási mozgalmában, ha a javaslatok elbírálói, a mozgalomért felelősök több lelkiismeretességgel foglalkoz­nának vele. Ismét leszögezték: úgy kell az újításokkal a vas­út területén is törődni, hogy a népgazdaság és az újító ké­sedelem nélkül érezze annak a hasznát. t Mintha nem is testvérek lennének. — Ki­nyitja a szekrény aj tót, mutatja a ruhákat. — Minden pénzét öltözködésre költi. — Mikor költözött magukhoz? Nem tudja pontosan, fél éve, talán több. Jól megvannak. — És maga? Számolgatja. Hat hónapig az anyósánál, nyolc hónapja itt. — Ez a ház is a férjem családjáé. — B.-ből. korábbi lakásukból miért jött el? — A tanács kitett bennünket, a gyerek­kel együtt. A férjem elment a Dunántúlra, Pali munkásszállón, egy darabig Sanyi is ott lakott. — Első férjével meddig élt együtt? — öt évig. — És miért váltak külön? Nem volt jó ember? — A jóságáról ne is beszéljünk. Nagyon jó ember volt. — Hát akkor? — Nem szerettem — mondja alig hallha­tóan. — Miért ment hozzá? Hallgat, aztán kirobban: — Anyám akarta minden áron. Meg az­tán, megmondom őszintén, anyánk ivott, ütött-csapott bennünket. És úgy voltam, mindegy, hogy kihez, csak el otthonról... De hát aztán... hiába, ha nem szerettem. Mit ér a szép tányér, ha üres... — Édesanyja miért ivott? — Beteg volt. Vérszegény. Az orvos vas­bort rendelt neki, attól rászokott. Abba halt bele. Az alkohol szétroncsolta a má­ját. — És Pali? Ö mikor szokott rá az ivásra? — Talán az is... szeretett egy lányt, anyánk nem engedte elvenni, öngyilkos is akart lenni miatta a Pali. Talán azért... — És maga, ezt a mostani férjét szereti? — Szeretem... de... A SZEMÉBEN KÖNNYCSEPP. lassan lepereg az arcán, öt évvel fiatalabb mos­tani férjénél. S a minap összeszólalkoztak. Az emberének valami gyomorbetegsége van. Nem eszik. Ö egyre kínálgatta. Az feldühödött. Megütötte. Azt mondta, visz- szamegy az anyjához. — Akkor pedig mi lesz? — sírja el ma­gát. — Munkám nincs. Legalább ez ne lenne — öleli magához a mit sem sejtő mosolygó gyereket. — Úgy is az lesz a vé­ge, hogy elveszejtem őt is, utána maga­mat. .. Döbbenten hallgatok. Az ajtón derült, nyíltarcú, göndörhajú asszony néz be. — A sógornőm — mutatja be. — Nem lesz abból semmi! — biztatja a vendég. — Emlékezz rá, mondta ő már máskor is, még sem mozdult. Beteg — for­dul felém — ő meg szegény váltig kínálja — égvén. Euv aszonynak sem esik jól. ha az ura nem eszik a főztjéből. Oszt ezen... Mikor kimegy, az asszony újra sóhajt: — Áldott egy teremtés, Ö sokat veszekszik frtem. — Miért? Szükség van rá? Hallgat. — Nem mondhatom — szól kis idő múl­va. — De hát nekem se jó azért. Már a Pali miatt sem. Azótától. hogy összevere­kedtek. tudni sem akar róla a férjem. Ne­kem meg mégis testvérem. Olyan mintha... Sír megint. — Velem Pali nem áll szóba, én félek is tőle.. A gyerek, a gyerekért meghalna, úgy szereti. Üzent már többször is, hogy látni szeretné. A múltkor bent voltunk Tarjáé­ban. Én láttam is Palit, de szólni, odamen­ni nem mertem. Félek, hogy megüt. Ott az emberek előtt. Ö gyűlöl engemet. és most itt sem tudom mi lesz. Ha férjem tényleg elmegy én hová legyek? Ügy is az lesz a vége, hogy... Az arcát a tenyerébe temeti. Búcsúzóul mormogok néhány konvencionális vigasztaló szót, pedig tu­dom, hogy ez mit sem ér. Itt segítségre, sürgős cselekedetre van szükség. Tanácsok," okoskodás helyett gyors cselekvésre. Nem szabad felületesnek lenni. Ha ezeket a so­rokat most Pali olvassa — a nevét kérte, s én. megváltoztattam, de ő tudja, hogy én most hozzá szólok — ne hogy az legyen az első szava: „Én megmondtam...!” Nővére, Terus törvényes férjét azért hagyta el. akit megszeretett. Ha ez erkölcstelen, akkor szeretni is erkölcstelen. Ha az megvetendő, hogy cigányt szeret — akkor az is az, ha magyar németet, angol franciát, olasz své­det, vagy fehér ember négert szeret. Ezt pedig Hagara sem hiszi, nem hiheti! Hogy Terus szerelmében nem lelte meg a felhőt­len boldogságot, ebben ő. az öccse is vétkes. És most — ha konok — kétszeresen az! Az ő sorsának biztos támasza a szo­cialista brigád, amely mellette áll, óvja őt a maga módján. S hogy ez necsak a mun­kában eltöltött nyolc óráig tartson, mert ez lám kevésnek bizonyult, ahhoz is lesz a brigádnak ereje, esze és szíve. A brigád­ban szeretik Hagarát és felelősséget érez­nek iránta. Egyelőre jóval többet, mint ő saját maga és testvérei iránt. Ha társai ke­resik hozzá az utat, amelyen ő is teljesér­tékű emberré válik, amelyen megtalálja a nyugodt, boldog életet — ez kötelezi Haga­rát is, hogy vállaljon magára ebből a sze­rétéiből és felelősségből annyit, amennyi kijár. Önmaga, a közösség — és vérszerinti testvérei iránt, akiknek most nincs olyan támaszuk, mint... \ ... Szavak, szavak, érzem, hogy mind kevés. Künn ragyogóan süt a májusi nap. Emberek sürögnek, forognak, végzik a munkájukat, reggel, délben, este jól lak­nak, szeretnek, őket is szeretik. Boldogok. És akkor jön egy fiatal férfi és «azt mond- já: „.. .mert nekem még semmi sem sike­rült az életben.” És azt mondja egy fiatal asszony: . .mert az én életem már úgy is tönkrement”. És körülöttük ezer és ezer boldog ember Nyugtalanságra van-e ok? Mit ér a szép tányér, ha üres? Jó a szép tányér, ha van. de csak ha teli. S ha ezer és ezer szép tányér közül csak egy emberé is üres — nyugtalanságra van-e ok? Ti mit gondoltok emberek? Ti mit tennétek, ti többi szocialista brigádok? Feleljetek...! (VÉGE) Csizmadia Géza A Szakszervezetek XX. Kongresszusán szerzett tapasztalatokról Nyilatkozott Sándor István elvtárs, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsának vezető titkára Az elmúlt héten négy na­pon át tanácskozott a Ma­gyar Szakszervezetek XX. Kongresszusa. Megyénk több mint 51 ezer szervezett dol­gozóját 20 küldött képviselte a tanácskozáson. Közöttük volt Sándor István elvtárs, a Szakszervezetek Nógrád me­gyei Tanácsának vezető tit­kára is, akivel hazatértük után tapasztalataikról be­szélgettünk. Milyen előkészületek előz­ték meg a megyében ezt a nagyjelentőségű eseményt? Már az év elején megtar­tott küldöttválasztó közgyű­léseken, majd később a ma- gasabbszintű értekezleteken is nagyon sok hasznos véle­mény és javaslat hangzott el amelyek a szocialista munka- verseny tartalmi fejlesztésén kívül a dolgozók hathatósabb érdekvédelmi kérdéseivel is foglalkoztak. Ezeket mi írás­ba foglaltuk és hetekkel előbb megküldöttük a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának. Mi úgy tekintettük a bá­nyákban és különböző üze­meinkben, továbbá a mező- gazdaság területén folyó ver­senymozgalmat, amit a párt múlt évi VIII. kongresszusá­nak határozatai alapján szer­veztünk, hogy azon belül a szakszervezetek XX. kongresz- szusa egy állomás, amikor alkalmunk yan megvizsgálni az év első négy hónapjának elért eredményeit. A termelő munka minden frontján fő célkitűzésünk az önköltségek csökkentése és a térmelvények minél jobb minőségű elkészí­tése. Dolgozóink az 1963. évi tervek ismeretében, mintegy 65 millió forint érdekű válla­lást tettek, amelynek több mint a felét áz anyagtaka­rékossággal akarják elérni. Érdemes megemlíteni, hogy az elképzelések megvalósítá­sa érdekében az Acélárugyár­ban újítási hónapot is szer­veztek és ez alatt 120 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók. Hasonló kezdemé­nyezés volt a ZIM salgótar­jáni gyáregységében is. A helyiiparban üzem- és mun­kaszervezési hónap előkészí­tésén dolgoznak. A szakszer­vezeti taggyűléseken és a bi­zalmicsoport értekezleteken sok szó esett még a szerve­zeti élet eddigi tapasztalatai­ról és a hibák megszünteté­sének módszeréről is. Lényegében ez az előké­szítő munka minden dolgo­zónkban feszült érdeklődést váltott ki a kongresszusi ta­nácskozás és az ott hozott határozatokat illetően. Milyen tapasztalatokat sze­reztek küldötteink a kong­resszuson? Ez a tanácskozás igen je­lentős állomás a magyar munkásmozgalomban. Jelentő­ségét növelte az a tény, hogy a magyar szervezett dolgozók több mint 600 küldöttén kí­vül ott voltak a testvérszak­szervezetek képviselői is, akik mintegy 50 külföldi ország munkásosztályának nevében szólaltak feL Természetesen nagy öröm és kitüntetés volt számunkra, hogy részt vehettünk ezen a nagyjelentőségű tanácskozá­son, amely számot adott a magyar nép sikereiről, ha­zánk . fejlődéséről. A négy nap a párt helyes politikája által vezetett építő munka eredményekben gazdag öt esztendejének gondos mér­legelése volt. Mind a beszá­molót, mind az utána követ­kező vitát az őszinte, köz­vetlen, nyílt légkör jellemez­te. A felszólalások mentesek voltak a frázisoktól. A kül­döttek büszkén számoltak be a megtett útról és a közben elkövetett hibák megszünte­tésének módszereit is meg­határozták. A felelősségérzet, a célok egységes végrehajtá­sának szándéka a szocializ­mus építésének ügyéhez való ragaszkodás volt a jellemző. Megismerkedtünk a kong­resszuson a népi demokrati­kus országokból, valamint a felszabadult, vagy még a gyarmati sorban lévő orszá­gokból jött küldöttek fel­szólalásai nyomán, azzal a nagy és hatalmas erővel, amit a nemzetközi munkás- mozgalom képvisel. Megis­mertük azokat a harcokat, amelyeket világszerte vívnak a tőkés, vagy gyarmati sor­ban élő dolgozók a békéért, a leszerelésért, a proletár nemzetköziség még szorosab­bá fűzéséért. REGGEL A PIACÖN (Foto: Kinka) Ezek után hogyan látja megyénk szakszervezeti bi­zottságainak további mun­káját, tevékenységét? A Magyar Szakszervezetek XX. Kongresszusának be­számolóját, vitáját és határo­zatait minden szakszervezet közép és alapszervezete meg­kapja. Mégis úgy gondolom,! hogy, már ezeknek az anya­goknak a megjelenése előtt» helyes, ha a főbb tennivaló­kat a következőkben hatá­rozzuk meg: A megye szervezett dolgo­zói, aktivistái akkor tesznek eleget érdekvédelmi funkción juknak, ha a legnagyobb segít­séget adják a második ötéves tervből rájuk háruló fel-, adatok végrehajtásához. Köz-* vetlen feladatunk, hogy a fo­lyó évi tervet a tél okozta nehézségek és ennek következ­tében történt kiesések ellené­re is egészében és részletei­ben teljesítsük. A szak- szervezeti aktivisták, tisztség- viselők éppen ezért fordítsa­nak még nagyobb gondot a gazdaságosságra, az üzemek technikai adottságainak ki­használására, a technológiai előírások betartására, a mun­ka és üzemszervezés színvo­nalának emelésére, a veszte­ségidő csökkentésére és a jó minőségű munka végzésére. A mindennapos * nevelő, felvilágosító munka legyen a szocialista munkaverseny se­gítője, a közösségi szellem formálója. A szocialista bri­gád, a szocialista bányaakna,' műhely, üzem, gazdaság cí­mének elnyeréséért versenvző kollektívák segítése mellett szemelőtt kell tartani, hogy a verseny alapja az egvéni kez­deményezés legyejj, A terme­lési ’.'munka segítése . nem le­het öncélú dolog. A. kongresz- szus azt írta zászlajára, hogy. „Mindent az emberért, az ember javárd, a jobb és szebb életért”. A szakszervezetek feladata felvilágosító szóval! elérni az emberek között,1 hogy ebben az országban mindenki érezze, nem más­nak, hanem saját magának^ a dolgozók nagy közösségének javára cselekszik. Ez az élet­színvonal rendszeres emelke­dését jelenti, a békés nyu­godt. alkotó munka lehetősé­gét biztosítja. i Arra kell törekedni, hogy tovább fejlesszük a szakszer­vezeti demokráciát, osszuk meg gondjainkat, igényeljük egymás segítségét a hibák megszüntetéséhez. tA'7 eddigi 'opasztalatok is azt bizonyít­ják, hogy azokban az üze­mekben, ' gazdaságokban hi­vatalokban, intézményekben •'hol a vezetők hasznosítják a dolgozók észrevételeit, ja- ; vaslatait, gyorsabban megold­ják a problémákat, eredmé­nyesebb munkát végeznek. Tökéletesítsük az irányító munkát, fejlesszük, gyarapít­juk a politikai, szakmai és , általános ismereteinket. Ha ezeket az elképzeléseket a gyakorlati munkák során mindenre kiterjedő alaposság­gal részleteiben is valóra váltjuk határozott lénést te- : szünk előre szocialista társa­I dalműnk minél előbbi felépí­tésére — fejezte be nvibetko- zatát Sándor István elvtárs. Gránát az ágy alatt Egy áprilisi napon Salgótar­ján nyugati része felett ha­talmas dörrenés reszkettette meg a levegőt. Semmi különös nem történt, csupán a maga­san elhaladó lökhajtásos re­pülőgép után keletkező lég­zsák felrobbanása okozta a detonációt. A Károly-akna 29-es szá­mú házban mégis halálra vál­ton néztek egymásra... A pillanatnyi idegfeszültségben lázasan dolgozó fantázia na­gyon is reális tényen nyugo­dott. Alig 10 perccel koráb­ban az ikerház egyik tulaj­donosa Korim István, mint­egy 80 centiméterre a föld­be ágyazva egy közepes nagyságú lövedékre bukkant. A második világháború nap­jainkban is kísértő maradvá­nya érthető meglepődést oko­zott. Szerencsére nem robbant fel és még ma is Korim Ist­ván pincéjében várja végle­ges kimúlását. Mert bizony ez a kimúlás — érthetetlenül — késik. Minden órában, percben több életet veszélyeztet, családok hosszú évek alatt összegyűj­tött vagyonát teheti tönkre. Korimék és az ikerház másik felének tulajdonosai, Vonsi- kék, annak rendje és módja szerint értesítették az illeté­kes hatóságokat, a rendőrsé­get és a légoltalmi szerveket. A tudomásul vételen túl azonban más nem történt. A lövedék, mint a ha,lál hírnö­ke, ma is árasztja magából a pusztulás levegőjét. Gondoljuk csak meg: mi­lyen érzés esténként annak tudatában lefeküdni, hogy az ágyunk alatt egy gránát hú­zódik rrieg. A Károly-akna 29 számú ház lakói joggal sze­retnék, ha minél előbb az orgonaillat, a )madarak fütty­koncertje adna csupán kelle­mes környezetet az esti, éj­szakai pihenéshez... B. Gy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom