Nógrádi Népújság. 1963. március (19. évfolyam. 17-26. szám)

1963-03-06 / 19. szám

1963. március 6. NÓGRÁDINßPÜJSÄ® 5 Ifjúsági társadalmi munkanap a salgótarjáni járásban Lépjünk előbbre... / Szocialista brigádok tanácskozása Kazáron A salgótarjáni járásban immár szokásossá vált, hogy a KISZ és úttörő szervezetek „tavaszi társadalmi munka­napot” szerveznek. Az idén a Tanácsköztársa­ság és a KISZ évfordulójá­nak tiszteletére március 17-én kerül sor erre a megmozdu­lásra. A járásban minden KISZ alapszervezet mozgósít­ja e napon a fiatalokat, a merőgazdaságban a rét- és le- gelötisztítási, az üzemekben pedig általános takarítási, tisztasági munkát végeznek. Az úttörőcsapatok szintén március 17-én rendezik meg az idei első hulladékgyűjtési kampányt. Terveik szerint a járás területén 4 traktor elő­állításához szükséges fémet, «30 mázsa fonalhoz szükséges hulladék textiliát és 10 má­zsa újságpapírhoz szükséges papírt akarnak gyűjteni. Nyugdíjasok búcsúztatása Kedves, bensőséges ünnep­ség színhelye volt március 2-án délután Salgótarjánban, a bányász művelődési otthon. A szénszállító és szolgáltató vállalat üzemvezetősége, párt és szakszervezeti bizottsága búcsúztatta azt az ötven dol­gozót, akik 1962-ben hagyták abba a munkát, kezdték meg megérdemelt pihenésüket. Az ünnepeltek jelentős része 40— 45 évet dolgozott a bánya­üzemeknél, de a nyugdíjasok között voltak olyanok is. akik 50 évet dolgoztak folyamato­san a különböző szénbányák­nál. A munkában megfáradt idős férfiakat, asszonyokat az ünnepség Után a vállalat ve­zetősége megvendégelte, a KISZ-fiatalok pedig vidám műsort adtak a nyugdíjas bá­nyászok tiszteletére. Önsegélyező csoport- tagok hévízi üdülése A Nógrád megyei Önsegé­lyező Csoport újabb 20 ter­melőszövetkezeti dolgozót üdültetett a közelmúltban Hévízen. A kellemes pihenést szórakpzásokkal, egészségügyi ellátással tették emlékezetessé a résztvevők számára. Lehetnek vagy százhatva- nan. Ünnepi ruhában vala­mennyien. Pedig nem ünne­pelni jöttek össze, hanem ahogyan Dvorak József elv­társ, a kazári bánya vezetője megfogalmazta, Munkaértekezletet tartanak. Szocialista brigódvezetők, bri­gádtagok, patronáló műszaki dolgozók. A művelődési ott­hon falán elhelyezett táblá­kon olvasható: Székely Sán­dor brigádja 112,4, Pongrácz Sándor brigádjával 108,2 Sándor István ifjú brigádja 108 százalékos tervteljesítést ért el az elmúlt esztendőben. De sorakoznak a többi nevek is. Tóth Gyula II. 113, Tóth József szőke 107, Kazinczi bordás László 106 százalékkal tűnt ki a kongresszusi mun­kaversenyben. Százhatvan brigádvezető és brigádtag vi­tatja az elmúlt év gondját, baját, örömét, vitatkozik az ez évi feladatok sikeres megvalósításán. Arról szólnak elsősorban, hogy milyen fel­adatok várnak ebben az esz­tendőben is a kazári bánya szocialista brigádjaira. Tudni kell, hogy ennél a bányánál 16 brigád határozta el a megtisztelő cím elnyeré­sét. Tíznek már sikerült, s nem egy közülük, mint Sán­dor István ifjú brigádja már harmadszor nyerte el az okle­velet. A szénfalnál 400 bá­nyász dolgozik. Közülük 366 szocialista brigádban. Érthe­tő tehát, hogy a legnagyobb felelősség a munka túlnyomó többsége éppen ezekre az em­berekre vár. De előbbre léptek-e Kazá­ron az elmúlt esztendőben? Teljesen megnyugtatóan igen­nel aligha lehetne válaszolni. Annak ellenére, hogy a meny- nyiség