Nógrádi Népújság. 1963. április (19. évfolyam. 27-34. szám)
1963-04-10 / 29. szám
4 NÖGRÄDINÉPÜJSAG 1963. április 10. Akikre mi is büszkék vaqifuttk Kassai Ilona, az Állami Déryné Színház Kossuth-díjasa. Tulajdonképpen mindhármójukat magunkénak tarthatjuk, mint ahogy magunkénak valljuk a színházat, amelyiknek értékes és megbecsült tagjai. Az Állami Déryné Színház előadásaiból nagyon jól ismerik a nógrádiak is Kassai Ilona, Feleki Sári és Kamilly Judit nevét, számos kiváló alakításukra emlékezhetünk az elmúlt esztendőkből. Kassai Ilona különösen jó ismerőse a falusi embereknek, hiszen alapítása óta tagja a Déryné Színháznak s a jelentős szerepek egész sora van mögötte, falvak ezre, kilométerek tízezre. A falujáró társulat első úttörői közé tartozik, azok közé, akik eldugott és névtelen kis településeken is áldozatos alaprakói voltak a szinházkultúrának. Az eltelt 12 esztendőben játszott Shákespearet, Schillert, Ibsent, formálta Katona: Bánk bán-jának Melindáját s ebben az évadban, — sajnos, nem láthattuk — Sophoklés: Antigone című drámájának címszerepét. Két esztendővel ezelőtt Kassai Ilona érdemesen Jászaidíjat kapott, az idén pedig, eddigi munkássága elismeréseként a Déryné Színház első Kossuth-díjas művésze lett. Úgy beszél erről a kitüntetésről, hogy abban nemcsak önmaga, de az egész társulat megbecsülését látja, amely csak fokozott lelkes, odaadó munkát tűz mindnyájuk elé. Feleki Sári, ez a kedves egyéniségű színésznő szintén közkedvelt és szeretett, becsült vendég színpadainkon. Ki ne emlékeznék rá, — hogy csak legutóbbi nagy alakításait említsük meg, — a Tizenöt füzér pénz című költői játékból, vagy a Nóra címszerepét. De sorolhatnánk ezek mellett számos vígjáték-klasz- szikus pompás nőalakját. Sorolhatnánk, mert ezek összetevőiből érdemelte ki most á Jászai Mari-díj első fokozatát. A harmadik, az idei kitüntetettek között, Kamilly Judit nevére a Nyugtalan boldogság, a Vándordiák, Csárdáskirálynő és Sybill című operettekből emlékezhetünk. Ebben a műfajban a legjobbak között van és méltán kapta meg a Jászai Mari-díj harmadik fokozatát. w KönyypKröi GARAI GÁBOR: Mediterrán ősz Szépirodalmi könyvkiadó 1962. 95 oldal Garai Gábor 1929-ben született Budapesten, tehát fiatal költő, de eddig megjelent kötetei: a Zsúfolt napok 1956., az Ének gyógyulásáért 1958., Emberi szertartás I960., és legújabb kötete a Mediterrán ősz kiemelkedő rangot adnak írójuknak, aki a közösség szolgálatában való önmagára találás „üdvösségét” keresi szinte minden munkájában. „E Korban, míg gyerekből férfi lettem, egész földrészek alatt zubogott az egyféle 'szabadság hővize” — s a költőt a büszkeség ér- zése járja át, hogy az emberiség részének tekintheti magát egy olyan korban, amikor az alkotó embert nagyszerű tettek dicsérik. A költő tiszteli a valóságot, a költészet csak szolga, csak eszköz számára arra, hogy megmutassa, miként lehet „világosabb egy szavunktól a világ”. „Nekünk többnyire józan alázattal vállalt hivatás, hogy költenünk adatott, s ha nem imánk verset, hát reszelnénk vasat, operálnánk sérvet, vagy vezetnénk vonatot."A valóság ismerete és szükséges szolgálata vele is megjáratja azokat a belső poklokat, amelyekbe „a születő szükséges szóért” kell alászáll- ni, éppen ezért megveti azokat, akiket „kancsal álmaik szélhámos kísértete vezet”. Ezkekel a bértollnokokkal nem vállal közösséget, sőt a legjobbak nevében tiltakozik az ellen is, hogy a megáradt jövőről botfülűek hangicsálja- nak: „Kik osztályt tettünk bensőnkben a rendért, mi ne tudnánk, hogy jóra tér e föld itt, — s azért ne szólnánk, mert kegyét a megmért erőre látó talpnyalók könyörgik, kikre ásít a nép, mert szolga-szót hall, — mit kezdjen az unalmas bókokkal??* Garai azok közé tartozik, akik a „lélek-alkotás mestermunkáját nem adnák oda semennyi pénzért, hírért, semmiért” — akárcsak „Az aba- újkéri kastélyban” c. versében munkálkodó nevelők, akik az élet elesettjeiből próbálnak egész embert faragni. A szép jövő nevében harcol a közélet tisztaságáért. A magántulajdon még itt bűzlő párája sokakat megfertőz, akik a közösségi érdek jelszavainak hangoztatása mellett saját pecsenyéjüket sütögetik, s ezek miatt „Nagy fertőtlenítés kell, tiszta szigorúság légáramat Fogjatok össze tisztességesek, nélkületek tehetetlen a törvény." A címadó Mediterrán ősz ciklus egy itáliai utazás két hónapjának élményeit sűríti tizenkilenc versbe. Az idegen táj és nép szemlélése során is minden gondolatával a magyar nép sorsát éli. Garai Gábor vallja, hogy minden dolga már végleges szövetség a nép, a szocializmus ügye mellett. S mert ebben a szövetségben nagyszerű költői eszközökkel, lelkivilágának gazdagságával áll „az emberélet útjának felén” s tudja „a meredek csak most következik”, kis kötetének olvasói biztosak lehetnek, hogy ezt a mindig feljebb helyezett csúcsot legújabb irodalmunk komoly gazdagításával el is éri. Csukly László Aki vért ad - új erőt ad A véradás nemes céljai érdekében a Salgótarjáni Bányagépgyár üzemi rendelőjében 41 dolgozó jelentkezett véradásra. A 41 dolgozó 12 és fél- liter vért adott a vérellátó szolgálatnak abban a biztos tudatban, hogy vérük sok, arra rászoruló embertársuk megromlott egészségét, biztos gyógyulását szolgálja majd. Képünk a bányagépgyáriak e nemes elhatározását örökítette meg. FENT: Godó István a véradás előtti vizsgálaton vesz részt. OLDALT: Félegyházi Mária és Spalek János véradók készülődnek az életmentő feladatra. BENT: Kalocsai Gyula esztergályost véradás közben örökítette meg a fényképezőgép lencséje. 3Cít kúzsíq — két tsz neoetú jhiek aáttalju cl (limit Ülünk a tanácsházi szobában Dejtáron és művelődési ügyekről pereg a szó. Pontosabban arról: mit jelent a film a falusi ember életében, hogyan segíti látóhatára szélesebbre támlását, mindennapi munkás életének céltudatosabb, hasznosabb bontakozta- tását, ízlésének csiszolódását? Sokban segíti, kétségtelenül, — ezzel mindnyájan egyetértünk. Mégis, hol lehet a hiba, hogy a mozi vonzó hatása a látogatottság szempontjából nem kielégítő. A tanácsiak a televízió hódításával próbálják magyarázni a problémát s kétségtelen, hogy ez is figyelemre méltó „szempont”, de semmiképpen nem az egyedüli „bűnös”. S az is elgondolkodtató, miért volt nagyobb a látogatottsága a keskeny mozinak, mint a jelenlegi normálé. És itt már nyomon vagyunk valamelyest: a keskeny kópiákból hamarabb érkeztek a legfrissebb premier filmek. Nem sok az a 240 ülőhely a dejtári moziban, mégis ritka alkalom, hogy valamennyi gazdára lel. Valamit mégis csak tenni lehetne... — erre dugta össze a fejét ezen a délelőttön a község tanácselnöke, titkára és a megyei moziüzemi vállalat vezetősége. Tulajdonképpen egy szervezett, előkészített esemény után vagyunk most. A „Hét dada” című szovjet filmet vetítették előző napokban a községben, a szokásos játék- —mden felüli előadásban, úgy, hogy a termelőszövetkezet vállalta a jegyek egy részének megvételét. A kulturális alapból. Mi az akció eredménye? Elment 282 ifjúsági és 190 felnőtt jegy. Ebből 100 darabot a termelőszövetkezet vett át és jutalomként szétosztotta a krumpliválogatásban dolgozó asszonyoknak. — Örültek-e a jutalom ilyen formájának? — Nagyon örültek, — feleli a tanácstitkár. — Mi az oka, hogy a tervezett három helyett csak két teltházat sikerült biztosítani? — A film hétközi szerepeltetése nem szerencsés. Hét végén jobban ment volna. — A termelőszövetkezetnek 480 tagja van. Nem bírt volna többet. — A tsz most fizetett ki 2 ezer forintot a könyvtár fejlesztésére, 10 ezer forintot adott sportcélokra. Hozzájárultak a klub berendezéséhez. A mozisok a falusi tudat- formálás fontosságáról beszélnek, bár azt hiszem, kevés szükség van rá, a dejtári vezetők is tudják jól, hogy hol szorít a cipő és igyekeznek is, hogy segítsenek rajta valamiféle sámf ázással: — Ez a szervezés, — vélekedik az elnök és titkár egybehangzóan —, azt a tapasztalatot hozta, hogy hasonló akciókkal máskor is megpróbálkozhatunk s a tapasztalatok alapján jobb eredménnyel is. A jutalomjegyeknek igen komoly erkölcsi haszna volt a szövetkezeti tagok körében és híre ment a gazdaságban. S már születik az egészséges javaslat, a kezdeményezés: — Ügy gondoljuk, az év során még megvalósíthatunk két teltház akciós előadást, de jó lenne, ha azokhoz ankét is kapcsolódna. A termelőszövetkezet elnöke, Tóth László épp a beszélgetés végére fut be s kevés szóból megérti, miről van szó. Nem fázik a vállalástól ő sem, egy-kettő rááll az alkura: — A magunk részéről, — mondja — megvesszük két előadás másfél házát, egy fél ház pedig legyen a tanácsi szervezés dolga. S abban maradnak, majd csak a mozihoz barátkozik lassacskán a falu, ha rájön, mennyi mindenféle haszna van a filmek ezernyi tanulságából. — Aztán később meg, — ígéri biztatónak a tsz elnöke — majd a bérletakcióval próbálkozunk. — x — A kezdeti eredménytől felvillanyozva érünk Drégelypa- lánkra. Itt is most vetítették a filmvígjátékot, a Hét dadát. Az akciós előadásnak telt háza volt. Erős, jómódú a Szondy Termelőszövetkezet, meg sem érzi azt a párszáz forintot, amit a tagok szórakoztatására szánt, hiszen, ha jól számolgatjuk, itt a szociális és kulturális alap összege közel járhat a százezer forinthoz. S a mozinak még sincs rendszeres közönsége. A gépész szerint azért, mert sok fiatal jár innen a fővárosba munkára, azok majd minden újdonságot látnak odafent. És szerinte a szombat sem vetítésre alkalmas nap. Akkor jönnek haza a távollevők s érthető, hogy inkább otthon, családi körben töltik az estét. — Szerda az jobb lenne ... — vélekedik. Az asszonyok egyedül vannak, inkább rászánják magukat egy kis szórakozásra. Közben a tanácstitkár is megérkezik. Neki más a véleménye. Maradjon csak a szombat, meg a vasárnap. Jó az, csak valahogy otthonosabbá, barátságosabbá kellene tenni a helyiséget. Olyanná, mint a régi, kis mozi volt. Ígéret születik, hogy szép függöny kerül az ablakokra, de már csak a jövő évben Akkor lesz rá pénz. De addig mit lehetne tenni? — Küldjék hozzánk A aranyembert. A mozivállalatiak a fejük», vakarják. Nem megy. Sehogy nem megy. Ez a film széles vásznú. Normál kópiája nincs Egyelőre nincs. Ám emia'. mégsem állhat meg a fejlő dés. A tanácstitkár mosolyog: — Nem állhat, persze, hog nem. — S mikor arról hal hogy a szomszédban, Dejtáro. megmozdultak az emberek : mozi ügyében, így folytatja: — Két-három telt házat mi is vállalunk az esztendőben... Mert két-háromezer forintot a mi szövetkezetünk meg sem érez. S mi tagadás, a jutalomjegyeknek a munkában is serkentése van ... Barna Tibor Bodor Gyula gépkocsivezető és Lórik Bertalan géplakatos a véradás utáni uzsonnát fogyasztják el jóízűen. 4