tekintetében jelentős lépést tettek 1962-ben, igen súlyos az adósságuk. A kaló­riánál — Mészáros István elvtárs, főmérnök véleménye szerint is a legsúlyosabb a lemaradás. A rosszabb minő­ségű szén tonnánként több mint 2 forintos kiesést jelen­tett. Az önköltséggel is sok baj volt. Az egy tonnára eső túllépés 5 forint 36 fillért tett ki, egész évben összesen nak útját keresték ezen a vasárnapon a kazáriak. A felszólalások, a beszélge­tés közben elejtett szavak mind azt bizonyítják, hogy a kazári bányászok ebben az évben az élenjárók között akarnak lenni. Kaziczi bordás László Kossuth-díjas vájár, szocialista brigádvezető hatá­rozta meg: a szavakat tettek­kel váltsuk fel. Ö mondotta el, hogy fegyelem, rend, ösz- szefogás kell a jobb eredmé­nyek eléréséhez. Az egész kollektíva véleményét ismer­tette, amikor arról szólt, hogy a jobb munkához elengedhe­tetlenül szükséges a jó mű­szaki feltételek biztosítása. Míg régen a bányász levegőt, üres csillét és fát kért, ma már hozzá teszik, hogy a gépnek is a munkahelyen kell lennie. Mégpedig megfelelő tartalék alkatrésszel, állandóan üzem­képes állapotban. A mai bá­nyászkodás közepette való­ban nem engedhető meg — mint erről Tóth Gyula I.. szólott — hogy 200—300 mé­terről vállon hordják be a biztosítóshoz szükséges bánya­fát, s legtöbbször égjük sem méretes. Erről pedig igen sokszor esett szó — minden bizonnyal nem alaptalanul. Bár kicsinynek látszik még­is igen fontos, amit Bodor Vilmos említett: különösen Szurdok bányában rossz az üresellátás, mert nem meg­oldott a meddő ürítés. Az agyaggal, kővel teli csillék hiányoznak a szén szállítás­nál, a munkahelyi rakodás­nál. Nem egy helyen rosszak a szállítási viszonyok — gá­tolja a szenelők munkáját. Ezek a műszaki gondok lennének. De a szocialista brigádok életében más fon­tos tennivaló is akad. Gregor János csapatvezető vájár, ta­lálóan szólt ezekről. Elsősor­ban a patronáló műszakiak felelősségéről, feladatairól. A műszaki dolgozó éljen együtt a brigáddal, ismerje a gondo­kat, bajokat, örömöket, mert csak így tud segíteni, így forr eggyé a brigáddal. A műszaki patronálás ne papír­forma legyen, élő, eleven segítségadás. Gregor elvtárs beszélt a szocialista brigádok más ol­dalú felelősségéről is. Igazat kell adni abban, hogy a legjobb csapatokból alakultak a szocialista brigádok. Éppen ezért terjedt el az a nagyon is helytelen nézet, hogy nem lehet mindenki tagja. Pedig ha nevelésről, az emberek formálásáról szólni lehet, ak­kor elsősorban is a szocialista brigádok képesek erre. Mun­kájukkal, magatartásukkal, tanulásukkal példát mutatnak azoknak is, akik ma még nem ismerték fel e mozgalomban rejlő óriási lehetőségeket. Va­lamennyien felelősséggel szól­tak arról, és megerősítették a párttitkár, Sándor Béla elv- társ szavait, hogy a kívül ál­ló emberek élénk érdeklő­déssel kísérik a szocialista brigádok munkáját, azt, hogy mennyire élnek a hármas jelszóval: szocialista módon dolgozni, élni, tanulni. Tanul­ni. Talán ez a legnehezebb ma még a brigádok életében. Ezért is hangsúlyozták, hogy csak reális alapokon indul­hat el a tanulás is, amikor annak minden feltétele bizto­sított. Hogy volt-e értelme en­nek a tanácskozásnak? Feltét­len! Megismerték a feladato­kat a bányászok. A műsza­kiak és mozgalmi szervek vezetői a szocialista brigád­mozgalom mai problémáival találkoztak. De a legfonto­sabb talán az, amit Tóth Jó­zsef szőke brigádvezető ha­tározott meg: „előbbre kell lépni, ez a legfontosabb most számunkra.” Ö ezt azzal is tetézte, hogy az 1963-as fel­adatok megoldása érdekében párosversenyre szólította a szénmedence valamennyi szocialista brigádját. Ez a verseny pedig igen sokat hozhat a szénmedence, az egész népgazdaság konyhájá­ra. Somogyvári László Intézkedési terv a gyenge termelőszövetkezetek érdekében Elnökségi ülés a Hazafias Népfrontnál Barna Józsefné, Hurják Jó- zsefné, Benedek Ferenc, Nagy Lászlóné. Ujj Antalné, Nagy István, Záhorszki István. Ber- tók István, Dropka Mihály, Dankó József, Antal Ferenc- né a következő sorokban ad­tak kifejezést megelégedésük­nek. „A tíznapos üdülés idején kis családdá forrott össze kis csoportunk. Sok gazdag él­ménnyel értünk haza s nem felejtjük el közös kirándulá­sainkat, a gazdag művelődési programot. Elhatároztuk, hogy dolgozó társaink között széles körben népszerűsítjük az Önsegélyező Csoport előnyeit, hogy minél több paraszttár­sunk ismerhesse meg hasonló üdültetések keretében hazánk szép vidékeit.” Megyénkből az idén Héví­zen kívül Görömbölytapolcán is üdültek termelőszövetkezeti tagok, a tavaszi és nyári idényre pedig több napos autóbusz túrákat tervez az önsegélyezési Csoport Intéző Bizottsága. A beköszöntött melegebb idő sok gondot okoz a terme­lőszövetkezetekben is. A gyor­sabb olvadás jelentősebbé te­szi a belvízvédelmet, s egyes lejtős területeken lezúduló hóié pusztításának megakadá­lyozását. Erről beszélgetünk Győri Sándorral, a szécsényi járási tanács mezőgazdasági osztályvezetőjével. — Számítanak-e jelentő­sebb belvízveszélyre a járás­ban? — Reméljük nem okoz na­gyobb gondot az olvadás — válaszol az osztályvezető — Az eddigi jelentések szerint 1,6 millió forint hiányzott a kazári bánya gazdálkodásá­ból. Súlyosak ezek a számok. És ha radásul azt is figye­lembe vesszük, hogy a kazá­ri bányászok előtt sokkal na­gyobbak az ez évi feladatok, akkor láthatjuk, hogy van miről vitatkozni. Erre a ta­nácskozásra, vagy még in­kább munkaértekezletre ép­pen ezért volt az a jellemző, hogy keresték az utat: ho­gyan tovább! Hiszen a bá­nya mennyiségi terve minden eddiginél nagyobb. Javítani kell a szén minőségét is, s ebben az évben már átlago­san 2312 kalóriás szenet kér a népgazdaság. Megfelelő arányban növelni kell a termelékenységet, elsősorban az összüzemi teljesítményt, de a produktív munkásokét is. Egyszóval nagyok a fel­adatok, sikeres végrehajtásá­nem kell tartanunk komo­lyabb veszélytől. Az egy-két hete tartó nappali olvadás, éjszakai fagyás, viszonylag egyenletessé tette a hó elvo­nulását. De ez nem jelenti azt, hogy nyugodtak lehetünk. — Milyen intézkedéseket tettek az esetleges belvízve­szély elhárítása érdekében? — Utasítottuk a termelő- szövetkezeteket, hogy minde­nütt bízzanak meg belvízvé­delmi felelőst. Alakítsanak brigádokat, amelyek 2—3 naponként járják be megfi­gyelés céljából a veszélyezte­tett helyeket. Ezek a brigá­Elnökségi ülést tartottak tegnap délelőtt a Salgótarjá­ni Hazafias Népfront megyei bizottságán. Az ülésen min­denekelőtt megvitatták a Hazafias Népfront megyei bi­zottságának intézkedési ter­vét, amelyet a gyenge ter­A középiskolás diákok sza­lagavatójához hasonló kedves szokást kezdeményeztek a MŰM 211. számú Iparitanuló­intézet tanulói és tanárai Sal­gótarjánban. Az idén szak­munkás vizsgát tevő ipari ta­nulók jelvényavató ünnepsé­gét rendezték meg szombaton dók vezetik le a felgyűlt vi­zet is. Sok helyen kitisztítot­ták az árkokat, a patakokba vezető átereszeket. — Rendszeresen jelentik az osztálynak a helyzetet a ter­melőszövetkezetek s ha szük­séges a veszélyesebb helyekre nagyobb erőket vonunk össze. A föld még erősen fagyott, sajnos még a fagykockákat sem tudtuk kivágni, hogy megállapítsuk a kalászosok áttelelését. De felkészülten várjuk az esetleges gyorsabb olvadás levezetését — mon­dotta Végezetül a mezőgazda- sági osztály vezetője. melőszövetkezetek segítése céljából készítettek. Az intézkedési tervet — amelynek ismertetésére ké­sőbb térünk ki — a megyei pártbizottság ez év február 6-i ülésén megjelölt feladatok alapján készítették el. a József Attila Művelődési Otthonban. Több mint négy­száz fiatal végez ebben az is­kolai évben az intézetben, akiknek „1960—1963” feliratú ízléses kis jelvényt adtak ajándékul továbbtanuló tár­saik. A művelődési otthont zsú­folásig megtöltötték a kedves vendégek: szülők, oktatók, ta­nárok, kisiparosok, akik a fiatalok tanulását elősegítet­ték. A hivatalos ünnepség után az ipari tanulók színes kultúrműsorral szórakoztatták vendégeiket. Rendelet a mezőgazdasági tanulók bérezéséről A Földművelésügyi és a Munkaügyi miniszter együt­tes rendeletet adott ki a me­zőgazdasági tanulók bérezé­séről. Az új rendelet az ál­lami gazdaságok és erdőgaz­daságok tanulói részére meg­határozza a kifizethető mun­kabérek alsó és felső határát Felkészültek a belvíz levezetésére Jelvényavató az ipari tanulóknál Induláskor Az első tanácsülések ünne­pélyessége: az ismerkedés, a végrehajtó és az állandó bi­zottságok megválasztása, a munka körvonalazása —mind­ez aktív cselekedeteket, hoz­záértést és felelősséget kívánó több esztendős program indító állomása. Nagyon fontos ez a start, mert itt az is eldőlhet: ki és hogyan jut majd a célba négy év múltán, ki az, aki nem bírja végigfutni a pá­lyát s már menetközben ki­dől. A megválasztott tanács­tagok személyi kérdésein túl még talán lényegesebb a meg­bízatás becsületes elvégzésé­ből a közre, a bizalmat elő­legező dolgozók javára, hasz­nára, társadalmunk gyorsabb fejlődésére pozitívan ható cse­lekedetek összessége. Amiben választók és megválasztottak egj’etértése, jó együttműködé­se, közös munkája tükröződik. Ez az elsőrendű követelmény most. Az a nagyfokú érdeklődés és felelősségvállalás, ami a jelölő gyűlésektől kezdve a választási urnákig lázba hoz­ta, alaposan megmozgatta az egész népet — törés nélkül tovább fokozható, ha taná­csaink, tanácstagjaink ezen­túl is olyan közeli közvetlen­ségben maradnak a dolgozók­kal, mint az elmúlt hetekben voltak. Márpedig a szoros kapcsolat az eredményes mun­ka alapja. Az eddig elvégzet­tek lebecsülése nélkül mond­hatjuk, hogy az, ami ma kez­dődik és holnapjainkban folytatódik, minden becsüle­tes ember hozzájárulását, al­kotó munkáját követeli meg. A nyilvánosan elmondott sok­ezer vélemény és maga a sza­vazás is azt mutatta, hogy az építésben való részvételre megvan az emberek hajlandó­sága, alkamassága is. Nos, e kincset érő lehetőség célszerű hasznosítása a megválasztot­tak kötelessége. Nem egyszerű dolog ez. Egyéni és társadalmi érdekek összhangjának megteremtése, az építés bonyolult folyamatá­ban mindig a legfontosabb sorrendiség megállapítása, a; helyes arányok felismerése, a változások megértése — poli­tikai érettséget, magas intel­ligenciát kíván. Tanácstag­jainkat úgy választottuk ki, hogy e kívánalmaknak meg­feleljenek. Hisszük, hogy a mostaninál még több ismeret elsajátítására is törekednek. A tömegek segítőkészsége pe­dig bátorságot, lendületet ad munkájuk végzéséhez. Természetes, hogy a taná­csok elismerését, első sikerét az adja, ha munkatervükbe illesztik az általános felada­tok mellett mindazt, amit a választók a legutóbbi gyűlé­seken észrevételeztek. A ten­gernyi hasznos javaslatra gon­dolunk a kommunális építke­zéseknél, a közellátás és egészségügy szervezésénél, a művelődési lehetőségek meg­teremtésénél. Mindezekhez jelentős társadalmi munlcát is ajánlottak a dolgozók s bizo­nyára szívesen veszik, ha ígéreteiket nyilvántartják és igénylik tanácsaink. De gon* dőlünk azokra a bírálatokra is, amelyek a tanácsi munka minőségi javítása érdekében hangzottak el. Azt jelenti ez, hogy itt is érvényes „egy ki­csit a többet dolgozni”, mint az élet minden más területén. Üjonnan alakult tanácsaink a társadalmi fejlődés új sza­kaszának — a szocializmus teljes felépítése célkitűzésé­nek — első állami szervezői. Nemcsak falvaink, városaink új arculata formálódik az el­következő esztendőkben, ha­nem az emberek gondolatvi­lága is sokat fog fejlődni. Amennyire nehéz az új ke­retek, az új forma kialakítá­sa, annyira könnyebb is új típusú, gazdagabb öntudatú emberek segítségével. Jó ezt tudni most az indulásnál. A dolgok összefüggnek s ha a választók apró, ügyes­bajos kérdéseit lelkiismerete­sen intézik a tanácsok, ez gyorsítja a tudati fejlődést, a közügyek iránti érdeklődést« könnyíti a tanácstagok mun­káját. Nem lehet olyan apró, jelentéktelennek látszó ügy, ami az érintettnek nem lenne fontos és ami fölött át lehet­ne siklani. Igaz, utánjárást, időt igényel, de ha megelége­désre elintézhető, akkor a bi­zalmat növeli. Ezt is érdemes figyelembe venni. A temérdek megoldásra vá­ró feladat a különböző bizott­ságok megfelelő foglalkoztatá­sával végezhető el eredmé­nyesen. Az előző időben is az a helyi tanács működött sikeresen, amelyik felosztotta a munkát és minden tagját mozgósította. Ahol a végre­hajtó bizottságra, vagy éppen a hivatali apparátusra ma­radtak a feladatok, ott nem voltak megelégedve a válasz­tók, ott bajok, ellentétek szü­lettek s megállt a fejlődés. Az ilyen példák tanulságul szolgálhatnak, hogy a tanácsi állandó bizottságok szerepe igen fontos, nem elhanyagol­ható s felelősségteljes irányí­tást követel. Ezért konkrét tervekkel, hosszabb időre szó­ló munkával kell ellátni e bi­zottságokat. Tanácsaink az első ülések után hozzá fognak a munká­hoz, nagy figyelemmel tekin­tenek rájuk a választók, és azt várják, hogy az előlege­zett bizalmat mindannyiunk, az egész nép javára haszno­sítják. Kondorosi János A Na-j'bátonyl Szénszállttó és Szolgáltató Vállalatnál dolgozik Pacsár József. Több újításával már korábban felhívta magára a figyelmet. Most is egy nagyszerű újításon dolgozik: kalapácsos szénőrlőt szerkesztett az osztály ozók számára. Előnye, hogy tel­jesítménye még egyszer nagyobb mint a korábbié, túlterhelés ese­tén a kalapácsok a működtető hengerbe húzódnak. így a tő­rés lehetősége is a minimumra csökkent.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom